Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-28 / 326. szám

1979. november 28., szerda Dunántúli napló 3 Egészség és társadalom Beszélgetés az orvosszociológiáról A Magyar Szociológiai Társaság októberben Pécsett rendezte meg első vándorgyűlését Az üléseken nemcsak a társadalomtudományok művelői tartottak előadásokat beszámoltak kutatásaikról, azok társadalmi vonatkozásairól az orvosok is. Dr. Tahin Tamás, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézetének adjunktusa régóta foglalkozik az orvosszociológia kérdéseivel. Vele beszélgettünk az emberi egészség és a társadalmi vi­szonyok kapcsolatáról. Társadalmi hatások- A társadalmi hatások, akár a természeti környezet, nyomot hagynak rajtunk, befolyásolják szervezetünk működését, -mégis, az erre vonatkozó kutatások csak akkor kezdődtek el, ami­kor a társadalmi környezet mó­dosulásával tömegméretekben jelentkeztek bizonyos egészség- ügyi problémák — kezdte a be­szélgetést az adjunktus. - A XVIII. század elején tették meg az első lépést: Ramazzini fel­ismerte a foglalkozási beteg­ségek jelentőségét. Marx úgy' aposztrofálta őt, mint az ipari kórtan megalapítóját. A korai kapitalizmus vezér­elve: „Ahol a népesség, ott a pénz". Márpedig, hogy elegen­dő munkaképes korú ember dolgozzék, ahhoz szükséges a viszonylagos egészség. Egyre többen ismerték fel, hogy bizo­nyos pplitikai-adminisztratív in. tézkedésekkel, megfelelő szer­vezéssel és gondozással elejét lehet venni egy sor egészség- ügyi problémának. A konkrét kezdeményezések a klasszikus kapitalizmusban már kicsorbultak — de a szociá­lis reformerek vizsgálatai érté- íkesek, ezek szintézisét a mar­xizmus klasszikusai végezték el. A nagyipar kialakulása meg. indította a városiasodás első nagy hullámát — és létrehozta oz iparból élő munkásosztályt. Ez a folyamat a betegségeket, a korai halálozást a társada­lomnak egy szociálisan és tér- belileg iái körülhatárolható sze­letébe koncentrálta. Természe­tes hát, hogy egyre több kuta­tót faqlalkoztatott a munkások egészségügyi állaoota.- A betegségek megelőzése volt a céljuk?- Itt nem szűk, technikai ér­telemben vett prevencióról volt szó, erről csak később lehetett beszélni, amikor már rendelke­zésre álltak azok a SDeciális eszközök és hatóanyagok, ame­lyekkel megakadályozhatták bi­zonyos kórformák kialakulását. A kutatók úgy vélték akkor, hoav a fizikai feltételek, a mun­kakörülmények és az életviszo­nyok javításával csökkenthetők a kiugróan magas megbetege­dési és halálozási arányok. A szociális-eaészséqüqvi reforme­rek a valóságot fedezték fel, nem a szérumokat. Haladó szellemű orvosok- Közben pedig alig-alig ja­vult a közegészségügy helyzete. Talán csak a járványok szorul­tak vissza ...- Igen, viszont a munkásosz. tály hatalmas erővé vált! Meg. maradtak a szociális és az egészségügyi problémák, viszont megváltoztak a politikai viszo­nyok. A tőkés társadalom rá­kényszerült arra, hogy szerepet vállaljon a szociális gondok enyhítésében. Lassan-lassan ki. bontokozott az állam szociálpo. litikai funkciója. Persze, ebben a katonai érdekek is közreját­szottak, hiszen például Angliá­ban a búr háború idején a be­sorozottak fele alkalmatlan volt katonai szolgálatra ...- Végül is az orvosok köze­ledtek a társadalom kutatóihoz, vagy a társadalomtudományok művelői az egészségügyhöz?