Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-24 / 352. szám
1979. DECEMBER 24. NEMZETKÖZI MAGAZIN ÜNNEPI MELLÉKLET 7. A Wawel a Visztula partján Műemlekvédelem Krakkóban A krakkói műemlékvédelem, az óváros rekonstrukciója volt a témája annak a beszélgetésnek, melyet Kazimierz Koz- niewski, a lengyel Polityka című hetilap munkatársa folytatott prof. dr. Wiktor Zinnel, kulturális miniszterhelyettessel, általános műemléki restaurátorral, aki a műemléktelepülések rekonstrukciós bizottságának elnöke. K. K.: Sajnos attól kell tartani, hogy a Krakkó rekonstrukciója körüli eddig soha nem tapasztalt propaganda-hadjárat inkább ártott, mint használt az ügynek. Végül is az eddigi években is voltak jelentős eredmények. Pl. a Barbakán, a Flórián kapu, a Wawel, a Sukien- nice, a városháza tornya, egy sor palota és templom. 1961 és 1975 között csaknem 300 objektumot újitottak fel és konzerváltak. Vajon a jelenlegi propaganda-hadjárat nem eredményezi azt, hogy a közvélemény fokozódó türelmetlenséggel várja majd a rekonstrukció eredményeit, melyről azt képzeli, hogy gyors, rövid idő alatt lejátszódó folyamat. .. W. Z.: Nagyon nehéz ügy. Sohasem lesz olyan pillanat, amikor azt állíthatjuk, hogy befejeztük Krakkó műemlékeinek rekonstrukcióját. Csak részeredményekről beszélhetünk. A nagyszabású generólmunkák után eljönnek a nyugodtabb periódusok is. A lengyel köztudatban nagyon is él a múlt emlékeinek mentése, ez gyakran indít be olyan mechanizmusokat, melyek erősítik vagy gyengítik a közvéleményt. Cikkek jelennek meg, gyűléseket szerveznek, szinte az egész sajtó egyszerre lép működésbe. De hangsúlyozni szeretném, hogy ezektől függetlenül is működik a krakkói „rekonstrukciós gépezet”. Ha sok-sok év múlva befejezzük a történeti városrész rekonstrukcióját, következik majd a szecessziós Krakkó, ha azt is befejezzük . . , Egy konkrét eredményről beszélhetünk például a televízió esetében. Mint intézmény, olyan önálló eszközökkel bír, hogy fel tudta ajánlani egy teljes krakkói épülettömb rekonstrukciójának költségeit. A későbbiekben végigkísérik a felújítás minden fázisát, ezzel közelebb hozzák a tévénézőnek a rekonstrukció problémáit is. De nemcsak a televízió segít, hanem Gdansk, Varsó, Opole, Wroclaw városi vezetői is vállalták egy-egy krakkói épülettömb rekonstrukciós költségeit. K. K.: — A televízió, bár pénzt ad, nem ad téglát, cementet, cserelakást, kőműveseket. W. Z.: — Vannak Krakkóban neves professzoraink, híres-neves építőmestereink, akik jól ismerik a középkori és a reneszánsz építkezést. Új oktatást indítottunk be, képezünk középkori építésztechnikusokat, festő restaurátorokat stb. Létrehoztuk a gótikus téglát gyártó üzemelj ahol nemcsak olyan színű és formájú téglát gyártanak, mint a régi, hanem any. nyira tartósat is. K. K.: - A régi, néhány száz évet kibirt, az utóbbi 50 esztendőben pedig a füst, a mérgező gázok és a többi korróziós hatás alatt elpusztult. Nem lehet minden megoldást attól várni, hogy például kitiltjuk a gépkocsiforgalmat az óvárosból. W. Z.: — Közeledik ez a nap, de képzeljük csak el azt, hogy ezáltal az óvárost körülölelő platánsor mögé húzódik az élet is. Még a! gondolat is szörnyű — nem válik ezáltal pusztán skanzenné az óváros? Ezek az épületek évszázadok óta