Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-21 / 20. szám
Szülés, születés a vízben — Mindannyiunknak természetes eleme a víz. Mi különös van tehát abban, hogy a szülő nő testhőmérsékletű vízben hozza világra az új életet, az élet ősi közegében — mondja Igor Borizsovics TrajkovsZkij, egy moszkvai klinika nőgyógyásza, aki egyszerű szavakkal magyarázza meg módszerének titkát, amely forradalmat hozhat o szülés folyamatába. A szülő nő 37 fokos vízzel teli medencében helyezkedik el. TrajkovsZkij előzőleg gyakoroltatta vele az aritmikus légzést, valamint azt, hogy a víz alatt is képes legyen eltölteni bizonyos időt. — A víz melegsége, és hogy az ember alapvetően közel áll ehhez az elemhez, mérsékelte a görcsöket és a szülési fájdalmakat. A szülő nő és a gyermek is jóval oldottabb, lazább volt, mint a hagyományos szülések esetében — mondja doktor TrajkovsZkij. — A szülés után egy ideig a gyermek továbbra is o köldökzsinóron keresztül kapta a levegőt. Amint világra jött, odaúszott anyjától nagyanyjáig, aki ugyancsak a medencében tartózkodott. Hihetetlenül könnyűvé vált az újszülött számára a világra jövetel, ugyanis a vízben csökkent az a sokk, amit a megszületés vált ki minden lényből. Kevésbé volt drasztikus az átmenet az anyaméhből o külvilágra, hiszen ugyanúgy úszott a magzat a medencében, mint az édesanyja testében, ^ a magzatvízben. A hőmérséklet, a víz közege szinte ugyanaz volt. Sem az anyának, sem gyermekének nem okozott megrázkódtatást a szülés és a megszületés aktusa, és a levegővel való első találkozás sem ijesztette meg az újszülöttet. A gyermek jól érezte magát a szárazon, a levegőn is, ahová ilyen óvatos átmenettel jutott ki. A franciaországi Pithivers szülészetén dr. Miohel Odent alkalmazza a víz alatti szülés módszerét. Egy erős isiászroham után jutott erre az ötletre, amikor önmagán tapasztalta, milyen jótékony hatással van o görcsök, a fájdalom enyhítésére a meleg víz. Először kádban vezette le két évvel ezelőtt egy olyan asszony szülését, aki különösen félt a rá váró nehéz görcsöktől. De mivel a kád kényelmetlennek bizonyult, egy éve nagyobb medencében vezeti a szüléseket Sem Odent, sem TrajkovsZkij nem tekinti még véglegesnek a víz alatti szülés módszerét, amelyben mindketten hisznek. Várják viszont a többi szakorvos véleményét is. A „Svijet” című zágrábi lapból fordította: Gállos Orsolya Húsz év, ötven opera Miről beszél a pécsi operakataszter ? Ősszel volt húsz éve, hogy megalakult a Pécsi Nemzeti Színház operaegyüttese. Az első bemutatójuk: a Rigoletto. Jelenleg oz ország egyhar- madának lakosságához viszik el az operakultúrát. Igaz, nem könnyen, hiszen harminc-negyven tagú énekkart és hatvon zenészt is szállítaniuk kell. Nem engedtek a művészi színvonalból és nem követték el azt a képtelenséget, hogy olcsó pénzen, gépi muzsikával kísérjék az előadásaikat. Szerencsére még két, nem fővárosi operaegyüttes is működik oz országban, azok is tájolnak, így a pécsi operára „csak" a Dunántúl jut. A hangzatos propaganda helyett azonban nagy igénnyel készülnek a húsz esztendő ötvenedik bemutatójára, Gounod: Faust című operájának premierjére. A húsz év ötven bemutatója, aztán az ország egyharmadá- nak operaellótóso persze igen sok eredményt jelent. Ezúttal azonban csak egy névsorba