Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-31 / 357. szám
A Dunántúli napló 1979. december 31., hétfő A hatékonyabb munka az előrelépés záloga Differenciálódással együtt járó mérsákelt fejlődés? Mit ígér az új esztendő? Százhúszmillió forintos beruházás VEcr; i. tizoncT: Mit ígér az új esztendő gazdaságunknak? Nehezebb lesz az előzőnél, ezt a kiszólást az elmúlt években már megszoktuk. Az alábbiakból kiderül, hogy most sem kell mumust játszani. Körinterjúnkban négy ismert baranyai gazdasági szakembert nyilatkoztatunk meg. A körülmények másokat is rászorítanak Keresztes János, a MECH- LABOR pécsi híradástechnikai gyárának igazgatója: — Nehéz évnek Ígérkezik az új esztendő. Arccal a hatékonyság felé, a közgazdasági szabályzók változásai és az új termelői árak feltétlenül erre ösztönzik vállalati kollektívánkat, a dolgozókat és a vezetőket egyaránt. Jobban oda kell figyelni a munkára, a műszaki előkészítésre, a gyors termék- váltásra. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már kijöttünk az STM 600, 610- es stúdiómagnetofonjainkkal, mejlyek magasabb műszaki színvonalat képviselnek, több bennük az elektronika, sőt, vállalati központunkban már dolgoznak az újabb generáció ki- fejlesztésén. Termékeink korszerűsödésére vall az a tény is, hogy legnagyobb, vevőnkkel, a Szovjetunióval sikerült 15— 17 százalékos áremelésben megegyeznünk, melyben természetesen benne van a világpiaci árváltozások hatásának elismerése is. Mindent egybevetve, a nehézségek ellenére is jó, eredményes évet várok. Gárdánk fiatal, ütőképes, úgy érzem, mint eddig is, a jövőben is fel fog tudni nőni a feladatokhoz. — A gyár sok kooperációs partnerrel dolgozik. Vajon a nehéznek ígérkező évben nem kisért-e majd az anyag- és alkatrészhiány? — Azt várom, hogy a kooperációs fegyelem javulni fog, hiszen a körülmények másokat is rászorítanak, ha meg akarnak élni, komolyabban kell venni a szállítási fegyelmet. S remélem, jobban egymásra találunk a többi pécsi gépgyártó vállalatokkal is. Ilyen kapcsolat már kialakult a Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyár és mi közöttünk, ők forgácsolnak nekünk, mi galvanizálunk. Az ilyen kapcsolatok bővítését tervezzük, hiszen a városon belül egymás sok gondját kölcsönösen megoldhatjuk. 4 vezetőkön múlik Lukács Antal, a cserkúti MEZŐGÉP igazgatója: — Ha valaki október közepén megkérdez, hogyan látom a jövőt, igencsak borúlátó válaszokat kapott volna. Úgy nézett ki, tizenkét év óta először, nagyon gyenge évet zárunk. 5ok bajjal küszködtünk, importanyagokat nem kaptunk meg, árvizünk volt, egy hétig nem Jolgoztunk. Aztán az utolsó lónapokban megtörtént a cso- fa, most ott tartunk, hogy sgyetlen év alatt 15 százalékra! nőtt a termelésünk. így hát íyugodtan, derűlátóan nézek a övőbe. Jó gárdánk van, sazt nondhatom, most már nem ajtuk múlik semmi, hanem ajtunk, vezetőkön. Ha időben negmondjuk, mit kell csinálni, Jolgozóink megcsinálják, amint íz bebizonyosodott az első há- omnegyed évi nehézségek itán. — Hogyan állnak a meg- endelésekkel, milyenek az ex- lortkilátások? Hogyan alakul iajd a nyereség? — Kapacitásunk 1980-ra leütött, figyelemmel a volt drá- cszabolcsi lengyárra is, me- yet decemberben vettünk át !S áprilisban indítjuk a termelést. A tőkés exportban — környezetvédelmi berendezéseket szállítunk az NSZK-nak — 1979- ben a 26 milliós tervhez képest 13 millió forinttal elmaradtunk. Jövőre viszont 50 millió forintnyi tőkés