Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-06 / 334. szám
e Dunántúlt napló 1979. december 6., csütörtök Még nem kiforrott művészeti forma Távlatokat keresve Véget ért a nagy érdeklődéssel kísért I. pécsi nemzetközi diaporáma fesztivál. Rendezéséről. technikai feltételeiről csak csak jót mondhatunk. Az Ifjúsági Ház diaporáma csoportja és maga az Ifjúsági Ház példaszerűen teljesítette házigazda szerepét, a megyei és városi tanács pedig anyagilag tette lehetővé a fesztivál megrendezését. Ami a tartalmi részt illeti, igen vegyes volt a bemutatott diaporáma programok színvonala. Érezhető, hogy még nem kiforrott művészeti formával állunk szemben, az alkotók is keresik még a műfaj lehetőségeit, távlatait. Képfhang és a zene A diaporáma lényege a diaképek legtöbbször áttűnéses vetítése, az időmontázs elvének érvényesítése, amikor is az egyik kép szétfoszlása és a másik keletkezése közben is lezajlik egy izgalmas gondolat- és képzeletteremtő folyamat. Hogy ez létrejöjjön, meg kell találni a képváltás helyes ritmusát, hiszen a ritmus változtatja a térbeliséget időbeli folyamattá. A képekkel egyenrangú szerepe van a zenének, a hangnak, az akusztikai hatásoknak. Ezek együttesének kell adnia egy olyan többletet (hangban és képben), amiből kikerekedik a mondanivaló, ami asszociációkra, gondolkodásra készteti a nézőt. A versenyművek egy része a diaporáma lényegbeli megragadásával is hadilábon állt. Mert csak az áttűnéses módszertől — gondolatok híján — nem válik diaporómává a diavetítés. A díjazott és kiemelkedőbb alkotásoknál is találkoztunk zökkenőkkel, szerkesztői, dramaturgiai hiányosságokkal. Hol csak az ötletek csapong- tak, hol nem volt összhangban a hang és a kép, és az asszociációteremtés is elsikkadt. Mindezek ellenére láttunk érdekes, hangulatos összeállításokat. A magyar részvevőkön kívül Angliából, NSZK-ból, Belgiumból és az Egyesült Államokból érkeztek programok. A rendezők több külföldi versenyzőre számítottak, de míg Nyugaton inkább automatikus vetítővel dolgoznak, nálunk kézi vetítésre van lehetőség. És ebben a formában minden alkalommal újjá kell teremteni az összeállítást. Ez egyfajta művészi többletet is ad, de a külföldiek, hiszen személyesen nem, csak pályamunkáikkal képviseltették magukat, bizonyára kicsit visszariadtak. A fesztivál így is lehetőséget adott a diaporáma hazai és nemzetközi fejlődésének lemérésére. Még van mit tanulniuk az alkotóknak. Az is kiderült, hogy a diaporáma sokkal tágabb kifejeA pécsi diaporáma fesztivál után zési forma, mint amilyennek korábban hitték. A fődíjas „Sőt..." című ösz- szeállítás eredetileg reklámműsornak készült, az őszi BNV-re, a Fabulon-kozmetikumok népszerűsítésére. Dozvald János— Sajnovits Sándor—Wilpert Imre közös alkotása mestermunka a maga nemében, képileg, zeneileg egyaránt. Humoros, ötletes. A gálán „pluszban” levetített alkotásuk szerencsére arról is meggyőzte a nézőket, hogy a mesterségbeli tudáson és a reklámcélokon túl, eredeti gondolatokkal, mondanivalóval, ötletekkel is rendelkeznek. A Fesztivál-díjas Márton Géza Guernica összeállítása a kellemes spanyolországi útiélményt „szembesíti" Picasso festményével és a háború mai emlékeivel. Drámai zenét választott, hatásos szín-kép kompozíciókat alkotott. Néha túlzottan is a hatásra törekedett, pedig azt kicsit visszafogottabban jobban elérte volna. Nagyon jó volt a Belgiumból érkezett, ugyancsak Fesztivál-díjas „Békák". Mme Gerard Kikine történetében egy kisfiú üldögél a folyóparton, hallgatja a békák brekegését és a képzelete csodálatos képeket hoz létre. A zene kiválasztása is telitalálat. Fesztivál- díjat kapott még a pécsi Dénes Ottó „Egy kiállítás képei" című alkotásával. A kijózanító állomás portréi élethűek, humora még éppen mentes a gúnytól. A diaporáma azonban nem riportműsor, nem hevenyészett Kék fény, mint amilyen az anyag középső része. Ez már nem fér bele a diaporáma kifejezési kereteibe. Tám László Ringlispil című alkotását a Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletdíjával jutalmazták. A gondolatébresztő mű első része túl hosszú, a befejezésnél pedig túl hirtelen szakad meg a forgás a zenével együtt. Várjuk a folytatást Kitűnő zenével, képi gondolatsorokkal összeállított mű a „Campus" (Jósé Trias, Belgium, tiszteletdíj); kedves alkotás az „Utazás Penschelburgba" (Ger- not Grosch, NSZK, tiszteletdíj), kár, hogy a hibás vetítés és a fordítás hiánya (amit a többi külföldi műnél is el kellett volna végezni!) elvett az értékéből. Jó volt és díjat is kapott George Pollock „Zenét hallgatva" című alkotása, Mozart zenéjének varázsára születő képzeletbeli asszociációi, képei miatt. Az IH tiszteletdíjas budapesti Magyar Ferenc „Mesél az erdő"-je gyönyörű ábrázolása a természetnek, bár dia- porámás „jogosultsága" megkérdőjelezhető. A díjat nem kapott művek közül is említésre méltó a Hajós '78 és a Cirkusz. Egyes alkotások túl didaktikusak voltak (Más világ, És igy szólt az ember), némelyik túl naiv volt jelképrendszerében (Hová?). Jónak indult a Meditációk című összeállítás, de nem tudta végigvinni a kezdő vonalat. \ Ez a fesztivál persze az első volt Pécsett. Várjuk a folytatását. Barlahidai Andrea Decemberi filmbemutatók Magyar film bemutatójával kezdődik december: 6-án kezdik el játszani a mozik Gothár Péter: Ajándék ez a nap című alkotását. A hét további filmjei: a Nick Kartel, a szu- perdetektív című csehszlovák paródia és az Élő erők című mexikói szatíra. Egy héttel később kerül műsorra A gyilkos a házban van című magyar film — ez felújítás. A kérdés című francia film a még francia gyarmat Algériában játszódik, A forró nyár árnyai című csehszlovák alkotás pedig a második világháború utáni zavaros időkben. Kollányi Ágoston a legkiválóbb magyar termé- szetfilm-rendező. Az állatok válaszolnak című alkotását idősebb és fiatalabb néző egyaránt élvezheti majd. A Forma—1-es autóversenyek világába vezet el a Sebességláz című olasz dokumentumfilm. December 20-tól játsszák majd, hasonlóan a Koldus és királyfi, valamint a Nada-csoport című filmekhez. Az előbbi Mark Twain nálunk is népszerű regényéből készült, az utóbbit Claude Chabrol, az egykori francia új-hullámos rendezte. Az év utolsó hetének bemutatói: a Konvoj című amerikai kalandfilm, A dervis lerombolja Párizst című szovjet és a Bolond évek című jugoszláv film. „Hetidé sokai, da se veselimo..." A mohácsi délszláv klub Igazi ünnepet tartottak december elsején a mohácsi délszláv klub tagjai. A klub fennállásának tízéves évfordulóján zsúfolásig megtöltötték a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ nagytermét, alhol most őket szórakoztatták, köszöntötték a szomszédos Jugoszláviából érkezett együttesék: régi ismerőseik, a