Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-04 / 3. szám

1980. január 4., péntek Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN Nyugati propaganda-hadjárat az afganisztáni eseményekről A TASZSZ kommentárja Az Afganisztánnal kapcsola­tos imperialista tervek kudarca nyomán nyugaton, elsősorban az Egyesült Államokban indí­tott propaganda-hadjáratnak két szembetűnő vonása van — írja Vlagyimir Goncsarov, a TASZSZ kommentátora. — Egy­részt képmutatásban és torzítás­ban megdönt minden eddigi re. kordot, másrészt az jellemzi, hogy a kampányba bekapcso­lódtak a washingtoni kormány­zat legmagasabb tisztségviselői is. Carter, az Egyesült Államok elnöke az ABC televíziós tár­saságnak adott interjújában tá­madta a Szovjetunió politiká­ját, kiforgatva annak céljait és értelmét. Az elnök hosszadal­mas fejtegetésekbe bocsátko­zott az Afganisztánba történt — úgymond — „szovjet behato­lásról” és „komoly politikai kö­vetkezményekkel és akciókkal" fenyegetőzött Ezzel kapcsolatban újra le kell szögezni: a „szovjet beha­tolásról" terjesztett hírek eltor­zítják a valóságot. Az igaz­ság pedig az, hogy a Szovjet­unió az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye alapján — ez biz­tosítja minden állam elidege­níthetetlen jogát az egyéni és kollektív önvédelemhez az ag­resszió visszaverésére és a bé­ke helyreállítására —. valamint a szovjet—afgán barátsági, jó. szomszédsáai és együttműkö­dési szerződés 4. cikkelye ér­telmében eleget tett az afgán kormány ismételt kérésének. Az afgán kormány 1978 és 1979 során többször fordult a Szov­jetunióhoz azzal a kéréssel, hogy nyújtson katonai segítsé­get imperialista körök Afga­nisztánban történő fegyveres beavatkozásának visszaverésé, hez. Ez a beavatkozás közvet­lenül az áprilisi forradalom győzelme után kezdődött meg, és mindmáig nem szűnt meg. Az afgán kormány kérése an­nál is inkább érthető, mert a CIA, valamint a brit és a kí­nai titkosszolgálat közreműkö­désével folyamatosan képeztek ki, fegyvereztek fel és dobtak át Pakisztánból afganisztáni te. rületre banditaosztagokat — volt nagybirtokosokat, földes­urakat, uzsorásokat és egyéb elemeket, akiket az áprilisi for­radalom győzelme fosztott meg az afgán nép kizsákmányolásá­nak lehetőségétől. Ezeknek a bandáknak a felhasználásával törekedtek a nyugati hatalmak, és Kína is, céljaik megvalósítá­sára. Washingtonban most azt kö­vetelik hogy vonják ki Afga­nisztánból azt a korlátozott lét­számú szovjet csapatkontin­genst, amelyet kizárólag az Af­ganisztánt kívülről fenyegető fegyveres beavatkozás vissza­verésében való közreműködésre használnak fel. Washingtonhoz és London­hoz azonban már nemegyszer fordultak azzal a kéréssel, hogy szüntessék be a nyugati fegy­verekkel felszerelt banditaosz- tagoknak Pakisztánból Afga­nisztánba való átdobását, és hagyjanak fel az Afganisztán belügyeibe való beavatkozással, az áprilisi forradalom megdön­tésére irányuló tervekkel. Határozottan le kell szögez­ni, hogy amennyiben az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia figyelembe vette volna ezeket a figyelmeztetéseket, mór régen béke és nyugalom uralkodna Afganisztánban, és a független, fiatal Afgán Köztársaságnak nem kellett volna katonai segít, séget kérnie. Mint az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának január 1-i közleménye hangsúlyozza, Carter, az Egye­sült Államok elnöke „nem átallt Hafizullah Aminnak”, mint