Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-02 / 330. szám

1979. DECEMBER 2. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A Dunántúli napló Mire számíthatunk 1980-ban? Beszélgetés Horváth Lajossal, a Baranya megyei Tanács elnökével, az országgyűlés terv és költségvetési bizottságának titkárával Az országgyűlési képviselő munka jelentős része az ál­landó bizottságokban folyik, a részletekbe menő vitákra itt nagyobb lehetőség nyílik, mint a nyílt üléseken. A képviselők saját területük érdekeit ezeken a fórumokon tudják legjob­ban egyeztetni az országos érdekekkel. Morvát Lajos, az országgyűlés terv- és költség- vetési bizottságának titkára, mint a Baranya megyei Ta­nács elnöke, mint országgyű­lési képviselő nincs tehát könnyű helyzetben, amikor mindhárom tisztében jó mun­kát kíván végezni. — Mi a feladata az or­szággyűlés állandó bizott­ságainak? Különösen “a terv- és költségvetési bizottság munkája érdekelne. — Elsősorban, hogy folya­matosan segítsék az ország- gyűlést o törvényalkotó, el­lenőrző tevékenységében, elő­mozdítsák az országgyűlés tár­gyalásainak eredményességét, ugyanis munkájuk közvetlenül kapcsolódik a plenáris ülések­hez. Ugyanakkor az üléssza­kok között is aktív munkát folytatnak, ezzel biztosítják az országgyűlés működésének fo- lyamatossáqát, gyakorlati te­vékenységét. Az állandó bi­zottságok véleményezik a ké­szülő törvényerejű rendelete­ket is. — A törvényjavaslatok kö­zött sajátos, nagyon fontos helyet foglal el a költségve­tés, illetve a költségvetés vég­rehajtásának (zárszámadás) törvényjavaslata, ezek előkészí­tése. A költségvetést vala­mennyi bizottság, a zárszám­adást a bizottságok többsége megtárgyalja ugyan, mégis természetesen legrészleteseb­ben ezekkel g dolgokkal a terv- és költséavetési bizottság foglalkozik. A képviselők a vi­tához áttanulmányozhatják a részletes költségvetési előter­jesztést, sőt a aazdasági ága­zatok tá jékoztatóit is. A ta­pasztalataim szerint már az előzetes bizottsági tárgyaláso­kon a kéoviselők több mint e a vh armada elmondja iavais. latnit. amelyeket *a törvényja­vaslat végleges megfogalma­zása sarán figyelembe vesz­nek. — Milyen témák szere­peltek mostanában a terv- és költségvetési bizottság ülésein? — Csak a legutóbbiak közül említek néhányat: a gazda­ságtalan termelés visszaszorí­tásának lehetőségei, a jöve­delem- és keresetszabályozás milyen differenciálási lehető­séget nvújt a jobb munka el­ismerésére . . . — Úgy érzem, ez különö­sen éles vitát válthatott ki önök között. — Valóban. Két ellentmon­dó, de nem összeegyeztethe­tetlen kérdést kell ugyanis megoldani. Mérsékelni szüksé­ges a keresetkülönbségeket a kis és nagy családok között, sainos hazánkban általában mérséklődtek a kereseti kü- lönbséaek. A béremelések alig függnek össze a teljesítmé­nyek elismerésével. A szabá­lyozás automatizmusának kö­szönhetően a munkások kere­sete az elmúlt években gyor­sabban emelkedett a nem fi­zikai állományú dolgozókénál, ezen belül azonban a bonyo­lult, nagy szaktudást követelő munka díjazása pontosan olyan arányiban emelkedett, mint az egyszerű betanított munka anyagi elismerése. Hosszas vita után egyetértés alakult ki: nem szabod félni a ma még meglepőnek szá­mító kereseti különbségektől sem, ha ez valóban a teljesít­mények növekedését, a minő­ségi munka javítását szolgál­ja. — Az 1979-es népgazda­sági terv elemzése során észrevehető már, hogy csök­kennek az életszínvonalun­kat károsan befolyásoló té­nyezők? — Nemrégiben, a bizottság legutóbbi ülésén, éppen ezzel foglalkoztunk, hiszen az 1980- as költségvetés összeállítása nagymértékben az idei eszten­dő eredményei alapján lehet­séges csak. Nem lehet o kér­désre egyértelműen sem igen­nel, sem nemmel válaszolni. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az 1979. évi népgaz­dasági terv legfőbb célkitűzé­sei teljesültek, mégsem javult a kívánt mértékben helyze­tünk. Vegyük talán sorba az egymással ellentétesen ható tényezőket. Jó folyamat indult meg, fel is kell gyorsítanunk, hogy a számunkra előnyös ter­mékeket gyártó ágazatokban gyorsabban nő a termelés, mint másutt. Ugyanakkor a termékszerkezet átalakítása az egyes vállalatokon belül még mindig lassabban halad a kí­vántnál. A közelmúltban 31 jelentős vállalatnál végezték vizsgálatot: a termékszerkezet korszerűsítésében, a hatékony­ság javításában sikerült-e lép­niük? Közülük 12-ben az ál­lam kénytelen megvonni a to­vábbi támogatást, ugyanis gazdaságtalan a tevékenysé­gük. A mezögazdoságban 17 termelőszövetkezet és öt álla­mi gazdaság évről évre vesz­teséges, ezeknél most alapos - vizsgálattal tárják fel az oko­kat, majd döntenek további sorsukról. Ezt persze vala­mennyi vállalatnak önmagának is meg kell tennie. — Az idén kevesebb beru­házás valósul meg, mint a korábbi években, a belső fo­gyasztás általában is lassab­ban növekszik, mint a nemzeti jövedelem, kereskedelmi mér­legünk szaldója is közel áll a tervezetthez. A rubel elszámo­lású export o terv szerint tel­jesül, a tőkés piacokra több terméket vittünk, mint amilyen értékben vásároltunk. Persze, ez sem egyértelműen jó, hi­szen kivitelünk növekedésének akadályozójává is válhat, ha importunkat ésszerűtlen mér­tékben csökkentjük. Ugyan­akkor az idei esztendő tanul­sága, hogy csupán pénzügyi, gozdasági szabályozással nem tudunk gondjainkon úrrá len­ni. Az irányítás minden szint­jén fantáziadúsabb, sokkal ha. tékonyabb munkára, nagyon sok szervezési intézkedésre és uram bocsá' még vezetőcseré­re is szükség lesz. — Ez tehát az idei év valóban bonyolult mérlege. Erre alapul a jövő eszten­dei költtégvetés. Mindeze­ket figyelembe véve mire szá­míthatunk jövőre, a költség­vetéstervezetben, mely te­rületekre összpontosították a szűkös anyagi alapot? — Mindent összevetve az el­múlt évi költségvetési bevéte­lek meghaladták o tervezettet. Ennek ellenére nem gondta­lan az 1980-as költségvetés összeállítása. Persze hangsú­lyoznom kell, hogy nem az or­szággyűlés tery- és költségveté­si bizottsága alkotja ezt a törvényjavaslatot. Mi képvise­lők csak a társadalmi segít­séget kívánjuk ehhez adni, a megértését, társadalmi elfoga­dását segítjük . . . — ... visszatérve az eredeti kérdésre: pénz nélkül nem le­het az olyannyira kívánt kor­szerű termékszerkezetet meg­valósítani. A válalatak csak élenjáró technikával képesek olyan termékeket gyártani, amely a világpiacon keresett, s amelyet olyan gazdaságosan állítanak elő, hogy érdemes legyen Vele kereskedni. A köz­kiadásoknál is kénytelenek va­gyunk takarékoskodni, csak át­gondolt és nagyon fontos fej­lesztések várhatók. Az állami költségvetés pénzbeni társa­dalmi juttatásokkal kívánja el­lensúlyozni továbbra is az ár­rendszer óhatatlanul szüksé­ges átalakítását. Nagyon ke­serves döntés ez, de másként egyetlen lépést sem tudunk tenni. — Az átlagot meghaladó mértékben csak az egészség- ügyi és kulturális területen szá­míthatunk fejlesztésre. A kór­házi ágyak, a körzeti orvosi rendelők, iskolák, óvodák, böl­csődék száma nő, meglévő anyagi lehetőségeinket erre kell összpontosítani. A jövő esztendei költségvetés szelleme azt sugallja, hogy általában az ellátás zavartalanságát szükséges biztosítani. — Milyen feladatot je­lent ez önnek, mint a me­gyei tanács elnökének, mint képviselőnek, mint a terv- és költségvetési bizottság titká­rának? — Természetesen, mint az államigazgatás megyei v ete­tője ugyanazokat a célokat akarom megvalósítani, mint amelyet említettem. Arra kell azonban ügyelni, hogy való­ban jól meggondoljuk mi a terület legégetőbb gondja, mi szolgálja legjobban az itt élők érdekeit. Tulajdonképpen, mint országgyűlési képviselő is ezt szolgálom. Nem könnyű azon­ban a közvélemény támoga­tósa nélkül, annak ellenére ezt a célt megvalósítani. Én az országgyűlésben a válasz­tók, a társadalom hangját képviselem legjobb tudásom szerint. Kétirányú dolog ez. Ugyanis oz országgyűlés dön­téseit viszont o választókkal meg kell értetnem, elfogadtat­nom, az óhatatlanul felmerülő ellenállást csökkenteni. Remé­lem, e szándékot segíti ez a beszélgetés is. Ugyanis csak ebben oz esetben lehetséges gazdasági helyzetünkön olyan mértékben javítani, amikor nem lesz szükség olyan kese­rű kényszerintézkedésekre, ame­lyeket nem éppen örömmel ve­szünk tudomásul . . . Lombosi Jenő A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kivitelezésében a belvá rdgyulai, nagykozári, szederkényi, kátolyi és pécsváradi tsz 7 millió forintos beruházással agrokémiai telepet épit Pécsváradon. A léte­sítmény még ez évben tető alá kerül. Baranya idegenforgalma Harkány ellenpólusa lehet Rumenya? A pécsi sétatérre ráférne a csinosítás Lassacskán fél esztendeje, hogy nem kell „kereskednie", Baranya kereskedelmi ügyeivel már Balaskó Istvánné birkózik, lakabos Zoltánná pedig minden idejét az idegenforgalomnak szentelheti, pontosabban an­nak, hogy minél jobb feltéte­leket lehessen teremteni Bara­nya és Tolna „eladásának". A meavei tanács kereskedelmi osztályától történt nyugdíjba vonulása előtt is a Mecsekvidé. ki Intéző Bizottság titkára volt és most is az. A pécsi városházán a MIB hivatali helyiségében beszélge­tünk. A téma: Baranya idegen- forgalma, közelebbről pedig a MIB tevékenysége. Fél évvel ezelőtt még egyszerűbb volt a dolog. Amit a MIB titkára tár­sadalmi vonolon elkezdett, azt a tanácsi osztályvezető hivata­losan vihette tovább. Most ez megváltozott és mégis nagyon természetesnek veszi, hogy nincs jogosítványa az ügyekben való hivatalos eljárásro. Ez már a tanács dolga és a tanács nem is marad ki semmiből. Mondom, egy vasárnap dél­után hiába okartam megnézni a nagyharsányi műemlék­templomot — zárt kaput talál­tam. Jakabosné a magyarher- íelendi meleg vizes strand új kútja körüli bonyodalmakat em­líti. Aztán, ha már fürdő, Orfűt említem: túlértelmezett hivata­los hatalommal zavartak el a bójától, amikor ott úszás köz­ben megpihentem, de senki nem törődött azzal, omikor oz algásodástól síkos lépcsőn egy tájékozatlan idegen elcsúszva, majd a gerincét törte. A MIB titkára a Jakabhegyet mondja, hogy milyen szépen folyik o fel­tárás, de mindjárt hozzá is fű­zi: kár volt egy követ is a fel­színre hozni, hiszen nem lehet megvédeni és mindent tönkre­tesznek a pusztító kedvű huli­gánok . . . A MIB-bel folytatjuk: — Egy intéző bizottság tekin­télyalapon szerveződik, hiszen olyanok vannak benne, akik­nek valamely területén szavuk van. De a tényleges munka a területi bizottságokban folyik, amelyek rendszeres és szerve­zett életet élnek. Most, hogy csak a MIB a munkám, a te­rületi bizottságokra akarok több gondot fordítani, mert nagyon fontos, hogy oz egész területet átfogjuk. Csők így menthetjük meg azt, amit meg kell - és még meg lehet — menteni. — Mire kell odafigyelni? — Számba kell vennünk azo­kat a helyeket, ahol természeti, műemléki, népművészeti érté­kek találhatók, s amelyekre fel­hívhatjuk a köz figyelmét. Ne csak az üdülő legyen az egyet­len programja annak, aki ide­jön, hanem ismerje meg az egész tájegységet. — Az emberekben az a tév­hit él, hogy a MIB egy gazdag nagybácsi. . . — Van pénze a MIB-nek, de ez oly kevés, hogy inkább csak kezdeményezni tudunk vele dol­gokat. És már ez is nagy do­log, ha meg tudjuk találni azokat a partnereket, okik a maguk kevés pénzét ugyanorra a célra tudják fordítani, amire ml a magunkét. Előkerül egy kimutatás: az elvégzett munkákat sorolták fel benne, amiből az derül ki, hogy a MIB által felajánlott összeg háromszorosa termelő­dik meg. — A legutóbbi elnökségi ülé­sen az elnéptelenedő falvak üdülöfalvakként való hasznosí­tásának az igénye merült fel. — Most a megyével együtt kell megkeresnünk azokat a falvakat, amelyek környezetük révén üdülőfalvak lehetnek. Ez nagy dolog lenne, de ho nem sietünk, vége, lemaradunk ... Ezt mindenkinek látnia kell, aki a munkája révén valami­képp kapcsolódik ehhez. üdülőfalu — a fogalommal még barátkozni kell, hiszen az üdülés a mi köztudatunkhoz szorosan kapcsolódik a vízhez, sokszor az akármilyen vízhez. Azt tartjuk igozi nyaralásnak, ha jól belemerítkezhetünk va­lamilyen vízbe. A beszélgetést Harkánnyal folytatjuk. — Egészségtelenül túlzsúfolt, nagyon sokan {űrödnek ott, akik nem gyógyulást keresnek, hanem egyszerűen csak meleg vízben szeretik áztatni magu­kat. Szükséges ezeknek Har­kányban ázni? — Azt hiszem, nem. Ezért is keressük már régóta az ellen­pólust. Magyarhertelenden az új kút már ad vizet; ott most a szintentartás a fontos és a komlói TB patronáló tevékeny­sége. .. És jó volna valami egyszerű összekötő út Orfű fe­lől — a kirándulóközpontnak jó kiegészítője' lehetne ez o me­leg vizes fürdő. Persze, az iga­zi ellenpólus Szigetvár lehetne, de még csak remény sincs rá, hogy egy bizonyos szerény szín. vonolemelésen túl valamit is el­érhessünk. Aztán itt van még Romonya is, amelynek térségé­ben szövetkezeti alapon kelle­ne üdülőterületet szervezni — állami pénzek nélkül. Szakem­berek szerint a mezőgazdasá­gilag rosszul hasznosítható völgyben oz orfűinél többször- te nagyobb tórendszert lehet kialakítani, és ezt még tetézni is lehet az ellendi meleg víz he­lyi hasznosításával. Orfű sok tanulsággal szolgált. Ho eze­ket figyelembe vesszük Romo- hyán, csodálatos üdülőterületet teremthetünk. Amikor ez szóba kerül, mindig Gunaros jut az eszembe — ott a dombóvári to. nács kezdeményezésére tégla- jegyekből, a helyi erők össze­fogásából született az üdülőte­rület. Miért ne csinálhatnánk mi is így? Végül Pécsről beszélünk. — Nagyon szeretném, ha a történelmi belvárosban, de fő­leg a Székesegyház környezeté, ben tudnánk valomit tenni azért, hogy tavaszra valame­lyest más kép fogadja az em­bereket o mostaninál. A MIB szerényen ugyan, de tud segí­teni, — mint onnakidején a vár­falhoz is hozzá tudtunk adni —, ha a területi bizottságnak van erre igénye. És miért ne lehetne? A séta­tér elbírna egy kis csinosí­tást ... Hársfai István /

Next

/
Thumbnails
Contents