exportot tervezünk, így bőven behozzuk a lemaradást. A nyereség várható alakulásáról még nem tudok pontosat mondani, hiszen az új árak alapján csak ezután árazzuk át termékeinket. Egy bizonyos, a tőkés export nagyobb nyereséggel kecsegtet a belföldinél, így hát azt szorgalmazzuk. Kihasználni a táj adta lehetőségeket Dr. Álló Miklós, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasá gi és élelmezésügyi osztályvezetője: — Gabonatermesztésben feltétlenül előrelépést várok, remélem, ismét az országos elsők között leszünk a búza- és kukoricatermesztésben, s a jobbak közé kerülünk a cukorrépa-, a burgonya- és az egyéb ipari növények, a szója- és a napraforgótermesztésben Ismét előrelépünk a tejtermelésben, köszönhetően a tejhozam növelését célzó keresztezéseknek, melyeknek eredményei többségében most jönnek. Nagy a sertésállomány. Ez arra enged következtetni, hogy 1980- ban a megyében 10—12 százalékkal magasabb lesz a hízósertés-felvásárlás. Előrelépünk a juhtenyésztésben is, több lesz a vágójuh és a pecsenyebárány, ugyanakkor lerakjuk az alapjait a juhtej termelésének. Tavaly az előző évhez képest 45—48 százalékkal csökkent a tojástermelés. Azt várom, hogy 1980-ban újra fellendül a tojástermelés. Nagyon gazdaságosnak bizonyultak a nagyüzemek mellék- és egyéb üzemágai, e tevékenység fokozása is várható. Mindent egybevetve, véleményem szerint a megye mezőgazdasági nagy üzemei megfelelően alkalmazkodnak majd az új közgazda- sági szabályzókhoz, hiszen erre megvan a lehetőség. — Ez azt jelenti, hogy pénzügyi helyzetükkel sem lesz baj? — A múlt évi gazdálkodás alapján a megyében tizenhat veszteséges és alaphiányos termelőszövetkezetünk van, közülük kettő nem képes veszteségét saját erőből rendezni, ezért szanálni kell. Azt várom, hogy a veszteséges szövetkezetek száma a jövőben csökkenni fog. Persze, hangsúlyozom, a táj és a természet adta lehetőségeket a legteljesebben ki kell használnunk. Mint például a Villány—siklósi vonulat kínálta lehetőségeket a cukorborsó esetében, melyet egyes gazdaságokban a jó időt kihasználva már vetnek. Ha csak egy-két hetet nyerünk, s mondjuk május elején piacra hozzuk a cukorborsót, jó pénzért eladhatjuk bárhol Európában. A gyorsabban előrehaladókat segítik Dr. Kisvári András, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója: — Nagy érdeklődéssel várjuk az új termelői árak és szabályzók nyomán várható átértékelődés hatásait. Ami eddig jó volt, nem lesz olyan jó, vagy talán még jobbnak minősül. Érdeklődéssel várjuk, hogy azok a fejlesztések, melyeket hitellel segítettünk, meghozzák-e az ígért eredményt, rendre törlesztik-e a hiteleket. Az előttünk lévő esztendőben ösz- szességében mérsékelt fejlődés várható, ám ezen belül differenciálódás megy végbe. A banknak erre oda kell figyelni, a jót jobban segíteni a gyorsabb előrehaladás érdekében, ámbár eddig sem volt szokásunk a gyengéket támogatni. Annál is inkább oda kell figyelni ezekre a belső mozgásokra, mivel lényegesen kevesebb hitel áll rendelkezésre. Új hitelkihelyezésre a mező- gazdaság és a közlekedés kivételével nem áll mód, ezenkívül az exportfejlesztő beruházásokra tudunk némi pénzt biztosítani. Végül izgat bennünket a fizetési helyzet alakulása. Az elmúlt évben a vállalatok széles körében kísértett a fizetés- képtelenség. A körülmények nehezebbek, kérdés, a nagy nyomást hogyan bírják majd a vállalatok az uj esztendőben? Miklósvári Zoltán Öt és fél millió tonna kő Nagyjavítások a kőbányákban A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat tizennégy üzeme ebben az esztendőben 5,6 millió tonna követ termelt. A bányák egy része- a téli időjárás miatt, meg azért, mert az utolsó negyedévben csökkent az útburkolókő iránti kereslet, kevesebbet termel, mint a nyári időszakban, így lehetőség nyílik a nagyjavítások elvégzésére. A DÉLKÖ pécsváradi földpát- bányájában egy hete állt le a termelés, ebben az évben húszezer tonna földpátos homokot biztosítottak a Finomkerámia Ipari Művek gyárai részére. Az előszállítások révén ötezer ton. nával fejelték meg a tervelőirányzatot A mosó berendezései, a szivattyúk a csővezetékek kopás miatt felújításra szorulnak. Ezekben a napokban kicserélik a kilyukadt, megkopott vezetékeket, elvégzik a nagyjavítást A vállalat komlói üzeme karácsony előtt teljesítette éves tervét: a bányából 890 000 tonna útépítő követ fejtettek az év folyamán, amit főként az út- és vasútépítésnél használtak föl, de a megrendelők között szerepeltek a köztisztasági vállalatok és a költségvetési üzemek is. A komlói kőbánya januárban áll le, ekkor kezdik meg a berendezések, gépek nagyjavítását. Nagyharsány ugyancsak az év végéig termel. Az idei esztendő, ben 800 000 tonna követ robbantottak ki a Szársomlyó oldalából. A jövő év elején a készlet kiszállítások után várhatóan márciusban végzik el a nagyjavításokat A bükkösdi, az erdősmecskei, valamint az árpádtetői üzemekben csökkentett termelés folyik, ennek oka főként abban keresendő, hogy októbertől eléggé visszaesett a kereslet. Az előzetes becslések alapján, a jövő esztendőben mérséklődik az útépítés, így várhatóan a megrendelők kétszázezer tonna kővel kevesebbet igényelnek majd a DÉLKÖ-től. — s — Üj telephely a Sellyéi Agrokémiánál Új telephelyet épít a Sellyéi Agrokémio Szövetkezet a nagyközség határában. A kivitelezést 1978 negyedik negyedében kezdték el. A technológiai terveket a szövetkezet dolgozói, míg az éhhez kapcsolódó kiviteli terveket a VEGYTERV készítette. Ebben az évben elkészült a szociális épület, melynek kivitelezője o Szigetvári Építőipari Szövetkezet volt. A leendő szociális rész a telep teljes átadásáig felvonulási épületként szolgál. Ugyancsak átadták rendeltetésének a telep eső- és csapadékelvezető rendszerét, valamint a főútvonalakat. Ezeket o munkákat a Sellyéi Vízgazdálkodási Társulás végezte. A vízellátást biztosító hidroglóbuszt felállították, s megfúrták a kutat is. A gépészeti berendezések 4 millió forint értékben készültek el. 1980-ban kezdenek a két üzemépület építéséhez, melynek kivitelezője a Barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. A folyékony növényvé- dőszer-üzemben technológiai gyártógépsor, mellette kétoldalt, párhuzamosan o kiszerelő gépsor, míg középen raktárak kapnak helyet. Érdekesség, hogy hazai viszonylatban ez lesz az első folyékony növényvédőszer formázó üzem. Az új üzembe a már meglévő és üzemelő kiszerelő gépsort helyezik át az átadás után. A folyékony nővén yvédőszer-üzem alapterülete 1400 négyzetméter. A 600 négyzetméter alapterületű, por alakú növényvédőszer üzemben egy svájci komplett gépsorral por alakú anyagból állítanak elő különféle szereket. Az átadás után kezdetben THIOVIT-ot kiváltó anyagot állítanak elő. Érdemes megemlíteni, hogy a THIOVIT tonnája 770 dollárba kerül, míg a Sellyéi Agrokémia által előállított anyaghoz tonnánként csak mintegy 60 dollár értékű segédanyag kell. Az új gépet még a jelenlegi telephelyen is üzembe helyezik. Ebben az üzemben egyébként az átadás után a jelenlegi 30 fő helyett mindössze tizen'ketten dolgoznak majd. A felszabaduló dolgozóknak átcsoportosítással biztosítanak munkát. Jövőre készülnek el o föld alatti tartályok is. Az előrelátást tükrözi, hogy a víz-, a szennyvíz- és a villamos rendszer, valamint az utak 40 évig lehetővé teszik a bővítést. A telep építésénél gondként jelentkezett a növényvédőszerrel szennyezett víz tisztítása. Csak nehezen találtak kivitelezőt erre o munkára, de sok utánjárás után a Tatabányai Szénbányák vízgépészeti osztálya elvállalta a tervezést és a kivitelezést is. A technológiai szerelésekre 1981-ben kerül sor. A mintegy 120 millió forintos beruházáshoz a KiSZÖV és az OKISZis hozzájárult 32 millió forinttal. Soós Attila, o szövetkezet elnöke elmondta, hogy az új telephely megvalósításához nagy segítséget adott a Magyar Nemzeti Bank. A Sellyéi Agrokémia Szövetkezet termelési értéke idén 240 millió forint volt. A telep teljes átadása után — melyre 1981-ben kerül sor — a termelési értékük is nő: 1982-ben már eléri o 320 milfió forintot R. N. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki rájött, hogy a szem a lélek tükre, az éttermi étlap pedig a pénztárca tükre. Ezért mostanában úgy jártatom a szemem az étlaprokon, hogy az nem képes tükrözni a lelkemet, csak anyagi valóságomat. Külön szerencse, hogy anyagi valóságom nem olyan mohó, mint a lelkem, így történhetett, hogy nemrég fennakadt a szemem egy közkedvelt pesti étteremben a készételek legközeprén; pontosabban a régmúlt nosztalgikus árait idéző sertéspörköltön. Kértem hát egy adagot azért a potom harminc-valahányért, s amíg kihozta a pincér, én ré- veteg szájízzel ábrándoztam gyermekkorom legszebb sertés- pörköltjéről. Kisvártatva az aszKORÉT talomra került egy tányér, rajta pedig öt darabka sertéspörköltnek nevezett húsocska. Kérdeztem is erre a pincért: „Hát a galuska hol van?” Mondta rögtön: „A galuska a konyhában van.” Újfent kérdem: „Miért nincs itt a tányéromon a hús mellett?" Válaszolt is azon nyomban: „A körítés külön van, és azt külön kell fizetni!” Ekkor átfutott az agyamon a mérgelődés. Ezért megvártam, amíg levonult a gyomromba, és csak akkor közöltem: „Én úgy szoktam meg, hogy a pörkölt és a galuska egyben, egy árban van!" De ő is szólt: „ön, uram, régimódi! Ma már, uram, a modern éttermekben és bisztrókban a húsételeket és a körítéseket külön-külön kell rendelni!” Ettől az információtól izgalomba jöttem, és elkezdtem számolni. Mégpedig azt, hogy a pörkölt, meg a galuska az nem harminc-valahány, hanem így együtt negyven-valahány. De akkor még mindig nincs hozzá szaft, mert valószínűleg azt is külön, plusz árért kell rendelni. És ha ez a modem szokás továbbfejlődik, akkor a töltött paprikához a rizst, a darált húst, az áztatott zsemlét, a sós krumplit, a tojást, a paradicsommártást, a szakácsot, a kuktát, a tányért, a kést, a villát és mindenféle más hozzávalót is külön, plusz árért kell rendelni. Fantasztikus gondolatmene. temből a pincér türelmetlen kérdése zökkentett ki: „Na, mi lesz akkor? Kér az úr a pörkölthöz köretet, vagy nem?” Határoztam: „Kérek!” El se hitte volna, hogy galuskát, ezért ud- variaskodott: „Na és mit?!” Már egy kicsit idegesen mondtam: „Mákos gubát!”. A pincér elsietett, én meg vártam, hogy visszajön azzal, hogy: „Guba nincs a pörkölthöz, csak galuska!" TORMAI LÁSZLÓ