az ország „törvényes elnökének védelmére kelni". Az első pil­lanatban a helyzet valóban kü. lönösnek látszik: a tőkés nagy­hatalmak vezetői hirtelen azt az embert vették védelmükbe, akit a legutóbbi napokig „vörösnek" neveztek az Egyesült Államok­ban. A magyarázat azonban egyszerű: Washingtonban ép­pen akkor kezdtek el aggódni Aminért, amikor megdöntötték annak az embernek bitorló uralmát, aki meggyilkoltatta Nur Mohammed Tarakit, Afga­nisztán törvényes elnökét és le­számolt más hazafiak ezreivel Ennek az összpontosított pro­pagandakampánynak minde­nekelőtt az a célia hogy elte­relje a világközvélemény figyel­mét az imperialista hatalmak sötét elgondolásairól és ügyle­teiről. Az „Iránnal szembeni fe­nyegetés" körüli fokozódó hír­veréssel ez a „fenyegetés", úgymond az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítségből fa­kadóan — Washington arra törekszik, hogy elleplezze az Irán és forradalma fölött függő, reálisan létező amerikai kato­nai fenyegetést, hogy elterelje a népek figyelmét Washington­nak arról a törekvéséről, hogy a világcsendőr szerepét játssza a Közel-Keleten, Latin-Amerf- kában, Ázsiában és Afrikában. Ami pedig <j „NATO-bölcse- ket" illeti, a nyugat-európai or­szágok közvéleményének figyel­mét nyilvánvalóan a távoli Af­ganisztánban zojló események­re szeretnék irányítani, hogy útiát állják a tiltakozó hullám­nak a közép-hatótávolságú ame­rikai ctomrakéták gyártása és ezeknek az országokba történő- telepítése ellen. Ho pedig az -imperialisták globális terveiről beszélünk, ak­kor nyilvánvaló, hogy a Szov­jetunió déli határa körül évekig épített „stratégiai ív" hiányos ságainak felszámolására töre­kednek és egyúttal vissza sze­retnék rakni azt a jármot, ame­lyet az iráni és az afganisztáni nép maga tört szét. Áz ilyen törekvések fölött azonban már elszállt az idő. Üdvözlő Vaui rat Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte U He Win elnö­köt, illetve U Maung Maung Kha miniszterelnököt, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság függetlenné válásának 32. év­fordulója alkalmából. Kurt Waldheim, az ENSZ Te- heránbon tartózkodó főtitkára ellen tervezett merényletet hiú­sítottak meg szerdán az iráni hatóságok. Az erről szóló hírt Szadegh Ghotbzadeh külügy­miniszter közölte az iráni hír- ügynökséggel. Az iráni jogászok szövetsége levelet juttatott el Waldheim- hez. Ez általános és nemzetkö­zi jogi szempontból megalapo­zottnak minősíti a volt uralko­dó kiadatására vonatkozó iráni kérelmet. Eszerint Reza Pohlavi nem tekinthető sem politikai menekültnek, sem pedig vé­dettséget élvező megdöntött uralkodónak, mert egyszerűen köztörvényes bűnöző. A levél bizonyítékokkal is alátámasztja állítását. A főtitkár a nap folyamán szállodai szobájában több megbeszélést tartott Látoga­tást tett nála egy olasz kül­döttség, élén egy szocialista szakszervezeti vezetővel. A de- leaáció Rómába visszatérve kö­zölte: tudomására hozták Waldheimnek: megqondolat­lanság lenne, ha a Biztonsági Tonács qazdasági szankciókat hozna Irán ellen, mert ez csak a helyzet további kiéleződésé­hez vezetne. Csütörtökön is félbeszakadt Kun- Waldheim első nyilvános teheróni programja. A világ­Eltemették Pietro Nennit Rómában csütörtökön dél­után államférfinak kijáró gyászszertartással örök nyuga­lomba helyezték a kedden el­hunyt Pietro Nennit, az Olasz Szocialista Párt nemzetközi hír­névnek örvendő elnökét. A 88 