- Az orvos saját céhén belül is eljuthat a társadalmi össze­függések felismeréséig. Amig maga a kutatás nem intézmé­nyesedéit, addig ez az orvosi praxison át érvényesült, az or­vostudomány kiemelkedő alak­jai mindig is nyitottak voltak a társadalmi szférák felé. Fontos volt az is, hogy a társadalom- kutatók az egészséget ne csu­pán az orvosi hivatás kompe­tenciakörébe suvasszák. Mára kialakult a szociológiai háttér is. Ha pedig egy orvos túllát műszerein, terápiás eszközein, akkor óhatatlanul beleütközik a társadalmi problémákba — ezért nevezhetjük őt akár al­kalmazott szociológusnak is.- Hazánkban a felszabadu­lás előtt a hivatalos politika vajmi keveset törődött az álta­lános egészségüggyel. — Az akut, fertőző betegsé­gek visszaszorultak az orvostu­domány fejlődése, az életfeltéte­lek, a higiénés állapotok javulá­sa következtében. Megnőtt az át­lagéletkor. Előtérbe kerültek az idült betegségek, nagyrészt is­meretlen kóroktannal. A fertő­ző betegségek esetében csak egy okkal kellett számolnunk, s ahogy ezt az okot, az ellene való védekezést a tudósok fel­fedezték, a tudomány akár ki is pipálhatta. Napjainkban vi­szont népbetegségeink kelet­kezésének zöménél több ok és feltétel játszik szerepet. Egy­Ivóvíz rádiumtartalmát vizsgálják a Baranya megyei KÖJÁL sugáregészségUgyi laboratóriumában- Éppen emiatt haladó szel­lemű orvosaink — Madzsar, Jáhn, Weil és a többiek — orvo. si hivatásukon felül nem any- nyira a szorosan vett társada­lomtudományt szolgálták, ha­nem politikai szerepvállalásuk volt a döntő. A gyakorló orvos tapasztalatai fonódtak össze a valóságismerettel, s ezek ve­zették őket a munkásmozgalom­mal való eleven kapcsolatig, s így emelkedett elméleti sikra munkásságuk.- Érdekes módon hiába volt lejlett a magyar orvostudomány, mostoha közegészségügyi álla. potot örököltünk.- A magyar egészségügyi ellátás rendszere hihetetlenül széttagolt volt. Az állami orvosi karon kívül dolgoztak a tör­vényhatóságok, a községek, a városok, a biztosítótársaságok, az egyházak orvosai, voltak magánpraxist folytatók és kü­lönböző egyesületek. Ez a szét­tagoltság eleve meghatározta, hogy ki:k hová fordultak, illetve hova fordulhattak. Az orvosok területi eloszlását sem valami­lyen koncepciózus szándék ha­tározta meg, hanem az, hogy azon a vidéken lehet-e jól jö­vedelmező pacientúrát kiépíte­ni vagy sem. így nyilvánvaló, hogy oda jutott a legkevesebb erő, ahol a legszegényebb sor­ban éltek. És mi ezt örököltük. Ennek fényében kell vizsgálnunk az eltelt néhány évtized meg­annyi egészségpolitikai ered­ményét - a társadalombiztosí­tás kiterjesztését, az alapéllé, tottság megteremtését — és ért­hetőbbé válik oz is, hogy a hajdani fehér foltok néhol csak szürkébbek lettek. Megnőtt az életkor- Fejlett közegészségügyünk csak részben az ellátottsági mu­tatók javulásának következmé­nye, köszönhetjük ezt a munka- és életkörülmények javulásának is? szerű példával: a szájunk szé­lén a herpeszt ismert vírus okozzo, óm ez a vírus minden felnőtt szervezetében ott van, együtt élünk hát vele, mégsincs seb a szájunk szélén. Mikor keletkezik? Amikor lázunk van, szervezetünkben felborul az egyensúly, de lehet okozója egy nagyobb idegi megrázkód­tatás is...