pillantottunk bele, afféle opero- énekes-kataszterbe. Benne van ugyanis o valaha Pécsett énekelt, innét indult, itt nevelkedett énekesek névsora, hogy ki hol van most, hová jutott a pécsi pályakezdés után, mit jelentett számára — és egyáltalán az operakultúra számára — a pécsi indítás. Az elnevezés ugyan nem pontos, hiszen nemcsak énekeseket, hanem zeneszerzőket, karmestereket, műveket is tartalmoz ez a „kaNémeth József és Ágoston Edit a Don Giovanniban taszter”. Mégis elsősorban az énekesek után érdemes az ösz- szeállítás segítségével pillantani. Kiderült: kereken húsz művész kapott szerződést — hosz- szabb vagy rövidebb évékig — rangos külföldi operaszínpadokon, miután a pécsi együttesben szerepeket tanult meg, művészi gyakorlatot szerzett, s nemegyszer rangot is. Zürich, Freiburg, Bern, Innsbruck, Varsó operaszínpadai egyaránt jegyzik o pécsieket. Krémer József és Juhász Pál két-két esztendős osztrák—NSZK-beli szerződései, vendégszereplése után Németh József is az NSZK-ban arat sikereket, most a Nabucco baritonfőszerepét tanulja odakint. Mészöly Katalint az ősszel váratlanul Varsóba hívták, telefonon, hogy a megbetegedett énekesnő helyett ugorjon be a Carmen szerepébe. A beugrás olyan sikeres volt, hogy próbaéneklés követte más operaszerepekből is. így Mészöly Katalin a Carmen mellett énekelt az ugyancsak Pécsett megtanult Azucena és Cherubin, vagyis Verdi- és Mozart-szerepeket is. Az eredmény: szerződést kapott Varsóba. Ágoston Edit Dániába készül. Aztán a legfiatalabbak: most szerződött Svájcba, a berni operába a Pécsről csak egy éve távozott Kovács Zoltán. Sok aiz egy-két estén vendégszereplés is. E téren is felfedezték a fiatalokat. Ezekben a napokban indul Bécsbe Nagy Gábor, a Pillangókisasszony remek színész, remek énekes Konsulja, hogy az osztrák főváros rádiójában egy hétig Kodály-felvé- teleket készíttessenek vele. Avagy most márciusban Párizsba megy Pusztaszeri Emilia, oki fél esztendeje sincs, hogy a pécsi operának tagja. Benei Katalin jugoszláviai turnéról érkezett. Érdekes a Paulusz Elemér alapította pécsi opera mostani kataszterének a karmesterekről szóló része is. Eszerint Pécs több vezető dirigenst, opera- vezető művészt adott az országnak. így innét indult Szabó László, a debreceni Csokonai Színház zenei igazgatójo, a Magyar Állami Operaház rangos karigazgatói posztját betöltő Nagy Ferenc. Egy érdekesség: a pécsi operát vezényelte és erről írt méltató tanulmányt Mascagni tanítványa, a jugoszláv Dragutin Savin karmester. Más: Károly Róbert, a Japán halászok című, Jugoszláviában is bemutatott opera szerzője, 80 színpadi mű zenéjét írta meg. A sor nem teljes, a húsz év és az ötven bemutató mély értékeket rejt magában. Földessy Dénes lfasarnapi szülök Nem beszélünk „gyerekül” Premier előtti vita egy film körül Még nem tudtam Rózsa János új filmjéről, a Vasárnapi szülők-ről, amikor ideggyógyász barátom vitte szánkózni a fiát, hogy „kiszellőztetem a gyerek fejéből a pedagógiát”. — Hogy, hogy a pedagógiát? — Sok pedagógus-páciensem volt, és ezeknek legalább negyed része nem tud a gyerekek nyelvén beszélni I Ez a párbeszéd jutott eszembe Rózsa János filmjének hallatán. Hiszen, ha a pedagógusoknak jelentős hányada nem tud „gyerekül”, akkor hogyan tudnának a neveléstudományban képzetlen szülők milliói?! Mégis, az a kevés szakember meg pedagógus, aki hallott a Vasár□tlöíföl napi szülők című filmről, esetleg látta is — vitára készül. Mert Rózsa János filmje — máskülönben a mostani magyar játékfilmszemle nyitó műve — egy szocialista brigádról szól. Ez a brigád állami gondo. zott kislányt vállal el, afféle vasárnapi apukaságra, de ebből furcsa dolgok kerekednek. A filmet még alig vetítették. Kritikusok sem sokan látták, elő- vetítés formájában sem. Mindössze az aszódi fiúnevelő-intézet pedagógusai és a fóti intézetben lévő tizenkét lány ismeri. Nekem sem volt alkalmam látni, így kényszerültem interjút kérni Rózsa Jánostól, a film rendezőjétől. Ö azonban később nem értett egyet az interjú tartalmával és kérte: ne közöljük. A film tehát egyre izgalmasabb lett, látatlanul is. Kiderült még hozzá, hogy Nyakó Júlia a főszereplője — máskülönben nehéz sorsú intézeti kislány — olyan jól szerepelt, hogy másik rendező; Lugossy László is bevette új filmjébe. Mindezek némi nyomozásra kényszerítettek: miért vitatkoznak a még alig vetített filmről? Kiderült, hogy négy rangos intézmény, illetve hatóság: az Oktatási Minisztérium, a Magyar Pszichológiai Társaság, a Pedagógiai Társaság és az Öltözhetnek-e divatosan a magyar nők? Milyen konfekciót vásárolhatunk 1981-ben? A mintadarabok a luxusüzletekben is megállnák a helyüket A Magyar Divat Intézet jól szervezett divatfigyelő szolgálatának jelentése alapján (követeiknek sok esetben sikerült a nagy divatdiktátorok féltve őrzött kulisszái mögé is bepillantani) már jóelőre jelezte az 1980-81-es év várható divatirányait, ami nemcsak a ruhák vonalára értendő, hanem alapanyagokra, divatszínekre, tartozékokra egyaránt. Ezek alapján történt az anyagok szálkikészítése, színezése, s a kiválasztott alapanyagokból az ország felsőruházati konfekciógyárai elkészítették ajánlataikat, s több ezer modellt állítottak ki közszemlére kereskedelmi üzletkötők részére. Az ország legnagyobb konfekciógyára, a Debreceni Ruhagyár évente két és fél millió ruhát készít, aminek 40 százalékát a hazai üzletekben értékesíti. A gyár igazgatója a hétfői sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kereskedelem eddig 180 ezer darabot rendelt tőlük, s reméli, hogy a bemutatót követően ez a szám jelentősen megnő. Nagyobb igény mutatkozik telt alkatúak részére készített ruhák, valamint a sportos és házi köntösök iránt. A VOR férfiruhagyár egymillió-kétszázezer darab férfi felsőruházati cikket gyárt évente. A konfekció 25—30 százalékos árcsökkenése valószínűleg jelentősen megnöveli majd az üzletek forgalmát. Erre a gyáraknak fel kell készülni és várható, hogy terven felüli meny- nyiséget kell majd gyártani. Az új divatirányzatot természetesen a nagyüzemi gyártási mód lehetőségeihez kell szelídíteni, de úgy, hogy divatjegyeit megtartsa. A tervezőknek talán minden eddiginél jobban sikerült ez az idén, az elkészített mintadarabok ugyanis bármely luxusüzlet egyedi darabjaként is megállnák helyüket. Nem kívánok most arról írni, mi lesz a divat 81-ben, hiszen divatbemutatókról szóló tudósításokban ezt már többször megtettük. — Talán csak egykét főbb jellemzőt: uralkodó divatszín a bordó és a lila minden árnyalata. A szoknyák rövidülnek, a térdet épphogy takarják, a kosztüm ismét tért