Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-29 / 327. szám
2 Dunántúlt napló 1979. november 29., csütörtök Mire elkészültek, változott a piaci igéiy Baranyai áfészek kiviteli gondjai Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége A baranyai áfészek közül a bólyi és a sellyei fogyasztási szövetkezetek egy évtizede folytatnak exporttermelő tevékenységet. A kezdetben, a külföldre szállított termékek értéke alig haladta meg az ötmillió forintot. Ma pedig már az exportfejlesztő beruházásoknak köszönhetően, jelentősen növekedett az áfészek termelő kapacitása és idén várhatóan huszonhétmillió forint értékű lesz a kivitelük. Az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalat, a Bólyi valamint a Sellyei ÁFÉSZ, a konvertálható árualapok bővítésére banki hitelt, SZÖVOSZ kölcsönt és dotációt vett igénybe. A cél az volt, hogy a fejlesztések megvalósulását követően közel harmincnégymillió forintra növekedjen az említett áfészek exporttermelö kapacitása. Azt, hogy ebben az évben ezt még nem sikerül elérniük, több összetevője van. A MÉSZÖV tegnapi elnökségi ülésén tehát többek között az áfészek ipari üzemeinek export tevékenységéről, valamint a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat és a fogyasztási szövetkezetek kapcsolatáról hangzott el tájékoztató. Térjünk vissza az exporttevékenységre, az elmaradások okaira. A bólyi szőnyegszövő üzem bővítése finanszírozási és a késedelmes tervszállítás problémái miatt közel egy évvel később készült el. A nehézségeket csak fokozta az a tény, hogy időközben a tőkés piacon csökkent az általuk gyártott szőnyegek iránti kereslet. Ennek következtében jelentősen csökkent a munkaellátottság, amely végül is az elmúlt esztendőben a létszám csökkenését is eredményezte. A helyzeten a gyors termékváltás segített volna, ezt azonban tavaly képtelenek voltak elérni: változás az idei év második felében állt be az exportképes termékek gyártásának megkezdésével. Az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalat hidasi faipari üzemének bővítése ugyancsak az exporttermelö kapacitás emelését célozta. Ez a beruházás is csúszott, de ami nagyobb gondot okozott, az a nyugati megrendelések bővülésének hiánya: így a pályázatban vállalt tízmillió forintos export kapacitást nem tudták lekötni. így nem nőtt a terveknek megfelelően a madárvédelmi eszközök gyártása, illetve kivitele. Az ígéret szerint e téren a jövő esztendőben várható javulás. A Sellyei ÁFÉSZ viszont eleget tett a pályázatban megfogalmazottaknak. A csányoszrói szőnyegszövő üzem bővítése a terveknek megfelelően 1977 nyarára elkészült, eleget tettek többlettermelési kötelezettségeiknek és az ÁRTEX útján nyolc országba küldik az ott készített rongyszőnyegeket. Ebben az évben 16,4 milliós tervüket várhatóan túlteljesítik, amely meghaladja a pályázatban vállaltakat. Az elnökségi ülésen, amelyet Ambrus Lajos, a MÉSZÖV elnöke vezetett, megjelent dr. Szollár György, a Herbária igazgatója. A tájékoztatóból kitűnt, hogy a közös vállalatnak két baranyai tagja van: a Siklósi, valamint a Szigetvári ÁFÉSZ: előbbi 251 ezer forinttal, míg az utóbbi mintegy 780 ezer forinttal részesedett az elmúlt évben a vadon termő gyógynövények forgalmából. Rajtuk kívül a pécsi, a bólyi, a mohácsi, a szentlőrinci, a sásdi és o pécsvóradi fogyasztási szövetkezetek is rendszeres partnerei a Herbáriának. A gyógynövények iránti kereslet az utóbbi években jelentősen megnőtt. Jól