Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-15 / 14. szám
1980. január 15., kedd Dunántúli fíaplo 3 Ittépcjazdosági teruezés Az Országos Tervhivatalban nagy és hozzáértő szakembergárda foglalkozik a népgazdasági tervezéssel. A jövő évi terv készítésének előkészítő munkálatai már ez év májusában megkezdődtek. A munkát mindig azzal kezdik, hogy becsléseket készítenek: mekkora lesz év végén a termelés felfutása az iparban, a mezőgazdaságban; milyen mértékben emelkedik a munka termelékenysége; mennyi lesz a nemzetnek a gazdasági tevékenység révén keletkező jövedelme. Megnézik, hogy a cserearány javul-e vagy romlik. így volt ez ebben az évben is. Sajnos, a cserearányok újabb romlására kellett számítani. Főleg az olajárak emelkedése miatt már májusban világos volt, hogy az általunk behozott termékek árszínvonala gyorsabban nő 1979-ben, mint a kivitt termékek ára. Miután elkészültek a Tervhivatalban az 1979- re vonatkozó becslések és a legfontosabb előirányzatok 1980- ra, ezt az Állami Tervbizottság megtárgyalta és határozatot hozott. A további munka már ennek a határozatnak az alapján folytatódott. Szeptember elejére kidolgozták az 1980. évi terv irányelveit, főbb szempontjait. A várható teljesítés Ekkorra már rendelkezésre állt az első félév minden adata, így csak a második félévet kellett megbecsülni, s az 1979. évi várható teljesítést kiszámolni. Most már nemcsak a külgazdasági cserearányok romlásai okozott nehézséget, hanem az is, hogy a nyáreleji nagy szárazság miatt a kalászosok termése visz- szaesett. Ez befolyásolta az 1980. évi tervszámokat is, hiszen gabonafélékből sokat exportálunk, s ennek jó részétta- vasszal. A cserearányromláshoz és a szárazsághoz még egy nehézség csatlakozott: a szocialista táboron belül egy idő óta nehezebbé váltak a termelésnövekedéshez többletként szükséges anyagok, olaj stb. beszerzési lehetőségei. Minden szocialista országban folyamatos a termelésnövekedés, és így az anyag- és energia-felhasználás emelkedése is. A Szovjetunió évről évre jelentősen növeli az olajkitermelést, de most éppen olyan feltárási szakaszban van, amikor aránytalanul nagy erőfeszítésekkel tudja csak az új szükségleteket fedezni. Hosszabb távon valószínűleg ez nem okoz gondot, de most — két-három évig — igen. Szükséges volt az 1980. évi tervkészítés során figyelembe venni, hogy nem nőhet olyan mértékben a felhasználás, mint a termelés. Vagyis növelnünk kell az anyagkihozatalt, csökkenteni kell a gyártmányok egységére jutó anyag- és energia-felhasználást. Jelentős megtakarítási tartalékaink birtokában ez reálisnak, megvalósíthatónak tűnik. A számítások kiderítették, hogy az ideihez képest nem kell a gazdasági növekedés ütemét tovább lassítani, hiszen a tartalékok feltárása is hoz valamit. Mindezt alátámasztotta, hogy az 1979. év jobban sikerült, mint az 1978-as. Sok olyan termékünk van, amiből fokozni tudjuk a termelést. Nem lesz ez könnyű, hiszen főleg az exportot kell növelnünk. A külföldi piacokon pedig nehezebb az árukat elhelyezni. Itthon nem fog nőni a lakossági kereslet, mert a nemzeti jövedelem belföldi felhasználósát vissza kell fognunk, csak így tudjuk pénzügyi helyzetünket javítani. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának csökkentése a tervezési szakembereket nehéz feladatok elé állította, hiszen eddig szinte mindig csak növekedést terveztünk mindenben. Szokatlan volt az új felHogyan készült az 1980. évi terv? Jobban beosztani a pénzt adat. A számítások azt igazolták, hogy a belföldi felhasználás csökkenése már 1979-ben bekövetkezik, tehát tovább csökkenteni nem kell. A beruházások az 1978. évi szinten maradtak, a készletnövekedés üteme jelentősen csökkent. A lakosság fogyasztása valamivel az 1979. évi tervszám alatt maradt, főleg a fogyasztói árak emelésének és a nem teljes ellentételezést nyújtó jövedelemkiegészítésnek a hatására. Amikor a Minisztertanács szeptember elején az irányelveket megtárgyalta, már ezeket a fejleményeket alapul tudta venni. Ekkorra befutottak a gazdasági minisztériumok értékelései, javaslatai is. A Miniszter- tanács határozata alapján meg lehetett kezdeni a tervszámok végleges kidolgozását — figyelembe véve a bekövetkezett cserearányromlást, a tervezettnél kisebb mezőgazdasági termést és a beszerzési piacok nehézségeit. Persze a baj nem jár egyedül. Befutott egy negyedik nehézség is: nőtt év közben a bizonytalanság a nemzetközi pénzpiacokon. Ezért még inkább be kellett építeni a tervbe a szigorú „egyensúlyi politikát". Ekkor már október volt. Közben a Pénzügyminisztériumban, a Munkaügyi Minisztériumban és több más központi irányító szervben befejeződött a gazdasági szabályozórendszer módosításának rendeletekbe foglalása, s ez meg is jelent november első hetében — majdnem háromszáz oldal terjedelemben. Főtt is a vállalati vezetők feje, hiszen még sok mindent maguk sem tudtak 1980- ra vonatkozóan. Annyit azonban mégis tudtak, hogy 1980-ban a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának mértéke az előző évhez képest nem csökken. A lakossági fogyasztás valamelyest nő. a vásárlóerőben kifejezett bérek — az úgynevezett reálbérek — az 1979. év második felének szintjén maradtak. A beruházásra fordított nemzeti jövedelem némileg csökken. Igen nehéz volt a mezőgazdasági termelés emelkedésének megtervezése, hiszen az alapul vett év — 1979, — igen furcsa év volt. A nagy szárazság ellenére a mezőgazdasági termelés nem esett vissza. Több termékből rekordtermésünk volt. Ki tudja megjósolni, hogy mi lesz jövőre? Becslések lehetnek, de tervszámot kidolgozni nehéz. Egyelőre az időjárást nem tudjuk tervezni, az esőnek nem tudunk parancsolni. Több évtized tapasztalata alapján úgy döntöttek, hogy nagyjából két évi növekedésnek megfelelő termelésnövekedést tervezve és feltételezve, hogy 1980-ban nem lesz sem nagy szárazság, sem túl sok és rosszkor jövő eső. Néhányszor már előfordult, hogy 3—4 százalék helyett 7—8 százalékos emelkedést terveztek egy rossz év után, és „bejött”. Ez most is elképzelhető. Mit lehet megtakarítani? És mennyi lesz a vállalatok nyeresége, az állami költség- vetés bevétele? Hiszen ettől függ, hogy az államnak mire lesz pénze! Január elsejétől új termelői árrendszer lépett életbe. Megváltozott az árkalkuláció rendje. Nagyon sok terméknél az árat a külföldi beszerzési, illetve eladási árhoz kell igazítani és ezek jelentősebb és tartósabb változásait a hazai termelői — gyári eladási — árakban folyamatosan követni. A becslések azt mutatták, hogy — bár egy-egy vállalatnál a nyereség jelentősen változni fog, a népgazdaság egészében nagyjából az 1979. évi szinten lesz. A vállalatok, a családok, az egyének is számolgatnak: mi lesz jövőre, hogyan osszák be a pénzüket; mit tegyenek, hogy helyzetük, életszínvonaluk a nehéz körülmények között is valamit nőjön. Számolgatják, hol mit lehet megtakarítani, a pénzt hogyan lehet jobban beosztani. A matematika az egész ország számára főtantárggyá vált. Dr. Pirityi Ottó Szén és tűzifa Az időjárás hidegebbre fordultával ismét előtérbe ikerült a lakosság szénnel és tűzifával való ellátása. Felvilágosításért a Déldunántúli TÜZÉP Vállalat pécsi bázistelepéhez fordultunk. A tájékoztatás szerint gondot okoz a választék, továbbra is hiánycikknek számít a mecseki durvaszenek közül a komlói és a pécsi diószén. A hiányt mogyorószénből pótolják, illetve nagymányoki brikettet ajánlanak a vásárlóknak. Tűzifából ugyan korlátlan mennyiséget is befizethet a. lakosság, viszont a megrendelések kielégítését a telep napi feldolgozási kapacitása határozza meg. Ezért a tűzifa kiszállításnál a várakozási idő eléri az egy hónapot. Akik a hírekben szerepelnek Bohár Ernő Új elnök az újpetrei tsz élén Az udvaron a két kis medencét nem téliesítették, vízzel van tele. A szökőkút is működik, amelyből a vízsugarak a fölébe csüngő szomorúfűz kopasz ágaira hullanak, azon leperegve megfagytak, s most különös formájú jégkristálydíszként himbálóznak. A keményre fagyott jéggöröngyökön óvatosan kell az autót irányítani. Majdnem elkerüljük a találkozást, a Volga éppen indulóban van az elnökkel Pécsre. Bohár Ernőt decemberben választották meg az újpetrei tsz elnökének, előtte, 1975-től termelési elnökhelyettesként dolgozott ugyanitt.- Ennek a tsz-nek a vezetéséhez bizony nagy helyismerettel kell rendelkezni. A mi tsz-ünk a megyében a legnagyobb, területe 10 500 hektár, 13 község tartozik hozzá. Délen Siklós, északon Pécs határolja. Ha a kerületén körbe akarnánk sétálni, 105 kilométert kellene megtenni — mondja Bohár Ernő. A mostani gazdaság 1975- ben Kozármisleny, Vokány, Egerág és Üjpetre egyesüléséből jött létre. Közepes adottságú és eredményeik is ehhez mérten közepesek. A 6500 hektár szántóterületen búzán és kukoricán kívül napraforgót, vetőmagborsót termesztenek. Az állattenyésztési ágazat az elmúlt évben 64—65 millió forint termelési értéket produkált. 912 tehénnel, 12 000 hízósertéssel — a háztáji és gazdasági állomány együtt — rendelkeznek, s a tenyészkan- nevelő-telep évente 250 darabot értékesít, amiből Csehszlovákiába is exportálnak. Az ipari ágazat, amely szeméttároló konténereket, gépkocsiplatókat gyárt, közel százmillió forintos termelési értéket állított elő.- Ez volt eddig, mi lesz ezután? Az új elnöknek milyen tervei vannak a jövőt illetően?- Az első, amit szeretnék a közeljövőben megvalósítani, hogy a szállítási csoport, amely eddig a műszaki főágazaton belül működött, ezután önálló üzem legyen. A jelentősen megnövekedett géppark teszi ezt indokolttá. A növénytermesztésben szeretném, ha sikerülne a búza és kukorica terméseredményeinek a növelése, költségráfordítás nélkül, következetesebb munka- és technológiai fegyelem betartásával és megfelelő fajták kiválasztásával. Az állattenyésztésben a takarmányozás terén kell előbbre lépnünk. Fő cél, egyrészt a melléktermékeknek e célra való felhasználása, másrészt a szarvasmarha legelőn tartása. Szeretnénk sertéstelep-rekonstrukciót végrehajtani, amivel optimális környezetet biztosítanánk az állatoknak és gondozóknak egyaránt. Az ipari ágazat hatékonyságát pedig további gépesítéssel kell növelni.- Mindez nem kis leiadat. Hogyan képzeli el a megvalósítását? — Szerencsém van, a jelenlegi vezetögárda olyan szakemberekből tevődik össze, akikre számítani lehet, akik megadják majd ehhez a maguk területén a segítséget.- A szakmai problémákon kívül most vezetőként egyéb gondjai is lesznek. — Igen, eddig csak szakmai kérdésekben kellett döntenem, most közgazdasági, pénzügyi, szervezési és nem utolsósorban emberi kérdésekben is. ügy érzem, ez utóbbit könnyű lesz megoldani. Régóta itt élék oz emberek között, ismerem a gond jóikat, S. Zs. „Ha tényleg jogosult...” Az új lakás Számolni kell a megnövekedett költségekkel Lvov-Kertvárosban nem fogadták el Bizonyára aligha tűnik fel az az apróhirdetés, amely a Dunántúli Napló egyik szeptemberi számában jelent meg, ha a megfogalmazása nem olyan „ügyetlen”. így szólt: „Albérletbe kiadó Kertvárosban most átadásra kerülő (kiemelés tőlünk. — A szerk.) lakásból két évre egy szoba, konyha, fürdőszobahasználattal ...” De feltűnt — és utánanéztek. Kiderült, hogy az apróhirdetés feladója olyan valaki volt, akit a tanács lakásügyi hatósága rossz lakásviszonyai miatt új és jó lakáshoz akart juttatni. Azonban — mérlegelve az igénylő anyagi viszonyait — olcsóbb fenntartású tanácsi bérlakást kínált fel, ám az igénylő ragaszkodott a tanácsi értékesítésű - szövetkezeti — lakáshoz. Végül meg is kapta. Ez a lakás lett aztán az apróhirdetés tárgya. Albérlők az új lakásban ? Az üggyel legutóbb a városi tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott. A lakásügyi hatóság határozati javaslatát — miszerint az illető lakásigénylőt töröljék a névjegyzékről — nem fogadta el. Humánus indíttatásból új tárgyalásra utasította a hatóságot: próbálja ismételten meggyőzni az igénylőt, hogy az anyagi viszonyainak megfelelő lakást fogadja el. Azután született ez a döntés, hogy alaposan megvitatták: a tanács hallgatólagos tudtával és beleegyezésével felhasználható-e egy új lakás jogtalan jövedelemszerzésre úgy, hogy a lakáshoz juttatott család lakáskörülményei lényegesen nem változnak. Hiszen a lakásügyi társadalmi bizottság — amelynek javaslata alapján dönt a végrehajtó bizottság a lakások elosztásáról - ez esetben is azt mérlegelte, hogy a szóban forgó család jóval kisebb lakásban lakik, mint ami megilletné. Az ügy kimenetelét nem ismerjük, mégis szükségét érezzük annak, hogy foglalkozzunk az esettel. A leírtakból feltűnhetett az olvasónak, hogy az illetékes hatóság mérlegelte az igénylő anyagi helyzetét is. Ez különösen július 23-a — az energiaárak emelkedése — óta lépett elő gyakorlottá a pécsi lakásügyi hatóságnál. Az újonnan épülő összkomfortos lakások rezsije alapo. san megemelkedett, az alacsonyabb jövedelműeknek tehát feltétlenül mérlegelniük kell, mit bírnak el. A kiutalás előtt nyíltan beszélnek erről, s ezzel nem könnyű döntés elé állítják az igénylőt. A segítőkész javaslatot ki így, ki úgy fogadja. Merev elutasítással az egyik, mert — úgymond — senkinek semmi köze ahhoz, hogyan él, gazdálkodik. Köszönettel a másik, fontolóra véve saját teherbíró-képességét, s utána esetleg elfogadja a tanács által felkínált más lehetőséget. Meg lehet érteni az előbbi elutasító magatartását és tisztelet illeti az utóbbi mérlegelőkészségét. Attól, aki évek óta vár az új lakásra, nehezen várható el, hogy ne csak örüljön a korszerű otthonnak, de a meg növekedett költségekkel is számoljon. De mi is az a másik lehetőség? Az alacsonyabb komfortfokozatú, tehát olcsóbb rezsijű lakás. Erre az ajánlat- tételre az ösztönzte a lakásgazdálkodó szerveket, hogy megfigyelték: különösen o nagycsaládok körében gyakori oz új lakás gyors elcse- rélése, amikor nagyon hamar rájönnek, hogy nem bírják anyagilag. (A jogszabály különben is csak a szoboszá- mot írja elő a családnagysággal összefüggésben és nem a lakás felszereltségét.) A legális és illegális — de mindenképpen utólagos — cserék helyett miért ne lehetne eleve a legmegfelelőbb lakást adni? Ilyenkor történik aztán az, hogy az igénylők közül kiemelik azt, akinek ugyan van lakása, de az családi körülményeinek már nem felel meg. (A jogszabály egyébként fölöttébb logikátlan módon új igénylőként számol azzal is, akinek már von lakása, de ilyen vagy olyan megfontolásból másmilyenre lenne szüksége. Ha egy család lakásigényét az első kiutalásnál nem lehet véglegesen kielégíteni, ennek következményét más formában kellene nyilvántartani.) Az ún. lépcsős cserével tehát — egy újonnan épített lakás segítségével — legalább két lakásigényt lehet kielégíteni. A lakásgazdálkodó szerveknél az ilyen „egyezkedő” tárgyalásoknál szóban vagy gondolatban gyakran megfogalmazódik az, hogy „ha tényleg jogosult...” Hogyan, hát nem mindenki jogosult akinek igénye van? Dehogynem. Legalábbis az esetek túlnyomó többségében ez nem lehet vitatott. A feltételes módot úgy kell értelmezni, hogy aki ténylegese™ rá van szorulva a lakásra — mert amiben lakik, kicsi, mert egészségtelen, mert albérlet, mert... — az nem válogat. Most persze nem az elfogadhatónak és természetesnek vehető válogatásra gondolunk. Hogy az idősebb vagy beteges emberek oz alsóbb szintékre kérnek lakást, vagy, hogy akit előbb hivatnak a lakáshivatalba, több lakás közül „válogathat", mint aki utóbb kerül sorra. Válogatnak az igénylők E cikk megírása idején 74 új, de még üres lakás volt Pécsett. Nem azért, mert nem költöztek még be, hanem azért, mert - bármilyen furcsán is hangozzék — a névjegyzékre felvett igénylők nem fogadtak el ennyi felkínált lakást. Ezekben még mindig él az idegenkedés Lvov-Kertvárostól, s félszemmel már a Budai városrészre tekintenek, pedig ott legko- rábbon is 1982-ben lesz lakás. Aki ennyi ideig tud vár. ni, az nem lehet „komoly" igénylő. Aki ténylegesen rászorult, az elfogadja a felkínált új lakást, akárhol is legyen. Pécsett még nagyon sokáig főleg Lvov-Kertvárosban épülnek lakások! Hársfai István
