Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-04 / 303. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. NOVEMBER 4. Utcáról utcara Műemlékek között A televízió műemléki sorozatában a közelmúltban megren­dítő képsorokat láthattunk egyes műemlékek szomorú sor­sáról. Gondatlanság és gondozatlanság, vandalizmus és mérhetetlen közöny, a múltunktól kapott örökség semmibevétele egészen elképesztő dolgokat produkál. Sajnálatos dolog, hogy értékes műemlékek a szemünk láttára mennek tönkre és mennek veszendőbe — pótolhatatlanul. Vajon a mi házunk táján mi újság? A Kálvária kápolna belseje Új utcanevek Pécsett Példáim a két végletről va­lók, de egy a tanulságuk. A Tettyén tiszteletre méltó egysze­rűségükben állnak a „romok”, azaz Szathmáry György püs­pök 1505—1521 között épült nyáfi reneszánsz palotájának a maradványai.. Több évtizedes változatlanságuk őre a környe. zet. Pécs talán legszebb park­ja övezi e falakat; díszfák és bokrok, kora tavasztól késő őszig virágpompa, sétáló, pi­henő emberek, játszadozó gye­rekek sokasága — mind-mind az értékes műemlék védelmét szolgálja. Persze nehéz is len­ne ezeket a falakat rongálni, dehát az elhanyagolt környe­zet mindenképpen a műemlék halálát okozhatná. És ha a romok nem is rongálódnak, ká­rosodik ott más — a szökőkút, a virágok — éppen eleget. Ezt látva is biztosak lehetünk abban, hogy Szathmáry püs­pök palotájának maradványai még nagyön hosszú ideig meg­őrződnek. o Szóval a környezet rengete­get jelent egy műemlék életé­ben. Másik példám is ezt iga­zolja. A Kálvária-domb sorsa- jövője időnként felmerül a Du­nántúli Napló hasábjain. Né­hány éve éppen a mi kezdemé. nyezésürvkre társadalmi mun­kában rendbe tették a feljáró­kat és az előparkot, s azóta ezzel nincs js baj. Hanem bent, a düledező kapun túl... A minap egy szabad fél­órámban felballagtam a Kál­vária-dombra, hogy egy kicsit elgyönyörködjek onnan a vá­rosban. Mindjárt a Krisztus- sírnál megdöbbentő kép foga­dott: a Mária-szobor meg­csonkítva, két darabban hever ott. Az 1814-ben Ábel József pécsi takácsmester által épít­tetett kápolna kapujáról a la­katot leverték, így könnyedén bejuthattam az épületbe. Iszo­nyatos a pusztítás! A padló burkolata összevissza törve, a szobrok összezúzva, az orgo­na maradványai szétszórva, a kis karzat rézdomborítása lefe­szegetve .(.. Minden, minden tönkretéve ... A kis oltár , mö­gött nódkéve alkalmi fekhely gyanánt. És mindenfelé tűz­rakás-nyomok. . A kápolnát és a kálváriát övező kőkerítés szinte napról napra pusztul. Az egész terület inkább elri­asztó, holott hívogatónak kel­lene lennie. A Kálvária-domb a városba benyúló dombhátak közül az utolsói, amelyeken egészen a belváros pereméig ér le a hegyvidék zöldje. Ä gondoskodás már csak ezért is megilletné. A környezet kul­turálttá tétele pedig a műem­léknek is jót tenne. o Úgy érzem, ez már nem so­káig halogatható, hiszen a városfal rekonstrukciója még rendkívül lassú ütem mellett is 1981-ig idáig érhet. Ez, meg a tervezett útépítés végre jö­vőt ad a Kálváriaj-dombnak. De maradjunk most már a vá­rosfalnál, s annak is a régeb­ben helyreállított szakaszánál. Az ún. ötszög letű bástya tö­vében a sétányt támfal bizto­sítja. Néhány hónapja ennek legfelső kövei „elszabadultak”, mostanáig pedig a várárok al­jáig. leomlott ez a sarok. Nem kár érte?... A Barbakánt öve­ző macskaköves térségen va­gyok. Annak idején igen szép, aprólékos munkával rakták le a kockaköveket, öröm volt néz­ni a kőíveket. Aztán amikor éppen megszoktuk az újdon­ságot, nekiálltak felszedni a köveket egy széles sávban, hogy valamilyen — ha jól em­lékszem, elektromos — vezeté­ket lefektessenek. Aztán vissza­rakták a köveket, igaz, nem olyan pedantériával, mint ere­detileg. És most tessék csak megnézni: összevissza süppe- dezett ott minden, oda a tér szép egysége. Hát igen, ami másutt is idegesítő látvány, az itt többszörösen az, ti. a tes- sék-lássék módon elvégzett helyreállítás valamely közmű­munka után. o Ho innen továbbmegyek le­felé a Landler Jenő