Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-07 / 306. szám
1979. november 7., szerda Dunántúli napló 9 Ivan Ivanovics Gubar Két fő törekvés van falun: házat építeni és autót venni Emlékezés a katonától A Kárpátok lábánál Ivan Ivanovics Gubar, a turki járási párt- bizottság első titkára adott fogadást a magyar küldöttség tiszteletére. Kis filagória egy tóparton. A völgyet már átjárta az erdők hűvöse, és a hegyek fölé ezüstkoszorút fon a-hold. A táj, mint Markó Károly festményein, majdnem idillikus. Vagy 500 méterre negyedóránként egy szerelvény robog el, hol kelet, hol nyugat felé. Elhangzanak a pohárköszöntők. Aztán a nesztelen csend romantikája emlékezésre késztet. Az egykori ezredes, a járási pártbizottság első titkára, őszhajú, szikár, szálegyenes férfi feláll és katonáiról szól. Én akkor lettem katona, amikor szaladni kellett. Úgy tűnt az első hónapokban, hogy a szovjet hadsereg szétesett. Nagyon nehéz volt azt látni, hogyan menekülnek a katonák. Visszahagyják feleségüket, gyermekeiket, és nem tudták kikre. Volt, aki másfél évig hírt sem kapott, s mindig hibáztatta magát, hogy nem tudta megvédeni hazáját. Én a 9. osztályt fejeztem be, amikor kitört a háború és először Prágában borotválkoztam, amikor véget ért. Megrendítő volt a pillanat, amikor először találkoztunk újból az otthoniakkal. Mi épen hagytuk' ott a falvakat. Amikor visszajöttünk, majdnem mind a földdel egyenlő. És a család földbe vájt üregekben élt, már aki életben maradt. Az elsők között voltunk, akik a határhoz értünk. Mit éreztünk akkor? Egypár perc, és az ellenség földjén leszünk. Az ellenség földjén, amely nemcsak a katonákat ölte, hanem három évig a családokat is. És nem volt egyetlen katonám se, aki valakit el ne veszített volna. Megpróbáltuk magunkba fojtani a gyűlöletet —, ez_t mondta a párt. Meggyőztek, nem szabad összekeverni Hitlert, Horthyt, Antunescut a néppel. Hogy aztán könnyű volt már? — Azt nem lehet mondani. Csehországban több mint félmillió katonánk esett el. Én harcoltam Debrecennél, Szolnoknál, -Budapesten és Székesfehérvárnál. Szolnoknál megsebesültem, most is tele vagyok német vassal. Csatákról beszélni nagyon nghéz. A háború az háború. Nem tudom, elhiszik-e, a katona átvitt értelemben soha nem gondolkodik az életről. Én megmondom, néha még a jövőt is latolgattam, amikor tűzszünet volt. Ilyenkor énekeltünk is, de énekeink is fronthangulatúak voltak és szomorú mind. Vannak, akik már meg sem értik, de a katonák gondolata csak - azon járt, hogy élnek-e a hozzátartozóik. A fronton soho nem gondol az ember arra, hogy most kitüntetést kap. Én sokat olvasok. A feleségem már rámszólt, miért csak hadikönyveket. Annyit tudok csak ezekhez hozzátenni, sokat írnak a hősökről. Ott nem volt egyik jobb, mint a másik, mindenki egy volt. Mi az egész háború alatt a mezőn háltunk, mert soha •nem álltunk meg a falvakban. Húsz deka kenyeret kaptunk és cipeltük a géppuskát. De ez a 20 deka sem mindennap ért el hozzánk. És ebből adtunk a gyerekeknek is. Mindig szemem előtt vannak a magyar és cseh gyerekek, akik ették a fekete katonakenyeret és a kását. És mi nem tudtunk nem gondolni rá, mi van a mi gyermekeinkkel. Mint katonáknak fizetésünk volt. De mindent az országnak adtunk a védelemért, a gyermekekért. Akik a háborúba, mint gyerekek mentünk, mint férfiak tértünk meg onnan. És hozzáfogtunk, hogy újjáépítsük hazánkat — megintcsak 20 deka- kenyérrel. Vannak, akik ma szóvá teszik, hogy vannak útjaink, amelyek nincsenek aszfaltozva. Ez igaz. De az egész föld embervérrel van öntözve és a nyomoron építettük fel azt, amink ma van. A lengyel idők alatt több mint a fele nép éhezett. Bocs- korban jártak, és egy épületben volt a ló, a tehén, a kecske és a család. Még petróleumlámpájuk sem volt, gyökeret égettek. Az ukránok nem tanulhattak az iskolákban, a lengyelek azt mondták, nem is akarnak a bojkák. Az utóbbi 15 évben a házak 99 százalékát újjáépítettük. A járás lakóinak száma 70 ezer. És tudják mennyi pénzük van? — 15 millió rubel a bankban. És öt év óta minden évben egymilliót tesznek hozzá. 1965-ben 6,5 millió volt az áruforgalom. 1979-ben 23 millió. Az egész járást villamosítottuk. Minden gazdaságban készek a gazdasági épületek és az irodahelyiségek. És a 80-as évekig mindenütt lesz óvoda. A járási központ egy azon kevés város közül, ahol van fölös hely az óvodákban. A gyerekek iskolába járnak, ezernél több a tanító. Van elég orvosunk és kórházi férőhelyünk. Negyvenezer hektár a mezőgazdasági terület, ebből 18 ezer hektár a szántó. Erről a területről 5500 tonna búst, 9200 tonna tejet, 58 000 tonna burgonyát és 14 000 tonna lent adunk el. A lent 17 országba exportáljuk. Hetvenezer hektár az erdőnk. Vannak gazdaságok, amelyek 68 000 köbméter fát termelnek ki és dolgoznak fel saját üzemükben. Rengeteg követ szállít két kőbányánk. Van villanyégő-gyárunk, és az Magyarországról is kap alkatrészt. Hát így élünk ma. Nagyon összetartó emberek a turkok, barátságosak és munkaszeretők. Itt nagyon nehéz mező- gazdasággal foglalkozni, a mi járásunk mégis a megyei első. Első helyen állunk az állattenyésztésben és elsők vagyunk Ukrajnában a fakitermelésben. Másnap az egykori határig vezetett el bennünket Ivan Ivanovics Gubar és közben megmutatta a járást. Az Uzsoki hágón megálltunk. „Az ott az Árpád-vonal — mutatott a betontuskókra __Oda ne m érdemes elmenni. Az emlékkövet azonban nézzük meg!” Az első világháború után emelték. Rajta felirat ukránul és magyarul. „A környéken lévő sirokból ebbe a temetőbe lettek áttelepítve hat orosz és hat osztrák—magyar katonatiszt. És 351 orosz és osztrák—magyar katona dlussza itt örök álmát. Emlékük őriztessék tisztelettel.” Az utolsó mondat ukránul: „Mir prahu ih." B. J. — Kapcsolataink sokoldalúak és barátiak. Elvtársaink mindig sok tanulsággal jönnek haza Magyarországról. Úgy vélem, több olyan kezdeményezés van, amit együtt tudunk csinálni, több olyan ágazat van, amit fejlesztünk és amiben együtt tudunk működMiron Grigorjevics Vasziljev, a Lvov területi Pártbizottság titkára összegezte ezekkel a szavakkal beszélgetésünket, amikor szeptemberben egyhetes Ivovi tonulmányút végén interjút készítettem vele. Mezőgazdasági szakemberekkel, az IKR elnökségének tagjaival jártuk be a Ivovi területet a Zolocsevi járástól Turkig, a Brodi járástól Sztrijig. Három éve kezdtük- Titkár elvtárs, négy éve voltom önöknél, ez önkéntelenül is viszonyításra késztet. Most sok új gépet, gyommentes földeket, korszerű állattenyésztési telepeket láttam és minden vonalon egyfajta dinamizmussal találkoztam a mező- gazdaságban. Egyetért-e ön azzal, hogy a 80-as éveket az élelmiszergazdaság évtizedének tekinthetjük majd a Szovjetunióban? — Mint minden ágazatban, a mezőgazdaságban is kifejlesztettünk egy stratégiát, amely a termékek és a munka minőségének megjavítását fogja szolgálni. Minden tevékenységre technológiai szabványokat dolgoztunk ki, és a fizetés — a prémium és juttatások — a szabványok betartásától függ. A technológiákat ott Jéptetjük életbe, ohol a feltételeket létrehoztuk. A munkát három éve kezdtük el, eredményeink meggyőzőek. A tej 94 százalékát minőségi Új technológiák alapján Beszélgetés M. C. Vaszlljewelw a Lvov területi Pártbizottság titkárával áron adjuk el. A szarvasmarhaállomány 95 százaléka kapott jó minősítést. 50 000 tonna vetőmagot termeltünk, ez korábban 4000 volt. Gyökeresen javult a len minősége. A gépjavításban olyan rendet sikerült keresztülvinni, amiről szakembereink azt állítják, hogy az ebből öt év alatt megtakarított érték megfelel mai gépállományunk teljes értékének. A minőségből 195 millió rubel a többletbevételünk. De nem ez a nagyobb érték. A fő az, hogy óz emberekben a közös becsülete erősödött. Ez a nagy győzelem. Ma a gazdaságok 70 százaléka dolgozik az új technológiák clapján. Nincsenek mindenütt megfelelő szakembereink és nincs felkészülve sem minden gazdaság. De a 80-as évek végén, meggyőződésem, az ösz- szes gazdaságban ez meglesz Lehet eredményeket elérni — A kukoricatermelésben a szakemberek nagy elismeréssel szóltak a „magyar technológiáról". Vilen Matlasenko, a mező- gazdasági igazgatóság helyettes vezetője azt mondta: nemcsak azt tekinti értéknek, hogy ami a világban új ismeret van, azt így adaptálhatják, hanem ez a rendszer teljes szemléletváltozást eredményezett. - Ez az ön álláspontja is? — Országunkban 380 000 hektáron fogunk iporszerűen kukoricát termelni. A magyar technológia, a rendszerszemlélet bábolnai kapcsolataink révén tőlünk indult ki, s ezt elismerik felső szerveink is. Vannak területek Ukrajnában, ohol a szemeskukorico-termelés fő feladat, de minket bekapcsoltak annak ellenére, hogy nem olyan jók a feltételeink. 1976-ban a Pravda és a Csa- pojev kolhozban 25-25 hektáron kezdtük meg a kukoricatermelést az önök módszerével és 60 mázsa szemesterményt, 400 mázsa szilázst értünk el. Az idén 11 000 hektároh dolgoztunk magyar technológiával. 50—60 mázsa szemeskukoricára és 450 mázsa szilázsra számítunk. Az együttműködésben mi csak jót látunk. Bebizonyosodott, hogy azzal, o technológiával, amely Magyarországon kiforrott, lehet eredményeket elérni. Szeretném azonban hangsúlyozni: nekünk gépekre és her- Bicidekre van szükségünk. És én úgy vélem, mi is tudunk segíteni. — Dnyesztrovszkiban egy 45 000-es nyérctelepet, a Pravda kolhozban ezüstróka tenyészetet mutattak. Megnéztük az Ukrajna kolhoz tehenészetét: új fajta 5000 literen felüli hozammal, 100 százalékos termékenység, aszfaltozott utak, pázsit az új épületek között. Lvovi látkép Off egy kérdésem volt: mekkora a haszon? öntől azt kérdezném: kaphatunk-e nyércet és átvehetnénk-e a tejtermelési technológiát?- Ami ottani kérdését illeti, bizonyára válaszoltak. Árrendszerünk alapján általában 20- 30 százalékos haszonnal dolgozhatnak a kolhozok, amiből fejlesztésüket fedezni tudják, A nyérctelep beruházási értékét ismerem, négymillió rubelbe került. Most évente egymillió rubel jövedelmet hoz. A tejtermelés technológiáját kidolgoztuk. Ilyen technológia nincs több a világon. S itt dolgoztuk ki! Ez biztosítja a magas borjúszaporulatot, csökkenti a takarmányfelhasználást, és mivel tejhozamra nemesítenek, a termelés magas színvonalát. A szakemberek .ott azt csinálják, amit kell. Ha önöknél van érdeklődés, 4—5 embert szívesen meghívunk. Amit akarnak, átvesznek. A nyérctelep a legnagyobbak egyike Európában. 4, 5 szaporulatot nevelnek fel anvánként. Ez igen magas arány. A minőség a technológia függvénye, 3 ez ki van dolgozva. Egy ezres állomány átadásában nem látok nehézséget. Hatszázezer tehén a háztájiban- A Kárpátokban feltűnt, svéd nyársakon igen sok szénát gyűjtöttek össze, és kisebb- nagyobb csoportokban a hegyi legelőkön sok a tehén. Még Morsinban is, egy üdülőhelyen majd minden udvaron nagyszámú baromfit látni. Végig a falvakon sok a liba. Kis parcellákon ott sorakoztak a krumpliszsákok. Milyen megítélést kap most önöknél a háztáji gazdálkodás?- örülök annak, amit elmondott. Úgy véljük, sok termékei tudunk előállítani a ház körül, és az emberek hasznosítják szabadidejüket. Mindenkinek joga van egy hold földre, két tehenet tarthat és szaporulatát. Ma területünkön 700 000 szarvasmarha van a kolhozokban és szovhozokban, 600 000 a ffáztájiban. Szakemberek kellenek- A kolhozelnökök mindenütt azt mondták, szép számmal vannak fiatalok a mezőgazdaságban. Felsőfokú végzettségűek is. Titkár elvtárs, milyen perspektívája lehet annak, aki ma kolhozban vállal munkát?- A technológiák természetesen megváltoztatták a régi munkát. Nekünk most már szakmunkások kellenek. Azt szorgalmazzuk, hogy minden dolgozó végezzen el szakiskolát o 10 osztály után. A fiatalokat vonzza a technika. És a technikával megváltozik az életformo is. Nagyon fontos, hogy a szakemberek falun is megfelelő szociális és kulturális viszonyokat találjanak. Mi néhány év alatt teljesítjük az ötéves tervet óvoda-, iskola-, kultúrház- és könyvtáréoítésben. A feltárt gázmezők lehetővé teszik, hogy a falvak gázt kapjanak. Az átlagkereset 5,5 rubel naponta. Az állattenyésztésben 180-200 rubelt lehet keresni egy hónapban. Azt mondotta, feltűnően sok új házot látott. Mi úgy véljük, az életszínvonal most elég jó. Két fő törekvés van ma falun: házat építeni és autót venni. És hadd tegyem hozzá, ahol lányok laknak, hamarább vesznek kocsit. Báling József
