Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-21 / 349. szám

2 Dunántúlt napló 1979. december 21., péntek Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) termékek meghatározott köré­ben a fogyasztói árak. Bizo­nyos fogyasztási iporcikkek ára emekedik, másoké csökken. Né­mileg mérséklődik a ruházati árak szintje. Néhány kiraga­dott példa: a fésűsgyapjú-szö- vetek és az abból készült férfi- és fiúöltönyök ára átlagosan 20—30 százalékkal, a pulóvere­ké, kardigánoké 15-25 száza­lékkal, a szintetikus függönyö­ké 30-40 százalékkal csökken. Emelkedik viszont több vas- és műszaki cikknek és egyéb fo­gyasztási iparcikknek az ára. A nem alapvető szolgáltatások­nak — főként a javításoknak — a díja nagyobb lesz. Az élelmi­szerek és az úgynevezett élve­zeti cikk, a háztartási energia, a gyógyszerek és oz alapvető szolgáltatások ára — a lakbé­rek, a személyszállítási díjak — most változatlanok maradnak — közölte a pénzügyminiszter. Tö­rekvéseink szerint a munkások és az alkalmazottak átlagkere­sete 4,5 százalékkal lehet na­gyobb, a pénzbeli társadalmi juttatások jövőre -13 százalék­kal haladják meg az 1979. évit. Az átrak, a keresetek és a tár­sadalmi juttatások együttes ha­tására az egy lakosra jutó reáljöevedelem jövőre az 1979. évi átlagos színvonalon marod. A hiteleszközökből elsősorban a lakásépítésekre jut: a lakás­cserék pénzügyi föltételein ja­vítanak az ismét csökkenő ille­tékek. A lakosságot érintő adó­rendszer - a gépjárműadót is beleértve - most nem módo­sul. Társadalmi közkiadásokra az ideinél 22 milliárd forinttal több jut 1980-ban. Kiemelten kezelt terület például a társa­dalombiztosítás, a bölcsődék, óvodák, iskolák, kórházak és más szociális-egészségügyi in­tézmények fejlesztése, működ­tetése. Arról is szólt a miniszter, hogy a legutóbbi két évben Hozott különféle takarékossági intézkedések Hatása 2—2,5 mil­liárd forintra becsülhető. A ta­karékosság — sajnos, még nem általános — szemléletéta közfelfogás szerves részévé kell tenni. A munkaerő-gazdálkodás javítására, a munkaerő jobb elosztása érdekében az igaz­gatásban — kellő megkülön­böztetéssel, átgondoltan és szervezetten — öt-tíz, sőt né­hol 20 százalékos létszámcsök­kentést kell végrehajtani; a felszabaduló munkaerővel csökkenthető a szakember, hiány a vállalatoknál, szövet­kezeteknél. Céljainkhoz - tár­sadalmi, gazdasági szempont­ból egyaránt — csokis a folya­matok hosszabb távú áttekin­tése alapján juthatunk el. Most gazdaságunk történetének olyan szakaszába jutottunk — fogalmazott Faluvégi Lajos —, amikor a rövidebb és a hosz- szabb távú érdekek jobban egybeesnek mint általában. r Oi ‘SzággyűU s r • iSI ¥ (Munkatársunk telelonjelenté- se). Az elmúlt években mindenki­nek volt lehetősége végiggon­dolni, hogy szabad-e gazdasá­gi gondjaink miatt állandóan siránkozni, vagy érdemes-e olyan áldozatokat hoznunk, amelyekkel úrrá lehetünk mos­tani bajainkon. Az országgyű­lés 1980. évi terv és költségve­tési vitájában tegnap és ma 20 képviselő, ez országgyűlés ál­landó bizottságaiban előzetesen pedig 90 képviselő mondott vé­leményt. Baranyai képviselők­kel, a tegnapi ülésszakon nagy számban megjelenő érdeklődők, kel, a kormány néhány tagjá­Mindannyiunk részéről szorgal­masabb és áldozatkészebb munkára van szükség. Felszólalások Novák Béla (Pest m., 16, vk.) o terv. és költségvetési bi­zottság képviseletében elmond­ta: úgy ítélik meg, hogy a tör­vényjavaslatban rögzített cé­lok, az 1980. évi feladatok tel­jesítése szervezettebb, fegyel­mezettebb munkát, még