Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-02 / 330. szám
1979. DECEMBER 2. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Szülés — fájdalom nélkül A szülőszoba előtt fehér gumicipőt húzunk, a szánkra szintén fehér színű kendőt kötünk, a halványzöld hajsapka is a fejünkre kerül. Az ajtóval szemben lévő, bal oldali ágyon fiatalasszony fekszik oldalára fordulva. Mellette egy széken szürke színű, doboz szerű műszer, a monitor. A szobát egyenletes, a felnőtt szív dobogásánál valamivel gyorsabb ritmusú dobbanások töltik meg — a magzat szívhangjai. A monitor ugyanakkor a fájástevékenységet is regisztrálja: most egy eléggé intenzív fájást jelez. Ám a fiatalasszony változatlanul mosolyog. A kezével végigsimítja a hasát: „Azt hiszem jól haladunk” — mondja. Dr. Jüngling Gyöngyvér — oki elmegyógyász szakorvos — első gyermekével vajúdik. Délelőtt 10 óra körül feküdt be a szülőszobára, rövidesen megkapta az első adag fájdalom- csillapítót. Azóta több, mint másfél óra telt el. Most kezd szűnni az első ampulla hatása, következik a második adag. A hátán több csíkban ragtapasz. Ezekkel rögzítették azt a hajszálvékony műanyagcsövet, melynek egyik vége valahol centiméterekkel a bőr alatt, a gerinc közelében van, a másik vége viszont kint a derekán. Középkék színű, műanyagsapka zárja a derékon lévő végét, amit most levesznek és folyamatosan adagolják a következő adag fájdalomcsillapítót. Egy-két perc múlva megvizsgálják: minden a legnagyobb rendben, hamarosan megkezdődik a szülés kitolási szakasza. De a fiatalasszony még most sem érez fájdalmat, tovább beszélgetünk: — Teljesen ellazultan, nyugodtan töltöttem az időt, nincs bennem aggodalom — mondja. — Érzem az összehúzódósokat, de fájdalmat nem. Most már valóban nagyon közel járunk az utolsó percekhez, elköszönünk tőle. Az ajtóból még visszafordulok, találkozik a tekintetünk. Nekem az jár a fejemben, hogy négy évvel ezelőtt én is pont ezen az ágyon feküdtem és azok az órák bizony nem voltak köny- nyűek. Gyöngyvér ráérezhet a gondolataimra: mosolyogva hunyorít, mintha csak ezt mondaná: „Ne sajnálj, láthatod, hogy nem szenvedek". Alig telik el egy negyedóra, amikor mondják, hogy egészséges kisfiúnak adott életet. Első kísérletek A szülés alatti fájdalom- csillapítás első történelmi példája az 1600-as évekből származik, amikoris a skóciai Edinburghban egy bábaasszony — bizonyos Euphania Macalyan gyógyszerekkel próbált enyhíteni egy vajúdó asszony kínjain. A bábaasszonyt megégették. Érdekes, hogy ugyanebben a városban 1847-ben Simpson tanár szülésnél is alkalmazni kezdte az akkortájt felfedezett éter-narkózist, ami tulajdonképpen az első hatásos és alkalmazható fájdalomcsillapításnak bizonyult. Néhány hónappal később azonban éter helyett már a gyorsabb hatású kloroformot kezdte használni. Öt is erősen támadták, ám Simpsonnak szerencséje volt: épp egy nő, Viktória ült a királyi trónon, aki nyolcadik gyermekét kloroformos altatás mellett hozta világra. Alig harminc évvel később francia orvosok a szuggesztiót és a hipnózist kezdték alkalmazni a szülési fájdalmak csökkentésére, ám az eljárás nem terjedhetett el széles körben, mivel csak kevés orvos volt képes erre. A századunk elején dinamikus fejlődésnek indult vegyipar, a gyógyszerkutatás egyre- másra produkálta a különféle nyugtátokat, görcsoldókat, fájdalomcsillapítókat, altatókat, amiket természetesen sorra kipróbáltak szüléseknél is. Tökéletesen egyik sem vált be. ' A szülés alatti fájdalomcsillapítással szemben ugyanis nagyon magasak a követelmények. Szempont, hogy legyen könnyen és különösebb technikai berendezés nélkül keresztülvihető, olcsó és így a legszélesebb körben alkalmazható, ne veszélyeztesse sem az anya, sém a magzat életét, egészségét, az egész szülés alatt szüntesse a fájdalmat, ne csökkentse a méhtevékenységet, és ne legyen elhúzódó szülés, illetve szülés utáni vérzések okozója, s ne tegye gyakoribbá a műtétes beavatkozásokat. Mivel egyetlen gyógyszer sem felelt meg tökéletesen ezeknek a szempontoknak, az orvosok más irányba is kutattak. Az 1900-as évek elején kezdték vizsgálni, hogy miért keletkezik a szülési fájdalom, holott az ember minden más élettani működése fájdalom nélkül zajlik. Ezeknek eredményeként született meg Angliában Read módszere, a félelem nélküli, szülés, illetve a Szovjetunióban a pszichoprofilaktikus módszer. Mindkét eljárás lényege, hogy szellemi-lelki befolyásolással megelőzzék a szülési fájdalom keletkezését. Új utakon A lumbális peridurális érzés- telenítési eljárást, amit a szülészetben is bevezettek, a sebészet alkalmazta először. A szülészetben való alkalmazása dr. Krasznai Péter kandidátus (fővárosi Péterfy Sándor utcai kórház) nevéhez fűződik. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti Nőgyógyászati Klinikája figyelemmel kísérte az alkalmazás eredményeit és a klinika igazgatója, dr. Csaba Imre professzor ösztönzésére dr. Domino Éva adjunktus, anaesthesiológus szakorvos Budapesten tanulmányozta az eljárás szülészeti gyakorlatát: — A peridurális anaesthesia tulajdonképpen regionális érzéstelenítés — mondja az adjunktusnő. — Az adott terület ellátó ideggyökerét a gerinccsatornához nagyon közel érzéstelenítjük. Egy tűn keresztül nagyon vékony műanyag csövet vezetünk be, ami a tű eltávolítását követően is ebben a peridurális résben marad, s ezen keresztül szakaszosan — a szülés menetének megfelelően — adagolható a helyi érzéstelenítő, azaz a svéd ASTRA cég által előállított Marcaine. Egy-egy szülésnél általában 1 — 2 ampullányi mennyiségre van szükség. Egy ampulla .tartalma 60—90 percig hat. A készítménynek nincs olyan tulajdonsága, ami meggyorsítaná a szülést és lerövidítené az idejét, ám azzal, hogy megszünteti a fájdalmakat, eltűnnek azok — a szüléssel eddig többnyire együttjárt — káros mellékhatások, mint például a kimerültség, a rossz idegállapot, a szöveti anyagcserezavar, amik egyaránt rossz hatással voltak a magzat, illetve a szülő nő állapotára. — Azt mondta, a gerinccsatornához nagyon közel érzéstelenítenek. A művelet nyilván nemcsak elméleti tudást, hanem biztos kezet, gyakorlatot is követel. Mit tervez a klinika, hány olyan szakemberre lesz szükség, akik ezt végzik? — Nincs szükség külön szakemberekre. Csaba professzor már lehetőséget teremtett arra, hogy a klinika adjunktusai begyakorolják és a közeljövőben a klinika több szülész-nőgyógyász szakorvosa sajátítja el ennek az érzéstelenítésnek gyakorlati tudnivalóit. Pécsett is A szülés alatti fájdalomcsillapításnak ezt a módját november elején vezették be a pécsi nőgyógyászati klinikán. Az eredeti elképzelés szerint fokozatosan haladtak volna előre: önkéntességi alapon vá- logatódott vajúdókkal. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezt a tervezett folyamatosságot nehéz betartani, mivel elvétve akadnak, akik a fójdalomcsillapításos szülés helyett ragaszkodnak a „hagyományoshoz". Sokan egyenesen kérik a fájdalom- csillapítást. Természetesen nem a kérés határozza meg egyedül, hogy kinél alkalmazzák. Különböző komoly okok miatt — a gerinc korábbi beteg’sé- gei, véralvadási zavarok, illetve kóros elhízás miatt — nem mindenkinél oldható meg. Pánczól Tiborné november 16-án este fél tíz körül hozta világra második gyermekét: — Elég enyhe fájásokkal jöttem be a klinikára — mondja. — Tudtam a fájdalomcsillapításról és én kértem. Kétszer adtak fájdalomcsillapítót. Az egész szülés alatt hallgattam a szívhangokat, azt hiszem, ez kötött le a legjobban. Török Éva Felújítják a hétemeleteseket Az építők karácsonyi ajándéka Nehéz úgy egy hétemeletes házat felújítani, hogy benne vannak a lakók is. Pedig a rekonstrukciót a 39-es dandár úti épületeknél meg kell csinálni. A másfél évtizede átadott hétemeletesekben már jócskán elavult a melegvízszolgáltatás gázbojleres megoldása, a konyhákban zömmel nem is működ, tek ezek a berendezések. Központi melegvízszolgáltatást terveztek helyette, s ehhez falakat, födémeket kell áttörni. S ha már ekkora a fölfordulás, akkor az egész fürdőszobát felújítják: új padozat, új csempe. Ugyanez a konyhában, de ott a beépített konyhaszekrények is tönkrementek már. Ahol kell, a szobákban a parkettet is lecserélik, végül ki is kell festeni . . . Tavaly kezdték meg a 39-es dandár úti hétemeletesek rekonstrukcióját. Elkészült az 1-es, a 3-as. Idén őszre meg az 5-ösbe fogtak bele. — Ha már ilyen feltételek kö. zött kell dolgoznunk, igyekszünk minél gyorsabban elvégezni a munkát — mondja Habó József, az Építő- és Tatarozó Vállalat igazgatója. — A lakókhoz kis stencilezett felszólítást dob. tunk be, hol és kinek jelenthetik a kellemetlenségeket, panaszokat. Külön szerződést kötöttünk a VILLGÉP-pel, ha a mi munkánk során hibásodik meg a lift, soron kívül javítják meg. Amíg a konyha el nem készül, mindenkinek gázrezsót biztosítunk. A felújítás során pedig a lakó igényeit is figyelembe vesszük. Ha valaki például nem fehér, hanem más színű vagy mintás csempét okar a fürdőszobába, és mondjuk a mennyezetig, a dolgozók úgy csinálják. És csak a csempe árának külön- bözetével kerül mindez többe. A lakónak csak ennyit kell megfizetnie. Ugyanez vonatkozik a konyhaszekrényekre is. Ha valakinek nem jó a rendszeresített — egyébként igen tetszetős - beépített szekrény, vehet ma. gának másikat, a vállalat ugyanúgy ingyen beépíti. Hogy egyébként mibe kerül ez a felújítás? Egy lépcsőházban harminckét lakás van, az összesen mintegy két és negyedmillióba! Az ötös épületen száznál többen dolgoznak ezekben a hetekben. Az átadási határidő ugyan december 31-e, de karácsonyra szeretnének túl lenni az egészen. Ez lesz az építők karácsonyi ajándéka. Zs. I. Dogmák? Vannak-e új dogmák? A kérdés némileg ellentmond önmagának, hiszen általában ami új, az aligha lehet elavult, megváltoztathatatlannak hirdetett, kötelező erejű tétel. Az viszont igaz, hogy amikor általában dogmatizmusról, megmerevedett tanokról beszélünk, leginkább arra az időszakra gondolunk, amikor a politikai vezetést, a politikai gyakorlatot általában az ilyen tételekhez való ragaszkodás, egyfajta sematizmus jellemezte. Vagyis amikor a valóság kérdéseire rosszul válaszolt a politika. Már maga az a felfogás, hogy bizonyos tételek elévülése csak meghatározott korokban jelent valós veszélyt ez is dogma. A körülmények szüntelenül változnak. Új nemzetközi helyzetben és új hazai környezetben kell dolgoznunk és előrehaladnunk. Ezek a változások megkövetelik, hogy az élet különböző területein kialakított állás- foglalásainkat frissen és rugalmason szembesítsük a valósággal és merjük kimondani: vannak, lehetnek korábbi megállapításaink, amik már nem helytállóak, új döntésre, új állásfoglalásra von szükség. Ez nem jelenti a politika fő irányvonalának változását, vagy változtatását. Éppen a helyesen kitűzött, fő célok elérése érdekében kell a gyakorlatot, a cselekvést, az új körülményekhez igazítva helyesbíteni, a legteljesebb elvszerűség megőrzésével. Ez a szembesítés mindenkori kötelesség. Azt is tudni kell, hogy az önvizsgálat nemcsak a központi szervek feladata, hanem mindenhol az, ahol bármilyen döntés, elhatározás születik. És egyáltalán nem véletlen, hogy napjainkban különösen szükség van e rugalmasságra és szembesítőkészségre. Enélkül aligha teljesíthetnénk feladatainkat. Gazdasági életünkben például észrevehető egy szemléleti merevség, amely elegendőnek tartja a vállalati önállóságot: a gazdasági eredményesség feltételének, az irányítási mechanizmus korszerűségi kritériumának tekinti. Az ilyen dogmává merevedett szemlélet nyomban értet- lenné válik, ha a központi irányítás a változó körülményekhez és követelményekhez iqazodvo közvetlen eszközökhöz is hozzányúl. Szinte kórusban hallani a minősítést: ez nem „me- chanizmus-konform", vagyis nern egyezik a mechanizmus alapelveivel. Mit lehet erre mondani? A gazdaságpolitikai célok elérését nem köthetjük szent és sérthetetlen sémához. A központi gazdaságirányítás az onyagi és nem anyagi termelés folyamatában, elkerülhetetlen esetben, a társadalom egésze érdekében avatkozik be, hol közvetett, hol közvetlen eszközökkel. A gazdaságirányítási eszközök megválasztásánál pedig nem lehet rendező elv egy korábbi feltételrendszer gyakorlatának receptszerű követése. Maradva a gazdaságpolitika területén, de most már inkább a közvélemény megmerevedettségéről szólva, még mindig sokan tesznek egyenlőségjelet a fejlődés és a szakadatlan mennyiségi növekedés közé. Pedig o magasabb színvonalú igényekhez mért termelés, gazdaságfejlesztés mai, intenzív szakaszában a hangsúly többé nem a mennyiségen van. Nemi a bázisokhoz mért számszerű növelésre van egyértelműen és mindenütt szükség, hanem sokkal inkább a rugalmas változtatásra. Von, amiből több kell, van, amiből kevesebb és van amire egyáltalán nincs szükség: így hatékony a fejlődés. Az sem. igaz, hogy ha valami egyszer megszületett, azt feltétlenül fejleszteni kell a gazdálkodás, a működés során. Az intenzív gazdálkodás természetszerűen minősíti túlhaladott dogmává a mechanikus mennyiségi növelés szemléletét és gyakorlatát. A munkahelyek számának szociálpolitikai indokú gyarapítása nyomán merevedett tétellé az, hogy a teljes foglalkoztatottság letéteményese a vállalat, és hogy ezt a nagy vívmányt a munkahelyeknek kell garantálniuk. Ez a gyakorlat elavult. A társadalmi érdek ma már az, hogy a vállalatoknál ne moradjanak feleslegesen vagy csak látszólagosan foglolkoztatott dolgozók, hanem olyan helyekre lépjenek át, ahol társadalmilag szükséges és fontos munkát végeznek. Ebből következik, hogy a teljes foglalkoztatottságot nem a vállalatnak, hanem az államnak kell garantálnia. A teljes foglalkoztatottság fenntartása a társadalom felelőssége úgy, hogy mindenki képzettségének és képességeinek megfelelő helyen dolgozzék. A vállalat feladata és felelőssége pedig az, hogy annyi és olyan dolgozót foglalkoztasson, amennyi és amilyen indokolt. Feltehető, hogy a becsületes szembenézés során sokan a hasonló példák sokaságát tudnák fölidézni. Ezúttal elégedjünk meg ennyivel, abban a reményben, hogy az új körülmények mindenhol, minden arra illetékest előbb- utóbb ráébresztenek az ilyenfajta önvizsgálat halaszthatatlanságára, az élet által túlhaladott nézetek és gyakorlati módszerek kiselejtezésére. Soltész István FELNŐTTOKTATÁS AZ EGYT-BEN. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban a különböző szakmai és közművelődési tanfolyamokon a gyár mintegy hétszáz dolgozója vesz részt.