hódít, s blúzokban, kabátokban a váHtömés szinte kötelező. — Azonban elmondanám, hogy láttam puha bordó színű anyagból nagyon szép vonalvezetésű kabátot, amihez a manöken világosabb árnyalatú, a kabát színével harmonizáló, csodálatosan puha csizmát viselt, és ugyanilyen színű kesztyűt, sálat és tokkalapot. Aztán láttam sötétlila színű rövid, sportos kabátot, ugyanilyen színű elefántkord nadrággal, aminek szára pillekönnyű, kényelmes gyöngyszürke csizmába volt tűrve. Továbbá láttam puha, vékony vaj- és homokszínű pepita gyapjúszövetből készült kétrészes ruhát, a szoknyája enyhén bővülő, a lazavonalú felsőrész széles kötött passzéval simult a derékhoz, a mandzsetta és a gallér is kötött, s mindezt a ruha színével azonos homokszínű, különlegesen szép csizma egészítette ki. Sokszor elhangzott már, hogy a magyar nők többsége rosz- szul öltözik, és hogy nem kellene ennek már így lenni, mert konfekcióban is lehet már divatosan vásárolni. Ez valóban így is van — példázza ezt a múlt heti szakmai bemutató is. Épp ezért, mivel mondjuk nincs önálló divatfantáziám, elfogadom a divatbemutató segítségét — mert végül is ezért vannak —, s elhatározom, hogy megveszem a Május 1. Ruhagyár csodálatos bordó kabátját. Azonban biztos vagyok benne, hogy ha a lábam lejárom, akkor sem tudom a hozzá ajánlott tartozékokat — csizmát, kesztyűt, sálat — beszerezni, s akkor már nem leszek olyan elegáns, s jólöltözött, mint a divatbemutató manökenje. Hát kérem szépen, hol itt a hiba? Sarok Zsuzsa Állami Ifjúsági Bizottság előtt korábban levetítették, A nézőtéren tehát akkor a magyar nevelésügy sok tekintélyes vezető, je, szakembere ült, és kétféle véleményt alakított ki. Az egyik: igaz az, amit a Vasárnapi szü- lők-kel Rózsa János mond, felrázza a közvéleményt. A másik, hogy: egyoldalú. A nevelőintézeteket ugyanis egybemossa az állami gondozás intézményeivel, tehát például az árvákat a már bűnöző gyerekekkel. Ebből — szakemberek szerint — az a kár következhet, hogy az állami nevelőintézetek, melyekről korábban rossz vélemény ideg- ződött be a lakosságba, most még rosszabb színben tűnnek fel. Ezzel szemben Budapesten például utóbb évente 1300— 1500 gyereket vesznek fel ilyen — régi nevén — „javító” intézetbe, és 1100—1200-at bocsátanak el, miután sikeres személyiségkorrekciót, vagy ha úgy tetszik, megjavítást értek el. Az ilyen személyiségjavítás átlagosan kettő és fél—három évet igényel. Ez az az idő, ami a lelkileg magányos, családjuktól érzelmileg elszakadt, úgynevezett „belső árvákat” visszaadhatja szüleiknek. Utána általában elfelejtik az intézetet, nem csavarognak tovább, hanem normális életet élnek. A szakemberek szerint a filmből ez nem tűnik ki. Ugyanakkor elismerik, hogy sok pedagógiai hibát fed fel, és általában tisztességes szándékú. Csak egyoldalú. Már most, a filmszemle előadása előtt felmerül a kérdés, vajon kik vegyék magukra a Vasárnapi szülők figyelmeztetéseit. Az iskolák? A szülők? A nevelőintézetek? Erről nyilván sokat kell majd vitatkoznunk a tisztes szándékú Rózsa János- film kapcsán. Egy biztos: valamikor el kellene már kezdeni a szülők szervezett, alapos pedagógiai képzését. Ez lenne a pedagógiai közélet nagy nemzedékváltása. Az értő szülőnemzedék kialakítása. (földessy) Pécsett kezdődött énekeskarrierek