utcán, legszívesebben rá sem nézek a városfalra; sajnos, nincs még olyan állapotban, hogy érde­mes legyen ráfeledkezni. De van ott lejjebb, a Pannónia Szálló előtt egy falszakasz, amivel nagyon sokan máig sincsenek kibékülve. Valóban, nem biztos, hogy pont itt kel­lett ilyen magasra „felépíte­ni” a falat, hogy kellőképpen eltakarja az új szállodát. Ha valamivel alacsonyabb lenne, akkor bizonyára könnyebben el lehetne távolítani a fal te­tején megtelepedett gazt. Mert így ehhez mór létra kellene... o Szemet gyönyörködtető lát­ványt nyújtanak a már meg­tisztogatott, felfrissített köztéri szobrok. A Pécsi Építő és Ta­tarozó Vállalat munkásai fel­tétlenül dicséretet érdemel-' nek. Nézzük például a Hunya­di-szobrot. A közelmúltban el­hunyt Pátzay Pál eme egyik pécsi köztéri alkotása az 1956-os avatás idején nézhe­tett ki így. Mindjárt itt a Szé­chenyi téren a másik szobor, a néhány éve felújított Szenthá­romság-szobor viszont most már valahogy az ellentéte a Hunyadinak. Meglazultak a ta­lapzat kövei, némelyik már el is csúszott a helyéről. Most még kicsi a hiba, kijavítható... Hársfai István Nyáron a rádió lakótelepek­kel foglalkozó sajtókonferen­ciáján Pécs jó példáját nép­szerűsíthettem, amikor néhány kolléga azt firtatta: miért kell egyes lakótelepeken évekig építési számmal jelzett házak­ban élni, ahelyett, hogy sza­bályos utcanevek és házszá­mok lennének. Pécsett évek óta gyakorlat, hogy jóval az építkezések megindulása előtt, a rendezési terv alapján ha­tároz a tanács végrehajtó bi­zottsága az új utcanevekről. Ez alól egy kicsit kivételnek számít a legutóbbi végrehaj­tó bizottsági határozatnak az a része, amely az Asztalos Já­nos úttól északra kialakulóban lévő lakóterület új utcáinak adott nevet. Itt ugyanis né­hány házban már laknak. A mellékelt térképvázlaton lát­ható utcahálózat alakul ki ezen a területen. A személyi­ségek, akikről ezeket az utcá­kat elnevezték, a magyar mun­kásmozgalom kimagasló egyé­niségei voltak, Buday Dezső 1879-ben Pécsett született, a munkásmozgalommal már fia­talon kapcsolatba került, a Magyar Tanácsköztársaság idején fontos tisztséget töltött be, a fehérterroristák 1919. november 20-án az orgoványi erdőben gyilkolták meg. Török József baranyai forradalmár volt, a sásdi direktórium el­nöke, majd 1919 májusától a Munkástanács elnöke volt. Berki György pécsi születésű vasmunkás volt, a város kom­munista ifjúsági mozgalmának tehetséges szervezője. 1918—• 1921 között a kommunista szakszervezeti mozgalombon végzett szervező munkát. Ezt követően emigrációba kény­szerült, a Francia Kommunista Párt tagjaként annak magyar szekciójában dolgozott. 1924­ben Roubaix-ban egy tüntetés alkalmával rendőrgolyó oltotta ki életét. Bolgár Elek (1883— 1955) kommunista történész, diplomata, akadémikus, a marxista jogtörténet kiváló mű­velője. A Magyar Tanácsköz­társaság bécsi követe, majd külügyi népbiztoshelyettes volt. Révész Béla (1876—1944) író, újságíró voít, a magyarorszá­gi szocialista irodalom egyik úttörője. írásait a szocialista szemlélet, a forradalmi szen­vedély hatotta át. A Rácváros déli részén (a Rákóczi mozi mögött) a Bol­gár köztől keletre eső terüle­ten alakítottak ki új utcá­kat, itt csoportos családi há­zak építésére adódik lehető­ség. Az új utcák a Hortenzia, a Gerbera és a Kehely utca nevet kapták. Kovácstelep dé­li részén mindeddig Hajnalka utca névvel illettük a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat épü­lő munkáslakásait. A házak új utcát alkotnak, s ez most már Ércbányász utca. Pécs legnagyobb — szinte egy várossal felérő — épülő új városrészében, Lvov-Kertvá- rosban az ún. 4. építési ütem­ben 1980-ban és 1981-ben ad­ják át a lakásokat, de az utcák nevei már megvannak. A térképvázlat szerint a terü­letet északon az Egri Gyula út, keleten a Siklósi út — a vb-határozat hivatalosan ezt a nevet adta az 58-as út e szakaszának — délen a Sa- rohin tábornok útja, nyugaton pedig a Hajdú Gyula út ha­tárolja. Utcát neveztek el itt Németh Lászlóról, a néhány éve elhunyt kiváló íróról, aki annak idején a Várkonyi Nán­dor szerkesztette Sorsunk c. pécsi folyóirat munkatársa is volt. Vági István (1883—1940) a magyar munkásmozgolom ki­emelkedő egyénisége volt. 1921-ben a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetének tit­káraként építette újjá a város legális párt, ifjúsági és szak- szervezeti mozgalmát. 