Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-10 / 338. szám
„Hincs szebb madár’’ - szombaton reggel Szól a rádió Szombaton reggel „akasztották a hóhért” a Magyar Rádió Pécsi-Stúdiójában: riporterek adtak riportot, önmagukról. Vagyis a munkájukról, ami ezúttal igen érdekes, hiszen több évtizedes beidegződést próbálnak vele felszaggatni. Hiszen beivódott a dél-dunántúli rádióhallgatókba, hogy szűkebb hazájuk híreit, történéseit esténként hallhatták az éterben. Szombaton viszont reggel kezdődött a műsor. Kísérletként, vagyis a pécsi rádió szerkesztőségében gyomorremegtető pillanatokat éltek át a stúdió vezetői, munkatársai. Mellesleg: Gorkij írja valahol, hogy a szentképfestő számára a szentkép — nem szentkép, merthogy annyit fest. A rádióriporter számára sem ügy egy riport. Szombaton mégis az volt. Mert az első, mert a kísérleti, mert a délelőtti rádióhallgató máskép, pen gondolkodik, és főként másképpen hallgatja a rádiót. Lendülettel, még frissen. Ezért mondta dr. Borsos József stúdió, vezető: — Az idő, az élet változásával megváltozik az igény is. Új műsorunk szolgáltató jellegű, s ennek ideje szombaton, amikor a hallgatók majd fele nem a munkahelyén van, — más időpontot kíván. Aki ugyanis szabad szombatot kezd, az már reggel szeretne sokféle információt kapni a várt két napról, utakról, időjárásról, szórakozási lehetőségekről, sok mindenről. Mivel a nyolc órakor befejeződő Jó reggel című műsor ezt or. szágos viszonylatban megadja, mi közvetlenül erre a műsorra épülve, a helyi, tehát dél-dunántúli tájékoztatást nyújtjuk. Természetesen három nyelven, vagyis a két nemzetiségi rovat is reggel kezdi adását szombatonként. A mostani műsor kísérlet, tapasztalatait felhasznál, va január elsejétől már rendszeres lesz. Máskülönben heti hírösszefoglaló is lesz. A fiatal, mozgékony pécsi riporter, Cörgérryi Zoltán szerkesztette a mostani, első szombat reggeli műsort. Reggel nyolckor hírekkel kezdték, aztán megadtak egy telefonszámot: 10-424. Közölték továbbá, hogy a nemzetiségi műsorok következnek, de utánuk a MÁV, a Volán, a Húsipari Vállalat illetékesei, meg a Nádor étterem főszakácsa lesznek a stúdió vendégei és a karácsonyi ünnepek gondjairól beszélnek, utazásról, főzésről, miegymás, ról. Aki tehát akar, kérdezhet ezen a telefonszámon. Akadt kérdező, akadtak- tehát gyöngyök is a műsor szerkesztői, munkatársai és vendégei homj lokán, hiszen éppen attól jó egy ilyen műsor, hogy váratlan, hogy életszerű, hogy igaz. Gör- gényi Zoltán szerint: — A szombat reggeli műsor kulcsembere Müller Pista kollégám, aki URH-val ellátott kocsijával járta a várost, kereste a gondokat, örömöket, az élethelyzeteket, méghozzá frissében. Ez a jövőben is így lesz, az URH-kocsi elmegy majd szombatonként csúcsforgalmi helyekre, meleqében felhántja az esetleges szervezetlenségről az elfedő hámot, és felmutatja a jó kezdeményezéseket. Végül is a legnagyobb gond az volt most szombaton, hogy miképpen lehet a kétféle igényt egyszerre kielégíteni. Hiszen a hallgatók jelentős része, a nem szabad szombatosok dolgoztak. Aztán nekik meg, az odahaza dolgozóknak más ritmusú műsor, gyorsabb dallamok kellenek, mint a délutáni, pilledt rádió- hallgatóknak. Sok szerkesztési „titokról" lehetne méq beszélni, de a lényeg: ezután — jövőre — szombaton reggel halljuk az ismerős szignált: „Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél ...” F. D. / A naiv művészet — tiszta művészet Kecskemét kincsei A hallgatag ember kinéz az ablakon Képeiket szombatig Salzburgban láthatták A naiv művészet — tiszta művészet. Már a naivitás, — fenntartás nélküli hit, így valahogyan a művészi alkotás egyik szülőanyja. Most szeptemberben volt három éve, hogy a Magyar Naiv Művészek Múzeumából, — Kecskeméten — ezzel az érzéssel jönnek ki a nézők. A tőmondatos művészi nyelvű festészet, meg faragás gazdag terméséből, a világos tőmondat világos megértésével. Akkor, 1976 szeptemberben nyílott meg, a Bács-Kiskun megyei művelődéspolitika eredményeképpen, a magyar naiv festők egyetlen múzeuma, a századfordulón született irányzat első hajléka. Igen, a századfordulón ... Lássuk csak egy futamban a művészettörténeti életét: Együtt fedezték fel a modern képzőművészettel. így a naiv festészet, meg szobrászat a művészet peremterületéről lépett a legdivatosabb, „belvárosi" irányzata mellé. A kecskeméti tanyákról bekerült egy őserejű parasztfej, gyökös, göcsörtös fából, fejszével kifaragva, a hódmezővásárhelyi utcáról egy tarka, de életigaz kép. Azt mondják rájuk a műtörténészek, hogy alkotóik nem tanulhattak főiskolán vagy más stúdiumban, vagy ha némelyek igen, azok sem azonosultak a megtanultakkal. Azt hiszem, a kemény paraszti erő, a nagy küldetés sugallata űzte őket a festőállványhoz, az emberiség, a világ megváltásának tanyasi udvarba szorult vágya. Tiszta művészi szándék tehát. Ez süt ki a tőmondatos szerkesztésből. Megvan tehát a múzeum, de kik az alkotók. Kik festették e majd ezer művet? Parasztok, négy elemivel, kiveszett mesterségek tudóinak fiai, unokái, városba szakadt falut visszasíró asszonykák. A kecskeméti kórház idegosztályára egyszer, a húszas években, bevittek egy búskomor magyart, de semmiféle bajt nem sikerült nála megállapitani. Az meg csak nézett ki az ablakon, át a rácson és folyvást hallgatott. A főorvos színes ceruzát adott egyszer neki és kérte, rajzolná le a régi tanyáját, amit fél esztendeje bontottak le. Kilenc festmény és egy egészséges idegzetű ember lett a főorvosi ötlet eredménye. Mesélik: Kecskeméten Po- lyék Feri, ez a kicsattanó erejű, micisapkás, fejszés szobrász — különben tanyasi paraszt, lószerető, földtúró, szélfútta szemű Polyék Feri — önmaga szellemi elszigeteltségében baltázta e múzeum talán legszebb darabjait. Tanyák, fák, virágok, arcok, szekerek, szenvedések, — ezer naiv — tiszta műalkotásban. Mi. lyen fontos: amikor a modern művészet gyakran elszakad a közönségtől, a naiv művészet természetes ösztönnel ragaszkodik a régi közösségi elemekhez. A Bács-Kiskun megyeiek egyedülálló múzeuma már határon túl is hírnevet szerzett. Bécsben ezrek csodálták meg és szombaton este bontották le Salzburgban a Magyar Naiv Művészek Múzeumának anyagából álló tárlatot. Szép program lehet hazai túrákon ez a kecskeméti múzeum. Földessy Dénes Tenyérnyi felületen egyórás műsor Philips-újdonságok Jön a minihanglemez! A barázdák belülről kifelé haladnak A minihanglemezek kikísérletezésével, a zenei élvezetek e formájának forradalmasításával foglalkozik a holland Philips cég és a nyolcvanas évekre várható, hogy az új cikk tömeges forgalmazása megkezdődik. Az új minihanglemez 11,5 centiméter átmérőjű lesz, vastagsága 1,1 milliméter, helyigénye tehát igen kicsi. Olyan új technikai megoldást alkalmaznak. amely megszünteti a por, karcolás vagy ujjlenyomat okozta esetleges torzításokat. A minilemez egy oldalán egyórás sztereó-hangfelvételt lehet rögzíteni a mikroszkopikus mélységű barázdákba. Az újfajta le. mez lejátszása, a rögzített hangok hallhatóvá tétele nem hagyományosan, mechanikus úton, hanem félvezető-lézersugár segítségével történik. Ez a megoldás opto-elektronikus és abban is eltér a hagyományostól, □Hétfőt hogy a barázdák nem kívülről befelé, hanem fordítva, belülről kifelé haladnak. A lemez fordulatszáma belülről kifelé haladva, a percenkénti 500-ról 215-re csökken és a sztereó hangminőség lényegesen jobb, mint a hagyományos lemezeknél. Az új lemez azonban nemcsak technikailag jelent forradalmi újítást, hanem gazdaságilag is. A gazdasági siker azonban még függvénye annak, hogy a Philips cégnek mennyire sikerül az új szabványt a lemez- és lemezjátszógyártó cégekkel elfogadtatnia. Ami az új lerne, zek és lemezjátszók árait illeti, a Philips tervei szerint az nem fogja meghaladni a hagyományos HiFi lejátszók és nagylemezek árát. A hagyományossal szemben a minihanglemezeknél újdonság, hogy felvétel csak az egyik oldalon lesz, igaz, ott egyórás időtartammal. Ezt azzal indokolják, hogy kétoldalú felvétel esetén a költségek már túl magasak lennének. A Philips ezenkívül kifejlesztett egy új típusú, kazettás magnószalagot is, amelynek bevonatához újfajta összetételű fémport alkalmaznak és biztosítják annak korrózióvédelmét. Az újfajta magnószalag HiFi hangminősége jobb a régieknél, de ez a minőségi különbség hagyományos magnóknál csak a gyárilag fejvett zene visszajátszásakor érvényesül, saját felvé. teleknél nem. A jövőben olyan magnókészülékeket is gyártanak majd, amelyek saját felvételnél is biztosítják az átlagon felüli, kiváló HiFi hangminőséget. Egy történelmi sikerkönyv Ugrás a sötétbe Délben kormányzói proklamáció, este nyilas hadparancs 1944 drámai októberéről sok meditálnivaló van még. Mi lett volna, mi lehetett volna, ha a Magyarország és a mogyar nép elkerülhette volna az ezután következő nyilos rémuralmat, ha sikerül katonailag is szembefordulni a németekkel? Ez a kérdés valamennyiünket érint és érdekel, hiszen történelmi múltunk megítélésének egy nogyon érdekes alternatíváját kínálja végiggondolásra. A lehetőségek láncolata Erről az októberről a történelemtudomány részletes analízisei alapján is sok ismeretünk van, ugyanokkor számos — a témával foglalkozó - memoárkötet jelent meg a közelmúltban; ezek olvasmányosabban. köznapibb módon elevenítik meg az eseményeket. A legnagyobb érdeklődést e téren talán Kádár Gyula visszaemlékezései váltották ki. Nem kisebb érdeklődésre tarthat számot Vigh Károly Ugrás a sötétbe című tanulmánya sem. (Akadémiai Kiadó) Ebben a kötetben o szerző egyetlen dologgal foglalkozik,' a németek szövetségéből, a németek oldalán való hábo- rúzásból történő „kiugrás” lehetőségével és annak előzményeivel. Az 1944. október 15- ére időzített kiugrás, mirt köztudott, a nyilas puccsba torkollott. Ezen o napon déltájban hangzott el Horthy fegyverszüneti proklomóciója, amit este kilenckor már Szá- lasi „Hadparancsa” követett. Majd a rádióműsor Márai Sándor „Napló” cimű írása szerint a „talajgyökérről” szóló nyilas vérsikével folytatódott. A kiugrás napja tehát a történelmi sötétbe ugrásnok bizonyult. A „lehetőség" — előzményeihez hasonlóan — lehetőség maradt. Ez a könyv ezeknek a lehetőségeknek egy hatalmas láncolatát követi nyomon — kezdve mindjárt a román kiugrással, omely megrendítette a német haderők balkáni pozícióit, folytatva a román kiugrást követő hetekkel, egészen a Horfhy-rendszer utolsó napjáig, a teljes kudarcig. Megrendítő kéo ez. elnémítja az olvasót, oki néha hajlamos volna elmosolyodni is itt-att ekkora történelmi és kormányzati pipogyaság láttán, ha nem jutna eszébe minden pillanatban az, hogy mindez egy egész népet sodort végveszély helyzetbe. A sommás megítélések idején egy ilyen finom elemzéseke; tartolmazó könyv csak fölösleges nyugtalanságot keltett volna, az a nyugtalanság azonban, amit a moi olvasó érez, más természetű. Arra sarkallja a gondolkodó embert, hogy több oldalról, nagyobb igényességgel közelítse meg történelmünk súlyos sorsfordulóit, így 1944 őszét is. Ez pedig csők a tények, adatok sokasága alapján lehetséges. Hiszen az ember nem is gondolná, milyen „apróságok”, látszólag jelentéktelen tények kaphatnak kiugró szerepet a későbbi történelmi távlatú megítélésekben. Ilyen például az az „apróság”, hogy Vörös János, a Honvéd Vezérkar Főnöke Bolatonfü- redre ment a hadiiskola záróvizsgájára, holott ugyanekkor Budopesten fontos tájékoztatást kellett volna tartania o másnap végrehajtandó kiuqrósról. „Ezért maradt el a fegyverszünet katonai végrehajtásának egyik legdön ■ több lépése" — állapítja meg Vigh Károly. Horthy „feledékeny” A kiugrásra kétoldalról is készültek — egyfelől Horthyék, másfelől — éppen ellenkező előjellel — Szálasiék. Szála- siék és a németek „precízebbnek" bizonyultak, hiszen Magyarországon akkoriban csaknem minden fontosabb irodában ott voltak a nyilasok, német besúgók, akik még a legtitkosabb jelszavakat is könnyűszerrel továbbították megbízóiknak. Ugyanekkor Horthy egyszerűen elfelejtette a Szovjetuniót értesíteni a kiugrás napjáról, holott jelentős katonai segítségre számíthatott volno. Sokáig lehet- ne sorolni még mindazt, ami az események valóságos dzsungelében egyenként, és részleteiben is figyelemre méltó, ugyanakkor újszerűnek tetsző adatokról, szempontokról is beszámolhatnánk. Ehelyett inkább ennek a ritka ér- dekességű könyvnek oz elolvasását ajánlom a téma iránt érdeklődőknek. B. K.
