Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-27 / 353. szám

A japánok szerint ő a legbájosabb Az év énekesnője flz oroszlán jegyében született — övé a Pepita oroszlán A japánok úgy tolálták, hogy a Yamaha világfesztivál résztvevői között a magyar Szűcs Judit a legbájosabb hölgy, azaz a díszoklevél szö­vege szerint: ,,the more char­ming Lady". Mi, magyarok természetesen a legmesszebb­menőkig egyetértünk a sziget- országban született megálla­pítással. Az évtized utolsó esztende­je hozta meg Szűcs Judit éle­tében a régóta várt sikert, mind a nemzetközi, mind pe­dig a hozoi porondon. Csu­pán decemberben három je­lentős elismerést vehetett át a legbájosabb hölgy, ő lett a Pesti Műsor olvasóinak szava­zatai alapján „az év énekes­nője", elnyerte a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat platina lemezét a velejáró Pe­pita oroszlánnal együtt, vala­mint a Magyar Televízió el­nökének nívódíját az „Ür- disco" című show-műsorért. — 1972-ben megnyerte a KI MIT TUD-ot. Azután sok évig tartó hullámvölgy következett. A tengerentúli meghívásokat, százezres példányszámban fo­gyó hazai és külföldi lemeze­ket jelentő siker 1979-ben ér­kezett. Ez tehát a hetedik esz­tendő. Babobás? — Természetesen az vagyok. Leginkább a horoszkópok ér­dekelnek. Az oroszlán jegyé­ben születtem és így magától értetődően a sors kezét látom a legtöbb eladott nagyleme­zért kijáró Pepita oroszlán el­nyerésében. — A szerencse jótékony ke­zén kivül mi szükségeltetett még a valóban kirobbanó si­kerhez? — Bizalom a barátaim iránt. Azok iránt, akik mellém álltak a rosszabb időkben. Elhittem nekik, hogy tanulás és munka nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni. A nemzet­közi porondon ma már kevés a sikerhez oz énektudás. Meg kellett tanulnom például tán­colni. Angol és német nyelvi kiejtésemet is alaposan csi­szoltam. Nem vállaltam hakni­kat, mert ennél fontosabbnak tartottam a stúdióbon folyó munka alaposságát.- Az is Szűcs Judit tudato­san kialakított arculatához tortozik, hogy televíziós sze­repléseiben meglehetősen ka­cérnak tűnik? — ön kocérnak talál? Én igyekszem a szerepléseim so­rán természetesen viselkedni és a mosoly, a jókedv az alaptulajdonságaim közé tar­tozik. Ebben nincsen semmi­féle kihívás. — S az öltözet?- Sashalmon lakó édes­anyám készíti ruháimat. Haí jól sikerültek, úgy az ő érde­me. Fodrászhoz nem járok, ugyanis a fodrászat a szak­mám.- Úgy mondják, hogy Szűcs Juditnak jó menedzsere van... — A popzene világában a menedzseri segítség fontos dolog. Mindig új ötletekre van szükség az új eredmé­nyekhez. Mint említettem is, szívesen megfogadom o jó ta­nácsot, hiszen millió kérdés­ben segít dönteni a mened­zser.- Egy tapintatlan kérdés: van-e ideje a magánéletre az esztendő legsikeresebb éne­kesnőjének? Volt-e már sze­relmes? — Életemben először igc- zán most vagyok szerelmes. Nagyon remélem, hogy ez az állapot sokáig eltart majd. Édesanyámat mindenesetre megkértem arra, hogy varrjon nekem egy olyan ruhát, ame­lyet a nők általában egyszer vesznek fel az életükben ... E. A. A beke hírvivői Síró és kacsingató képeslapok Egy pécsi gyűjtemény meghaladja a hatvanezret Még diákkorában kezdte a képeslapok gyűjtését Borsy Ká­roly nyugdíjas pécsi nyomdász, de intenzíven csak az utóbbi « 10—15 évben látott hozzá gyűj­teménye szaporításához. Je­lenleg 60 ezernél több képes­lap sorakozik a példásan rendszerezett kartondobozók­ban, amelyéket lakásának be­járati folyosóján helyezett el. Csak az idén közel tízezer ké­peslapot kapott barátóktól, is­merősöktől. Persze vásárolt ő maga is utazásai során. — Gyűjteménynek én csak altkor tekintek valamit ha rendszerezve van - mondja Borsy Károly, aki nemes hob­bija mellett elsősorban hely- történeti kutatásokkal foglal­kozik. — Enéllkül a kollekció csak egyszerű halmaz. Sókat törtem a fejem azon, hogyan csoportosítsam a lapokat, vé­gül a könyvtárakra vonatkozó egységes tizedes osztályozást (ETO) vettem alapul. 