éves korában elhunyt nagy múltú politikust Pertini államfő, Cossiga kormányfő, o kabinet több tagja, a demok­ratikus pártok vezetői, a szak- szervezetek főtitkárai, a sze­nátus és a képviselőház elnö­kei kísérték utolsó útjára. A gyászmenet élén haladó olasz politikusok mellett ismert nyu­gat-európai szocialista és szo­ciáldemokrata személyiségek is voltak, köztük Mario Soares és Felipe Gonzalez, a portugál és o spanyol szocialisták vezére. A közéleti személyiségeket több ezer fős tömeg követte. Pártkiildöttség utazott Torontóba Kanoda Kommunista Pártja meghívására csütörtökön — Ko­vács Antallal, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagjával, a KB osztályvezetőjével az élen - pártküldöttség utazott Torontó­ba, hegy részt vegyen a Kana­dai Kommunista Párt XXIV. kongresszusán. szervezet főtitkára a sah elleni harcok mártírjainak sírját okar- ta megkoszorúzni: helikopteren érkezett a temető bejáratához, és önnön gépkocsin indult to­vább. de útját Amerika-ellenes tüntetők állták el. Woldheim ezek után visszahajtatott a te­mető bejáratához és onnan he­likopteren távozott. A koszorú­zást egyébként biztonsági okok­ból nem jelentették be előre. Waldheim ezután másodíz­ben is te Iclkozott Ghotbzadeh külüqvminiszterrel. Megbeszé­lésük részleteiről ezúttal tájé­koztatták a nyilvánosságot. Az- iiáni külügyminiszterrel tartott tanácskozása után Waldheim találkozott a volt sah titkosrendőrségének üldö­zöttéivel. A találkozóra erede­tileg szerdán került volna sor. Az ENSZ-főtitkár negyven forra­dalmi gárdista gyűrűjében je­lent meq a külügyminisztérium szomszédságában lévő épület­ben összegyűlt mintegy három­száz ember előtt. Waldheimet szemmel láthatóon megrázta a látvány — az emberek többsé­gét ugyanis nyomorékká tették a SAVAK pribékjei. Itt elhong- zott beszédében Waldheim ígé­reteit tett arra, hogy az iráni nép szenvedéseit mindenkép­pen az ENSZ fóruma elé tár­ják. LAPZÁRTA Csütörtökön Lisszabonban Eanes portugál államfő ünne­pélyes külsőségek közepette beiktatta hivatalábq Carneiro miniszterelnök jobboldali 'kor­mányát. Az új miniszterelnök éles kirohanást intézett a Szovjetunió ellen, nevezetesen „országát, valamint a világ biztonságát és békéjét fenye­gető veszélynek” nevezte az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséget. * Súlyos zavargások robbantak ki a két szokaszra osztott in­diai országos választások első szavazási napján. Az északi Uttar Pradesh államban tűz­harc folyt különböző pártok hí­vei között és q golyók három embert megöltek, hatot meg­sebesítettek. Az ENSZ-főtitkár tárgyalásai Teheránban Híd a eleihez (I.) Felfelé a polcol tornácáról Kambodzsa újjászületésének el' ső évfordulóját ünnepli. Egy esz­tendővel ezelőtt, 1979. január 7- én vonultak be a felszabadító csapatok az ország fővárosába, Phnom Penhbe, január 11-én pe­dig kikiáltották a Kambodzsai Népköztá rsaságot. Magamon nem vettem észre. Csak a feleségem figyelmezte­tett ró, hogy ného dadogok. Második napja volt hogy ha­zajöttem Kambodzsából. * Ez a monológ négy napig tartott. Félmondatokból állt össze, ahogy Kong Keo Kami­ne, a bársonyos tekintetű, 25 éves khmer nő elmondta az el­képzelhetetlent. — A katonák megállítottak. A férjemet pár lépéssel előbbre vitték, aztán szembefordították velem. Egyikük hozzálépett, kivette a kését és elvágta fér­jem nyakán az ereket. Aztán le­vágta a fejét és odatette a lá­bam. elé. Két