érzékelhető ez a közös vállalat kereskedelmi forgalomból: míg 1977-ben 27 millió, tavaly 52, ebben az évben pedig várhatóan 130 millió forintos forgalmat bonyolítanak le. Ezzel együtt az áfészek ebben az évben jóval nagyobb területen termesztenek gyógynövényeket, mint azt korábban tették. A tájékoztató során. elhangzott. hogy a Herbária a jövőben az eddig vadon termett, igen értékes gyógynövényt, a kálmosgyökeret a jövőben a baranyai áfészekkel közös telepítésben termeli majd, mert a kálmos a megye egyik legfontosabb, legértékesebb gyógynövénye. S. Gy. Húszéves a térítésmentes véradómozgalom Vajon tudja-e, hogy kinek adja a vérét? Ki az, akinek az életét menti meg vele? Aligha. Mihályka Istvánnét ez különösebben nem is érdekli. A lényeg, hogy bajba jutott emberekhez jut, olyanokhoz, akiknek szükségük van rá. Öt magát saját keserű példája vezette a véradók táborába, több mint két évtizede. Akkor kisfio feküdt kórházban, évekig kellett aggódnia érte. A már betegen született Tibinek többször is cserélni kellett a vérét. Mihályká- né akkor fogadta meg, amíg él, s amíg szükség van rá, vért ad a rászorulóknak. Agárdi Tibornak, a Gázgyár, tő és Szolgáltató Vállalat szi- vattyúház-kezelőjének viszont megható szerencséje is volt egy alkalommal. „Na, Tibi, od- ták a véredet — jött haza egy alkalommal falubelije a kórházból —, mellettem feküdt, aki kopta, láttam a neved a palackon .. .” Kiváló Véradó kitüntetést vehetett át tegnap délután több más véradóval együtt Agárdi Tibor ötvenszeres, Mihályka Istvánná pedig harmincszoros véradásért a Magyar Vöröskereszt Pécs városi vezetőségének ünnepségén, omelyet a térítés- mentes véradómozgalom húszéves évfordulója alkalmából rendeztek. Dr. Szilasi Anna, a városi vezetőség elnöke köszöntötte a város legjobb, legmegbízhatóbb véradóit „az életmentőknek kijáró tisztelettel”, majd dr. Bajtai Gábor főorvos, a megyei Vértranszfúziós Állomás vezetője emlékezett a húsz év előtti nagy feladatra: a térítés, mentes véradóhálózat megteremtésére és méltatta az azóta elért eredményeket. Elmondotta: míg 1962-ben alig több, mint ezer térítésmentes véradót tartottak nyilván Pécsett, addig ez a szám az elmúlt évre nyolc és fél ezerre emelkedett. Ugyféltájékoztató az új épület ben Pénz nélkül is lehet cselekedni Végrehajtó bizottsági ülés az új megyeházán Napirenden a környezetvédelem ,.Segítsék elő, hogy ez a ház valóban a megye háza legyen, ahol jól fogjuk szolgálni Baranya megye és az ország ügyét" — ezekkel a szavakkal nyitotta meg tegnap Horváth Lajos tanácselnök a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának ülését, amelyet első ízben tartottak az új megyeházán. ünnepség, zászlódísz és szalagátvágás helyett hangzottak el ezek a keresetlen szavak. Az avatást az a szenvedélyes vita jelentette, amely az első két napirendi pont körül bonta. kozott ki. A végrehajtó bizottság először a megye környezetvédelmének helyzetét feltáró és a so- ronkövetkező feladatokat körvonalazó jelentést tárgyalta meg dr. Földvári János tanácselnökhelyettesnek, a megyei környezet- és természetvédelmi bizottság elnökének előterjesztése alapján. A jelentés őszinte és kendőzetlen képet rajzol környezetünk helyzetéről, amellyel korántsem lehetünk elégedettek. Sőt! Bőségesen van tennivaló, s ehhez nyújtott segítséget a vita. A környezetvédelemre könnyen rásütjük, hogy költséges dolog. De nem minden múlik csak a pénzen. így vélekedtek a végrehajtó bizottság tagjai