betöltik élő funkciójukat, A probléma sokrétű, mert hiszen tudjuk, hogy nem fordíthatjuk összes meglévő anyagi és szellemi erőnket erre a munkára. Már régóta szó van róla, hogy nem egyes épületeket kell felújítani, hanem egész tömböket. Erről van szó, de a gyakorlati kivitelezés nagyon nehéz. Hogy úgy mondjam, stratégiailag és szervezésiig is. K. K.: — Nem lenne ésszerűbb egy-egy tömb helyreállítása, minthogy egymástól távol álló épületek évekig tartó restaurálását végzik? Előfordul, hogy hosszú ideig állnak tető és ablakok nélkül a műemlékek, ez nyilván csak felgyorsítja további romlásukat. W. Z.: — Ez továbbra is a központi, átgondolt szervezés hiánya miatt van. Éppen ezért vált szükségessé, hogy a városi tervező vállalaton belül életre hívjunk egy koordináló szerepet betöltő irodát, melynek az a feladata, hogy szintetizálja mindazt, ami Krakkóban a történeti városrész rekonstrukciója körül zajlik. A múlt évben először adtunk ki 300 millió zlotyt munkára és anyagra, és ez volt az el. ső év, mióta tart Krakkó belvárosának rekonstrukciója, hogy elköltöttük az összes pénzt, amelyet erre a célra az államtól kaptunk. Tehát nem kellett visszaküldenünk felhasználatlan számlákat. De nem tudtuk volna elkölteni ezt az összeget, ha nem lett volna építőanyag, ha nem lett volna munkaerő. Idén már tudjuk, hogy 455 millió zlotyt fogunk költeni. Jelenleg 108 épületen dolgozunk, ebből 32-t hamarosan átadunk. Jövőre még több pénzt kapunk, tehát akkor már 120 épületet veszünk tervbe, ebből 65-öt átadunk az év végére. Fordította: Hárságyi Margit Szélgenerátorok Sntözési célokra A Ciklon Tudományostermelési Egyesülés a Moszkva környéki Isztra város közelében hozzáfogott egy és száz kilowatt közötti teljesítményű szélmotorok kidolgozásához és sorozatgyá rtásához. A tervek szerint a jelenlegi ötéves terv végére elkészül egy hatalmas öntözőrendszer részét képező, ötezer kilowatt teljesítményű szélgenerátor. Jelenleg Moldáviában épül egy ilyen öntöző- rendszer. A szovjet szélenergetikai berendezések iránt külföldön is nagy a kereslet. A Ciklon Tudományos-termelési Egyesülés, címére nyolc országból mintegy másfél ezer szélgenerátor gyártására érkeztek megrendelések. Bővülő múzeumi hálózat Jelentős mértékben bővült a múzeumi hálózat az utóbbi évtizedekben Mongóliában. Minden aj- makban van például hely- történeti múzeum, amelyben különféle tudományos gyűjteményeket is őriznek. Több mint 200 000 kiállítási tárgy látható a mongol múzeumokban. A múzeumlátogatás a kulturális élet fontos mozzanatává vált; a látogatók száma évente több mint 500 000. Tadzsik divattervezők A tadzsik nők nemzeti viseletére, a hagyományos keleti díszítő elemek — világos anyagok, aranyhímzés, díszes rátétek, ötletes formájú díszítések — jellemzők. A ruhákat ezüstből, aranyból, nemesfémekből, féldrágakövekből és drágakövekből készített díszítő elemek ékesítik. A tadzsik divattervezők új modelljeiken a hagyományos nemzeti viselet legértékesebb elemeit ötvözik a modern kor követelményeivel. Kisinyov levegője Moldávia fővárosában azt tartják, hogy ott még a földbe dugott karó is kivirágzik. Klímája kellemes, sok a napsütés, jó a talaj és elegendő a csapadék. Az utak, a járdák mentén, a középületek és lakóházak között, a gyárak udvarán mindenütt díszfák- és gyümölcsfák állnak. A város területének egy- harmadát, vagyis 4500 hektárt kertek, parkok, virágágyások foglalják el. Egy kisinyovi lakosra több mint 90 m2 zöldterület jut, a legközelebbi jövő. ben pedig meghaladja a 130 m2-t. Kisinyovban elsősorban olyan fákat ültetnek, amelyek a legjobban tisztítják a levegőt: a hárs például 2,5-szer gyorsabban adja le az oxigént, mint a fenyő, a topolya csaknem 7-szer, az orgona 8-szor olyan gyorsan tisztítja a levegőt, mint az akác. A városi tanács kertészeti szakemberei gondoskodnak a parképítésről, s ebben nagy segítséget nyújt maga a lakosság. Az idén tavasszal például közös erővel 53 ezer különféle facsemetét, 50 ezer rózsatövet és 120 ezer bokrot ültettek ki. Ezzel nemcsak a várost szépítik, hanem friss, tiszta levegőt is kapnak. De vajon teljesen megóvja-e ez a zöld pajzs a városiakat a füsttől? Kisinyov a különösen gyorsan fejlődő városok közé tartozik, az utóbbi 15 évben lakosainak száma megkétszerező, dött, és ma meghaladja a félmilliót. E gyors gyarapodás összefügg a város iparának fejlődésével. Ez ma több, mint 130 vállalatot jelent. — Bármilyen furcsának is tűnhet, az ipar fejlődésével együtt a levegő tisztasága állandóan javul — mondta Nyi- kolaj Uzun, a városi tanács elnöke. —• Az ellenőrző mérések és a levegőminták; szerint a város fölül szinte teljesen eltűnt a korom, egyharmadára csökkent a kéngáztartalom és egynegyedére a por. Ebben persze nemcsak a parkosításnak van szerepe, hanem annak is, hogy az ipart és a lakóházakat, a középületeket földgázzal fűtik. Már egyetlen széntüzelésű kazán sincsen. Az ipari vállalatok nagy részében füst- és porszűrőket szereltek fel, illetve újakkal cserélték fel azokat. Kedvező az ipar ésszerű telepítése és néhány gyárat már kitelepítettek a városból. Kisinyov fejlesztési tervei szerint minden, a természetet szennyező gyár kikerül a városból. Ivan Zsoszul A város területének egyharmadát kertek, parkok, virágágyások foglalják el Uj nem zetközi Hajózási vállalat: az Interlighter Éppen öt esztendeje annak, hogy a bolgár, a csehszlovák, a magyar és a szovjet szakemberek tárgyalásokat kezdték négy európai szocialista ország közös hajózási vállalatának felállításáról. A vállalat a résztvevő országok tőkebefektetéséből született. Az országok az alapítás költségeihez egyenlő arányban járultak hozzá és a pénzügyi eredményekből is egyenlően részesednek. Az Interlighter Vállalat magyar bejegyzésű — téhát magyar jogi személy, székhelye: Budapest. A vállalat a magyar jogszabályok alapján végzi munkáját. Az Interlighter Vállalat új vízifuvarozási módszert vezetett be, melynek alkalmazására eddig a szocialista országokban nem volt példa. Úszó konténerek A módszer lényege az, hogy az árut vízen úszó konténerekben — ahogy a hajósok nevezik —, bárkákban, a folyón toló- vagy vontatóhajóval leúsztatják a tengeri kikötőbe, ahol hatalmas tengeri, úgynevezett „fiahordó" bárka- szállító hajó különleges eme- lőberéndezésével beemeli, szinte „bekebelezi” az 1350 tonnás bárkákat és távoli óceánokra, messzi kikötőkbe indul velük. Ott a bárkákat ismét vízre bocsátja, s ezeket vagy o tengeri kikötőkben rakják ki, vagy folyami vontatók uszályként idegen kontinensek folyamain továbbítják. A „Tenger” című folyóirat 