előre­látóbb, átgondoltabb tevé­kenységet kíván. E feladatok megvalósítása a társadalom professzív erőitől, vezetőktől, dolgozóktól, valamennyi ma­gyar állampolgártól egysége­sebb szemléletet, cselekvést követel. E nagy célok érdeké­ben építünk az MSZMP XII. kongresszusa és a felszabadu­lás 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenyre, a szociaüsta demokrácia fórumoin a dolgo­zók kezdeményező készségére. Ispánovits Márton (Bács-Kis. kun 11. vk), a megyei ÁFÉSZ el­nöke arról számolt be: a tár­Lázár György, a Minisztertanács elnöke felszólal Lázár György, az MSZMP Po. litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke felszó­lalásában hangsúlyozta: A kö­vetkező esztendei feladatok ki­jelöléséhez nagy segítséget és világos útmutatást ad az MSZMP Központi Bizottságának decem­ber 6-i határozata az 1980. évi terv. és költségvetés irányelvei­ről. Ezen ajánlások szellemében készült a beterjesztett törvény- javaslat. Szelleméből, előirány­zataiból kisugárzik jövő évi fej. lődésünknek az a követelménye, hogy tovább folytatódjék a gaz­dasági egyensúly helyreállítá­sának 1979-ben megkezdett fo­val, szóvivőjével beszélgetve ki­tűnik, hogy szó sincs valamiféle olyan hangulatról, amely azt sugallná, hogy hazánkban a következő esztendőkben bármi­féle aszkétizmusra lesz szükség. Nem szabad persze állandóan a szocializmus építése közben megtett óriási fejlődésre hivat­kozni, tény azonban, ma 35 éve Debrecenben az ideiglenes nem. zetgyűlés megalakulásának nap­ján igazán nem volt ok az opti­mizmusra. Most amikor azt tűz­tük ki célul, hogy elért életszín­vonalunkat megerősítsük, sem­mi szükség tehát az elkesere­désre. Persze felmerülhet a kérdés: megtorpantunk? Nem! Az 1980. évi tervszámok, a költségvetés kiadási rovata nem látványosak ugyan, ezeknek megvalósításá­hoz azonban a gazdasági élet sadalmi munkában rejlő hatal­mas tartalékok kiaknázásával nem egy esetben 3—4 forint ér. tékű társadalmi munka járult a tanács minden forintjához. A megyében ez az összefogás a fejlődés egyik mozgató rugója, A társadalmi munka értéke az idén már megközelíti a 600 mil­lió forintot. Javasolta: az 1980- as tervek végrehajtása és a VI. ötéves terv készítése során szá­moljanak e nagy erőkkel és megfelelő szabályozással ösz­tönözzék mind teljesebb kibon­takozásukat. Bálint Istvánná (Békés m. 12. vk), nyugdíjas telepvezető el­mondta: érdemes lenne széle­sebb körben takarmányként al­kalmazni a különböző nem me­zőgazdasági eredetű adalék­anyagokat. A természetes zeo- littal folytatott talajjavítási, víz- tisztítási, gázszűrési és takarmá­nyozási kísérletek is biztatóak. A húshibrid csirkék tenyésztésé, nél például 10 százalékos ta­karmánymegtakarítást ért el Bé­kés megye néhány termelőszö­vetkezete, köztük a füzesgyar­mati Vörös Csillag Tsz. lyamata. Mégpedig úgy, hogy megőrizzük elért életszínvona­lunkat. A terv és a javasolt költ­ségvetés előirányzatai ezt lehe. tővé teszik, de többre most nem vállalkozhatunk. Szólt arról, hogy miként szo­cialista fejlődésünknek, általá­ban gazdasági terveink megva­lósításának is az első és nélkü­lözhetetlen fontos feltétele a cselekvésre késztető, kiegyensú­lyozott politikai légkör. Ez a fel­tétel adott. Belpolitikai helyze­tünk szilárd, társadalmunkat a nyílt, bizalomteli légkör, a szo­cialista demokrácia fejlődése jellemzi. Munkastílusunk fontos jellemzője és követelménye is — mondta —, hogy valóságunk­ról szólva ne csak az eredmé­nyeket vegyük számba, hanem őszintén szembenézzünk problé­máinkkal és gyöngeségeinkkel is. a gondokat osszuk meg né­pünkkel. Most különösen fontos ez, mert dolgunkat az is nehe­zebbé teszi, hogy a feladatok torlódnak, az idő pedig sürget. Most és az elkövetkező években az a legfontosabb, hogy meg­gyorsítsuk az új, a számunkra kedvezőtlen világgazdasági helyzetből keletkezett nehézsé­gek leküzdését, megszilárdítsuk elért vívmányainkat, majd az egyensúly fokozatos helyreállí­tásával biztos alapot teremtsünk a jövőbeni fejlődésünkhöz. Hogy képesek leszünk-e erre, aztegy- értelműen megválaszolhatjuk: igen. A társadalom részéről a gondok és a feladatok megér­tését, s ami ennél is fontosabb, a segíteni akaró cselekvőkész­séget tükrözi a Xli. pártkong ­erőteljes belső dinamizmusára, munkánkban, gondolkodásunk, ban, olyan átalakulásra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az eddiginél szerényebb terveket megvalósíthassuk. Az ilyen magatartást pedig egyál­talán nem nevezhetjük egyhely­ben topogásnak. Az 1979-es esztendőben bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk úrrá len­ni gondjainkon. Az aszály, a cserearányok további romlása ellenére lelassultak, sőt néhány esetben megálltak népgazda­ságunk egyensúlyát rontó káros folyamatok. A pénzügyminiszter expozéjában a vitában részt ve. vők az Országház folyosóján a képviselők valamennyien első­sorban a takarékpsság fontos­ságáról beszéltek. Azonban- ezt a fogalmat, miként sok mást sem szabad a régi módon ér­resszus és a felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére ki­bontakozott — nagy hagyomá­nyú, százezreket átfogó — mun­kaverseny. Nagyszerű és méltó megnyilvánulása ez a dolgozó emberek semmi mással nem pó­tolható tenniakarásának. Az 1979. évi gazdasági ered. ményeink és a vállunkra nehe­zedett gondok elemzése után Lázár György a jövő évi felada­tokat, törekvéseket vázolva így fogalmazott: 1980-ban,* a bel­földi felhasználás — elsősorban a beruházások — mérséklése mellett, az egyensúly további javítását alapvetően azzal kell biztosítanunk, hogy gyorsítjuk a termelési szerkezet korszerűsí­tését, előtérbe állítjuk a minő­ségi tényezőket Mérsékelt üte­mű gazdasági növekedés vár­ható, mondta, de mindjárt hoz­zátette: tervünk azonban nem a stagnálás, hanem a fejlődés terve, amelynek eredményes végrehajtása minden szinten nagyfokú aktivitást követel. A feladatok közé tartozik mind a termelésben, mind az igazgatás­ban a költségek csökkentése, az Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára felszólal Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára felszólalásában hangsúlyozta: — Gazdaságunk pozitív vo­násai azt bizonyítják, hogy van értelme az erőfeszítéseknek. Ha jól dolgozunk és ha jó politi­kai döntéseket hozunk, népgaz­daságunk képes megoldani két, egymással szorosan összefüggő feladatot: az áttérést a gazda­ságfejlesztés extenzív szakaszá­ról az intenzív fejlődésre és ugyanakkor a rugalmas alkal­mazkodást a változó világgaz­dasági helyzethez. Gazdasági eredményeink egyaránt dicsé­telmezni. Eddigi intézkedéseink, törekvéseink csak a pazarlás el­leni fellépések voltak. S ebben is követtünk el ostobaságokat. Egyik megyében például a ta­nács művelődésügyi osztálya olyan rendelkezést hozott, hogy sem kiállításokra, sem tovább­képzésre, oktatásra, tapasztalat- cserére megyén kívüli előadót takarékossági okokból nem hív­hatnak meg. Ezzel szinte kizár­ják önmagukat hazánk szellemi életéből, az értékes információk egész sorából. A takarékosság nem böjtöt jelent, és nem egy­két évi feladat, hanem életünk végéig kell hogy kísérjen ben­nünket