Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-16 / 15. szám

6 Dunántúli napló 1980. január 16., szerda HORGÁSZAT BÉLYEG Díszcserjék szaporítása fásdugvá­nyozással A növényvilág nagy részének megvan az a csodálatos tu­lajdonsága, hogy amennyiben az onyanövényről leválasztunk egy vegetatív részt, pl. vesz- szőt, és azt eldugványozzuk, megfelelő körülmények mellett a gyökérképződés és hajtás­képződés megindul, és a vesz- szőből önálló növény fejlődik. A növényeknek ezt a tulajdon­ságát használjuk fel fásdugvá­nyozásnál is. A fásdugványozás a legegy­szerűbb szaporítási imád. Dug­ványozásra egyéves, jól be­érett, fejlett, elágazásmentes vesszőt használhatunk fel (kb. ceruzavastagságú). Jól beérett vessző alatt azt kell érteni, hogy a vessző teljesen megfá- sodott. A dugványkészítés ide­je a vegetációs időn kívüli időszak, tehát lombhullástól rügypattanásig. A fásdugvá­nyok alapanyagát, a vesszőket, komolyabb tél beállta előtt szedjük meg, ugyanis nagy tél esetén még az érett vesz- szőket is érheti fagykár. A díszbökrok déli oldalán avesz- szők minőségre jobbak, mert több nap érte őket. A meg­szedett vesszőket nyirkos, fagy­mentes helyen tároljuk, köte­gelve, homokba állítva. Táro­lásra hűvös, nyirkos pince jól ■megfelel. Ha ősszel elmulasz­tottuk a dugványszedést, ak­kor kora tavasszal, FAGYMEN­TES IDŐBEN SZEDJÜNK VESZ- SZŐT, lehetőleg február hó­napban. Később, különösen a korán induló cserjék rügyei már duzzadnak, és könnyeb­ben peregnek. Fagyos időben nem szabad dugványt szedni. Dugványvágás: Dugványt csak éles metszőollóval vág­junk, hogy a vágási felület roncsolósmentes legyen. A dug­vány olsó rügyeibőí gyökér, felső rügyeiből szár keletkezik. A vesszőt csak a rügyállásnak megfelelően dughatjuk le, és nem fordítva. Ezt a tulajdon­ságot polaritásnak nevezzük. Fordított dugványozás esetén próbálkozásunk sikertelen lesz. A dugványokat 20—25 cm hosszúságúra vágjuk. A dug­ványt az alsó rügy olatt 2—3 imm-re vágjuk le, a szárra me­rőlegesen, ez a dugvány talpa. Az alsó rügyből indul meg a gyökérképződés. Ha a rügy alatt hosszabb vesszőrészt ha­gyunk, az később elrothad és o növény jövőjére káros. A fel­ső rügy felett a vesszőt fer­dén vágjuk meg, 1—2 cm-es csonkot hagyva, hogy a felső rügy, mely a kiszáradásnak jobban ki van téve, nehogy elpusztuljon. A ferde vágás a felső pólust jelzi, melynek aprórügyű cserjéknél van kü­lönösen jelentősége, ahol köny- nyen fel lehet a pólust cse­rélni (pl. Tamarix). A megvágott fósdugványokat, amennyiben sok van, kötegel­jük és nyirkos helyen homokba tároljuk a kiültetésig. Dugványok kihelyezése: A dugványokat jó minőségű, la­za, morzsalékos talajba te­gyük. A művelési mélység 30— 50 cm legyen. Kézi művelés esetén a sortávolság mini­mum 30 cm, a tőtávolság 5—10 cm legyen. Az ültetést laza talajba ásó után, a dugványok lesrúrásával végezhetjük. A sort zsinórral vagy deszkával jelöl­jük. A deszkával, léccel való jelölés jobb, ezzel a dugvány felső rügyeinek mogasságát is szabályozzuk. A felső rügy a deszka felső lapjához kerüljön, azaz a talaj felett 2—6 om-re legyen. A dugványokat tömörí­teni kell taposással olyan ke­ményre, hogy két ujjal ne le­hessen a földből kihúzni. A fel­ső rügy védelmére a dugványt feltöltjük laza földdel, szak­nyelven felcsirkézzük. Ez a mű­velet abból áll, hogy a kiálló vesszők csúcsait, melynek vé­gén a hajtórügy helyezkedik el 3—4 cm magasan, földdel takarjuk. A föld véd a fagytól, árnyékol, csökkenti a párolog­tatást. A dugványokat kihe­lyezhetjük ősszel vagy tavasz- szal. Áprilisban, amikor a ta­laj felmelegedése megindul, a gyökérképződés is lassan el­kezdődik. Május, június hóna­pokban erőteljes gyökérképző­dés indul meg, és a hajtás áttörve a földtakarást, meg­jelenik. Ha kötött talajunk van, lazítani kell finomon a talajt, hogy könnyebben áttörjenek a gyenge hajtások. Nyáron a ke­zelés kapálásból, gyomlálásból és öntözésiből áll. őszre gyö­keres dugványt kapunk. Két év alatt lesz belőle szabvány­méretű cserje. Fásdugványozással szapo­rítható cserjék: Közönséges aranyfa, fagyai, lőne, jázmin, fűz, gyönygyvesz- sző, orgona, tamariska, vad­szőlő, gyöngyvirágcserje, hó­bogyó, sóskoborbolya stb. Kalla Gábor Szélesedő horgászturizm us Bélyegsor a virágokról 6ft far li SS V jV , ­NT S mt*. 45 A Magyar Horgász januári száma beszámol arról, hogy az eredményes szervező munka eredményeként hogyan széle­sedett az elmúlt esztendőben a horgászturizmus az ország­ban. A központilag szervezett programokban szerepelt Kőrös- tarcsa, Cikola, a zámolyi víztá­rozó, Csákónydoroszló. A részt vevők ezeken az utakon meg­győződhettek a vándorhorgá­szat szépségeiről. Természete­sen megfelelő tanulságokat is levontak a tavalyi kirándulá­sok szervezése során. Többek között a túravezetők részére biztosítani kell, hogy a terve­zett helyszíneket előzőleg be­járják, meggyőződjenek arról, hogy a tábor helye, a szállás­helyek kialakítása, a horgászat­ra elképzelt partszakasz milyen lehetőségeket biztosít. Ezeket a tapasztalatokat a túrók meg­hirdetésével együtt a Magyar Horgászban közreadják majd. Nagyon fontos, hogy a megfe­lelő előzetes tájékoztatással se­gítséget adjanak a túrák részt­vevőinek, milyen horgászfelsze­reléseket vigyenek majd maguk­kal. Jó elképzelésnek ígérkezik az is, hogy esetenként a terv­bevett horgászvizeken nagy ta­pasztalatokkal rendelkező sport- társakat is megszólaltatják ar­ról, hogy melyek voltak azok a módszerek, amelyek a helyszí­neken a gyakorlatban a közel­múlt időkben eredményesnek mutatkoztak. A MOHOSZ propaganda szakbizottsága 1980-ban öt horgászkirándulás megszerve­zését tervezi. Az autós turisták részére az Ipoly folyóra és Öcsöd térségében a Kőrösö­kön szerveznek kirándulást. En­nek sorában tervezik július 12 —13-án a hozzánk közeleső, Kaposvár melletti Deseda víz­tározóra az érdeklődők egybe­hívását. Autóbuszos kirándulást terveznek Tiszapüspökibe és jú­nius 28—29-én a Pécsi-tavak­ra. Bizonyára ez alkalomból a fővárosból sok horgász keresi majd fel megyénket. A horgászturizmus fellendí­tése természetesen nem csak központilag szervezhető. Az egyes megyékben sok olyan horgászvíz van, melyek jó hí­rükkel országos érdeklődést vál­tottak ki. Baranya megyében is a Pécsi-tó mellett, más hor­gászvizet is szívesen keresnek fel a horgászturizmus hívei. Már az elmúlt év elején a MO­HOSZ megyei IB-nak titkára felhívta a horgászok figyelmét arra, hogy akik szeretik a hor­gászturizmust, látogassanak el a kovácsszénájai tóhoz, vagy keressék meg az igen nép­szerű Pogányi-tavat. Bizonyá­ra 1980-ban is ezeken a tava­kon sok kellemes órát tölthet­nek el a távoli helyekről me­gyénkbe érkező horgászok. Kapcsolódva a horgászturizmust országosan szervezőkhöz, a Du­nántúli Naplóban az idény­kezdetkor ismertetni fogjuk a megye horgászvizein a napi- jegyes horgászat feltételeit, a vizeket jól ismerő horgásztár­sakat felkérjük arra, hogy is­mertessék az egyes halfajtók horgászatának legeredménye­sebb helyi tapasztalatait. Lehe­tővé tesszük, hogy hasonló tá­jékoztatósokat közöljünk a hoz­zánk közel fekvő Tolna és So­mogy megyei vizekről, segítsé­get nyújtsunk a baranyai hor­gászoknak kirándulásaik meg­tervezéséhez. A horgászturizmus lehetősé­get nyújt arra, hogy kedvelői új vizeken szerezzenek ma­guknak élményeket, ugyan­akkor utazásaik során megis­merkedjenek hazánk, a szom­szédos megyék szép tájaival, természeti környezetével. Január 25-én kerül forgalom­ba egy hat címletből álló 14 forint ossz névértékű, virágokat ábrázoló bélyegsorozat. A bé­lyegek keskeny fekete keretben különböző háttérszínben egy- egy virágot és a beporzásukat végző rovart vagy lepkét ábrá­zolják oz eredetihez hasonló színnel. A bélyegek baloldali függőleges szélével párhuza­mosan MAGYAR POSTA szö­veg, ez alatt a virág, o felső függőleges széllel párhuzamo­san a rovar vagy lepke elneve­zése latinul, a jobb felső sa­rokban az értékjelzés, a keret alatt balra 1980, jobbra For­gács Miklós tervezőművész ne­ve fekete színnel olvasható. A 40 filléres bélyeg okker- sárga háttérben ACHILLEA MILLEFOLIUM (közönséges cic­kafark) és TRICHODES ALPA- RIUS (szalagos méhészbogár), a 60 filléres lila háttérben GA- ILLARDIA ARISTATA (kokárda­virág) és BOMBUS HORTO- RUM (kerti poszméh), az 1 Ft- os szürke háttérben RUDBEC- KIA SPECIOSA (kúpviróg) és VANESSA ATALANTA (atalanta lepke), a 2 Ft-os narancs hát­térben ROSA CAMINA (gyepű­rózsa) és CETONIA AURATA (oronyos rózsabogár), a 4 Ft-os türkizkék háttérben PETROSE- LINUM HORTENSE (petrezse­lyem) és GRAPHOSOMA Ll- NEATUM (csíkos pajzsospolos­ka), a 6 Ft-os pedig ACHILLEA ASPLENIFOLIA (sziki cickafark) és CHLOROPHORUS VARIUS (díszes darázscincér) felirattal ábrázolja a virágokat, valamint rovorokat illetve lepkét. A bélyegsorozat 421 300 fo­gazott és 4900 fogazatlan pél­dányban készült. Bélyegkiadási terv 1980. évre A Magyar Posta ez évben 65 bélyeg kiadását tervezi 211 + 1,50 Ft névértékben. A felár az ifjúsági filatélio fejlesztésének céljait szolgálja. Az első félév­ben a fentebb ismertetett vi­rágsoron kívül 7 bélyegen mu­tatja be az ókor hét világ­csodáját, 5 bélyegen a hazai faszobrászat remekei szerepel­nek, köztük a most restaurált garamszentbenedeki úrkoporsó. Megemlékeznek a tihanyi ala­pítólevél kiadásának 925. év­fordulójáról, Bethlen Gábor er­délyi fejedelem születésének 400. és a Bélyegmúzeum alapí­tásának 50. évfordulójáról. Az ifjúsági bélyeg a KlSZ-védnök- séggel épülő paksi atomerőmű­vet mutatja majd be. Emlék­bélyeg jelenik meg hazánk fel- szabadulásának 35. évforduló­ja tiszteletére. A londoni és az oslói nemzetközi bélyegkiállí- tást, Kaffka Margit írónő szü­letésének centenáriumát, va­lamint a moszkvai olimpiát kö­szönti egy sorozat és egy blokk. A második félévi, bélyegtervek ismertetésére annak idején majd visszatérünk. Zúzdában a bélyegek A Magyar Posta nemrégen vizsgálta felül az 1967—1978 között megjelent sorozatok, blokkok készletét és az eladat­lanul maradt menyiséget zúz­dába küldte. Sok filatelista sajnálja, hogy oly sok szép bé­lyeget semmisítenek meg, de ugyanakkor tudja azt is, hogy ennek révén a birtokukban le­vő darabok értéke növekszik. Részletes adatokat a Posta hi­vatalos tájékoztatása alapján a Magyar Bélyegek Árjegyzéke legközelebbi kiadása közli. Hósapkás csónakok a Pogányi-tavon VADÁSZAT A vad- és a vadon élő egyéb állat- és madárvilág létét alap­vetően — mint minden élőlény esetében — a környezeti kap­csolatok szabályozzák, illetve határozzák meg. E kapcsolatok között elsőrendű jelentőségű a létfenntartási, a táplálkozási vi­szonyok alakulása. Ez a korsze­rű vadtakarmányozás szerint jóformán egész éven át meg­határozó, de kiemelkedő jelen­tőséggel bír a téli takarmányo­zásuk. Ha a természetes környezet vagy o kialakított élőhely nem tudja valamely vadfaj táp­lálkozási igényét kielégíteni, akkor az vagy elhagyja eredeti élőhelyét (elvándorol), vagy rosszabb körülmények kö­zött esetleg el is pusz­tul. A vad táplálékigényét a természetes vadeltartó képes­ség mellett bizonyos mértékig pótolni és ellensúlyozni lehet hatékony vadföld-gazdálkodás- sal és ésszerű vadtakarmányo­zással. A téli időszakban, főleg kemény telek idején a vadföl­deknek csökken a takarmányo­zási jelentőségük, ezzel szem­ben megnő a szálas- és sze­mestakarmányok etetésének jelentősége. Nagyon sok függ a takarmányok etetési techno­lógiájának alkalmazásától. Itt alaptakarmányként a szálasta­karmányok felhasználására gondolunk, melyeket ajánlatos kiegészíteni szilázs, vagy siló- takarmányok etetésével. A siló­takarmányt vadgesztenyével, Avadállomány téli takarmányozása csermakkal és lucernaszénával egészítsük ki. Ezeket a takar­mányokat nem a nagyvad­etetőkben helyezzük el, hanem úgynevezett etetőasztalról ada­goljuk. Az ilyen takarmányké­szítményt kemény tél esetén egy-két százalék konyhasóval is kiegészíthetjük, így a só meg­akadályozza a szilázs vagy siló­takarmány megfagyását. Á vad gyorsan megtalálja az így ki­helyezett takarmányt és rövid időn belül el is fogyasztja. Ez a tápanyag-utánpótlás mellett biztosítja a télen nehezen fel­vehető vizet is a vad számá­ra. Ebből csak annyit helyezzünk ki, amennyit a vad egy-két nap alatt elfogyaszt. Itt a gazdasá­gosság szempontjából már számba vehetjük a vadászati szezon végére kialakult törzs­állomány nagyságrendjét. Az alaptakarmány biztosítása mellett gondoskodnunk kell to­vábbi kiegészítő szemesta­karmányokról, melynek je­lentősége a vad téli etetésében van. Ezzel ele­gendő foszforhoz, kálciumhoz és fehérjéhez juttatjuk a megma­radt törzsállományt. Ezek főleg a szarvas és őz táplálkozásá­ban döntőek, a vehemnöveke- dés és az agancsfelrakás szempontjából. Itt feltétlen biz­tosítanunk kell a különböző tápláló és ásványi anyagok be­épülésének mechanizmusát, olyan szinten, hogy az minő­ségi javulást hozzon a törzsál­lomány után várt szaporulat esetében. Ezzel természetesen együtt jár a viszonylag magas rosttartalmú takarmányok fo­gyasztása is, amely biztosítja az emésztő traktus egészséges nor­mális működését és egyben a jóllakottság érzését is. A fokozott téli takarmányo­zással a törzsállományt helyhez tudjuk kötni, biztosítjuk az ál­lomány egészséges áttelelteté- sét, és előkészítjük a törzsállo­mányt a tavaszi szaporodás produktumának megkívánt szintjére. Megyénk vadásztár­saságai ebben a vadászati sze­zonban 55 vagon szemestakar­mányt, 25 vagon szálasta­karmányt és 15 vagon lédús takarmányt terveznek felhasz­nálni a hasznos vadállomány részére. Ezt kisebb részből saját termésből, legnagyobb részben vásárlásból és egyéb beszer­zésből biztosítják. A vad szak­szerű takarmányozásának a jövőben egyre nagyobb jelen­tősége lesz, mivel a biotóp vál­tozása ezt indokolja. Ha a selejtezésnél és tenyész­tésnél, vagy általában a vad- gazdálkodásnál szakszerűen kell eljárni, akikor ugyanezt vo­natkoztatni kell a szakszerű ta­karmányozásra is, hiszen olyan emberi beavatkozásokról van szó, amelyek képesek megvál­toztatni a vad genetikai adott­ságait és ezen adottságok ki- teljesülését segítik elő. Farkas János

Next

/
Thumbnails
Contents