Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-17 / 16. szám
© Dunántúli napló 1980. január 17., csütörtök Beremend körzeti könyvtára A jó együttműködés tanulságos példái Nem először járok a bere- mendi körzeti könyvtárban, Ónodi Bélánénál. Olvasói is úgy vannak vele, hogy mindig szívesen keresik fel a tágas, barátságos intézményt, ahol nem várják őket különösebb attrakciók, viszont mindig megbízható szolgáltatásban, kedves fogadtatásban részesülnek. 1975-ig 3500 kötetes szak- szervezeti könyvtár működött Beremenden egy tizenhat négyzetméteres helyiségben, heti négyórás nyitvatartással. Az azóta eltelt változás óriási. 1975-ben a helyi tanács pályázaton elnyerte a 120 ezer forintot a „Felszabadulási emlékkönyvtár" megalapításához, miután biztosították a feltételeket, a helyiséget. Ekkor érkezett Beremendre főhivatású könyvtárosnak Ónodi Béláné. 100 ezer forintot költöttek könyvre az induláskor, megalapozva a most 28 000 kötetes állományt. A fennmaradó pénzből került a művelődési ház emeleti helyiségeibe a szükséges bútorzat. Azóta 40 000 forintos beszerzési keretből vásárolnak könyvet évente. Ez kerül ki a művelődési házzal közös fenntartásból, de például hozzájárul az összeghez a Beremendi Cementmű előbb 10 000, tavaly óta 15 000 forinttal. Heti négy napon át 25 órás kölcsönzési idővel tart nyitva a könyvtár, két napot a felnőtt-, két napot a gvermekolvasóknak szentelve. Ónodi Bélánétól e számok után a tartalmi munkáról, elsősorban az állomány kialakításáról érdeklődtünk.- Elsősorban a kézikönyvtár teljessé tételére törekszem. A törzsanyag mellett figyelnem kell a községben megnyilvánuló érdeklődésre. Mezőgazdasági, ipari szakkönyveket szerzek be — cementiparral foglalkozó munka sajnos nincs olyan sok. Viszont beszerzem mindazokat a könyveket, melyek szabadidős, hobby- témákkol foglalkoznak, valamint háztáji állattenyésztéssel, kertészkedéssel, szőlővel, méhészettel és még sorolhatnám.- Gyors elavulással számolhatunk a szakkönyvek terén, és gyakorta panaszkodnak az olvasók, hogy főként kisebb könyvtárakban sok a már elavult könyv. — Szerencsére az én anyagom új. Tavaly mégis végre kellett hajtani az első selejtezést. Elavult könyveket tehát nem tarthatunk sem Beremenden, sem a tagközségekben. Beremend a megye egyetlen körzeti könyvtára, mivel két tanácsi körzet, Beremend és Egyházasharaszti könyvtárai tartoznak hozzá; Alsószentmár- tonban a múlt szeptemberben adtak át egy pedagóguslakásból kialakított új helyiséget. Hasonlóan szép környezetben, jó körülmények között működik Egyházasharaszti és Old letéti könyvtára is. Az utóbbi a KISZ. klubban kapott helyet. Kista- polcán ugyancsak a KISZ-szel, a népfronttal van közös helyiségben a könyvtár, Siklós- nagyfaluban pedig a tanácsi kirendeltség helyiségében működik. A beremendi, egyházasharaszti körzetben e közös helyiségek előnyt jelentenek a könyvtárügy számára, hiszen így több ember fordul meg a könyvek között is.- Hogyan lehet elérni, hogy egy-egy távoli falu letéti könyvtára ne legyen csupán könyvek halmaza, hogy a könyvtár éljen? — kérdezem Ónodi Bélánétól.- Negyedévenként egyszer minden községbe eljutok, de telefonon crllondóan tartjuk egymással a kapcsolatot. Az első utam mindig a tanácsra vezet. De felkeresem a párt-, a KISZ-vezetőséget, a népfront képviselőjét és persze a könyvtárat is. Megbeszéljük, mi hiányzik, kell-e egy új polc, mi a község kérése, problémája. Megnézem a könyvtár adminisztrációját, ha kell, segítek a katalógus elrendezésében. Kiszedegetem az állományból a rongyos, elavult könyveket, megkérdezem, mit kerestek, milyen könyvekre lenne szükség a következő szezonban. Kocsit a megyei vagy a járási könyvtártól kapok, és minden alkalommal hozok- viszek 50—100 kötetet. Aminek kint kell lennie a községekben, az kint van.