hónapja voltunk házasok. Az apámat is megölték. En­gem elvittek Phnom Penhből Svay Yengbe. Négy évig dol­goztam egy rizsföldön. A mun­kaidő éjjel háromkor kezdődött és hol 16. hol 18 órát kellett dolgozni. Az öregek nem bírták sokáig, de az elhaltak helyébe fiatalokat hoztak. A megtermelt rizsből nem kaptunk: néqy évig krumplin éltünk, kb. 20 de­kát kaptunk naponto. Egyik nap — április 29-e volt — összekö­tözték a kezünket és az őrök az erdő felé tereltek bennün­ket. Tudtam, hoqy meg fogok halni. Az erdőtől már csak pár méterre lehettünk, amikor lö­véseket hallottam. Valamiben megbotlottam és elestem. Ami­kor moqamhoz tértem, a keze­men már nem volt rajta a kö­tél. Akkor láttam először vietna­mi katonát. * A téboly stációit nehéz logi­kai rendbe rakni. Pol Pót négy­éves rémuralmának 3 millió áldozata közül először az ér­telmiségieket nyelte el a tömeg­sír. Az árvoházakban megpró­bálnak valamiféle statisztikát összeállítani a meghalt szülők foglalkozásáról, hogy a világ­nak legalább elképzelése le­gyen az elszabadult őrületről. Az eltűnt szülők 47 százaléka paraszt, 25 százaléka értelmisé­Auschwitzra emlékeztető kép Tuol Sleng börtönben gi. A kambodzsai gyerekeknek 40 százaléka árva. Pol Pót számára nem volt elég csak az ember: összehor­dotta és felgyújtotta az autó­kat. A Phnom Penh-i tv-torony körül ma is látható o kiégett gépkocsik dombja. Az autókat a könyvek követték: amikor el­hamvadt a betűkbe zárt érte­lem, bezárták az iskolákat. A hírhedtté vált Tuong Sleng bör­tönt egy egyetemen rendezte be a kambodzsai nép hóhérja. A Buddha-szentélyeket fel­dúlták, az időtlen-bölcs moso- lyú istenségek szobrait felda­rabolták. Amikor Pol Pót már látta vereségét, a rizsföldeken is felrobbantották a szivattyú- házokat. Végül a fák következ­tek. A karcsú pálmák eleven felkiáltójelként állnak az egyes számú út mentén, a háncs kör­bevágva, az életet szállító szö­vetrendszer szétzúzva, A fák állva halnak meg. * Phnom Penhben ma már új­ra laknak, üzletek ügyön még nincsenek, de piac már van. Mivel pénz még nincs az or­szágban, rizs vagy hal szolgál cserealapul. — Hogy hívnak? — Nem tudom. Csak az új nevemet. Phnom Penh két órvaháza közül a nagyobbikben vagyunk. Sok gyerek nemhogy szüleire nem emlékszik, de a nevére sem. Hvot Somana gondozónő az állandóan karján csüngő egyéves kislánynak a Bon Deth nevet adta. Anyja holtteste mel­lett találtak rá: ült a porban és két napja fogta az élettelen szülői kezet. Ma nagy nap van — a Vöröskereszt első élelmi­szerszállítmánya érkezett meg az árvaházba. A hatalmas barakképületben 540 qverek eszik egyszerre. Állok és az első percben nem tudom, mi érthetetlen számom­ra. Aztán belémhasít a felis­merés: nincs zoj, nincs zson­gás, nincs beszéd. A gyerekek némán, egyetlen hang nélkül esznek. Csak a szemek villog­nak a ferdén beeső napsütés­ben. Legtöbbjük szájába most ke­rül az életben először ember­hez méltó, meleg étel. Kambodzsa, 1979. december. Szigethy András ruhamaradványok hegye — a Brit acélipari sztrájk Ismét Indira Gandhi? Impozáns egyöntetűséggel és növekvő nemzetközi szolidari­tás 'közepette folytatódik a brit acélipari munkásoknak az 1926-os általános sztrájk óta első országos bérkövetelő sztrájkja. Csütörtökön a Szállí­tómunkások Nemzetközi Szö­vetsége világméretű blokádot rendelt el a Nagy-Britanniába irányuló acélszállításokra, az életszínvonal védelméért har­coló százezer brit acélipari