Az igazi takarékosság az egész élet ésszerű szervezé­se, amely az időre, anyagra, energiára, munkaerőre egyaránt vonatkozik a háztartásoktól a gyárakig. Nem arról van azon­eddiginél is következetesebb és eredményesebb takarékosság. A kormány — mondta — a jövő­ben is gondot kíván fordítani arra, hogy megőrizzük a viszony­lagos árstabilitást. Szigorúan fellépünk a tisztességtelen ha­szonszerzési törekvések ellen, és fokozzuk az árak ellenőrzését. Belső feladataink kapcsán kitért a sikeres megoldásukat elősegítő külpolitikai törekvé­seinkre is, amelyeknek legfőbb célja volt és marad — mondta — a békés egymás mellett élés és az enyhülés folyamatá­nak erősítése, a társadalmi haladás előmozdítása. Meg­győződésem — hangsúlyozta —, hogy társadalmunk minden rétege az ideihez hasonló fe­lelősségérzettel és tenniaka- rással, a most záruló esztendő tapasztalatait is hasznosítva, erejét közös céljaink szolgá­latába állítva tesz eleget a megnövekedett követelmények­nek. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy jövő évi tervünket és költségvetésünket sikerrel fogjuk teljesíteni. rik népünk politikai érettségét és odaadó, szorgalmas munká­ját. Minden megmutatkozik a párt XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. év­fordulójának tiszteletére kibon­takozott széles körű munkaver­senyben éppen úgy, mint a gazdálkodással kapcsolatos építő szándékú, előremutató kritikai észrevételekben, ame­lyek egybeesnek a párt és a kormány törekvéseivel. Népünk­nek ez a tiszteletre méltó helyt­állása jövő évi feladataink megoldásának is fontos erő­forrása lesz. Utalt arra, hogy — mint a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei is megállapítják — még nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a megváltozott külső feltételekhez és az inten­zív gazdasági fejlődés követel­ményeihez igazodó folyamatok. A szükségesnél és a lehetsé­gesnél lassabban korszerűsödik a termelési és a termékszerke­zet, nem javul kielégítően a minőség és a hatékonyság. Eb­ben hazai munkánk gyengesé­gei, az irányítás és a végrehaj­tás fogyatékosságai mutatkoz­nak meg.- Gazdasági feladataink megoldása azt követeli, hogy az ésszerű takarékosság a ter­melésben és a társadalmi tevé­kenység minden más területén életünk természetes velejárója legyen. A takarékosság szá­munkra mindenekelőtt azt je­lenti, hogy megbecsüljük és a legésszerűbben használjuk fel egész népünk javára mindazt, amit a dolgozók munkájukkal megalkottak és nem engedjük meg, hogy a fáradsággal meg­bán szó, hogy ezután nagyon szerény, vagy szegényes életet kell élnünk, hogy ilyen lesz a jövőben a szocialista életforma. Szó sincs erről. Mint a XII. párt- kongresszus irányelveiből, sőt az 1980. évi tervekről és költség- vetésből is kiderült, a szolgálta, tás fejlesztésére az eddigiek­nél sokkal nagyobb gondot for. dítúnk, ez a tény egyértelműen arról tanúskodik, hogy az élet- színvonal szüntelen növekedése a mostani körülmények ellenére is társadalmunk alapvető célja marad. Felvetődött, hogy elkép­zeléseinket csak az eddigieknél sokkal intenzívebb élettel lehet elérni. Ha valahol szükség volt áldozatkészségre, a szellemi és fizikai energiák maximális igénybevételére, új alkotó gon. dolatokra és tettekre, akkor most nagyon-nagy szükség van erre. Ennek ösztönzésére a munkabér minden fillérjét teljesítményhez kell kötni, el kell végre érni, hogy mindenkit munkája szerint fizessenek, a munka becsületét csak ez növelheti úgy, hogy ha­zánk minden állampolgára sa­ját ügyének tekintse az 