pélmonostori táncosok, a kitűnő dárdai férfikar és a Slavonski becari zenekar, amely nemrég érkezett meg amerikai turnéjáról. — Az elsők között alakult meg a Mohácson élő délszláv nemzetiségek klubja — mondotta köszöntőjében Gyúrok György, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkára, aki maga is mohácsi származású. — Nem volt azonban gyökértelen ez a klubalapítás. Korábban is élt Mohácson sokác-kör, volt hagyományőrző csoport. A tíz éve létrejött klub azorfbam először adott lehetőséget arra, hogy kereteiben ötvöződjék minden, ami nemzetiségi kultúra: a zene, a tánc, a folklór, az irodalom, az anyanyelv ápolása, s ez adott keretet igazi közösségi életre is. Először egy kis szobát kapott a klub a művelődési központban, később pedig a jelenlegi szépen berendezett klubszobát, melynek tárgyain, díszítésén ott érződnek a helyi nemzetiségi hagyományok: — Itt jöttünk össze mindig —meséli Verbán Emilné, aiki már 1946-ban tagja volt a hagyományőrző csoportnak. —Szombat és vasárnap este tartottuk a próbákat egy-egy fellépés előtt. Máskor pedig ápoltuk a régi ruhákat, csináltuk az újakat, sokszor éjfélig is varrtuk a flittereket. Vannak egyébként magyar és német származású klubtagjaink is, részt vesznek csoportjaink munkájában, megtanulták a dalainkat, vonzotta őket is a klubélet. Sok házasság is szövődött az évek során a klubtagok között. — A klubosaim ... — így mondja Szalai Lászlóné, a klub titkára, akinek nevéhez, Jubileum a mohácsi délszláv klubban A kör megnyílik, és befogadja az új táncost... munkájához sok-sok szép eredmény fűződött e tíz év alatt. Húsz-huszonöt fővel indult a kör, melynek jelenleg 170 állandó tagja van. Szalai Lászlóné, aki a mohácsi nemzetiségi báziskönyvtár vezetője, közösen állítja össze a klub programját a Pécsi Tanárképző Főiskola horvát-szerb tanszékével, a pécsi rádió nemzetiségi adásának, a Narodne Novine szerkesztőségének, a délszláv szövetségnek munkatársaival, és persze a tagság bevonásával. Sok anyanyelvi előadás hangzott el a tíz év folyamán. Ellátogattak a klubba a hazai horvát és szerb nemzetiség költői, irodalomkutatói, nyelvészei, de számos szakmai, egészségügyi előadás is elhangzott horvát-szerb nyelven, Három együttest adott ez a közösség: a hagyományőrző csoportot, az ifjúsági és a gyermekegyüttest — találkozhattunk velük nemcsak a mohácsi busójárásokon, hanem a rangos baranyai és országos rendezvényeken is. Kiemelkedő sikerrel szerepeltek mindig a nemzetiségi folk! árfesztiválon és Jugoszláviában a Vinkovci Ősz, a zágrábi folklórszemle rendezvényein. Pávkovics Istvánnal nemcsak erről a tíz évről beszélgetünk, de a régebbi időkről is: —Én még részt vettem a régi Táncsics utcai sokác-klub építésében, 1942-ben. Az ötvenes években is élt sökác gyermek- csoport Kandóban, a mohács- szigeti tanyavilágban —* ez volt az egyetlen délszláv együttes abban az időben. Kiss Béla tanító vezette. Mindig volt élet az itteni sokácság körében, csak nem ilyen klubszerűén. ■— Mi a legkedvesebb emléke ' az elmúlt évekből? — A sok szép közül, amit nem lehet elfelejteni, az a közös tánc a több ezer résztvevővel a vinkovci stadionéban ..., a találkozó résztvevői együtt táncolták a kólót. A kóló — amely a háttérzenét adja a klub tíz évéhez, és a még korábbiakhoz... A kóló, amely a nyitottságot, ha úgy tetszik, a demokratizmust sugározza. Mert a kör megnyílik, befogadja az új táncost. Hárvátokat és szerbeket, sokácokat és magyarokat, mindenkit. Ez a tánc hihetetlen erővel mutatja fel, sugallja az összetartozás, az egység, a barátság szimbólumát. Aki először hallja, talán csak a monoton ritmust érzékeli, később fedezi fel lebegő dallamát s a zenében bujkáló, szinte már megpattanó, majd feloldódó feszültséget, az oldásokat és kötéseket. Olyan zene ez, amely magával ragadja, táncba viszi hallgatóját, a gyűrűző, egyre táguló, mindenkit befogadó körtáncba ... Gállos Orsolya Önálló iskolaépületben a dolgozók általános iskolája Megszűnt a „társbérlet” Ötszáznál több hallgató tanul itt délelőtt, délután Néhány lépésnyi iroda — ennyi volt a pécsi Dolgozók önálló Általános Iskolája legalább egy évtizeden át, a Jókai úti iskolában. Az idei tanévet azonban már megváltozott körülmények között kezdték. A régi Székely Bertalan úti Általános Iskola épületét kapták meg, a megyei szakszervezeti iskolával közösen. A kicsit várszerű építményt Kárpáti Árpád igazgató elképzelései alapján alakították át. A kivitelezést az Épület és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet végezte, az anyagi fedezetet a városi tanács biztosította. A végleges összeg körülbelül egymillió forintot tesz majd ki, ugyanis kisebb munkálatok még most is folynak. Kicserélték a tetőszerkezetet, korszerűsítették a villamoshálózatot, kívül-belül felújították az épületet. Válaszfalak húzásával, illetve bontásával hat tantermet alakítottak ki. Kényelmes tanulóasztalokkal, táskatartós székekkel rendezték be a termeket. A táblák külön megvilágítást kaptak, az előtereket hangulatos ülősarkokká változtatták, Az iskola belső képe szinte napról napra színesedik. A nevelők megannyi ötlettel díszítik, teszik hasznosabbá a folyosókat, osztályokat, nehezen várt iskolájukat. Az iskola régi műhelyét még ezután építik át egy 15 fős tanteremmé és egy karbantartó mű. hellyé. A későbbiekben a pincét is hasznosítják majd, valószínűleg klubbá „avanzsál." Az osztályokat pedig fokozatosan szaktantermekké alakítják át. A második emeleten délelőtt a szakszervezeti iskola tanárai tanítanak, de délutánonként azt a két termet is a „dolgozások" veszik át. Két műszakban oktatnak, mert az ötszáznál több hallgatót csak így tudták beosztani. Délelőtt a tankötelesek és a fiatalkorúak járnak az iskolába. És hadd tolmácsoljam itt a tantestület kérését: szeretnék. ha a vállalatok is belátnák a délelőtti tanítás szükségességét, és mindenütt elengednék erre a fiatalokat. Hogy végre iskolaépülethez is jutott a dolgozók általános iskolája, az Országos Pedagógiai Intézet és az Oktatási Minisztérium megbízta az iskolát az 1984/85-ben bevezetendő új tanterv kísérleteiben való részvétellel. A kísérleti munka Kárpáti Árpád vezetésével január végén kezdődik. A lényege, hogy a hetedik és nyolcadik osztály elvégzése helyett ún. társadalom- és természettudományi blokkokat kell sikerrel átvenniük a tanulóknak. Az új módszer arra is lehetőséget nyújt, hogy nyolcvanórás előkészítő és a régen tanultakat felfrissítő foglalkozáson is részt vegyenek a tanulók, a tényleges tanév elkezdése előtt. Az iskolához való eljutás is megoldott a 33/A jelzésű autóbuszokkal. A tantestület lépcsőzetes órakezdést vezetett be, igy is alkalmazkodnak a járatokhoz. És így a zsúfoltság is elkerülhetővé vált B. A.