- Legutóbb sokat beszélgettünk a gyerekkönyvtári munkáról is. — Az iskolával mindig megbeszéltük a foglalkozások rendjét, a beszerzendő ifjúsági könyvállomány összetételét. Amióta pedig megjelent az új tanterv és utasítás, szinte magam is tanmenetet készítek a könyvtári foglalkozásokhoz. Szerencsére olyan tágas a helyiség, hogy egy-egy osztályt le tudok ültetni. így aztán nemcsak könyvtárismereti óra volt itt már, hanem ének, magyar, történelem, de még testnevelés óra is. Persze elméleti. Szólhatnánk még a BCM szocialista brigádjaival, a többi helyi üzemmel való együttműködésről, az irodalmi estekről. A tanács vezetői tudják, hogy a könyvtár a kulturális alapellátás fontos része, és ezért meg is tesznek mindent. Beremend a legjobb vidéki könyvtáregység, de mellette kiemelhetnénk a vajszlóit, a bólyit is. Mindenütt, ahol jó községi könyvtár működik, sokat tettek érte a tanácsok, a helyi üzemek. Ugyanakkor vannak olyan nagyközségek, Villány, Szentlőrinc például, ahol a könyvtárügy helyzete messze elmarad a lehetőségektől, ahol szánalmas állapotban vannak a letéti könyvtárak. Ónodi Béláné azt mondja: — Ha a helyi tanács, az üzemek, a járási, a megyei könyvtár ennyi segítséget ad, ha az iskolának nem kell kö- -nyörögni, hogy elhozza a gyerekeket a könyvtárba — akkor lehet dolgozni. Lehet, hogy másutt nem így gondolkoznak? Gállos Orsolya Tanácsadó iroda, értelmi fogyatékosoknak Több mint egy éve áll fenn Budapesten az a szülői közösség, amely Tanácsadó Iroda címen az értelmi fogyatékosoknak kíván segítséget nyújtani. Céljuk összefogni az érintett családokat, gyakorlati segítséget és tanácsot adni az értelmi fogyatékos családtagokkal kapcsolatban. Az egyéves fennállás alatt is sok ilyen segítségnyújtásra volt lehetőség, hiszen a rászorulók száma 300 ezerre tehető hazánkban. A Tanácsadó Iroda Magyarországon — és talán Európában is — először szervezett üdülést felnőtt, dolgozó, családi háttérrel rendelkező fogyatékosok részére. Ez is azt bizonyítja, hogy társadalmi segítséggel megoldhatók vagy enyhíthetek ezen családok súlyos és nyomasztó gondjai. Problémáikkal minden kedden 15—18 óra között felkereshetik a VI. kerület Benczúr utca 21. sz. alatt működő Tanácsadó Irodát, melynek telefonszáma 228-264. Üj zenekarok a szórakozóhelyeken Modern tánczene a Mecsek cukrászdában Cigányzene a Szliven étteremben Az eddigi gyakorlattól eltérően idén még az ünnepek előtt került sor a vendéglátóipari szórakoztató zenészek szokásos évi szerződéskötésére. Az Orszá. gos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltsége olyan új prolongációs rendet dolgozott ki, amely műfajában és minőségében egyaránt megújuló zenekarok alakulását tette lehető, vé. Az új zenekarok mostanában mutatkoztak, illetve mutat, koznak be a nagyközönségnek. Pécsett modern tánczenével várja vendégeit az Olimpia étterem, ahol Kovács Árpád nyugat-európai turnéjáról hazatért triója játszik esténként. Döröm- böző Géza és cigányzenekara a Szliven étteremben muzsikál. A Misina étteremben Hidasy Sándor univerzális kvartettje, a Tety- tye vendéglőben a Gubicza-trió ad szórakoztatózenét. A Vadásztanya étteremben a Gyarmati—Molnár duó; az Aranykacsa vendéglőben o Kozák— Jakab duó, a Hal-étteremben a Szabó—Bagoly duó műsorát hallhatjuk. A Fenyves szálló étteremben Kovács Jenő triója, a pénteki sváb esteken pedig továbbra is Imhoff Mihály zenekara játssza a talpalávalót. Érdekes egyéni műsort játszik fen- der-zongoráján Sárközi László a Sarokház presszóban. A Helyőrségi Művelődési Otthon éttér, mében Rácz Sándor új együttese szalon-, tánc. és sramlizenével szórakoztatja vendégeit. Teljesült végre a belvárosi fiatalok kívánsága: ismét modern tánczene szól a felújított Mecsek cukrászdában, ahol Szabó László triójának műsorát hallhatjuk. A Nádor étteremben a Révész-kvartett és Bornemissza Mária énekesnő, a Pannónia étteremben az Altorjai—Várnai— Hermann-trió műsorára szórakozhatunk. Csonka Anna és Bízó József énekesek most az Olimpia bárban és a Szliven étteremben, később havonta más-más szóra, kozóhelyen szerepelnek. Vidéken is több változás történt. Harkányban minden zenekor kicserélődött, Siklóson a Vár étteremben Berta Zoltán triója muzsikál. Komlón, a Béke étteremben tamburások, a többi szórakozóhelyen táncduók játszanak. Szigetváron nem, Mohácson is csak alig történt változás. A szentlőrinci Aranykalász étterembe és a szalántai Mórica étterembe pécsi zenekarok szerződtek. Pécsváradon a Zengő étteremben a Kóbori Kovács —Borsos duó várja hangulatos műsorral vendégeit. A cserék megtörténtek, a zenekarok újjáalakultak. A szakemberek szerint a változások igen biztatóak. S hogy valóban így van-e? A puding próbája, hogy megeszik, o zenekaroké, hogy meghallgatjuk . .. B. G. Takarékoskodni és művelődni R égen dívó szokás, hogy ha felépül egy művelődési ház — például — a megye egyik járási székhelyén, a vele versengő másik nagyközség illetékesei és illetéktelenjei nem nyugosznck addig, amíg náluk nem kezdenek még reprezentatívabb kulturális helyi központ építéséhez. Valahogy így volt ez ott is, ahol nemrégiben — mint a nagy nyilvánosság előtt és számos szűkebb fórumon sok szó esett róla — valóságos csodapalota készült volna el. ho az építési-szerelési munkák hibái nem késleltették volna az átadást. Most aztán, a gazdasági körülmények kedvezőtlen változásai miatt egyszeriben túltaka- rékossági láz tört ki. Többnyire azoknál, akik még néhány év, sőt hónap előtt is úgy vélték: náluk mindent bele kell adni az új létesítménybe, amit csak lehet. Félő, hogy nem egyedi eset, ami az egyik nagyközségben történt. Ott aligha lesz ezen a télen kulturális élet, mert a művelődési ház fűtésére és világítására szánt összeget a minimális alá csökkentették. Igaz, hogy így nem fűtik fölöslegesen a többnyire üres nagytermet — de a klubszobákba aligha fog menni valaki csak azért, hogy többedmagával fo- gyoskodjék. Inkább o'thon marad. Vagy a kocsmába megy, ahol — sajnos — mindig van társaság, s természetesen fázni sem kell. Lehet-e egyáltalán a közművelődésen, a kultúrán takarékoskodni? A közművelődési párthatározat és törvény egyértelműen kimondja, hogy nem. Semmiképpen nem szabad a takarékossági elveket úgy értelmezni és alkalmazni, hogy ellentétbe kerüljenek a művelődési célokkal. Ami viszont korántsem jelenti azt, hogy ne kellene o takarékosság jegyében felülvizsgálni a helyi költségvetési tételeket, s csökkenteni vagy akár törölni azt, ami túlzott és fölösleges. Akkor is, ha ezek a tervezett kiadások a művelődésügy számláján, keretén vannak. Mindenekelőtt az új létesítményeknél kínálkozik a takoré- kosság ésszerű alkalmazása. Sem a község lakosai, sem az odavetődő idegenek nem fognak csalódást érezni, ha a művelődés ügyének csak akkora otthont építenek, amekkorára a helység mai és várható jövendő méreteinek figyelembevételével szükség van. S ha ez csupán egy korszerű építésű új ház lesz, amely nem is emelkedik ki a lakóházak sorából — még jól betöltheti hivatását. A lényeg mindenképpen az, hogy mit takar a mégoly szerény külső. S ha ott így is meg lehet — mint ahogyan általában meg lehet — teremteni a művelődésnek megannyi lehetőségét, akkor sikerült eleget tenni mind a művelődés, mind o takarékosság követelményeinek. Lehe; például színházi előadáshoz alkalmas nagyterem, ahol fogadhatják akár a fővárosi társulatokat is — de nem feltétlenül