1929. évi X. számában már részletes tanulmány jelent meg „A komphajó és a ikomp- hajózás" címen az átrakás nélküli folyami-teng éri szállítás lehetőségeiről. A tervet eredetileg a Duna ás a Nílus, általában Magyarország és a Levante közötti forgalomra dolgozták ki. Popper Ottó mérnök már szabadalmaztatta is a „fiaihordó” komphajó elvét. A terv akkor nem valósult meg. Most a négy szocialista ország együttműködésével a vállalat kétszáz bárkával rendelkezik és a szovjet hajózástól bérelt Julius Fucik nevű bárkaszál lító óceán járó már a múlt év decemberében elindulhatott első útjára Bombay-be és Karachiba. Második hajójuk, amelyet Szamuely Tiborról neveztek el, az idén indul első útjára. Fiahordó anyahajók A bárkaszállító hajók finn gyártmányúak, a bárkákat a hajók forraszén elhelyezett emelőlift rakja be, és ki. A hajók hatótávolsága 22 ezer kilométer, legnagyobb sebességük 20 csomó — tehát óránként 37,6 kilométer. A hajók alsó és középső fedélzetén 8—8, a felső nyitott fedélzeten 10 darab, egyenként 1350 tonnás bárkát lehet elhelyezni. Az emelőlift egyszerre két bárkát vesz fel, és emel 21,5 méter magasságba. A fedélzeten a bárkákat síneken mozgó görgőkre helyezik és rögzítik. Ezekkel a berendezésekkel a huszonhat bárka be- vagy kirakásának ideje összesen 13 órai. A vállalat létrehozásában természetesen alapvető szerepet kaptak a gazdasági szempontok. A tengerhajózás költségei az utóbbi években hallatlanul emelkedtek. A nagy hajók dízelmotorjai sok olajat fogyasztanak, magasak a kikötői és a csatornahasználati díjak is. Fizetni kell, ha átkelnek a Szuezi-, vagy a Korin- thoszi-csatornán, fizetni kell, ha a hajók a kikötőben rakodásra várnak. A várakozás legtöbbször hetekig, egyes esetekben hónapokig tarthat... A nagy hatótávolságú „fiahordó” bárkaszáliító hajó hetekig szelheti a hullámokat anélkül, hogy kikötőt érintene. Rakodási ideje mindössze néhány óra. Ezek együttesen olyan előnyök, melyek döntően befolyásolják a gazdaságosságot. Hazánk egyike azon tengerpart nélküli országoknak, melyek tengeri flottával rendelkeznek. A MAHART 20 hajója járja a tengereket, a 21., a 14 300 tonnás Vörösmarty Her- szonban épült és a közelmúltban bocsátották vízre. Együttműködés folyón és tengeren A folyami és tengeri hajózás fejlesztése bonyolult és igen nagy anyagi ráfordítást igénylő feladat. Sok területe van a nemzetközi együttműködésnek, a műszaki-tudományos tapasztalatok cseréjének. A MAHART és a szovjet Juzsflot (Déli Flotta) — ez a Fekete-tengeren működő szovjet hajózási vállalat elnevezése —• között sokoldalú együttműködés alakult ki. A KGST keretében folyik a hajók tipizálása, azaz a műszaki megoldások egységesítése, a toló- és önjáró hajók épitésénék összehangolása. Ennek célja az, hogy a magyar és a dunai KGST-országok hajózásai egymás hajóit kölcsönösen használni tudják. Néhány év múlva tehát egy-egy nemzeti flotta helyett nemzetközi flotta üzemelhet a Dunán, amely jelentősen növeli a hatékonyságát és üzleti szempontból kedvezőbb. Előnyei közé tartozik, hogy a már említett, áruval meqrakott bárkákat másmás országok tolóhajói továbbíthatják, mert egységes lesz a hajókon a kapcsolóberendezésék és az áramellátás rendszere is. Bermann István Nyílt tengeren szeli a hullámokat a Csokonai