is, akik felszólalásaikban inkább azt kutatták, hogyan lehet több eredményt elérni több társadalmi felelősségtudattal, jobb szervezéssel, és természetesen gondossággal. Pirisi Jánosné jogi alapokon nyugvó társadalmi védekezést sürgetett és rámutatott arra. hogy bár kívánatos lenne a tanulóifjúság cselek- vóbb részvétele a környezetvédelemben, az iskolák ezzel kapcsolatos magatartása nem egyértelmű. Dr. Diáfási Lajos az üdülőterületek szemétkezelési tevékenységéről szólva orfűi példát idézett: a tanács évről évre meghatározza, mely szemétfajtákat nem szállítja el, amiktől aztán legtöbben úgy szabadulnak meg. hogy utak mentén, erdők szélén szórják el. Dr. Kisvári András a zöldterületekről mondta: nem mindegy,' hogy pl. Pécs esetében. Kökényben, vagy a város belterületén vannak a zöldterületek, ezért ha lehet, a városban növeljék azokat az előírt normák betartásával. Garamvölgyi János egy jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyre szinte egyáltalán nem figyelünk fel: egyre több pécsi lakásban nem tüzelnek már aminek következtében olyan szemét keletkezik, amit a Köztisztasági Vállalat nem visz el, de amitől valahogy meg kell szabadulnia annak, akié a szemét (az orfűi példa párja — A szerk.). Hogyan? A pécsbá- nyai külfejtésnél új utat építettek, ennek a környéke hetek- hónapok óta maszek szemétlerakóhely. Dr. Dely László, megyei főügyész-helyettes a környezet- védelem szabálysértési, ítélkezési vonatkozásait elemezve megállapította, hogy ez a fogalom igen áttételesen jelenik meg a gyakorlatban, megelőzést szolgáló jelzés pedig úgyszólván nincs — mindez együtt azzal jár. hogy a kívánatos visszatartó erő is hiányzik. Bóna Ernöné az ifjúsági környezetvédelmi szaktáborok várható pozitív ha. tását említette. Koós László, a Baranya megyei Pártbizottság osztályvezetője a környezet- és természetvédelmi bizottság koordinációs tevékenységének erősítését szorgalmazta abból kiindulva. hogy e dolgokkal sok szerv foglalkozik egymástól függetlenül. de a tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha ösz- szehangolják. Horváth Lajos a vitában elhangzottakat összefoglalva, az általános teendők között is kiemelten kezelendőként jelölte meg a megye területén a szemételhelyezést, Pécs környezetvédelmi helyzetének a javítását, a fiatalság környezet- védelmi tevékenységének a fokozását. továbbá a szankcionálási munka erősítését. A végrehajtó bizottság határozatban foglalta össze a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatokat. Ezt követően a megye építészetének helyzetéről és felada. tairól tárgyalt a végrehajtó bizottság Tóth Zoltán megyei főépítész előterjesztése alapján, (erre lapunkban később visszatérünk), majd egyéb időszerű kérdésekben döntött. H. I. Ilj gumigyár Nyíregyházán Évente 210 000 textilradiál abroncsot készít majd a nagy teljesítményű mezőgazdasági traktorokhoz a Tourus Gumiipa. rí Vállalat új nyíregyházi gyára, amelynek létrehozásáról, korszerű termékéről szerdán sajtó- tájékoztatón számolt be Tatai Ilona vezérigazgató. A fejlesztésre 1,2 milliárd forintot költöttek, amelyből kereken 700 millió forintot a Mogyar Nemzet Bank hitelkeretéből kaptak. A nyíregyházi új gyárban az amerikai BF Goodrich vállalattól vásárolt know-how alapján rendezkedtek be a textilradiál abroncspk gyártására. , , .., Elítélték a korrupt benzinkutasokat Pont került a benzinkutasok bűnperének végére: szerdán ítéletet hirdetett a Legfelsőbb Bíróság Básti Sándor tmk csoportvezető lakatos és nyolcvan társa ügyében. Az ügy szereplői, a társadalmi tulajdon rendszeres megkárosítói, egy kivételével az Interog Rt. dolgozói — karbantartó szerelők, töltőállomás-vezetők és benzink útkezelők — voltak; 1 millió 470 ezer forint kárt okoztak. A Legfelsőbb Bíróság büntető tanácsa nagyrészt helyben hagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét. Básti Sándort négy évi és két hónapi, Kiss Lajos és Ma rá ti János szerelőket három évi szabadságvesztésre ítélte. A többieket hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságvesztésre, vagyonelkobzásra, pénzbüntetésre, valamint a közügyektől való eltiltásra ítélte a bíróság, s kötelezte a vádlottakat a kár egy részének megtérítésére. Novemberi hajnal A felhők, mint nagy, szürke madarak a háztetők felett úsztak, a piszkas esővíz a Petőfi utca macska kövein patakként csobogott végig, a Szigeti út sarkán szétterült, és csak a patika sarkon gyorsult fel újra a folyása a kikövezett árokban, ami a bolgárkertészet mellett vezette tovább. Kedd volt, november 28-a. Mély, tompa dördülé- sek futottak végig a házak között. Az utcán német teherautók vonultak nyugat felé. Közöttük ponyvás szekerek tünedeztek még fel, bácskai „népi németek". Fáradt egykedvűséggel nézték a bakról az ázó házakat, a járdákon bámészkodókat. Riadt arcú emberek batyukkal, bőröndökkel lihegve futottak lefelé a Fiume utcán, így hívták akkor a mai Petőfi utca alsó szakaszát. Hová? Talán még megy vonat Kaposvárra — felelték. Lehet, hogy elértek valamilyen vonatot, de hová juthattak? Egyébként már napok óta keringtek a hírek, ki ment el, hogy ment el. A sarki vendéglős német teherautóval ment, a polgármesteri hivatal tisztviselői — úgy mondták — autóbusszal. Mentek okkal, mentek nem kevesen ok nélkül. • Akkor már több napja a pincék adtak éjszakai menedéket az embereknek. Kényszerű pinceközösségek jöttek létre. Egy-egy nagyobb pince tucatnyi családnak nyújtott biztosnak vélt éjszakai szállást. Nekünk a Xavér utcai püspöki borpince volt az őszi légiriadók óta a törzshelyünk. Mély volt erős boltozatai úgy tűnt, minden ellen képesek védelmet nyújtani. Mindenki a már megszokott helyén vackolt le éjszakára. A férfiak nagy része az udvaron cigarettázott. — Én megjártam a Don- kanyart — ezt egy vasutas mondta. — Higgyék el, holnap, ra már átmegy rajtunk a front. — És ha utcai harcok lesznek? — Itt nem lesznek — szólalt meg ismét a vasutas — ezek már menekülnek. — Bökött egy bizonytalan irány felé. A gépágyúk nyomjelzős lövedékei kúsza fénycsíkokat húztak valahol délen, a város alatt. Talán Szalántánál? Egy ember késő este érkezett. A családja már reszketve vár. ta. A bőrgyárból jött, ott dolgozott. Elmondta, egyenruhás nyilasokat látott a temető felé menni. Részegek voltak és üvöltöztek, hogy megvédik a várost. Később úgy hírlett, mind odavesztek. Lent a pincében egy férfi szervezkedett. Lehet, magyarázta, hogy a németek felrobbantják a Makór utcai kaszárnyákat. vagy a sörgyárat, és ránk omlik a pince fölötti hombár is. Akkor ki kell majd ásnunk magunkat. Halkan beszélt, nehogy asszonyok meghallják és pánikba essenek. A férfiak bólogattak: jó majd ásunk, ha kell. Nagy robbanás rázta meg a levegőt. A repülőtéren robbantottak. Lángnyelvek csaptak az ég felé. Benzin — mondták a háborút jártak. Bámultuk a tüzet. Az lassan vörös izzássá zsugorodott, aztán kihúnyt. A szigeti város háztetői újra belevesztek a sötétségbe. Az éjszaka fokozatosan megtelt dübörgéssel. A pincében csak az apró gyerekek aludtak. Az asszonyok kis csoportokban beszélgettek. Volt, aki már órák óta imádkozott. A falépcsőn nyuatala. nítóan huppogtak a le-feljá- rók léptei. Mintha megdermedt volna az idő, és beleveszett volna a pince sóhajtásból. imádkozásból, suttogásból összeszótt, monoton, katakombákat idéző hangjába. Az udvar kerítéséről le lehetett látni a Makár utcára. Egyre sűrűbben lestek ki, mi történik ott. De az utca kihalt volt és nesztelen. Akár egy kísértetvárosban. Időnként nyílott a Xavér utcoi kiskapu. Egy különös ember osont ki, be. Híreket hordott a városból. És mást is. Zománcedényt lisztet, dunyhát, még kész sez- lont is. — Nyitva vannak a boltok? — kérdezte tőle valaki naivul. — Kinyitottuk — válaszolta röhögve. Volt, aki köpött, mások csak elhúzódtak a közeléből. • Keleten vörösen lángolt valami. Találgatták, mi lehet. Az olajgyár, vagy a malom? A boltnyitogató emberünk úgy esett be a kapun. Már a városban vannak — lihegte.-— A Széchenyi téren láttam őket. A Makár utca szinte átmenet nélkül megtelt nehéz motorok harsogásával. Valaki a kerítéshez futott. Tankok. Oroszok. A lánctalpak csörömpölése és a motorok fel-feltúrázó hangja végigfutott a dombra kapaszkodó kis utcákon. A harckocsik a Rókus utcán vonultak tovább. Újra csend lett. Reggel alvatlanul, fáradtan indultak haza a pince lakói. Elvétve hallatszott messziről egy-egy puskalövés, géppisz- tolysorozai. Egy szakasznyi katona a Rókus dombon kapaszkodott felfelé, minden sietség nélkül. Megbámultuk őket. Először láttunk szovjet katonákat. Hosszú köpenyük felett egyszerű hátizsák, vállukon puska, némelyiknél géppisztoly, fejükön a jellegzetes. szőrmés fülessapka. A hátsó katona kerekes géppuskát húzott. A Szigeti úton, a város akkori legfőbb útvonalán katonai teherautók vonultak hosszú sorban Szigetvár felé. A sarkon egy német pótkocsi állt félig a járdára billentve. A felborult ládákból kiszóródott puskalőszer hevert körülötte. A patika előtti teherautón egy katona harmoni- kázni kezdett, néhányon énekeltek, ketten a járdán táncolni kezdtek. Először hallottunk orosz szavakat, melódiákat. A fáradt, de vidám katonalegények köré gyűltek az emberek. És_ akkor ismét a háború hangjai szólaltak meg. Aknagránátok fültépó vijjogása tépte szét a harmonika hangját, és újra a házakba kergette az embereket. A Kórház tér környékén és a Rákóczi úton csapódtak be. Dél felé már elvonult a város fölül a háború. Katonák járták végig a házakat. Nyem- ci nyet? Ezt értettük. Nyet, nyet — feleltük. Hárman leültek a konyhaasztal köré. Anyám forralt bort tett az asztalra. Igyatok — mondta. Ök beszéltek. Mit? Csak értettük volna. Egyikük kitépett egyik irkámból egy lapot és a sosem látott cirill betűkkel leírta a nevét, címét. Ivan Grigoro. vics Zaharovnak hívták, másikukat Nyikolajnak. El mutogatta: majd írjunk, ha vége a háborúnak. Hazaértek-e? S'rkerült-e épen végigjárniuk a háború hátralévő hosszú útjait épségben? Nem tudtuk meg. • A város nagyobb károk nélkül felszabadult. Épségben maradtak a közművek, volt villanyunk, vizünk. Az élet egy napra sem állt meg. A harcokban elesett szovjet katonák a város temetőjében nyugszanak. November 29-én minden évben emlékezünk 1944 borongás őszére, arra a hajnalra, amikor megláttuk az első csiHagos harckocsit, a délelőttre. amikor hallottuk a fáradt katonák énekét, amikor a város számára véget ért a hóború. Kurucz Pál