szükséges, hogy olyan világítási, színfalmozga- tási és egyéb berendezések legyenek, mint a világvárosi színházakban. S a klubtermek lényege sem az, hogy süppedő szőnyegek, drága fotelok legyenek benne. Megteszi ugyanazt a szolgálatot az olcsóbb berendezés is. Senki sem vonjo kétségbe, hogy könyvtárakra és az újonnan megjelenő könyvek beszerzésére szükség van. Pénzt kapnak erre a művelődési intézmények - de egyáltalán nem mindegy, hogyan, mire költik el. Ha a pillanatnyi könyvkínálatban nem talál a hozzáértő könyvtáros olyan műveket, amelyekkel nemcsak szaporíthatja, hanem gazdagíthatja is a könyvállományt — inkább csak maradjon meg a pénz. De ide tartozik az is„ hogy a művelődési intézmények, könyvtárak gazdái se csökkentsék szinte automatikusan a jövő évi kereteket csupán azért, mert az ideiből megtakarítást értek el. Ésszerűen, meggondoltan lehet és kell is takarékoskodni a most leginkább „hiánycikknek” számító energiával. Semmiesetre se úgy, mint az egyik nagyváros európai hírű oktatási intézményénél, ahol hétvégére leállítják a fűtést, noha jól tudják, hogy a diákok oda járnak tanulni, s hogy többször annyi fűtőanyag kell, amíg a szombat-vasárnap kihűlt, „békebeli” vastagságú falak legalább szerdára ismét felmelegszenek. Az energiatakarékosság manapság valóban elsőrendűen fontos. Ám éppen ezért megéri, hogy az illetékesek gondolkozzanak, tanácskozzanak és olyan- intézkedéseket hozzanak, amelyek nem a látszatot, hanem a valódi, kilowattórákban és gázköbméterekben mérhető takarékosságot szolgálják. De nem minden mérhető így. Éppen a kultúra, a művelődés egyike azoknak a területeknek — ilyen az oktatás, az egészségügy is -, ómeneken a számokban kifeiezheto és csak eredményeikben megtérülő kiadások egyaránt előfordulnak. Ki tudná k'számítani, hogy egy sok embe t érdeklő ismeretterjesztő előadás hatásában mennyit eredményez? Hogyan lehe’-ne pénzre vagy bármire átszámítani, hogy egy zenei élmény vagy egv magos színvonalú színházi előadás hány embert gazdagított szellemiekben? Ilyenekkel takarékoskodni — valójában pazarlás. Mint ahogyan a fölöslegesen, csupán a tervek „kipipálása" kedvéért megtartott rendezvények is a pazarlás oldalára írhatók, bármennyi a „megtakarítás" például azért, mert érdeklődés hiányában o kevesebb fűtőanyagot, világítást igénylő kisteremben kap helyet Takarékoskodni kell például a paoírral. De ha emiatt nem jelenik meg egy értékes könyv, az semmiesetre sem nyereség — viszont kérdéses, hogy — ugyancsak o példa kedvéért — miért- nem kell takarékoskodni a könyvesboltokban a csomagolópapírral, amikor a legtöbb vásárló külön kéri. hogy ne csomagolják be a könyvet, mert o papír otthon csak fölösleges teher, különösen a korszerű fűtésű lakásokban. Hosszan lehetne még sorolni a példákat a kulturális életnek szinte minden területéről. Sémákat szabni, szabályokat felállítani aligha lehet, hiszen, mindenütt mások a körülmények, q tennivalók. Ezért sem szabad mechanikusan értelmezni a takarékosságot! Tudomásul kell vennünk, hogy ez meghatározza a következő évek — sőt lehet, hogy évtizedek — gazdálkodását. Be kell tehát rendezkedni rá, s éppen ez követeli meg a jóelőre gondolkodást, az ésszerűséget. „Kultúrpaloták” helyett a célnak megfelelő művelődési házakra, luxus helyett kellemes környezetre, hetedhétországra szóló hakniműsorok helvett a művelődést és a szórakozást valóban szolgáló rendezvényekre van szükség. R égi népi igazság oz, hogy „nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsót vehessünk”. Valahogyan így kell a helyi művelődési lehetőségekkel bánni: az olcsó, pillanatnyi látványosságok helyett a maradandóra törekedni. Takarékoskodni és művelődni egyszerre — csakis így lehet. Várkonyi Endre