0-tól 8-ig állítottam fel osztályokat, s ezen belül rengeteg alosztályt, így minden lapot be tudók so­rolni valamilyen kategóriába. — Én a gyűjtőszenvedélye­met oz ember két alapvető tulajdonságára vezetem visz- sza: a kíváncsiságra és az al­kotni vágyásra. Úgy érzem a képeslapgyűjtés mindkettő ki­elégítésére alkalmas, hiszen általa az ember új tájakat, idegen szokásokat, más ízlést és gondolkodásmódot ismer meg. Az alkotó munkát pedig a rendszerezés biztosítja. □hétfői Borsy Károly csak néhány gyűjtődobozt tesz elém o hat­vanból, de így is töméntelen ritkaság, soha nem látott ér­dekesség kerül elő: a legkü­lönfélébb térhatású lapoktól a hangot adókig; mozgatható, átvilágításra újabb képet adó laptól a hadifogoly-üzenetekig minden. Két, látszólag egyszerű, fe­kete-fehér lapot vesz elő. Mindkettő a Parlamentet áb­rázolja. Ugyanaz a felvétel, csak az egyikről leretusálták a Kossuth-hidat, és a háttérbe, a pesti oldalra hegyeket „ül­tettek”. Van a gyűjteményében olyan lap is, amely az 1902. április 14-i nagy berlini árvi­zet ábrázolja, és négy nappal az esemény után .már feladási bélyegző van rajta. — A kópeslapgyűjtőknek a századfordulón nemzetközi szervezete, Magyarországon ha­vilapja volt. Ma már csak a bélyeggyűjtésnek van irodalma, pedig a képeslap is van any- nyira értékes, ho az igazi, em­beri értékét tekintem. Én a la­pok „valeur"-jét nem forintban mérem. A legnagyobb ritka­ságért sem tudnék pénzt kér­ni, legfeljebb újabb képesla­pot. Hogy miért hanyatlott az­tán le ez a mozgalom? Egy­szerű kitalálni: jött az első vi­lágháború, amikor minden ha­talom ösztönösen bizalmatlan volt a nyílt lapokkal szemben is. Minden üzenet a kémkedés gyanúját kelthette. Képeslap­gyűjtés tehát csak békében lehetséges. Azt is Mondhat­nám, hogy a képeslap a béke hírvivője és egyben erősítője. Úgy veszem észre, napjaink­ban ismét reneszánszát éli. Havasi J. A revü agóniája Nádi farkas, nádi róka vagy magyar sakál? A két ellentábor bizonyítéka egy százéves pécsi festmény! A párizsi Rue de Clichy 16-os számú háza mintha mágikusan vonzaná az élvezeteket. A nagy francia forradalom előtt magas falak védelmében húzódott meg itt a szoknyavadászként hírhedtté vált Richelieu herceg kéjlako. Napóleon idejében Tivoli néven nyilvános park lett, ahol Párizs népe szórakozott. Ma ugyanitt a könnyed örömök „szentélye" áll, a „Casino de Paris" revüszínház. Százezrek tértek be ide, hogy a neon­fényes homlokzat mögött meg­érintse őket az ,,0-lá-lá Paris" hangulata. Január elején azon­ban kialszanak a fények a plüss, strassz, frakk és kánkán világában, és bizonytalan, hogy márciusban, a téli szünet után újra megnyitja-e kapuit a revü­színház. A „Casino" igazgatója nem szándékozik új műsort színpad­ra vinni, viszont a régi, mintegy négy éve futó programmal nem lehet már csalogatni a közön­séget. A nagy revü legszebb napjai elmúltak, pedig a revüszínhá- zak éppúgy Párizshoz tartoz­nak, mint a divat és a parfüm. A Lido és a Moulin Rouge még virágzik, de kétségtelen, hogy a hanyatlási folyamat nem tartóztatható fel. Ennek oka: túl nagy a ráfordítás, sok­ba kerül a revü. így például az egyik műsorban 600 kosztüm „vonul fel", ez többek között 30 kilométer strasszt jelent, amely maga 800 ezer márkába kerül. Az öt méter magas lép­cső ma is megvan a kaszinó­ban, éppúgy mint Mistinguett és Josephine Baker idejében. De lejönni rajta azóta sem tud úgy senki, mint ők. Mistinguett azért a biztonság kedvéért 3 millió dollárra biztosíttatta a lábát. Josephine Baker öltöző­jében sok híresség megfordult: Albert Einstein, Luigi Piran­dello és Le Corbusier. Az urak az öltözőbe lépve szemben ta­lálták magukat egy gepárd­dal, amelyet a táncosnő Ham­burgban vásárolt és pórázon állandóan maga mellett tartott. Valószínű, hogy a hajdani sztárok ma, a lemez, a rádió és a tévé világában fel sem lépnének a revüszínházban, hisz az előbbiek sokkal gyor­sabb sikert ígérnek. A technika térhódítása is részint oka an­nak, hogy már 1975-ben is a bezárás árnyéka vetődött a „Casino"-ra, Mostani igazgató­ja, Jean Bauchet rövid időre „feldobta" ugyan, de ismét gyakoriak az olyan napok, ami­kor az 1200 személyes színház egy este 9000 márka vesztesé­get produkál. A revüsztárok fizetése vi­szont 35 százalékkal emelkedett az elmúlt három évben. Meg­gazdagodástól azonban nem kell tartaniuk. 70 márkáért há­rom óra hosszat táncol egy mű­vész, 16-szor cserél kosztümöt és 860 lépcsőn futkos föl s alá a színpad és az öltöző között. A táncosnők szerint az igaz­gató a régi világból való, nem vesz tudomást a „piacról", a propagandáról. A „Paradis La­tin", Párizs egének új esthaj­nalcsillaga minden este telt házzal játszik. Már régóta sa­ját komputerrel rendelkezik; ebbe beletáplálták Párizs leg­fontosabb kongresszusainak adatait és a 130 ezer résztvevő címét, akiknek meghívót kül­denek. Az igazgató különösen büszke arra, hogy a BMW-cég a nyáron kilenc estén át fog­laltatott a „Paradis Latin”-ben, hogy a világ minden tájáról érkező hatezer BMW-koncesz- sziótulajdonost szórakoztassa. Ennek ellenére ő is szkepszis­sel néz a jövő elé: „Mint min­den mesterség, egyszer mi is eltűnünk. De az a célunk, hogy az utolsók legyünk.” — nyilat­kozta Riviére igazgató a Stern legfrissebb számában. A vita már száz éve, ha nem régebb — dúl, hol felerősödve, hol elcsitulva, hogy volt-e ma­gyar sakál vagy nádi farkas. Még azt is megkérdőjelezik, hogy Toldi Miklós a nádasban az úgynevezett balkáni sakál­lal vagy csak nádi farkassal viaskodott. S mindkét félnek egyik döntő, tán legfontosabb bizonyítéka Pécsett található, családi ha­gyatékban, egy 1879-ből szár­mazó, 60x100 centis olajfest­mény, Sárói József festő va- dászjelenetet ábrázoló alkotá­sa. Ez a munka vadásztörténeti kuriózumai miatt csodálatos, amúgy a művészi értéke cse­kély, ezt az őrzője is beisme­ri, Azért is felbecsülhetetlen az értéke, mert Pest megye hatá­rában, Adacspusztán vadá­szok társaságában egy falka magyar agarat is bemutat, egy kihalóban levő ősi vadászku­tyafajtánkat. A kép gazdája nevét nem akarta elárulni, de ő közvetí­tett, sőt ősei is ugyanezt tet- nék, de teszi őmaga is még napjainkban is néha, hogy a két „csatázó" tábor képviselőit fogadja, leveleit továbbítja, mert néha oly dühösek a szak­értők egymásra. A féltett kincs tulajdonosa is kitart amellett, hogy a vadászok egy agarak­kal megfogott, de élő és gúzs- bakötött nádi farkast cipelnek, nem pedig sakált. Miért ez a nagy bevezető? Mert megszületett a nádi róka legendája is, ugyanilyen heves és ádáz szakmai „vélemény­csaták" bábáskodtak létrejöt­tében. Ugyanazok az álláspon­tok, hogy csak egy róka alfa­ja, míg a másik vélemény sze­rint balkáni sakálféleség. Tény, hogy a hajdani népi kifejezés, 'ami ma is létezik, vagyis a nádi róka, a többség szerint a kihalt magyar, vagyis balkáni sakálra utal. Bizonyít­ják, hogy néhány még tanyá­zik a Fertő-tó eldugott zugai­ban, ember-nem-járta rejtekei. ben. S most a pécsi Kisállo- más alatti három utca lakói meg nádi rókákról beszélnek, hogy szürkék, kicsik, csak dö­göt esznek, az embertől alig félnek. Mielőtt betörnének a portára, előbb kutyahongokat bocsátanak ki és ha nem ugat vissza a házőrző, akkor meg­szállják az ólakat. Úgy tűnik, a nádi farkas most nádi róka lett és tán újabb ádáz szakmai diskurzu­sok is születhetnek. — Cs. J. — Receptek a szakácsversenyről Szilveszteri Hidegtálak Mivel kínáljuk szilveszteri vendégeinket? Ehhez szeret­nénk néhány ötlettel hozzájá­rulni. Ezeket az otthon is köny- nyen elkészíthető hidegtálakat a Szliven étteremben rendezett szakácsversenyen láttuk. Az öt személyre szóló recepteket pe­dig Berényi Imre szakács­instruktor és Kakas Zoltán fő­szakács bocsátotta rendelkezé­sünkre. Kezdjük egy különösen finom és mutatós étel leírásával. A csabai töltött oldalashoz a kö­vetkező alapanyagokra van szükség: egy kilogramm sertés- oldalas, 15 dekagramm csabai vagy gyulai kolbász, 10 deka füstölt tarja, 30 deka sertés apróhús, két tojás, só, bors, petrezselyem, fél vaj és két de­ka zselatin. Az oldalast kicson­tozzuk, kiterítjük, egyenletesen elosztjuk rajta a tölteléket és így összegöngyöljük az egé­szet. A töltelékhez a szalámit, a tarját, az apróhúst ledarál­juk, tojással, sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítjük, majd hozzákeverjük a vajat és a zse­latint. Az összegöngyölt húste­kercset másfél-két óráig párol­juk sütőben; aki a lehető leg­szebb eredményre vágyik, an­nak javasoljuk, hogy fóliában süsse meg az oldalast. A csabai töltött oldalashoz a szakma mesterei a Ravigot- mártást ajánlják. E hideg már­tás elkészítése nagyon egysze­rű. Hozzávalói: fél deciliter ecet és egy deciliter olaj, 10 deka savanyú uborka, egy fej vöröshagyma, tárkony, két főtt tojás, só, bors petrezselyem, s ha van, kapribogyó. A hagy­mát, a petrezselymet, a tojást összevágjuk, összekeverjük a fűszerekkel (esetleg ízesíthet­jük citromlével is), végül hozzá­adjuk az ecetet és az olajat, s máris kész az oldalas ízletes „kísérője". Divatos étel lett a kukorica, íme egy fogás, a kukoricakok­tél. Ehhez vagy két konzervet, vagy egy doboz mélyhűtött ku­koricát vásároljunk. Ha mireli­tet használunk, akkor először a kukoricát pár percig főzni kell enyhén citromos, sós vízben, majd lecsorgatjuk, s ha kihűlt, máris hozzákezdhetünk a kok­tél elkészítéséhez, amihez ne­gyedóránál, több idő nem is kell. A kukoricát egy pohár tej­föllel, egy tubus majonézzel, petrezselyemmel, sóval, mustár- cal, citromlével, borssal, ne­gyed szerecsendióval összeke­verjük. üvegtálakban lehűtjük, s máris fogyasztható, nem csu­pán önálló ételként, hanem húsokhoz is kiváló köret lehet. Egy másik ínyencség, a hideg hússaláta, három variációban is készíthető: csirkéből, sertés­sültből vagy dobozos sonkából. Lássuk az alapanyagok listáját: 40 deka hús, 40 deka burgo­nya, két alma, egy citrom, két tubus majonéz, két főtt tojás, só, bors, egy pohár tejföl. A főtt burgonyát, a sült húst, az almát, a keménytojást csíkokra vágjuk, sóval, citrommal, bors­sal, egy tubus majonézzel és fél pohár tejföllel összekever­jük. ízlés szerint kevés porcuk­rot is tehetünk bele. Ezután a salátából kúpokat formálunk, s leöntjük mártással. A mártás­hoz a másik tubus majonézt a maradék fél pohár tejföllel, citrommal, sóval, mustárral ke­verjük ki. A mártással leöntött kúpokat apróra vágott sonká­val, tojáskarikával díszítjük. A hidegtálak akkor mutatnak legszebben, ha az egybesült húsokat fölszeleteljük, s egyet­len, hosszú tálon helyezzük el. A tálat díszíthetjük petrezse­lyemmel, tojáskarikával, ubor­kalegyezővel — s még renge­teg mindennel, ez már csak öt­let kérdése. D. Cs. *

Next

/
Thumbnails
Contents