1980. évi tervek megvalósítását. Lombosi Jenő termelt javok akár átvitt érte­lemben, akár a szó szoros ér­telmében szemétdombra jussa­nak. A takarékosság nem néhány esztendő kényszerű programja, hanem hosszú távú feladót. A munkaerőnek o feladatok­hoz igazodó folyamatos átcso­portosítása társadalmi és gazdasági fejlődésünk elkerül­hetetlen követelménye — hang­súlyozta a Központi Bizottság titkára, majd rámutotott: nép­gazdaságunk jelenlegi helyze­tét és fejlődésének lehetőségeit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a dinamikus mennyiségi növe­kedés helyett a minőségi ele­mek kerülnek előtért«. Ez egyaránt vonatkozik mind oz anyagi javak termelésére, és más hasznos társadalmi tevé­kenységekre, mind pedig az irányításra és végrehajtásra. Fokozottabb támogatásbon kell részesíteni mindazokat, akik mernek önállóan, kezdemé- nyezően, felelősen dolgozni. Következetesebben kell érvé­nyesíteni a munkai szerinti el­osztás szocialista elvét. Ez se­gíti elő a legjobban azt, hogy kibontakozzanak az emberek képességei, és ez felel meg a legjobban dolgozók természetes igazságérzetének. — A Központi Bizottság a jö­vőben is elsőrendű feladatá­nak tekinti, hogy elősegítse a szocialista demokrácia fejlődé­sét, a dolgozók bevonását a közügyek intézésébe. Ho nehe­zebbek, bonyolultabbak a fel­adatok, nem kevesebb, hanem több és tartalmasabb demok­ráciára van szükség — mondot­ta, majd szocialista építőmun­kánk nemzetközi feltételeiről szólva rámutatott:- A Magyar Népköztársaság ebben a bonyolultabb és ve­szélyekkel terhesebb helyzetben is folytatni fogjo erőfeszítéseit a békés egymás mellett élés irányzatának érvényesülése, a nemzetközi feszültség csökken­tése érdekében. Bízunk abban, hogy végül is nem az agresszív imperialista körök kalandorpo­litikája, hanem a realitásokkol számoló józansáq kerekedik fe­lül: a nemzetközi kapcsolatok­ban nem a bizalmatlanság, ha­nem. a bizalom légköre lesz uralkodóvá, s nem a fegyver­kezés, hanem a leszerelés hívei lesznek erősebbek. Szépvölgyi Zoltán (Bp. 57. vk.), a Fővárosi Tanács elnöke arról szólt, hogy a budapesti városfejlesztés ütemét is a nép­gazdaság teherbíró-képességé­hez kellett igazítani. Amit szem előtt tartottak: jusson pénz a lakosság életviszonyait közvet­lenül érintő beruházásokra, a lakásépítésre, bölcsődék, óvo­dáik, iskolák, egészségügyi in­tézmények építésére, bővítésé­re, a közlekedési és közműhá­lózat fejlesztésére. Németh István (Hajdú-Bibar m. 10. vk.), a balmazújvárosi Lenin Tsz elnöke hangoztatta: az árakon, az ösztönzőkön túl o jövedelemszabályozásé volna crz a kulcsfontosságú szerep, amely — a nyereséggazdálko­dás alapján — az üzemek kö­zötti differenciálódást, az ösz­tönzést és a nagyobb kocká­zatvállalás légkörét kialakíta­ná. Amelyik üzemiben jobbon, eredményesebben dolgoznak, érezzék is kézzelfoghatóan, hogy van értelme hatékonyabb munkájuknak. lávorkai István (Komárom m. 2. vk.), a tatabányai Keleti II. Bányaüzem vájára hangsúlyoz­ta: a szénbányászok minden erejükkel igyekeznek eleget tenni a népgazdasági elvá­rásoknak. 1979-ben például a szabad szombatok és vasárna­pok feláldozásával csaknem 900 ezer tonna szenet termel­tek ki. * Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja véget ért. A képviselők pénteken az 1980. évi állami költségvetés­ről szóló törvényjavaslat vitá­jával folytatják munkájukat Folytatni a gazdasági egyensúly helyreállítását Ésszerű takarékosság az élet minden területén Egyetlen társadalmi célunkat sem kell feladni!

Next

/
Thumbnails
Contents