Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-17 / 16. szám
1980. január 17., csütörtök Dunánt últ napló 3 ■II eh ez az alkatreszbeszerzes Üj autóakkumulátor Új autóakkumulátor típus próbagyártását kezdik meg a Villamos Berendezés és Készülék Művekben. A külföldi licenc alapján készülő akkumulátor élettartama másfélszerese, indí- dóteljesítménye pedig kétszerese lesz a korábbiakénak. Az új akkumulátort eredetileg keménygumi edénnyel gyártották volna, de a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár javaslatára köny- nyebb fajsúlyú — és a keményguminál tízszer termelékenyebben gyártható — polipropilén edényt alkalmaznak majd a személygépkocsikban, teherautókban egyaránt használható termékhez. Az új akkumulátor, amely a tervek szerint teljesen fölváltja majcFa hagyományos cellafede- les okkumulátorcsaládot, a gyártást is forradalmasítja mindkét gyárban. A VBKM üzemeiben lehetőség nyílik arra, hogy a szerelést szalagon végezzék, ami harminc százalékkal növeli a termelékenységet, s nyolcvan százalékkal csökkenti az ólom- szükségletet. A bőrkikészítés korszerűsítői Kiinger Tamás és Bakán József minőségellenőrzés közben Fotó: Proksza László Nagy teljesítményű szovjet traktor alkatrészeinek felújítását végzik a belvárdgyulai tsz javítóműhelyében. Rapi Emilia felvétele fi mezőgazdasági gépjavítás gondjai öt mezőgazdasági üzem gépjavítóját, szervizműhelyét kerestük fel. Mind az öt helyen gond az alkatrészhiány. Több cikk nem érkezik meg a garanciái ideje alatt már évek óta. Gazdaságonként egy-két anyagbeszerző járja az országot,. felkeresi az Agroker, az Autóker, a Magév, ai Mezőgép, a különböző termelési rendszerek kereskedelmi szakembereit. Mindenki a maga útját járja a beszerzésben, bár egymás kisegítésének bizonyos spontán formái már léteznek. Lónay László, a reménypusztai Új Élet Tsz gépműhelyvezetője: — A termelési rendszerek gyorsan, időben, de magas áron szállítják a kért cikket. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát egy raktárbázist akar kialakítani. Kértek minket, hogy mintegy háromnegyedmillió forinttal támogassuk a kezdeményezést. Sokszor akarunk felújítani, de az alvállalkozók megszervezése nehézkes. Célszerű teljesen új alkatrészt vásárolni. Nagyon számít a rendszeres üzemi szerviz és az, hogy az emberek valóban törődnek-e a rájuk bízott erőgépekkel. A belvárdgyulai Közös Út Tsz főagronómusa, Vitek Pál:- A környékben 5-6 tsz időnként összefog, sőt közös beszerzésre is sor került. Alkatrészeket helyettesítünk házilag, régieket építünk be felújítva, de a gyári célgépek olcsóbb produktumaival aligha vehetjük fel a versenyt. Közben arra is ügyelünk, hogy a rakSegít a közös kutatás és együttműködés téri készlet ne duzzadjon nagyra, hisz az sok pénzt köt le. A Mezőqép gyorsan tér át az újdonságok gyártására és régi termékeihez hiába keresünk bizonyos egységekhez pótlást. Markovics György, a szederkényi Karasica Gyöngye Tsz műszaki főágazatvezetője:- — ^ kiselejtezett gépből megtartjuk a hibátlan részeket, eljárunk a pécsi bontótelepre. Amelyik tsz-szel jó a kapcsolatunk "épp a raktárosok révén, ónnak szívesen tartalékolunk és ha bajban van, okkor kölcsön adunk. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát állomás-pusztai gépjavító üzemét Horváth Zoltán vezeti: — Kötöttünk szerződést a gyártócégekkel az olkatrész- utánpótlásro, de nem jutottunk előbbre. Bizonyos vonatkozásban még mindig jobb, ha magunk javítunk, ugyanis köt a megszabott pénzkeret a vásárlásban és az idegen javító vállalatok is legszívesebben csak akkor állnak szóba velünk, ha visszük az anyagot. Traktor, kombájn esetében a házi büty- kölés könnyű, de teherautóknál, építőipari gépeknél ez szinte lehetetlen. Kényszerből megvesszük a részegységeket, hogy azokból csak bizonyos elemeket használjunk fel. Másnak meg épp a részegység lenne a legfontosabb. Az alkatrészpiacon ismeretség nélkül lehetetlen boldogulni. A Pécsi Állami Gazdaság üszögpusztai gépműhelyének vezetője, Fuller Ferenc: — A termelési rendszerek a megrendeléseinkre órákon belül reagálnak, nem ismerik a több hetes szállítási késést, de szervizzel is támogatnak. Igyekszünk házilag előállítani gumigyűrűket, de nem jutunk kitűnő minőségű nyersgumihoz és a technológiánk is gyenge. Marosics Zoltán, a Mezőgép Vállalat cserkúti cseretelepét irányítja: — Épp a motorfelújítások kényszerítették a tsz-eket arra, hogy az alkatrészek biztosításában önállósuljanak. Mi most is elsőnek a mezőgazdasági üzemeket elégítjük ki és csak utána következnek az ipari vállalatok. A tsz-ek bizalma nem rendült meg a munkánkban. Megoldás a közös raktározás, ahogy ezt teszi a Boly— Babarci Búzatermelési Rendszer hat tsz-e Mohácson novembertől. Mások törekednek a közös beszerzésre, vagyis a távolsági utakat egybehangolják. A közös gépjavítás sem elképzelhetetlen, hisz a belvárdgyulai tsz a készülő, új óriás-műhelyébe már hívja a szomszédos javítótelepeket. Két tsz már jelentkezett is. Csuti János Űj műszaki megoldások alkotói (2.) Olyan időszakban kerültek a Pécsi Bőrgyárba, amikor már körvonalazódott az új sertés- gyórrészleg felépítésének szükségessége. Az egyetemi éveket most már a bőrgyártás gyakorlati megismerése követte, s a technológiának szinte nincs olyan fázisa, nincs olyan üzemrész, ahol ne töltöttek volna el néhány hónapot. A gyárrészlegvezető helyettesének irodája az új üzemcsarnok emeletén van. Az ajtót zárva találom, Bakán József most is, mint ideje legnagyobb részét a technológián tölti. Idős tanítómestere, Ribli János üzen érte . . . — Végsősoron az alapjainál kellett kezdenem a szakmát — mondja a barna fiatalember, míg hellyel kínál. — A radiokémia helyett a bőrvegyészetet választottam és most visszagondolva, nem bántam meg. A különböző vegyianyagok általános ismeretéhez el kellett sajátítanom a technológiát is. Azt hiszem, jó három év után kezdtem érezni, hogy tisztában vagyok a dolgokkal. Abban az időben, a sertésgyárrészleg napi bedolgozása átlagosan tíz tonna volt, ma harminchat tonna sertésbőrt dolgozunk ki huszonnégy óra alatt. Természetesen ezt a korszerű üzemünk teszi lehetővé és az a technológia, amelynek a kidolgozásához Kiinger Tamással is hozzájárultunk az előtanulmány készítésével. Tulajdonképpen ez volt az első komoly feladat, amellyel megbíztak bennünket, több mint hat évvel ezelőtt. Külön öröm számomra, hogy az akkor csak irodalomból ismert egyes berendezések kapacitásszámítása a gyakorlatban legalább kilencven százalékban igazolóMilliókat hoz egy-egy jól sikerült eljárás bevezetése dott. Ezt azért is tartom fontosnak, mert azt kellett „megjósolnunk”, hogy a majdani gépeken dolgozók milyen teljesítményre lesznek képesek. — Ha a nyers bőrt élő anyagnak fogjuk föl, így a kidolgozás során számtalan variációs lehetőség adódik. — Ez valóban igaz. A mi feladatunk elsősorban arra irányul, hogy az új eljárásokat — amiket nagyrészt Ribli János kiváló technológusunk dolgozott ki — az elképzelések szerint nagyüzemi méretekben próbáljuk ki, illetve játsszuk be a technológiát. — Amiben úttörő szerepet vállaltunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiinger Tamás — az o sertés-extronubuk gyártás beindítása volt, néhány évvel ezelőtt. Mozgalmas esztendőket éltünk át akkor. Az én szerepem a nubukprogram beindításában a festőberendezések bejátszása volt, amelyhez nagy segítséget kaptam az üzemben dolgozóktól. Mivel élő anyaggal dolgozunk, nem lehet abból kiindulni, hogy nap mint nap ugyanolyan minőségű a nyersbőr. Ez adja meg tulajdonképpen a mi munkánk szépségét. Meg az is, hogy a mindennapi munka során új ötletei adódhatnak az embernek. Tavaly például a cipő- juhbélés helyettesítésére egy új és esztétikusabb kivitelű sertés- színbélést kísérleteztünk ki. Azóta Finnországba havonta két- háromezer métert exportálunk belőle. Itthon sajnos még nem igénylik. Energia* takarékosság A gondoktól „ráncolt hom. lokú” villanyóra a tv-remlám- ból már közismert. Panaszos hangon elmondott felhívásának a lényege: takarékoskodjunk az elektromos energiával! Az energiatakarékosságot célzó intézkedések eredményei már jelentkeznek. Mátyás László, az Áramszolgáltató Vállalat gazdasági vezérigazgató-helyettese erről a DÉDÁSZ-nál a következőket mondta: — Az áramszolgáltatásban 1978-hoz viszonyítva csökkent a terhelés és a fogyasztás növekedésének az üteme. Az ösz- szehasonlító számításokat most végezzük, s annyit már tudunk, hogy az eredetileg tervezett 3-4 százalék közötti növekeEredmények és zökkenők Csökkent a villanyáram- és az olajfogyasztás A hőmérsékletet szabályozó rendeletet sok helyen nem tartják be dési ütemmel szemben a tényleges növekedés 3 százalékos. Ez első hallásra jelentéktelennek tűnik, valójában azonban komoly megtakarításról van szó. A fogyasztás mintegy 60 millió kilowattórával csökkent, s ha ehhez hozzátesszük, hogy 1 kilowattóra biztosításához 30 -40 fillér értékű tüzelőanyag felhasználására van szükség, akkor világosabbá válik a megtakarítás nagysága. Ugyancsak sűrűn látjuk ate- levízióban az ajtók, ablakok jó szigetelését szorgalmazó reklámot, amelyik a fűtési energiával való takarékosságra hívja fel a figyelmet. Hanyecz László, a Hőszolgáltató Vállalat főmérnöke:- A múlt év során több intézkedést tettünk az energiatakarékosság érdekében. Csökkentettük a fűtést a holtidőszakokban — amikor a munka szünetelt — a közületeknél, intézményeknél, illetve — az éjszakai órákban — a lakossági fogyasztók esetében is. Szigeteltük a szigeteletlen hővezetékeket, hőcserélőket. Az olajtüzelésű kazántelepeinken (Mohácson, Szigetváron, Siklóson és van Pécsett is) gyakrabban ellenőrizzük az olajégőket, szükség szerint beállítjuk ezeket. Mindezek eredményeként a fajlagos hőfelhasználás csökkentésével vállalati szinten 4888 tonna olajat takarítottunk meg úgy, hogy az elvárt hőmérsékletet mindenütt biztosítottuk. Ez úgynevezett hőárban kifejezve csaknem öt és fél millió forintos megtakarítást jelentett az említett 12 hónap crlatt. Vannak azonban zökkenők is. Az Állami Energetikai és Energia biztonság-technikai Felügyelet körzeti energiafelügyeletének vezetője, Gadó Ferenc szerint az utóbbi időszakban Dél-Dunántúl négy megyéjében tartottak ellenőrzéseket. A szakemberek mintegy 200 gazdasági egységhez jutottak el és megállapították, hogy a villamos pótfűtést, illetve a különböző helyiségekre előírt legmagasabb hőmérsékletet szabályozó rendeleteket az ellenőrzöttek 60—70 százaléka nem tartotta be. Tőle tudtuk meg azt is, hogy országos szinten a villamos- energia-felhasználás a hetvenes évek átlagosan 6-7—8 százalékos növekedési üteme 1,6 százalékra csökkent. 1978-hoz viszonyítva az energiafelhasználás nem nőtt, ami azt jelenti, hogy az azóta belépett új fogyasztókat a megtakarításból sikerül ellátni. S ez már jelentős eredmény. (m. a.) — A javaslatukra számos, a műszaki újdonság kritériumainak is megfelelő megoldást vezettek be. Mi az oka annak, hogy ezek száma mint újítás mégis alig néhányra tehető? — A sertés-extranubukra gondol? — kérdi Bakán János. — Igen. — A mi iparágunkban valahogy kialakult tradíció, hogy a gyárrészlegek maguk fejlesztik ki az új bőrtermékeiket: tehát a technológus egyben fejlesztő munkát'is végez. Ami egyébként most foglalkoztat a Tamással, nem függ össze közvetlenül a bőrgyártással. A velúrkabátok tisztítást követő utánkezelése országosan, de azt hiszem külföldön sem megoldott. Bizonyságul tisztított női bőrkabátot vesz elő a szekrényből. Tapintása bádogszerű, az eredeti piros szín rózsaszínbe játszik. — Végsősoron mi ismerjük az általunk készített velúrbőrökbe bedolgozott anyagokat, így az anyag regenerálásához nekünk kell segítséget adnunk. Hogy ezt milyen sikerrel oldjuk majd meg, ez később dől el. — Igen. Erre ma még valóban nem tudunk választ adni — szól közbe Kiinger Tamás. — Évekkel ezelőtt kezdtünk hozzá a szárazon vegytisztítható velúrbőrök gyártási kísérletébe. És ennek részeredményeként született meg az ingvelúr, amit azóta tovább fejlesztettünk és fényállóvá tettünk. Vagy említhetnék mást: azelőtt a zöld állapotban lévő bőröket nem stuccolták. A zsírzás előtti stuccolás bevezetésével milliókat hoztunk a gyárnak. A cserzőhordók belső kialakításának megváltoztatásával több mint ötven százalékkal csökkent a bőrgyűrődés. — ön bőrvegyész, Csehszlovákiában végezte állami ösztöndíjjal az egyetemet. Bakán József annak idején nem volt specialista. Életútjuk mégis hasonlóan alakult. Minden téren kiegészítik egymást? — Azt hiszem az részletkérdés, hogy ki milyen szakon végzett. Az az elsődleges, megértjük-e egymást, elvégezzük-e a ránk kirótt feladatokat. Ha a pólyánkat nézzük, Jóska a kikészítő vonalat, én pedig a meszest, a cserest és a zsírozási folyamatot jártam végig. De a kettőnk munkája akkor is és most is igen szorosan összefügg. Ami a természetünket illeti, abban valóban kiegészítjük egymást. A Bakán Jóska lobbanékonyabb, én pedig nyu- godtabb természetű vagyok. Viszont a dolgokat ez is előrevi- heti... Salamon Gyula