1925- ben ő alapította meg az ak­kori Magyar Szocialista Mun­káspártot. Utóbb a KMP KB tagja lett, többször letartóz­tatták, majd a Szovjetunióba emigrált ahol koholt vádak következtében a törvénysértés áldozata lett. Szikora Imre pé­csi születésű kádármunkás a város kezdeti munkásmozgal­mának egyik legképzettebb ve­zetője, aki a Munkás című szo­cialista lapót szerkesztette. 1910-ben halt meg Pécsett. H. I. Uj tiizoltoszertcir Sellyén Önkéntes tüzelték az élet- és vagyonbiztonságért Az ügyeletén mecsörrent a telefon, a riasztást követően egy percen belül a helyszínen voltak a tűzoltók. Felrobbant egy propánJbután gázpalack, a gyors beavatkozás megmen­tette a környező lakásokat. Jelentős értékeket óvtak meg nemrégiben egy erdőtűz gyors lokalizálásával. Mindez szinte már megszo­kottan hangzik, ha az állami tűzoltóság az események fő­szereplője. Csakhogy az emlí­tett esetekben az élet- és va­gyonmentés a sellyei önkéntes tűzoltók lelkiismeretességét, ál­dozatkészségét dicséri. S hogy ez szóba került, arra a nagyközség új tűzoltó szertá­rának avatása adott alkalmat pénteken délután. Az esemény helyszínét elté­veszteni sem iehetett, mert ott állt előtte egy öreg Csepel teherautó, amelynek korát csak a típusa mutatta, külseje vi­szont azt a benyomást keltet­te, mintha nemrég jött volna ki a gyárból. A helyi önkén­tesek büszkén mondták, hogy üzemképessége is olyan mint a külseje. (Igoz, megtörtént már, hogy a szivattyújához va­ló alkatrészt a tűzoltóság mú­zeumából kellett kérni.) Koste- leczky Sándor ezredes, a Ba­ranya megyei Tűzoltóság pa­rancsnoka, aki a nagyközség párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselőivel együtt részt vett az avatáson, így méltatta az önkéntes tűzoltó­ság jelentőségét: — A nagy tűzkárok az ese­tek többségében kicsi tüzek- ből keletkeznek. A gyors be­avatkozásnak, a lokalizálásnak igen nagy jelentősége van. Sellye esetében például Pécs­ről 60, Szigetvárról 40 perc alatt érhet a helyszínre a tűz­oltóság. Ennyi idő alatt igen nagy segítséget tudnak nyúj­tani oz önkéntes tűzoltók. Ma már a megyében mintegy 36 községben gépjármű is rendel­kezésükre áll. A felszerelés korszerűsítése folyamatosan történik. Itt kell köszönettel szólni a különböző állami és szövetkezeti gazdasági szervek jelentős támogatásáról, s az önkéntesek lelkiismeretességé­ről. Az új szertár felszerelésé­vel, szociális helyiségeivel, ügyeleti szobájával o sellyeiek eddigi eredményeihez méltó körülményeket biztosít a még eredményesebb munkáihoz. Hogy rangjuk, megbecsülésük van itt az önkéntes tűzoltók­nak, azt a péntek délutáni ün­nepség is bizonyította. Jelen voltak a társközségek: Okorág, Kákics, Marócsa, Drávasztáro, Csányoszró képviselői, a helyi szakmunkásképző intézet és az általános iskola tűzoltó rajai is. Utóbbiak Répás József né tanárnő vezetésével kedves műsorral köszöntötték a jelen­levőket, majd dr. Kasza Gyula tanácstitkár mondott ünnepi beszédet. Méltatta az önkén­tes tűzoltók munkájának je­lentőségét a tűzesetek meg­előzésében, az élet- és va­gyonbiztonság megóvásában, és köszönetét mondott mind­azoknak a tanácsi és gazdál­kodó szerveknék, melyek ehhez a munkához nagy segítséget adnak. Ezt követően Huber Dezső tűzoltó őrnagy nyújtotta át az ötéves szolgálati érdemérmet A tágas, korszerű .tűzoltószertár avatóünnepségének résztvevői, háttérben a kis házi tűzoltómúzeum, amely Szekeres Gyula gép­kocsivezető gondosságát, keze munkáját dicséri. Czabán Sándor egyesületi el­nöknek, Kasza József és Kné- zics Endre tanároknak, majd dr. Kasza Gyula pénzjutalma­kat adott át a kiemelkedő munkát végző önkéntes tűzol­tóknak. K. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents