Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-20 / 348. szám
e Dunántúli napló 1979. december 20., csütörtök lfíharos szülői értekezlet Az erdősmecskei iskola az udvar felől „Iskolaháború” Erdősmecskén Két év múlva tizenhét felsőtagozatos marad A világnézeti nevelés gondjai Ne csak a negyedik évben! Érdeklődés és vitaalap A másik oldal ismeretlensége Viharosnak ígérkező szülői értekezletre kaptam meghívást néhány héttel ezelőtt Erdős- mecskére. A hangulat valóban elkeseredett volt, amikor a vé- méndi körzeti iskola igazgatója, Pálmai Károly föltette a látszólag egyszerű kérdést: hoz- zájárulnak-e az erdősmecskei szülők ahhoz, hogy gyerekeik a véméndi központi iskola kibővítéséig a mintegy tíz kilométerre fekvő Szebény iskolájába járjanak? A vita hosszú volt és heves. A szülők egyelőre nemmel szavaztak. Indokaikat részben megértem. A körzetesítéssel járó ismert problémákat sorolták fel, amelyekkel a szakemberek hosszú ideje tisztában vannak, ók naponta találkoznak ilyen gondokkal, ezek tudatában született meg a határozat is a körzetesítésről, ami belátható időn belül az egyetlen lehetséges megoldásnak tűnik az elnéptelenedő kisközségek leg- ifjabbjainak oktatásában. Mégis szívszorító érzés, amikor az ember egy valamikor virágzó község harcát kénytelen végignézni. A harcot az iskoláért, amely a falu utolsó intézménye. Erdősmecskén is erről van szó. Jelenleg a tanulók összlétszáma 53, ebből 27 felsős. Jövőre a felsőtagozatosok száma 24-re csökken, azután pedig 17-re. Ez olyan alacsony, hogy a mostani 5—ó, 7—8 párosítás helyett össze kell vonni mind a négy felsőtagozatos osztályt, hasonlóan az alsóhoz, ahol már ma is teljesen osztatlan rendszerben történik az oktatás. Ugyanez a probléma Szebényben is, azzal a különbséggel, hogy ott még kevesebben vannak. A tanulók összlétszáma alig haladja meg a negyvenet. Jövőre a teljes összevonást ott is végre kellene hajtani a felső tagozatban. Az összevonás pedig elég nagy baj, különösen a továbbtanuld úsz éve kutatja Baranyo megye középkori és reneszánsz emlékeit Gerőné Sándor Mária régész, aki a közelmúltban védte meg a Magyar Tudományos Akadémián a baranyai reneszánszról írott kandidátusi értekezését. Ez alkalomból kerestük fel. — Hogyan jelentkezett szü- kebb hazánkban ez a fontos irányzat? lók szempontjából. Hosszasan nem is érdemes ecsetelni, milyen hátrányokkal jár az ilyen oktatás a teljesen szakosított képzéssel szemben a mai, polihisztoroktól mentes világban. Az erdősmecskei és szebé- nyi szülőknek tehát választaniuk kell: vagy vállalják azt, hogy az egyik faluból utaztatják a gyerekeket a másikba vagy elszállni hagyják a felsőtagozatosok továbbtanulási reményeit. Elvileg mindegy, ki megy a másikhoz, de nem mindegy gyakorlatilag. A sze- bényi iskola sokkal jobb állapotban van, mint a mecskei, a gyerekek napközis ellátást is kaphatnának az óvodában. Erre — a jelenlegi állapotok szerint — Erdősmecskén nem volna lehetőség. A mecskei szülők, különösen azok, akiknek alsótagozatos gyerekeik vannak, hallani sem akarnak az iskola feladásáról. Hallatszottak azonban józanabb hangok is, amelyek az útviszonyokat, a közlekedés megoldatlanságát kifogásolták. Igaz, ez ugyanúgy érintené a szebé- nyieket is, ha az ő gyerekeik járnának át. Nehéz ügy. Talán azoknak a legkönnyebb, akik elfogultak lehetnek. Erdősmecske valamikor körjegyzőségi székhely volt, a környék egyik mikroközpont- ja. Óvodája, önálló tanácsa volt, s maholnap iskolája sem lesz. — Bárcsak a mi szüléink is úgy harcoltak volna itt mindenért, mint mi az iskoláért — fakadt ki az egyik asszony. — Mi nem akarunk kihalni! A tények azonban tények. A felső tagozatban rohamosan csökken a gyereklétszám: Igaz, — Pécsett, e nagy múltú hu. man ista városban feltételezhető volt, hogy korán jelentkeztek a reneszánsz építészeti jelei. Janus Pannonius pécsi püspöksége idejéből mégsem maradt ránk ilyen emlék. Talán, mert Janus költő volt, és saját önmegvalósítása érdekelte, nem a mecenatúra. Másrészt keveset tartózkodott Pécsett, akkor is gyógyulást az alsóban viszont emelkedik. A sokat emlegetett demográfiai hullám, de néhány beköltözés miatt is. — Elég sok fiatal vett itt házat, telket az utóbbi időben — érvelt egy fiatalasszony. — Én Szekszárdon kaptam volna lakást, mégis ide jöttem, hogy a gyerekem egészséges környezetben nőjön fel. Lehet, hogy rosszul választottam? Most mindenütt csak ezt latolgatják. Mit lehet tenni? A logikus megoldás kétségtelenül az volna, ha arra a néhány évre, amíg a véméndi hat tanterem föl nem épül, a mecskéiek mennének át Szebénybe. Természetesen ehhez nagyot kellene változtatni a közlekedési helyzeten, mert ez, különösen télen, aligha állná ki a kritikát. Kínálkozik azonban egy kompromisszumos megoldás is: járjanak Szebénybe a felsőtagozatosok, az amúgy is növekvő létszámú alsót pedig bontsák két csoportra. így a legkisebbek otthon maradhatnának és a felsősök is megkapnák a szakrendszerű oktatást. És mi lesz, ha megépülnek a véméndi tantermek? Elmegy az iskola, de nem szükségszerű, hogy megálljon az élet. Sem Mecskén, sem Szebényben. Ha a lakosok igazán szeretik falujukat, rajta lesznek, hogy a megüresedett épületet ügyesen használják fel. Klubnak, olvasókörnek, könyvtárnak, szinte már mindegy. Én csak azt kívánom, hogy amikor majd erről döntenek, legyen akkora vita, mint azon a november végi szülői értekezleten . . . Havasi János keresni jött e mediterrán vidékre. Mégis szellemi előfutára e területen is a reneszánsz szellemének.- Mikortól beszélhetünk végül is baranyai reneszánszról az építészetben? — Igazából Szatmáry György fellépésétől kezdve. Személyében olyan humanista mecénás került 1505-ben a pécsi püspöki székbe, aki Pécsett nemcsak irodalmi téren, de építkezéseivel is egy reneszánsz központot alakított ki. Nagyváradi püspök volt korábban, onnan hozta magával a reneszánsz iránti szellemi fogékonyságot. Szatmáry nagyobb építkezésekbe kezdett, éhhez nagyobb építészgárdára volt szüksége, s ezért dalmát kőfaragókat telepített le a városiban.- Hogyan kell elképzelnünk egy akkori kőfaragó műhelyt? — Égy „orhitetto” vezetésével, aki szobrász és építész volt egy személyben, minden rendű-rangú kőfaragó dolgozott o műhelyben, és mindig A középiskolák negyedik osztályában heti három órában foglalkoznak a diákok — a világnézetünk alapjai című tantárgy keretében — természet- és társadalomfilozófiái alapismeretekkel. A tantárgy feladata, hogy összefogva az általános iskola és a középiskola anyagát, szintetizálva az egyes tárgyak során meg- tanultakat, megismertesse a diákokkal a dialektikus történelmi materializmus alapvető fogalmait, gondolati rendszerét. A Komarov Gimnázium és Szakközépiskola két tanárával beszélgettünk a világnézetünk alapjai című tárgy oktatásának eredményeiről, gondjairól. Balogh Tiborné kémia szakos öt éve, Zeiler Simon biológia szakos pe. dig tíz éve tanítja a tárgyat, tapasztalatokat bőven gyűjtöttek ez idő alatt. — Legalapvetőbb gondunk, ez különben általánosítható, minden nem érettségi, vagy felvételi tárgyra is, hogy a negyedévesek ezekre nem koncentrálnak különösképpen, csak annyira tanulják őket, hogy ne legyen nagy a lemaradásuk a „fontos" tárgyakhoz viszonyítva — mondta Balogh Tiborné. Nehezen szintetizálnak A legtöbb nehézséget az jelenti — állítják mindketten, hogy a diákok nehezen szintetizálják a korábbi tanulmányaikból ismert, világnézeti vonatkozású tényeket, adatokat, jelenségeket. A világnézeti órák jelentékeny része „megy el” arra, hogy a tanultak összességében gondolkodva állapítsanak meg általános összefüggéseket. Oka lehet ennek, hogy az egyes tantárgyak anyagait egymástól függetlenül értelmezik a tanulók, nem pedig mint az osztatlan valóság ágait. Az emberiség történelme és tudása egymástól elszigetelt egységekben — fizika, matematika, történelem, magyar, biológia stb. — él bennük, s hiányzik a képesség, hogy ezek között ösz- szefüggéseket fedezzenek fel. — Mióta világnézetet is oktatok, tudom saját szaktárgyamat is úgy tanítani, hogy próhelyi anyagból. Pécsett a Ja- kab-hegyről nyerték a követ. A leletek nagy részét kitevő rozettás, inda díszes, virágos töredékek Traui Jakab budai műhelyéhez kötődnek. Mint az arhitetto neve is mutatja, a stílus dolmát iközvetítéssel jutott hozzánk, s ilyen emlékékkel találkozhatunk Dubrovnik, Trogir (Trau), Sibenik, Hvar és Korcuia reneszánsz épületein is. A dalmátok persze egy olasz stílust közvetítették, amely Baranyában helyi motívumokkal gazdagodott 1498 és 1540 között. — Baranyai reneszánszról lévén szó, Pécsen kívül hol maradtak fenn e stilus emlékei? — Fennmaradásról sajnos nem nagyon beszélhetünk. Nem a törökdúlás, hanem a XVIII. századi barakk városrendezés alkalmával hordják szét a re- i neszánsz palotákat Pécsett. 1780-ban 'bontják le Szatmáry püspök palotáját, ebből épül a püspöki levéltár, széthordják a Tettyén álló nyári palotát. Pécsett töredékek kerülnék báljam beilleszteni annak egyes részeit az általánosabba. De ha már fizikai tényekkel kell magyarázni a világnézeti órán, ez nehezebben megy — mondta Zeiler Simon. — Különben mindketten szoktunk nem hivatalosan is konzultálni a szaktanárokkal a világnézeti órák eredményessége érdekében, emellett a nevelési értekezletek adnak sok segítséget. Noha heti három órában foglalkoznak világnézeti kérdésekkel a negyedikben, az anyag nagysága, s a mór említett gondok miatt nemigen jut idő a vitára. A tapasztalatok szerint különösebb igénye sincs a diákoknak erre, „elfogadják, amit hallanak”. Pedig a tanulásnak — ha nem is középfokon első sorban — segítője lehet a jól szervezett vita. A világnézetünk alapjai különösen jól hasznosíthatná a vitaformát — maga a filozófiatörténet bizonyíték rá: az idealizmussal való vitában fejlődött a materializmus a marxizmus—leninizmusig. — Úgy gondoltam — vélekedett Zeiler Simon —, hogy az egyetemen tanult filozófia elég alapot ad majd a tárgy oktatá. sához, ám az évek során kiderült, hogy az nem elégséges. Szükségesnek látszik, hogy az egyetemen a tárgy oktatására is képezzenek szaktanárokat Nincs elég ismeretük Lehet, hogy a szaktanár hiánya is akadálya a vita nélküli óráknak, ennél lényegesebb azonban, hogy a diákoknak nincs elég ismeretük ahhoz, hogy merjenek is vitatkozni. Hiszen csak érvekkel lehet bizonyítani. Ezt látszik erősíteni az a tapasztalat, hogy ha mégis vitára kerül sor, az majd minden esetben a természetfilozófia esetében történik, tehát ott, ahová több tényanyagot tudnak felsorolni a diákok a fizikából, a biológiából stb. A vitát az is korlátozza, hogy a tanulók „nem látják a másik oldalt”. Nyilván egy év anyagába nemigen fér bele egy olyan filozófiatörténet, amely elő. Máré-várnál teljes épületegyüttest tudtunk feltárni, az egész palota belső és külső architektúráját. Itt már erőteljesen érződnek a helyi ízek, a dalmát stílusjegyek népies, magyaros formákkal gazdagodnak a középnemesi építtető ízlése nyomán. A Móré-vári körbe tartoznak a pécsváradi várban előkerült és még várható reneszánsz leletek is. Siklósról viszont messzebb tekintettek: Perényi Imre nádor, az ország második embere, a reneszánsz művészet egyik legkiemelkedőbb főúri mecénása Firenzéből hozat mestereket Siklósra, s alakíttat egy önálló siklósi műhelyt, amelynek délre, Valpó és Ónod felé van kisugárzása. Mindezekből is érzékelhető, hogy a reneszánsz baranyai jelenlétét tekintve olyan művészetföldrajzi egységről beszélhetünk, melyben a legmagasabb szinten jelentek meg a kor művészeti, elsősorban építészeti vívmányai. A fennmaradt és eddig feltárt kőanyag a Janus Pannonius Múzeum reneszánsz kőtárában és a siklósi várban látható. Gállos Orsolya megismertetné a hallgatókkal az idealizmus főbb vonulatait is, hiszen még a materializmusfejlődéstörténetét is csak nagyon elnagyoltan tartalmazza. A középiskolák tanrendjének megreformálása minden bizonnyal segít majd ezen a problémán is; az irodalom és a történelem oktatása tág teret engedhet o világnézetek különbözőségének oktatására is, legalábbis megalapozására. A világnézetünk alapjai című tantárgynak feladata, hogy ösz- szegezze tizenkét év tanulmányainak világnézeti vonatkozásait. Az összegezés szó viszont nem jelentheti azt, hogy csak a középiskolák negyedik évében foglalkozzanak átgondoltan a dialektikus történelmi materializmus kérdéseivel. Sokfelé ágaznak a világnézeti oktatás gyökerei, hasonlóan gondjainak eredőihez. A szaktanárok hiánya éppúgy szerepet játszik ebben, mint az érettségi jelenlegi rendszere. Tökéletesedő oktatási rendünk érheti el, hogy miképp többet tud egy ma érettségiző matematikából, mint 30 éve, úgy világnézetében is megalapozottabban hagyhassa el az alma matert. Bodó László A magyar avantgárd alkotásai Párizsban és Londonban A modern magyar képzőművészet eddigi legnagyobb tárlatát rendezik meg külföldön: Franciaországban és Angliában, majd más nyugat-európai országokban. A Kulturális Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézete az egyik legnagyobb hazai gyűjtemény gazdáját, a pécsi Janus Pannonius Múzeumot bízta meg a kiállítássorozat megszervezésével. Mint köztudott: a XX. századi magyar képzőművészet számos jeles alkotását őrzik o mecsekaljai városban, kiváltképpen a magyar aktivizmus- nok nevezett korszakból. A kollekciót a lanus Pannonius Múzeum a Maqyar Nemzeti Galéria, valamint magángyűjtők bocsátották o kiállítás rendelkezésére. A művészettörténészek összesen 185 műtárgyat választottak ki bemutatás céljára: festményeket, arafikákat és szobrokat, továbbá 30 dokumentumot (könyveket, folyóiratokat, fényképeket), amelyek a kor kultúrtörténeti hátterét szemléltetik. A válogatott anyag jól reprezentálja a század első évtizedeinek magyar képzőművészetét. Olyan nevek fémjelzik ennek a kornak a művészetét, mint Berénv Róbert, Bortnyik Sándor, Czóbel Béla, Gulácsy Lajos, Kassák Lajos. Moholy- Nagy László. Tihanyi Lajos, Pór Bertalan. Uitz Béla. Az első tárlatra a franciaországi Saint Etienne városban kerül sor a magyar napok alkalmából és január 4-től egy hónapig tart nyitva. Azt követően Londonba szállítják az anyagot, ahol két hónapig láthatja majd a közönség a magyar avantgárd alkotásait Egyidejűleg tárgyalásokat folytatnak a kiállítás megrendezéséről más országokban is. Olasz stílus, da Imát közvetítéssel A reneszánsz Baranyában Beszélgetés G. Sándor Mária régésszel
