Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-14 / 342. szám
1979. december 14., péntek Dunántúlt napló 3 Ha nincs elég pénzünk, használjuk az eszünket Nehéz szakma a könnyűipar Beszélgetés Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettessel A személyzetisek felelősségteljes munkája Középpontban az ember B aranyát ugyan nem lehet könnyűipari bázisnak tekinteni, itt az iparágban foglalkoztatottaknak csupán 4,5 százaléka dolgozik, mégis az ágazat szinte valamennyi termékét előállítják a megyében, mintegy 4—5 milliárd forint értékben. Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettessel beszélgetve főként az iparág egészének helyzetét elemeztük. A termelés segítése, a káderutánpótlás biztosítása Fokozott törődés a munkásokkal- A könnyűipari rekonstrukció után milyen gondok maradtak, amelyek a több mint 430 000 dolgozót loglalkoztató iparág tevékenységét károsan befolyásolják?- Kézenfekvőbb lenne először az eredményekről beszélni, dehát oz újságírók hajlamosak orra, hogy azokat természetesnek vegyék...- örülünk minden kimagasló teljesítménynek, de a dolgokat úgy vélem, inkább a kritikus szemlélet viszi előre.- Nem mindig. Nemrégiben Szíriában jártam. Vendéglátómmal o Budapesti Nemzetközi Vásárról beszélgettünk. Azt kérdeztem, miért nem vesznek részt ezen? Ügy vélem, mindkét ország érdekeinek megfelelne ez. Azt válaszolta, hogy nem tartja érdemesnek, mert ők színtelennek találják a BNV-t. Megdöbbenéssel kérdeztem: honnan gondolja ezt? Az önök újságjaiból — válaszolta. Nos hát ennek ellenére annak a kétségtelen ténynek tudatában, hogy az utóbbi években mennyiségben, minőségben nagymértékben javítottuk a hazai áruellátást, és exporttevékenységünk is ugrásszerűen javult, beszéljünk a gondjainkról, mert valami valóban nincs a helyén. Talán a mesterségbeli tudós. Egyre kevesebben lesznek, akik kezük csodálatos mozgásképességével, oz ügyes gépek segítségével képesek egészen kiváló minőségű termékek létrehozására. Mint például a Pécsi Faipari Szövetkezetben. A fiatalok számára vonzóvá kell tenni a könnyűipart, az itt dolgozó vezetőknek a szakma művészeivé kellene válniuk. Hiába tanítják a főiskolákon a differenciál egyenleteket, ha a kikerülő mérnökök nem tudják megkülönböztetni a selyem fényoldalát a másiktól. Pedig nekünk most nem a kutatóintézetekbe kellenek a szakemberek, hanem például a Vörös Október Ruhagyárba a szalaqok irányításához, hoav exportképes termékeket gyárthassunk Idehaza csodálkozva tekintünk például egy munkaszervezőre, aki a nadráqszalag mellé ülve valamennyi műveletet megmutotja a hosszú évek óta ott dolgozó munkásoknak, akik közül jó- néhányan csak egyre képesek a negyvenből. Aztán tudományos elméleti felkészültséggel átszervezi a folyamatokat 30 százalékos teljesítménynövekedéssel. S ha már itt tartunk: eladni sem tudunk tisztességesen. Ha már előállítunk jó terméket, legyenek nagy szaktudással, nyelvismerettel és diplomáciai érzékkel rendelkező szakembereink, akik a piacon jól képviselik érdekeinket. Sokszor a legkiválóbb termékeink is langyosan kelnek el, mert a hiányos nyelvtudás leplezése érdekében vita nélkül kötünk üzleteket. Vagy nem tudjuk megmondani a vevőnek, hogy lehetséges-e a zokó zsebét másképpen elhelyezni...- Termékeink' rangját tehát nemcsak a gyárakban, hanem az eladásnál is növelni, vagy rontani lehet.- Sőt még később is! Érdemes figyelemmel kísérni, hova kerül a magyar termék. Kosoras áruként, turkáló-polcokon a nyugati vendégmunkások vásárolják, vagy udvarias eladók kínálják. A Pécsi Faipari Szövetkezet legutóbbi üzletkötése alkalmával például termékeik önmaguk 3 százalékos áremelést vívtak ki és 20 százalékkal magasabb (előkelőbb) áruházi fokon kerülnek eladásra a nyugati áruházakban. Sokszor persze nagy tévedés a mi magatartásunkban, hogy nagy szeretettel fogadjuk a külföldi vásárlót, ölelés, cigányzene, ebéd, ajándék ... Ebből még nem lesz üzlet. Fontosak a személyes kapcsolatok, de csak termékeink színvonala, kereskedő mentalitásunk vezethet eredményre. A könnyűipar piaci magatartásában mindig alapvetően fontos, hogy a belföldi igényeket kielégítsük. Itthon is egyre inkább rugalmasnak kell lennünk. Az idén például elmaradt a tavasz, a kereskedelem nyakán maradtak a tavaszi holmik. Persze, omennyire lehet, számítani kell ilyenre is, az időjárásnál azonban vannak kiszámíthatóbb dolgok, mint például a divat. És egyre többet kell gondolnunk a tartósságra, a minőség nem szűkülhet le a szép termék fogalmára. Az emberek lassan megtanulnak takarékoskodni, nem fognak egyetlen olyan dol- qot sem venni, ami számukra luxusnak tűnik. A külpiacokon szocialista kötelességeinknek eleget teszünk, de el ne felejtse senki, hogy a minőségi követelmények ma már ott sem másodrangú kérdések. A tőkés piacokon arra kell törekednünk, hogy az egy munkaórára eső nyereség minél nagyobb legyen, csak mennyiségi követelmények nem lesznek elegendők a dollár elszámolású piocainkon.- Érdemes nekünk bérmunkát vállalnunk? — Az NSZK-ban 22 márka egy termelő óra (bér, energia ...). Itthon van olyan vállalat, ahol óránként 4 márkás bérmunkával már dicsekszenek. Ez nem megy. Persze, hogy kérik tőlünk a bérmunkát. Az NSZK-beli színvonalat természetesen nem tudjuk elérni, de 7—8—9-et igen. Nem szabad a bérmunkát egyértelműen kiátkozni, de a magyar anyagoknak is teret kell biztositoni. Van arra is példa, hogy magyar export-szövetet a külföldi cég ki sem visz az országból, hanem, itt bérmunkában feldolgoztatja. Sokkal jobban növelni kell a könnyűipari vállalatok vertikális együttműködését, közös érdekeltségét. — A könnyűipari beruházások mennyire képesek szolgálni ezt? — Főként a termelési struktúra átalakítását szolgálják, a beruházással kapcsolatos hibák nem is ebben vannak. Hazánkban is végre rá kellene jönni, hogy a szociális, biztonsági, munkavédelmi és szabvány- előírásaink messze meghaladják a nálunknál sokkol gazdagabb országok hasonló követelményrendszerét, nem beszélve saját anyagi lehetőségünkről. Az új technika beszerzése elengedhetetlen, de a meglévőt is jobban kell óvni. Ki kell a gépeket cserélni, ha rosszak, ha elavultak, de addig a maximális kihasználás mellett tartsuk, javítsuk őket, keressük az olcsó megoldásokat, ha azok funkciójukban el tudják látni a termelés szolgálatát, nem szükséges azonnal a legdrágább nyugoti berendezéseket megvásárolni.- Az ön véleménye szerint mi az, ami egyaránt szolgálja a könnyűipar, a népgazdaság és a fogyasztók érdekeit? — Milyen magatartás? Elsősorban ne kezdjünk az új szabályzókban azonnal kiskapukat keresni. A népgazdasági érdekek és o vállalati érdekek (minden vállalati dolgozó azonban egyben fogyasztó is) összhangjának megteremtését bízzuk a szabályzásra, ha pedig nem mindenütt és azonnal tökéletes ez, várjunk tisztességgel. Nem lehet tovább az egyenlősdit tűrni, csak így tudjuk azokat az ügyes kezű szakembereket jól megfizetni. Miért ne kereshetné sokszorosát tehetségtelen, lusta, csak a száját jártató társánál oz, oki amikor kezébe vesz egy cipőt, látja annak anatómiáját, intimitását, finomságát és aki akár a szalag mellett, akár egyedileg ennek megfelelően okarja megcsinálni. Az én apám bognár volt, de még a kapanyelet is úgy munkálta meg, hogy lássék azon a kezenyoma. Lehetséges, hogy hosszú ideig kevés pénzünk lesz. Használjuk hát eszünket, mert tehetséges nép a miénk. Akkor látszik ez igazán, omikor külföldön vállal munkát, ahol csak valóban munkával lehet megélni. Teremtsünk hát idehaza is ilyen közeget, és érje meg annak, aki hosználja eszét és kezét is ... Lombos! Jenő A személyzeti munka egyre bonyolultabb. Nem a sok kimutatás, adminisztráció miatt, hanem azért, mert a dolgozó emberhez alapos emberismerettel kell közeledni. Ezen kívül érteni kell ’a vállalati, szövetkezeti gazdasági célok köz- gazdasági megismertetéséhez, a kitűnő munkahelyi légkör megteremtéséhez, vezetők és beosztottak harmonikus egységének kialakításához, hogy a termelés egyenletesen folyjon. Megkérdeztem személyzeti osztályvezetőktől, előadóktól, hogy miként közelednek a dolgozókhoz és mind magasabb termelési követelmények mellett miként töltik be a kiváló munkára mozgósító, szervező szerepüket. A KISZÖV személyzeti és oktatási osztályvezetője, Farkas Károly: — A most már rangos szakma feltételez nagyfokú lelki, pedagógiai elhivatottságot, ösz- szetettebb tudást így például a személyzetis jártas a vezetés. és a közgazdaságtudományokban is, jól együttműködik a szövetkezeti vezetéssel, valamint a termelés elsőszámú irányítóival. Ért a kitűnően és példamutatóan dolgozó munkások nyelvén, rájuk hallgat. Lukács Lászlóné, a Baranya megyei Népművészeti Szövetkezetben öt éve személyzeti osztályvezető: — A türelmemet sose veszíthetem el. Legnehezebb az objektivitás talaján megmaradni. Közönyössé sose válhatok és embermegismerési módszereimet mindig finomítom. Sokat adok a négyszemközti beszélgetésekre. Érdekeket ütköztetek és egyeztetek vezetők és dolgozók között, de igazában a vezetés reális, jószándékú céljait közvetítem a meggyőzés erejével. Célom, hogy a megfelelő ember a neki legalkalmasabb helyre kerüljön és megítélésében legelső szempont a végzett munka minősége. Szili László, 41 éves, kilenc éve intézi a DDGÁZ-Művek személyzetis ügyeit: ■ — Egyre több lesz a kitűnően megvalósítandó termelést célkitűzés és eközben nem szabad elfelejtenünk az embert, vagyis törődni, foglalkozni kell vele, hogy jó közérzetben, ideális munkahelyi légkörben dolgozhasson. A parancsolgatás helyett mind fontosabb lesz az öntudatra építés, ami feltételezi, hogy a vezető egyben jó nevelő is. Mind fontosabbá válik a szilárd munkaerkölcs, munkafegyelem megteremtése és ebben óriási szerepet játszik a közvetlen vezetők példa- mutatása. A célok megértetése a mind fárasztóbb személyzetis feladat, de azt sem könnyű megértetni, hogy egy vezető alkalmassága nem korhoz kötött. Megszűnőben, hogy az alkalmatlan vezetőt csak segítjük, vele szemben az elvárásokat csökkentjük. Mind tervszerűbb a káderutánpótlás, de eközben „trónörökös farmokat" nem alakíthatunk ki. A qazda- sági vezetés, a párt, a KISZ, a szakszervezet és a személyzeti osztály egysége a termelési feladatok megvilágításában, az emberek megítélésében csak egységes lehet: ez szigorú követelmény. A jól kiválasztott vezető-tartalék az előrelátás, a későbbi gazdasági stabilitás és siker forrása. Nem uralkodhat el. hogy a vezetés különböző szintiéin lévők bérbe adják a felelősség és a döntés jogát, sőt kötelességét. Plattner Péterné, a Pécsi Kesztyű, és Bőrdíszműipari Szövetkezetben öt éve személyzetis, — Ha az embert megismerem, megértem, segítem ügyesbajos, aprónak tűnő dolgaiban is, biztos, hogy a közös, vagyis a szövetkezeti érdekünk mellé áll. Mindig ellenőrzőm, hogy javaslataim megvalósulnak-e. Sok múlik azon is, hogy a meggyőzéssel, a szép szóval mennyire tudják a személyzetisek mozgósítani a munkásokat öntudatukra, jellemükre hatva — a még több, minőségileg is valóban megfelelő munkára. Csuti J. Csak a lakosságnak nyújtott szolgáltatást segíthetik Munkaviszony mellett ipart gyakorló szakmunkások Munkájuk értéke már 40-45 millió forint értékű A vállalati és a közérdek „ütközői” — Úgy kell a munkaviszony melletti ipargyakorlás az embereknek, mint a kiskert — ezzel fogad Neszmély László, a KIOSZ Baranya megyei titkárhelyettese. — Megyénkben már több mint 1200-ra tehető az olyan szakmunkások száma, akik végigdolgozva munkahelyükön a nyolc órát, továbbra is munkában maradnak, hogy a szolgáltatás nehéz helyzetét enyhítsék. Csaknem félezren az építőiporból verbuválódnak, elsősorban kőművesek, vízvezeték- és villany-, valamint gázszerelők. A legtöbben saját erőből műhelyt rendeztek be, nem sajnálják a szerszámokra a pénzt és bármikor elérhetők. Most már évente mintegy 40— 45 millió forintos termelési értékkel segítik a lakossági szol- gáltotást. Számuk nő, idén például 150-nel többen váltották ki a működési engedélyt. Mindenképpen hasznos a tevékenységük, de a vállalatok, a szövetkezetek, melyeknek főállásban a dolgozói, vajon miként viszonyulnok mindehhez? Még mindig erős az ellenállás, vagyis nehezen engedik őket ilyen formában dolgozni. KÖRMENDI KALMAN, a DÉDÁSZ pécsi üzemigazgatóság vezetője:- Csak azt engedjük el, oki oz üzemben kiváló szakmai tudást bizonyít és mellékfoglalkozásának minőségét lokossági panasz egyszer sem kifogásolja. Nem tagadom, jó néhány kérelmet elutasítottunk. SÓLYOM DEZSŐ, a Pécsi Tatorozó Vállalót munkaügyi osztályvezetője: — Csak az mehet, aki két éve már munkaviszonyban van nálunk, és ez alatt kiválóan bizonyította szakmai felkészültségét. Nálunk a gyenge szakember kérelem beadásával sem próbálkozik. Eddig még működési engedélyt nem vontunk be. JUHASZ JANOS, a Mezőfal- vai Mezőgazdasági Kombinát munkaügyi osztályvezetője: — A szolgáltatást segítő mellékfoglalkozások terjednek, de kőművesként, szobafestőként, autó- és tévészerelőként még mindig könnyebb, ha'a kontárkodást választja. SZALAI JÓZSEF üzemgazdász a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetben elfogadott szempontokat vázolja: — Mi legfeljebb őzt engedjük, hogy 2—4 órát dolgozzon ilyen formában, és ne itt az igazi munkahelyén pihenje ki magát. Csak a tapasztalt, legalább tíz éve nálunk munkában állókat engedjük el. MAGYAR MIHÁLY, a Siklósi Építőipari Szövetkezet elnöke: — Ha nem hanyagolja el a fő munkáját, akkor nem hívjuk vissza. Megértjük, hogy egy családalapító fiatal, vagy egy sok-családos többet akor keresni ilyen formában, de már rendeltünk is vissza munkásunkat. Az Épület- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet észrevételeit BAGYAL ISTVÁN elnök mondta el: — Érthető, amikor egy gyár exportra termel, vagy többet túlórázik, nehezebben engedi el a szakmunkását. Néhány cég félti tőlünk a munkásait, hogy burkolt formában a szolgáltató üzemünkbe csábítjuk őket. Aki három hónapon át nem teljesíti a szolgáltatási kötelezettségeit, annak felmondunk, vagyis fontos kritérium, hogy semmiféle lakossági panasz ne fusson be utána. GRÜNHUT ALFRÉD, a Pécs- váradi Építőipari Szövetkezet elnöke: — Még mindig nem tisztázott, vagyis nem ellenőrzi senki, . hogy valóban csak a lakossági szolgáltatást segítő javító- és szerelő munkát végeznek-e. Mert nem egy esetben kiderült, hogy kontárként, ál-kisiparosként űzik a mesterségüket a működési engedély ürügyén. A falun lévő gazdosági üzemek, szövetkezetek ellenállásának leqfőbb magyarázata épp ezen feleletben keresendő. Cs. J.
