Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-21 / 20. szám

Dombóvár A vasárnap krónikája Vasárnap délelőtti pécsi sé­támon a „szolgáltató szférát", azokat kerestem fel, akik talpon vannak, hogy a pihenőnapjukat töltő többség jobb közérzettel tegye túl magát a hét végén. A Petőfi u. 8. szám alatti üz­letsorban a Pécsi Cipőipari Szövetkezet női szalonjának aj­taján belül egy cédula hűti a kedélyeket az amúgyis hideg időben: „Csizmát nem árusí­tunk”. A női szandálok szezon­jára viszont még várni kell... A virágboltban Kövi Gyuláné- hoz sűrűn jönnek a feledéke­nyek vagy előrelátók, túl a Pi­roska és Sára névnapon, az Agnes előtt. A cserepes jácint, a piros, fehér és cirmos szegfű, a vágott ciklámen sok névnap­ját ünneplő hölgynek jelentett kedves meglepetést. A Kórház téri hírlappavilon­ban Horváth PéterTié reggel öt­kor nyitott, a pesti lapok dél­előtt 10 órára mind egy szálig elfogytak, így a Népszabadság­ból 35, a Magyar Nemzetből 20, a Népsportból reggel 8 órá­ra mind a 30, a Magyar Hírlapiból 3, mindegyikből több is elkelt volna* Népszavából elég volt a 25. A Dunántúli Napló 190 pél­dánya aegyed 12-re elfogyott, a déli nyitvatartásig még leg­alább tízen hiába is keresték lapunkat. * A Kolumbia III. osztályú bü­féje reggel héttől állta a roha­mot. Horváth Lászlóné délig 3,5 ezer forint forgalmat csinált: a reggel nyolcra érkező tejszínes sütemények, krémesek és a 4— 5 dobos változat helyben fo­gyasztva vagy becsomagolva találtak vevőre, a röviditalokból is sokan merítettek erőt, az iga­zi sztár a Szalon sör volt. „Ha van Szalon, tele a bolt” — kö­zölte végül a pultok mögött se­rénykedő Horváthné. * A Jókai téri tejbisztrót reggel 6 órakor nyitották, a reggelik­ből fél tizenkettőre majd 4000 forint értékűt fogyasztottak a vendégeik, 11 órakor kezdődött a rétescsúcs, a mákos, túrós és almás rétesekből délután egy órára elkelt mind a 400 darab. A Mecsek Cukrászdában a krémes — a sima és a francia — volt a legkapósabb, 800 da­rab már a 7 órás nyitást köve­tő rövid idő alatt elfogyott. Új­donságaikat: a mogyoró-, ká­vé- és puncskockákat, a mo­gyoró- és kávéfánkot is vitték becsomagolva tucatszám. A va­sárnap nálunk a süteménycso­magolás napja, azért délelőtt és délután 5 órától is sokan helyben fogyasztották el a ki­választott finomságokat. * Délben egy PR-es Trabant a Mecsekről jövet gurult a Szé­chenyi téren Kertváros felé, a csomagtartóból sílécek, síbo­tok és ródli kandikáltak ki. A mecseki téli örömök után biz­tosan jó étvággyal fogyasztot­ták a meleg lakásban az ün­nepi ebédet. * A Volán-buszok legtelítettebb járatai a Mecsekre vezettek, délelőtt és délután 14 mentesí­tő járat is segítette a ródlis, síléces népvándorlást. A busz­sofőrök panaszkodtak: a Dö- mörkapunál lévő buszfordulót szinte teljesen elzárták előlük a személyautók. * Végül az időjárásról: egész nap borult az ég, párás a leve­gő, a látástávolság 2,5 kilomé­teres, tehát rossz, a nap „leg­melegebb" hőmérséklete is —2 fok volt. Az ügyeleteken min­denütt megnyugtattak: nincs semmi különös. Murányi László D lietíoi Pécs: Valamennyi főútvonal járható — A negyvenegy per huszon­kettő jelentkezzen negyvenegy per kettőnek! — Kérem számoljon be arról, hol tartózkodik most, milyenek az útviszonyok — szól az URH- telefonba Kákonyi Attila, a KPM Baranya megyei Közúti Igazga­tósága központi ügyeletese. Kattanás a vonal másik vé­gén, és Bárdi József útellenőr a legfrissebb tapasztalatait ösz- szegzi. — A hatos úton, Mecsekná- dasd előtt járok, a burkolat száraz, négy-ötszáz méter a lá­tástávolság. A völgybe enyhe köd ereszkedett le. A tájékoztatásnak vége. Nyu­godtan beszélgethetünk. Most harmadfokú ügyeletet tartanak, tehát útjaink járhatók. A má­sodik emeleti kis irodában URH-telefon, telexgép, televí­zió, rádió; utóbbiak a hosszú ügyelet csendesebb óráit hiva­tottak változatosabbá tenni. A központ évek óta működik, tu­lajdonképpen ide futnak be a harkányi, a mohácsi, a sziget­vári és a Pécs-felsői üzemmér­nökségek ügyeletéiről az infor­mációk a KPM úthálózatának mindenkori állapotáról. — Legutóbb hajnali fél hat­kor adtam jelentést a budapes­ti központnak, amit az üzem- mérnökségektől kapott tájékoz­tató alapján állítottam össze — mondja Kákonyi Attila. Az ÚTINFORM-nak adott te­lexjelentés így hangzik: „Bara­nya megyében az égbolt borult, szélcsend van. A hőmérséklet —3—4 fok közötti. A látási vi­szonyok jók. A főközlekedési utak szárazok, az alsóbb rendű úthálózat burkolata a helyen­kénti letaposott és lefagyott hó­foltok miatt síkos. A só- és ho­mokszórás tizenkilenc kocsival történik." Valamennyi megyéből, így Baranyából is naponta kétszer ódnak tájékoztatást kora reg­gel, valamint a délutáni órák­ban, hogy ezzel is elősegítsék az utakon közlekedők vagy ép­pen indulni szándékozók tájé­koztatását. Sokan a rádiót hallgatva tudják meg a legfris­sebb adatokat, mások telefo­non érdeklődnek. Nemegyszer kérik viszont arra a baranyai központi ügyeletet, hogy az or­szágos helyzetről is adjon in­formációt: ám erre nincs lehe­tőségük. Azt az ÚTINFORM-tól kaphatják meg a telefonálók. De nem csupán segítségért for­dulnak a baranyai központhoz, hanem többször az útviszonyok romlásáról is tájékoztatják őket az autósok, a Volán menetirá­nyítói. Ez is segítséget jelent számukra, még akkor is, ha út- ellenőrző gépkocsijaik — ame­lyek URH-val felszereltek — ál­landóan járják — Pécs kivéte­lével a baranyai utakat. S ha már az ÜTINFORM-ról is szó esett, hadd adjon tájé­koztatást a budapesti országos központ ügyeletese, Karádi László a vasárnapi tapasztala­tokról. — Nyugodt, csendes vasár­napunk volt, a főútvonalak or­szágszerte nagyrészt felszárad­tak. Csongrád, Békés és Fejér megyékben az alsóbbrendű utak is hómentesek, másutt le­fagyott hófoltok tarkítják a bur­kolatot. Az országban egyéb­ként több mint száz őrjáratos szórókocsi dolgozik az utakon. S. Gy. Dombóvár: 3^for_ bemutató-terem A három dél-dunántúli me­gye találkozásánál, Dombó- várott az elmúlt héten meg­nyílt a „Szatmár” bútorgyár­nak az országban az első ál­landó bemutató mintaterme. A Dombóvári ÁFÉSZ és a Mátészalkai Bútorgyár évek óta tartó jó kapcsolatának ered­ményeként közvelteoül a dom­bóvári bútoráruház mellett egy 84 négyzetméter alapterü­letű helyiséget alakítottak át közös költséggel. A megálla­podás szerint a gyár évente legalább tizenkétmillió forint értékű bútort szállít Dombó­várra, köztük szekrénysorokat és kárpitos garnitúrákat is. A mintateremben kiállított búto­rok természetesen megvásárol­hatók és előjegyezhető a Szat­már Bútorgyár minden termé­ke, amelyeket kívánságra haza is szállítja vevőinek a Dombó­vári ÁFÉSZ bútoráruháza. (B. L) Nagykanizsa: Új típusú hőpalackok A Nagykanizsai üveggyár­ban tavaly 18 új termék előál­lításának technológiáját dol­gozták ki, s ezzel jelentős ha­lódást értek el a hőálló üveg­termékek - különböző ballonok, tároló edények — gyártásának korszerűsítésében. Az új termé­kek között van a Safari és a Víkend elnevezésű, tetszetős műanyagpalástba beépített hő­palack. A turistautakon és ki­rándulásokon alig nélkülözhe­tő kelléket egy literes nagysá­gig 5-féle méretben gyártják. A Víkend típust menetes mű­anyagdugóval látták el, a Sa- farira kiöntő toldalékot és váll­szíjat szereltek. A poharak nem menetes, hanem pattin­tás rendszerűek, így könnyeb­ben kezelhetőek. Az új típusú hőpalackokból a keresletnek megfelelő meny- nyiséget, legkevesebb 200 000- et gyártanak az idén. Az első szállítmányok már megérkez­tek az AMFORA üzletekbe, rö­videsen pedig országszerte kap­hatók lesznek. Mohács: Járnak a jégtörők, pihen a knmp Dacolva a szokatlanul ke­mény, bár az utóbbi napok­ban enyhülő téllel, rendszeres o hajóforgalom a Dunán. Teg­nap o mohácsi kikötőiben 3 szovjet és egy bolgár hajót fogadtak. Útjukat megkönnyíti az a két jégtörő, amely Baja és Mohács között járva teszi hajózhatóvá a Dunát. Mindez természetesen csak a hajókra vonatkozik, a Csata nevű komp a jobb időkre vár, így a jár­műforgalom szünetel a két part között. A személyforgalmat — sötétedésig — egy kishajó bo­nyolítja. Harkány: Bál a téli fürdőben Most mór biztos, hogy van Harkánynak valami egyéni va­rázsa, Mert bogy évente sok százezren keresik fel gyógyvizét, az természetes. De hogy nem tudnak olyan bált rendezni — a farsangitól az Annákhoz cím­zettig — amelyen ne csapna egekig a jókedv, s ahol a ren­dezők is már alig férnek el a bálteremben, ez tényleg nehe­zen magyarázható. így volt ez szombat estétől vasárnap hajnalig, a fedett strand előcsarnokában is. Évek óta hagyomány tudniilik, hogy január második felében meg­rendezik a pótszilvesztert telt házzal, sűrűn telő poharakkal, szinte vég nélküli tánccal, ahol mindenki felvonultathatja teljes repertoárját a keringőtői kezd­ve, a rockon és polkán keresz­tül a csárdásig. Érről a Mackó zenekar gondoskodik már évek óta, nem csökkenő népszerűség közepette. A rendezők, a vál­lalat helybéli női szocialista bri­gádja a bevétel nagy részét a harkányi óvoda segítésére for­dítja. Ami a bevételt illeti: nem­csak a 35 forintos belépődíj — amely nem riasztotta el a rész­vételtől a mintegy 300 vendé­get — hanem a tombola ke­lendősége is szépen hozott a konyhára. Igaz az is, hogy nagy volt a csábítás, mert nem sok­kal éjjel 11 óra előtt egy való­di, élő kismalacot — mint födi. jat hoztak a terembe. A hajnalig tartó mulatság legfőbb tapasztalata az volt, hogy idén is jól kezdődött a farsangi báli szezon. K. Gy. Bonyhád: Turbékoló sztárok Országos jellegű galamb­kiállítást rendeztek szombaton és vasárnap Bonyhádon. A há­zigazda a 163. számú bony­hádi Díszgalambtenyésztő Egyesület ötven tenyésztője majdnem ötszáz különféle ga­lambját „látta vendégül” a két­Ranlctalalt a tel Gyönyörű a tél a Mecseken. Erre mondják azt, hogy ideá­lis. Legalábbis én ezt mondom, bámulva a csodálatos hó-levelű fákat, pályáról pólyára menve o szánkózó—síelő apróságokat és felnőtteket... Alig hiszem, hogy tegnap délelőtt vagy dél­után akadt olyan gyerek - ter­mészetesen kivétel az, aki az ágyat nyomta orvosi rendel­vényre — ne élvezte volna szo­katlanul szép telünk sportolási lehetőségeit, s boldog lehetett az a szülő, akinek a figyelés- pesztrálás jutott feladatul. (Ne­tán egy sílécről.) A Mandulás sokágú folyóra osztva: ki hogy tud lavírozni a fék-bokrok között. A Dömör- kapu: egyetlen hatalmas par­kírozó — tömött autóbuszokkal is jöttek a ródlicipelők —, a sí­pálya önfeledt sikoltozás, a Re­meterét pedig hangulati tükör­képe, talán kevésbé bátrakkal, merészekkel. A hó kopninem- akaró, valamiféle olvadás elle­nes szerrel beinjektált; az idő kellemes, inkább meleg. Amikor mellettem egy gondos család­apa termoszból teát osztott lá­nyainak, úgy tűnt: megszokás, formaság az egész, nem testet, inkább szívet-lelket melegítő... Szikrázóan vakítanak az or- fűi távok: gyűrt jegük itt-ott, kézilabdapályányi területen „le­gyalulva": emitt lustán karcol­ják felületét a korcsolyák, amott ízig-vérig hamisítatlan kupahangulat: a jégkorong va­lódi, a botok valódiak, a kapuk házilag gyártott méretesek, s a két csapat: pécsi amatőrök. Csak a kapitány morog: — Már megint néhányon ott­hon maradtak. Három :kettő - amikor meg­érkezik az utánpótlás. Csat­tognak az ütők, bejön a bodi- csek — csak óvatosan, fiam, in­kább legyen gól, de ütővel ne kaszálj! - rezeg a háló vagy éppen messzire röpül a ko­rong ... A belvárosi-külvárosi utcák, azok közül is a meredekebbek ródlipályók ezen a délelőttön. A Tettye — újkori honfoglalás. A kertvárosi lőtéri dombok és műdombok, a meszesi rét, az esténként locsolt koripólyák nem küldtek meghívót. A srá­cok itt is, ott is rátaláltak a legszebb téli örömre. Mint ahogy végre-valahára a tél is ránktaláilt. És persze, aztán ízlett az ebéd.,. K. F. A Mandulás főleg az apróbb gyermekek paradicsoma: sok a hó és nem meredek a lejtő napos kiállításon, illetve a hozzá kapcsolódó vásáron. Pécs környékéről, Bajáról, Érd­ről, Sopronból, Soltvad kertről, Tiszavasváriból, Zalaszabarról és máshonnan gyűltek össze a turbékoló szárnyasok te­nyésztői és kedvelői. Bemutat­tak röp-, dísz- és haszon­galambokat. Az érdekes kiál­lítás sztárjai a látványos ma­gyar DHHH-fodrosok és angol hegyesek, valamint az egy ki- lónyinál is súlyosabb Texan, Mondain és King fajtájú ga­lambok voltak. A fajtagyőzte- seket és a kiválónkat kitüntet­ték: ötvenkét oklevelet osztott ki a fővárosi elnöklettel mun­kálkodó zsűri. Zalaegerszeg: Ismét gesztenye­ismét gesztenyeszezon van a Zalaegerszegi Hűtőhózban: megkezdték a múlt év őszén felvásárolt, s tavaszra tartalé­kolt gesztenye feldolgozását 25 dekás és egykilós csomago­lásba összesen 15 tonna úgy­nevezett „masszát" szállítanak majd az üzletekbe és egyéb felhasználóknak. A hűtőház azt tervezi, hogy az idei termésből a tavalyinál többet vásárol fel, s többet is tartalékol belőle a következő tavaszra.

Next

/
Thumbnails
Contents