dolgozó támogatására. Ko­rábban a Fémipari Munkások Nemzetközi Szövetsége is szo­lidaritását nyilvánította ki a brit sztrájkkal. A szigetország szakszervezeti mozgalma teljes egységben állt ki az acélipar dolgozói mel­lett. Len Murray, a TUC főtit­kára megbeszélést folytatott az acéliparban érdekelt szakszer­vezetek vezetőivel és utána ki­jelentette: „A sztrájk 100 szá­zalékos, és az egész szakszer­vezeti mozgalom közreműködik abban, hogy elérje céljait.” A szolidaritási akció az érc- és acélszállítások bojkottálására, a külföldi acélszállítmányok ki­rakásának meghiúsítására irá­nyul. A brit állami acélipar vezé­rei a kormány utasítására szin­tén hosszú sztrájkharcra ké­szülnek fel és hajthatatlansá- got hirdetnek. Sir Charles Villiers, az acélipari tröszt elnöke csütörtökön kijelentette, hogy a tröszt nem kér több pénzt a kormánytól béremelés­re, akármilyen következmény­nyel jár a sztrájk. Hónapokig tartó, heves kam­pány után Indiában megkez­dődtek a rendkívüli parlamenti választások. A kontinensnyi mé­retű ország mintegy 360 millió választópolgára arról dönt, hogy melyik pórt, esetleg párt- szövetség szerezzen többséget a jó fél éve tartó kormányzati válság után az új-delhi parla­mentben? Ha erre egyáltalán lehetőség van. A politikai meg­figyelők többsége ugyanis at­tól tart, hogy a rendkívül bo­nyolult belpolitikai helyzetben a mostani voksolás sem jelent egyértelmű megoldást. Az 1977-ben hatalomra jutott Dzsa. nata-koalíció az elmúlt nyáron szétbomlott, Indira Gandhi volt pártja, a nemzeti kongresszus pedig szintén megosztott. A kü­lönböző csoportok között szin­te napról napra alakultak és bomlottak fel a szövetségek — sőt. Az egész választási felké­szülést a személyi vetélkedés eluralkodása jellemezte az el­vi ellentéteken túl. Pedig Indiá­nak határozott politikájú, hala­dó gazdasági és társadalmi re­formokat következetesen meg­valósító .kormányra lenne szük­sége ahhoz, hogy javuljon az ország változatlanul elmaradott­ságban élő százmillióinak sor­sa. Erre az igényre épít Indira Gandhi, aki választási program­jában gazdosági stabilitást és „a rend helyreállítását” ígérte. Ké­zenfekvő támadási felületet je­lent számára a Dzsanata-kor- mányzás alatt meggyorsult in­fláció, a kiéleződő vallási— nemzetiségi ellentétek, a bű­nözési hullám, c növekvő mun­kanélküliség. Kerüli ugyanakkor az általa 1975-ben bevezetett rendkívüli állapot túlkapásainak és törvénytelenségeinek említé­sét, remélve, hogy azok elhal­ványodott emlékét a jelenlegi gondok háttérbe szorítják . Fő ellenfelei: a Dzsanata ve­zetője, Dzsagdzsivan Ram és a Lók Dal (néppárt) vezére Csó­rón Szingh. Ram, az elnyomott kasztok képviselőié az egyéni szabadságjogok védelmét hang­súlyozta: Szingh pedig elsősor­ban a nagybirtokos rétegeknek kedvező gazdaságpolitika szó­szólójaként lépett fel. (Külpoli­tikai kérdésekben kevésbé jel­lemezte véleményeltérés a há­rom esélyes kormányfő-jelöltet.) Egy dolog az általános bi­zonytalanságban is kétségtelen: Indira Gandhi újra teljes súlyú szereplője az indiai politiká­nak, s reális esélye van a mi­niszterelnökség ismételt meg­szerzésére. Még abban az eset­ben is döntő szava lehet az or­szág vezetésének meghatározá­sában, ha — mint ezt sokan valószínűnek tartják — a szem. benálló politikai erők egyike sem szerez abszolút többséget a mostani választásokon. Szegő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents