Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-30 / 29. szám

1980. január 30., szerda Dunánt úli napló 3 Tanácsi gazdálkodás Mohácson A város külső képe, gondozottsága nem változhat 1980-ban! Beszélgetés Fischer János mohácsi tanácselnökkel ftociio mellett Aprófalvak Baranyában H olnap Mohácson ösz- szeül a Városi Ta­nács. A végrehajtó bizottság elfogadás­ra ajánlja majd a 142,5 millió forint végösszegű költségvetést és a 46,4 mil­lió forintos fejlesztési ter­vet. Hogyan kell 1980-ban gazdálkodnia egy tanács­nak, hogyan lehet egyen­súlyt teremteni a pénz­ügyi lehetőségek és az igé­nyek között? — Erről be­szélgetünk Fischer János­sal, Mohács város Taná­csának elnökével.- Mohács idei költségvetése valamivel magasabb a tavalyi­nál . . . — Valóban magasabb 19 szá­zalékkal. De ez a növekedés csak látszólag nagy. Ténylege­sen arról van szó, hogy két kö­zépfokú intézmény — a megyei szociális betegotthon és a me­zőgazdasági szakiskola fenn- x- tartása átkerült a városhoz. Ha ezt leszámítjuk, már csak 11 százalékos növekedésről beszél­hetünk, ami a korábbi 8-10 százalékos növekedést csak kis mértékben haladja meg. Ez részben az árváltozásokkal járó többletköltségeket fedezi, rész­ben pedig a tanácsi szolgálta­tásokban jelent bizonyos több­letet — főleg az egészségügy területén.- Mi az, amiben az idei költ­ségvetés legjobban különbözik a korábbiaktól? — Módosultak a bevételi ará­nyok. Korábban a költségvetés helyi bevételei 61 százalékot tettek ki, az állami költségvetés hozzájárulása pedig 39 száza­lékot. Az 1980-as költségvetés­ben megfordult az arány: az állami támogatás 76 százalékra nőtt, a helyi bevételek pedig 34 százalékra csökkentek. Ez az eltolódás annyiban jelent majd pozitív változást, hogy az álla­mi támogatás a folyamatos pénzellátást biztosítja. Az eddi­gi konstrukcióban a rapszodi- kus vállalati befizetések miatt gyakran kényszerültünk hitelfel­vételre. — A változás tehát előnyös a tanács számára. — Ebből a szempontból fel­tétlenül, a tanács függetlenné válik a vállalati gazdálkodás­tól. A vállalati befizetésekből származó többletbevétel lehető­sége azonban — ami a mi ese­tünkben évente 3-4 millió fo­rint összegű költségvetési több­letet jelentett — érdekeltté tett bennünket abban, hogy segít­sük a termelés növekedését.- A helyi bevételekből tehát a lakossági adó maradt meg. Lehet-e itt a tanács érdekelt­ségéről beszélni? — Lehet, és olyan adópoliti­kát kell érvényesítenünk, ami ezt az érdekeltséget szolgálja. Vagyis adóztassunk meg min­den jövedelemmel rendelkező állampolgárt, az adók a tény­leges jövedelemhez igazodja­nak és az előírt időben fizes­sék be ozokat. A lakossági adó a tavalyi 69 millió forint össze­gű saját bevételekből 8 milliót tett ki, idén a 32 millióból — ebben van még intézményeink működési bevétele és a terme­lőszövetkezeti befizetés — 9,7 millió. — Milyen mértékű többletre lehet itt számítani? — Félmillió forint lehet a leg­több. Az egész költségvetéshez viszonyítva ez igazán nem sok, de ha azt veszem, hogy mit vehetünk ebből az óvodáink­nak, vagy mennyivel több könyv juthat a könyvtárnak, akkor már ez is valami. — Milyen gondokkal jár Mo­hácson az 1980-as esztendő? — Főleg a kommunális gaz­dálkodásban számíthatunk ne­hézségekre. Növekednek a fel­adatok, s a ráfordítható összeg alig változik. Növekednek a költségek is, de ez alig ellen­súlyozható az árváltozásokat bői. Kevesebbet tudunk idén a zöldterületek gondozására, a város köztisztaságára, az utak, járdák karbantartására, a köz- világításra fordítani. Ezekre vo­natkozóan az az alapelvünk, hogy észrevehetően nem ro­molhat a színvonal. A lakosság társadalmi munkájára kell min­den eddiginél jobban alapoz­nunk. Ha például bármit is meg tudunk takarítani társadal­mi munka révén a zöldterület­gazdálkodásban, az mehet a köztisztaságra. Hangsúlyozom ózonban, hogy a társadalom összefogása, munkája a megle­vő színvonal fenntartásához szükséges, nem pedig új dolgok létesítéséhez. De ebben a szin- tentartásban óriási szerepe van a fegyelmezett állampolgá­ri magatartásnak is. Évente kb. félmillió forintot költünk a szer­teszét szórt hulladék, szemét összegyűjtésére. Ez a fegyelme­zetlenség költsége! A felelőtlen rongálások elleni határozott fellépés is költségmegtakarítást kozhat. Tehát mindenütt azt kell megnéznünk, mi takarítha­tó meg úgy, hogy közben ne változzon a város külső képe, gondozottsága. — Mekkora értékű társadal­mi munkára lehet számítani? — A mohácsiak évente 7-8 millió forint értékű társadalmi munkát végeznek városukért. A gyakran emlegetett szinten- tartás akkor biztosítható, ha legalább 9 millió forint lesz 1980- ban a társadalmi munkák értéke.- Térjünk át a város fejlesz­tési tervére. Milyenek az idei lehetőségek?- Kevesebb a pénzünk. Ab­ban a sajátos helyzetben va­gyunk ugyanis, hogy a tervcik­lus utolsó két esztendejére üte­meztük a fejlesztések nagyobb hányadát, a népgazdaságban bekövetkezett változások azon­ban éppen ebben a két eszten­dőben éreztetik hatásukat az eredeti előirányzathoz képest — idén pl. 7 millió forinttal csök­kentek o fejlesztésre fordítható eszközeink. Ez azt jelenti, hogy a célcsoportos lakásszómot 24. gyei csökkentenünk kellett, a Felszabadulás úti lakótelep üz­let- és szolgáltatóháza építésé­nek befejezését pedig 1980-ról 1981- re halasztottuk. A 12 tan­termes általános iskola is csak iövőre lesz kész. A tervezett la­kásmennyiség azonban meg­épül idén; ami a célcsoportos­ból kimaradt, az OTP konstruk­cióban valósul meg. 1980-ban 230 lakás építésével számolunk, ez az ötödik ötéves terv legna­gyobb lakásmennyisége és e tervév legnagyobb feladata, hogy meg is valósuljon. Fej­lesztési tervünk lehetőséget ad arra is, hogv befejezzük a kór­házi műtő éoítését és elkészül­jön az elmaradt légkondicioná­ló berendezés. Megvalósul még idén 75 úi óvodoi és 40 új böl­csődei hely. Hársfai István A mikor húsz-egynéhány éve először jártam Uránvá­rosban, csupa fiatol em­bert láttam. Ma ezek az arcok ráncosak, a haj fehér lett (ha éppen el nem hullott), s- akik akkoriban apró gyerme­küket sétáltatták a pőre utcá­kon, ma az árnyat adó lombok alatt unokáikat vezetgetik. És a megöregedett egykori fiata­lok közül sokön mór mindörök­re hiányoznak ... Amikor az el­ső elment, senki sem rendült meg. Megrendültünk bezzeg 1974- ben, amikor meghalt egy falu Baranyában. Gyűrűfű neve az­óta egyfajta jelképpé nőtte ki magát, s a falut többet emle­getjük, mint életében valaha is. Nagy kór azonban, hogy en­nek az emlegetésnek mindig van valami nosztalgikus fel­hangja. Pedig Gyűrűfű előtt csak az utóbbi fél évszázadban 109 községnév tűnt el Baranya térképéről, s nem tudjuk, hogy közülük mennyi is szűnt meg ténylegesen. Történelmünk so­rán egyébként is rengeteg te­lepülés halt meg és született — ez ugyanúgy az élet rendje, mint ahogy az ember születik, é| és meghal. Csakhogy a te­lepülés életkora meghatározha­tatlan, sok-sok emberi generá­ció élőhelye, ezért érthető az az eayszeri megrendülés, amit Gyűrűfű megszűnte váltott ki. Persze Gyűrűfű azért okozha­tott „össznépi sokkot”, mert előbb röppent világgá a hír, hogy elköltözött a faluból az utolsó ott lakó is, mintsem hi­vatalosan megszűntté nyilvání­tották volna. Ma már másképp csináljuk. És azt hiszem, ez a helyes. Tudomásul vesszük a fo­lyamatot és nem akarjuk erő­vel életben tartani azt, ami nem tud élni. Ha visszaemlékezünk a legutóbbi közigazgatási át­szervezésekre, azt látjuk, hogy az elkerülhetetlen elhalás felé vánszorgó településeket - Kor­pád, Révfalu, Mónosokor. . . — más, életképes községhez csa­tolták külterületi lakott hely­ként. Másfél éve jártam utoljá­ra Korpádon, akkor még tíz­egynéhány lakója volt: most már egy esztendeje Ibafához tartozik, s nem tudni — a mos­tani népszámlálás sem ad rá választ — van-e még lakója. Korpád már nem sokkol ... A minap a rádió „Magyaror­szág kicsiben” sorozatában Ap­rófalvak Baranyában címmel ri­portműsor igyekezett számba- venni mindazt a gondot, amit Gyűrűfű megszűnte hozott fel­színre Baranyábon. Kemények ezek a gondok, mert egyrészről emberi sorsokba szólnak bele, másrészről pedig megnyugtató megoldásukhoz nem csekély pénzáldozatra lenne szükség. Mert hiába vesszük tudomásul, hogy a folyamat megállíthatat­lan — a* megye tanácselnöke szerint a 40-nél több törpefalu közül 18 számíthat az elsorva­dásra —, a még ott élők szeret­nék megkapni mindazt, ami bármely más településen meg­jár mindenkinek, s amit az út, a víz, a kereskedelmi ellátás, oz iskola stb. jelent. Az elhalás felidézője éppen az első - na- gyop is költséges — kettőnek a hiánya. De ahol ez a kettő megvan, ott már mások a le­hetőségek, s ha törpefaluról van is szó, lehet benne fantá­ziát találni, akár úgy is, hogy egy mezőgazdasági nagyüzem valamely ágazata veti meg ott a lábát. Éppen ilyen lehetősé­gek felidézésével tudta a mű­sor szerkesztő-riportere, Rap- csányi László elkerülni o Gyű­rűfűvel járó kötelező megrendü­lés buktatóit és segített megér­tetni, hogy ma már másként ér. telmezzük az aprófalvak prob­lematikáját, mint az 1974-es sokk idején. D e mi legyen az elnéptele­nedő falvakkal? A mű­sorban is elhangzott az, amit mostanában egyre gyakrabban hallunk: akár üdü­lőfalvakká válhatnának. Le­het ... De nem tudok szaba­dulni a gondolattól, hogy aki ma lelkendezve kitelepül hét­végekre, nyári szabadságra örülni mindannak, ami nincs, nem érzi-e magát kényelmetle­nül néhány év múlva, s nem kezd-e mozgolódni mindazért; amiknek korábbi hiánya az ős­lakosságot távozásra késztette. Vajon jó lenne-e ez még akkor is, ha úgy véljük, hogy az elha­gyott — többségében vályogból épített — vénséges-vén házak a nemzeti vagyon egy részét ké­pezik? Viszont ráirányította a műsor a figyelmünket valamire, amire valóban érdemes rácsodálkoz­nunk: a jelenünkben is szület­het község, ha megvannak en­nek a feltételei. Például Sátorhely. H. I. Részlet a mohácsi városközpontból követő költségvetés-növekedés­Kis fogfúrás sok foghúzás helyett Iskolaíogászal Siklóson HA A SZÜLÖK IS ELHISZIK.. M ég a sokat tapasztalt fogorvos is felszisszent a látványtól: a hetedikes általános iskolás kis­lánynak 18 (!) szuvas foga volt. Húszéves korára ennek a lánynak garantáltan protézist kellett volna készíteni, ha nem látja meg, nem kezdi el kezelni a fogorvos, vagyis, ha nincs is­kolafogászat. De a siklósi járás­ban van, mégpedig nem is akár. milyen szervezettségű. Még a felszabadulás előtt ezen a környéken két fogorvos volt összesen, Sellyén és Sikló­son. 1977-ben mór 7 fogorvos látta el a betegeket. Előtte is működött egy, amolyan vándor­iskolafogászat. Sokszor a ter­melőszövetkezet szekerére — ha éppen nem akadt alkalmasabb jármű — felrakták az ósdi fog­orvosi széket, a szükséges mű­szereket, egyéb kellékeket és faluról falura járva így keresték fel az általános iskolásokat. Ma már ez a múlté, mert a hagyomány kezdetleges talaján olyan iskola-, illetve gyermekfo­gászati ellátást szerveztek Sik­lóson és a járásban, amely je­lenleg a megyében egyedülálló. Kezdődött azzal, hogy egy 1977-ben megtartott NEB-vizs- gálat szorgalmazta egy haté­kony iskolafogászati szűrés, il­letve kezelés megszervezését. A járás és a város egészségügyi vezetése részletesen kidolgozta a fogorvosi ellátás működési rendjét melybe már belefoglal­ták az iskola-, illetve gyermekfo­gászat tennivalóit a szűrések, kezelések rendjétől kezdve egé­szen a szükséges anyagok be­szerzéséig. Jelenleg a járásban tíz, Sik­lós városában pedig három fog­orvos dolgozik, s ez azt jelenti, hogy valamennyi státus betöl­tött. (Ilyennek sem örülhetnek mindenütt a megyében.) Min­den fogorvos a saját körzetében köteles ellátni a rendszeres is­kola- és gyermekfogászati teen­dőket. Természetesen a tárgyi félté, telek teljesítésére is szükség volt ehhez. Nem egyszerű feladat ez, ha figyelembe vesszük, hogy ma egy korszerűen felszerelt fogorvosi rendelő két-három- százezer forintba kerül. Siklóson 1978-ban rendeztek be egy va­donatúj rendelőt így lehetővé vált, hogy a várost három fog­orvosi körzet láthassa el. A be- remendi rendelő is új, korszerű felszerelést kapott, Villányban pedig a helyi és a megyei szer. vek közös teherviselésével ala­kítottak ki jól felszerelt rendelőt. A következő lépcső — vagy inkáb tárgyi feltételek megte­remtésével egyidőben szükséges tennivaló — a megfelelő szer­vezés volt. Erről így számolt be dr. Horváth Lajos, a siklósi kór­ház igazgató főorvosa: — Minden iskolafogász a tan­év kezdete előtt ütemtervet ké­szít a szűrésről, majd annak alapján állítja össze azt a lis­tát, amelyen a kezelésre vissza­rendelt gyerekeknek a szakren­delésre kell elmenniök. így ké­pet kapunk a beteganyagról, egyben tervszerűen ütemezhet­jük a gyógyítást. Járásunkban 6750 általános iskolás van, nem nehéz elképzelni tehát, hogy milyen nagy fába vágtuk a fej­szénket. Ugyanis minden meg­vizsgált gyermekről kartont állí­tanak ki a fogorvosok, amelyen szerepelnek a személyi adatok, a fogak állapota, az elvégzett, s a még elvégzendő kezelések. Ha netán valaki úgy gondol­ná, hogy a kelleténél több szó esik a gyermekfoqászatról, az szíveskedjék egy pillantást vetni arra a statisztikára, amelyet dr. Hammel Inez fogorvosnő ké. szített a vajszlói—siklósi körzet­ben az elmúlt évben: 1256 gyermek (általános is­kolás és óvodás) megvizsgálása után 1038 fogtömésre volt szük­ség, a maradó fogak közül ti­zenegyet kellett kihúzni, négy esetben volt szükség gyökértö­mésre a fog megmentése érde­kében. A többi körzetben sem rózsá- sabb a helyzet, de legalább fel. mvjak valamire a figyelmet: ha mindenütt annyira veszik komo­lyan a gyermek- és iskolafogá­szatot, mint a siklósi járásban, ha a szülök, pedagógusok is el. hiszik, hogy a gyermek fogke­zelésre való visszarendelése kedvezően befolyásolhatja, to­vábbi életét, talán évtizedekre is — o siklósiak törekvése nem volt hiábavaló. Sőt! Követőket érdemel. Kurucz Gyula Iskolafogászati rendelés a Siklósi Kórház rendelőjében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents