Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-11 / 339. szám
1979. december 11., kedd Dunántúlt napló 3 KíbekttHetetlen-e az dientet? K iszolgáltatottak-e a ma- gánépittetök a hatóságok kénye-kedvére? Gyakran hangzik ez el, s nem mindig kérdés formájában. A válasznak nagy súlya van, és a jövőben egyre nagyobb lesz. Az állampolgárok jelentős része lakás- problémájának megoldását csak saját magától remélheti. Eközben számtalan nehézségbe ütközik, kezdve mindjárt az építési hatóságnál. Erről beszélgettünk Németh Péterrel, Pécs város Tanácsa vb-hivatalá- nak műszaki osztályvezetőjével. — A magánépíttetök nevében igyekszem beszélni. Nem törekszem túlzott tapintatosságra. Vállalja igy is a beszélgetést? — Természetesen. Közös érdekünk, hogy alapvető dolgokat tisztázzunk az építtető és az építési hatóságok között. — Valaki vásárol egy telket — Pécsről lévén szó, nem kivá. lasztja, hanem igazodik a szegényes kínálathoz - azután saját ízlése, igénye szerint építkezni akar. Igen ám, de gyakran eltér a véleményük az épi. tési hatóságétól, s megkezdődik a hosszas huzavona. — Könnyű lenne ezt elkerülni, megfelelő előzetes tájékozódással. Minden településnek megvan a rendezési terve, illetve helyi építési előírása, amely hosszú távra előre meghatároz, za annak arculatát, figyelembe véve nemcsak a természeti adottságokat, hanem a fejlesz, téshez szükséges gazdasági feltételeket, esztétikai követelményeket is. Úgy érzem érthető, hogy a túlzott engedékenység ez esetben anarchiához vezetne. — Ugyanakkor nem áll fenn az uniformizálódás veszélye? Egész egyszerűen: csak az a jó, ami az illetékes szakhatóság ízlésének megfelel? — Mindenekelőtt tisztázzuk, nem egy ember dönt, hanem egy testület, a mogánépíttetői szakértői bizottság vizsgálja felül, fogadja, vagy utasítja el a terveket. És itt az elsődleges szempont a környezet érdekeinek és a szabvány előírásainak a figyelembevétele. Ezért célszerű, ha az építtető az építési programja kidolgozása után fordul jól felkészült tervezőhöz, aki alkotó módon önti formába a vázlatos elképzeléseket, segít a zökkenőmentes lebonyolításban, a kivitelezés során is. Szerencsésnek, hasznosnak tartom például a tervezői művezetést. — Ha már a tervezőknél tartunk, azt is mondják, hogy vannak „kedvencek", akiknek minden zokszó nélkül elfogadják a munkáját, mások esetében pedig a kákán is csomót keresnek. Ez esetben a legcélszerűbb volna, ha egyenesen az építési hatóság ajánlana tervezőt. — Ezt kifejezetten károsnak tartom, nem is engedem meg. A magánépítők és a hatóság ■ Ne sértse a szabványokat és mások érdekeit! ■ A bosszúságok egyik forrása a terv Az igaz, hogy naprakész listával rendelkezik az osztályunk azokról, akik épületek tervezését vállalhatják. Ezt készséggel bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére, de javaslatot nem teszünk. Ami pedig a tervezőkkel kapcsolatos véleményünket illeti, ez korántsem rokonszenv kérdése. Az egyetlen lényeges szempont elbírálásuk során a felkészültségük. Sajnos, meglehetősen gyakran találkozunk olyanokkal, akik nem rendelkeznek a legfrissebb információkhogy fel sem merül bennem a korrupció gondolata. — Természetesen én sem állíthatom, hogy tévedhetetlenek vagyunk. Ez a munka is olyan, mint az életben bármelyik, nálunk is fennáll a tévedés eshetősége. Egy-egy vélemény megfogalmazásánál óhatatlanul közrejátszik az egyéni ízlés is, ezért nem egy ember, hanem egy széles körből összeállított, öttagú bizottság bírálja el a terveket. És ha valamiben nem vagyunk biztosak, mi legalább problémákon az építési hatóságok nem tudnak segíteni, de azt megtehetik, hogy a meglehetősen tág lehetőségeket kínáló építési szabványokat rugalmasan alkalmazzák. — Megesik, hogy szivük szerint egyetértenének egy-egy elképzeléssel, de mint a szabályok hivatott megtartatói, ezt nem tehetik? — Nem a szabályok merev alkalmazása a célunk. Két dologban azonban nem lehetünk elnézőek: a módosítás ne ütCsaládi házak Pécsett, az Engels úton kai, nem ismerik a legújabb rendelkezéseket, építésügyi előírásokat. Előfordult már — nem is egy esetben, hogy akárcsak a kosárlabdában, néhányon „kipontozódtak". Ez azt jelenti, hogy ha valaki sorozatosan rossz, elfogadhatatlan tervet nyújt be, akkor a bizottság javaslatot tehet a tanács építési osztályához a tervezői névjegyzékből való törlésre. Mindemellett az a véleményem, hogy a Pécsett meglévő, nívós tervezői kapacitás nincs eléggé kihasználva. Elsősorban azért, mert az érintettek a munkahelyükön nem kapnak hozzájáru. lást a magántervezői tevékenységhez. — Remélem, abban egyetértünk, hogy a problémák ilyetén megvilágítása nagyon is egyoldalú volna. Mert ugyan ki is állíthatná magáról, hogy csalhatatlan, hogy a szakmájá. ban a tökéletességig jártas, hogy sohasem befolyásolják kü. lönféle érzelmi motivációk — jó ismerősi, vagy „adok-kapok" kapcsolat? Ezt úgy kérdezem, fellapozzuk a vonatkozó rendeletek, szabványok gyűjteményét. Ha pedig minden jószándékunk ellenére sérelmes a döntés, az építtető az igazáért a másodfokú hatósághoz fordulhat. — Kövessük tovább a problémákat! Vegyük példának azt, hogy a tervező naprakészen tá. jékozott, átfogó ismeretekkel rendelkezik a hazánkban forgalomba hozott, illetve alkalmaz, ható különféle építőanyagok, szerelvények fajtáiról, és ennek megfelelően készíti el a tervet. Igen ám, de a kereskedelem még egy negyedévre sem tud megbízható ellátási prognózist adni. És igy, ami ma reális ten/, a következő hónapban felér egy hiánycikklistával. — Természetesen az építészet is örökös, folytonos változáson megy át, akár a technológiát, akár az építőanyagokat, vagy a célszerűséget és az esztétikai megjelenést nézzük. Ezek kölcsönhatását pedig nem kell külön magyarázni. A változásokkal a tervezőknek is lépést kell tartani. Az anyagellátási közzön a szabvány előírásaiba, vagy ne sértse mások érdekeit. — Végül is mi adhat biztosi, tékot a magánépittetőknek a hivatalos útvesztők, időpocséko- lás, idegeskedés ellen? — Elsősorban a jó, szakszerű terv ,és az annak megfelelő kivitelezés. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ legutóbb kiadott gyűjteményében összesen 41-féle kész terwariációt kínál. Ennek felhasználása megkönnyí. ti a szakigazgatási szerv munkáját és jelentős anyagi, időmegtakarítást nyújt az építtetőknek. Mindössze annyi szükséges, hogy egy tervezővel az adott helyszínre adaptáltassák a rendkívül olcsón megvásárolható tervet. — Akkor, ha semmi kifogás nem merül fel, mennyi időbe telik egy építési engedély kiadása? — Legfeljebb 30 napba. Ezek utón csak az lehet a ki. vánságunk, hogy mindez így legyen a mindennapi gyakorlatban is. Kurucz Gyula Korszerű konyha a Dimavölgye Termelő- szövetkezetben Mintegy ünnepi ajándékként, december elejére üzembe helyezték a Dunavölgye Termelőszövetkezet korszerűsített üzemi konyháját. Az új konyha 300 adag ebéd elkészítésére alkalmas, hosszú ideig megoldja tehát a köz- étkeztetést. A felújítás terveit a termelőszövetkezet szakemberei készítették el és a kivitelezést is saját erőből feldották meg. Az eredetileg 60 négyzetméteres alapterületet megháromszorozták, úgy, hogy építési beruházásra nem volt szükség, a konyha épületében lévő irodákat használták fel a bővítésre. Maga a konyha 43 négyzetmétert foglal el, főzőberendezései gázüzeműek és elmondható, hogy a jelenleg forgalomban lévők közül a legkorszerűbbek. Az előkészítés is szinte teljesen gépesített, jelentősen megkönnyítve az itt dolgozók Feledteti a „hőskort" Bauer József felvétele munkakörülményeit, feledtetve a még nem is oly távoli „hőskort!', amikor fatüzelésű üstökben kellett főzniük. A Dunavölgye Termelőszövetkezet majd egymillió forintot költött a hajdanán 25 adag ebéd főzésére épült konyha korszerűsítésére, felújítására. Kardos Vilmos Szabályzók -1980 (IV.) A nyereségérdekeltség követelményei Ami már eddig megjelent írásainkból kiderült: o gazdálkodás nyereségérdekeltségű marad. A vállalatok érdekeltségének középpontjában változatlanul a nyereség áll. Szintén láttuk azt, hogy 1980. január 1- től az árokon keresztül a nye- reséq jobban kifejezi majd a gazdálkodás hatékonyságkülönbségeit. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy o vállalati tevékenyséq elbírálásában a nyereségnek főszerepet teremtsünk. Másként fogolmazva: a vállalati nyereséghez szorosabban kötődik a vállalati és az egyéni érdekeltség. Igy nincs arra szükséq. hogy a szabályozás a qazdálkodás eredményeit a jövedelmek elvonásával befolyásolja. A módosuló jövedelemszabályozás feladata, hogy a nép- gazdasági tervvel összhangban (s oz egyensúlyjavítás igényei szerint), jobban központosítsa a jövedelmeket, egyszersmind tegye lehetővé az önálló gazdálkodáshoz szükséges vállalati források képződését. A szabóvárosi, községi hozzájárt általános nyereségadó: lyozás abból indul ki, hogy a termelői árrendezés hatására javuló piaci egyensúly mellett nő a vállalatok érzékenysége költségeink alakulásával szemben. (Jobban kibontakoznak a termelési tényezőkkel való észszerűbb gazdálkodás iránti belső igények.) A vállalatok továbbra is önállóan dönthetnek — az adózás után — alapjaik felosztásáról, felhasználásáról. Nézzük meg mindezt közelebbről is. Mind tudjuk — a jövedelemszabályozás szorosan összefügg az árrendszer reformjával, vagyis alapvetően megváltozik a gazdasági tevékenység révén keletkező tiszta jövedelem szerkezete. Legszembetűnőbb változás: megszűnik az eszközlekötési járulék, mérséklődik a bérjárulék. Ugyanekkor növekszik a forgalmi adók és a különbözeti termelői forgalmi adók szerepe — súlya. Mindez — s az árakkal együtt — határozza meg egy vállalatnál, hogy milyen mértékű lesz a nyereség. A nyereségből a következő terheket kell leszámítani, illetve az 1980. január 1. után a következő elvonások érvényesülnek (várhatóan) : is: 10—15 százalék 40—45 százalék Az adók ilyen megállapítását az kényszeríti ki, hogy az állami bevételeket — éppen az egyensúly javítása érdekében — növelni kellett. A jövedelem- elosztás új szabályának azonban van ezzel egyenrangúon fontos, másik feladata is: a vállalati jövedelmeket a hatékonyság szerint elosztani. Megszűnik az általánosan működő termelési adórendszer, szűk körre szorulnak vissza a támogatások, lényeqében megszűnnek a nyereségadó-kedvezmények. (Bizonyos pénzügyi támogatások fennmaradnak meghatározott ideig, hiszen a zavartalan átmenet ezt megköveteli.) Ezzel is azck a tendenciák erősödnek, amelyekre már utaltunk: erőteljesebben differenciálódnak a vállalatok — tehát megbízhatóbban kiderül, hogy melyik, milyen hatékonysággoi dolgozik - népgazdasági mércével mérve. S itt kap szerepet a normati- vitás, amely leegyszerűsítve stabil, mindenkire eqyaránt normaként érvényesülő szabályozást jelent. Ez másként kifejezve azt jelenti, hogy a szabályozás a gazdálkodók számára egységes követelményeket támaszt, Azonos feltételek között teszi lehetővé a jövedelemképződést és a jövedelem felhasználását. (Egyséqes mérce: ez a lényege a normativitásnak.) E fontos célt szolgáljo az is, hogy a vállalatok mérlegükben el kell hogy különítsék január 1. után a mérleg szerinti és az érdekeltség alapjául szolgáló eredményt. (Ez utóbbi a támogatásokat és az elvonásokat is tartalmazza.) A szabályozás célia világos: a gazdaságirányítás olyan vállalati mérlegekre kíváncsi, amelyekből kiderül, hogy a vállalati jövedelmezőségnek mi a forrása. Másrészt. kiderüljenek ozok a tevékenységek, ahol célszerűtlen, méltánytalan a nyereségérdekeltség fenntartása. Ismételten szükséges hangsúlyozni — az adózásnak e rendszere tudatosan hat a differenciálódás irányába. Ezt méq az is szolgália. hoay a jövedelmezően gazdálkodók azonos nyereségtömeg és részesedési alap mellett naqyobb fejlesztési alapot képezhetnek, mint a kevésbé jövedelmező vállalatok. Egyszóval, a differenciálás alöp- motívuma az új szabályozó- rendszernek. Vajon miért? — nézzük meg az adózás, a jövedelemelvonás oldaláról. Eddig az a gyakorlat érvényesült, hogy a különböző hatékonyságú vállalatok feltételeit a szabályozórendszer tulajdonképpen az adókkal — támogatásokkal, elvonásokkal mintegy közös nevezőre hozta. Bebizonyosodott, hogy ez nem járható út tovább, mert ellene hat a hatékonyság javításának. A külső nivellálás helyett most normatív, egységes követelményekkel találkoznak a vállalatok; s e követelményeket azok fogják jól, jobban teljesíteni, ahol egyébként is gazdaságos az értékképző folyamat. De — s ez a lényeg — ehhez fűződik a népgazdaság érdeke is, hiszen a nemzeti jövedelem termelése itt a leggazdaságosabb. Itt szükséges zöld utat nyitni o fejlesztésnek, jobban megfizetni az alkotó tevékenységet, s ezért érdemes vállalni a differenciálás miatt származó nehézségeket, esetleges kedvezőtlen hatásokat is. Azt nevezetesen, hogy az egységes követelményekkel nem mindenütt tudnak majd megbirkózni vagy könnyen megbirkózni. A fent leírtakhoz, a differenciálódást erősítő ösztönzőkhöz számos fontos gazdasági érdekünk fűződik: a termékszerkezet gyorsabb átalakítása, o veszteséges tevékenységek fölszámolása, illetve a szelektív ■f fejlesztés fölgyorsítása — ösz- szességében a népgazdasági teljesítmény javítása. Ám ehhez önmagukban a szabályozók csők a feltételeket — láthatóan az eddigieknél sokkal jobb feltételeket — teremtik meg. Szükséges a közmegítélés, a szemlélet átállítása is a megszokott nivellálás irányából az egységes követelményrendszer tiszteletére. Azaz: elkerülhetetlen annak elfogadása, hogy erőforrásainkat, tehetségünket, minden rendelkezésre álló eszközünket a társadalmi érdek szerint kell fölhasználni. E tekintetben pedig az a célszerű, ha nem a gyenge eredményt elérők veszteségeinek pótlására használjuk, emésztjük fel a hatékonyon dolgozók hasznát. Hanem e hasznot ott fektetjük be, ahol az a leginkább kamatozhat — a jövedelemelosztás új szabályai is ezt szolgálják. (Folytatjuk) Matkó István