- A tbc elleni küzdelem si­keres befejezése azonban nem. csak az orvostudomány, de egy társadalom győzelme is volt. — Napjaink népbetegségeire nem tudunk akkora össztüzet zúdítani, mint amilyent a tu­berkulózis ellen lehetett. Ehhez túl sok a célpont A rizikó-fak­torok „kilövésére” kell összpon­tosítani energiánkat — oz in­farktus esetében például ez a táplálkozástól a mozgássze­génységen át a stresszhatásokig terjed. A modern orvosi techni­kával már képesek vagyunk életet menteni. A hajlamosító tényezőket is nagyjából sike­rült feltárni. Ebben az orvoso­kon kívül nagy munkát végez­tek a társadalomtudomány mű. velői is. Társadalmi méretek­ben az igazi megelőzés az em­berek többségének egészséges életmódja lenne . . . Sokkol több figyelmet érdemel, hogy már gyermekkorban megpróbál­juk kiiktatni azokat az életve­zetési tényezőket, amelyek ko­runk népbetegségeihez elvezet, hetnek. Amikor az intenzív osz­tályon találkozunk az infarktus­sal — már defenzív helyzetben vagyunk... Az egészségneve­lés persze nehezebben „bemér­hető”, de o történeti elemzé­sek kimutatják, hogy az egész, ségi állapot leginkább az élet­módtól függ! Emberi tényezők- Mit tehet az egészség­ügyért a szociológus? — Az egészségpolitikai in­tézkedések hatása — a fokoza­tos betegellátási rendszer ki­építése, az integráció — számos olyan problémát vet fel, melyre az ágazat vezetői többek között a társadalom kutatóitól is választ várnak. A szociológus feladata nemcsak a folyamat regisztrá. lása, hanem azoknak a társa­dalmi-emberi tényezőknek a felderítése is, amelyek akadá­lyozzák, vagy éppen segítik oz elképzelések valóra váltását. A szűkebben vett orvosszociológia egyszerre kívánja az orvos és a szociológus szaktudását, hi. szén azt vizsgálja, hogy milyen társadalmi tényezők játszanok szerepet a megbetegedések ke­letkezésében, megoszlásában, lefolyásában. Az egészségügy-szociológia elsősorban a szociológus mun­káját igényli, feladata az egészségügyi szervezet műkő. désének vizsgálata. A szociál­pszichológusokat a betegék sor­sa érdekli — hogyan ítélik meg őket munkahelyükön, környeze­tükben, s milyen buktatói van­nak napjaink orvos-beteg kap­csolatának. Az életmódkutatók egész sora vizsgálja azokat a társadalmi, életvitelbeli válto­zásokat, amelyek természetesen az egészségre is kihatnak. Én is orvosként jutottam el o szo­ciológiához. Általános szinten diagnosztizálni az egészségügy helyzetét, ha nem is terápiát meghatározni, de elősegíteni pontos kidolgozását, legalább olyan fontos, mint az orvos munkája a betegágynál. Tamás Ervin Legolcsóbb a megelőzés Árvízvédelem -áradás nélkül Hazánk földrajzi fekvése mi­att bármelyik folyónk mentén előfordulhat árvíz. Ebben alap­vetően háromféle éghajlati ha­tás játszhat közre: a kontinen­tális hatás szélsőséges hideget vagy meleget hoz, a tengeri légáramlás délről vagy nyugat­ról esőt, csapadékot, általában felmelegedést eredményez. Té­len folyóinkon akár 50 cm vastag jégpáncél is keletkez­het és ha a hőmérséklet hirte­len emelkedik, az olvadás je­ges árvizet okozhat. Az őszi esők különösen az észak-ma­gyarországi folyókon idézhetnek elő áradásokat. Nagyon veszé­lyes lehet a tavaszi zöldár is, melyet a magas hegyekben elő­forduló gyors hóolvadás okoz. Feljegyezték a krónikák az 1838-as pesti jeges árt, az 1878- as szegedi nagy árvizet, emléke­zetes marad az idősebbeknek az 1956-os dunai jeges árvíz is. A zöldár 1954-ben öntötte el a Szigetközt, 1965-ben csehszlo­vák területen a Csallóközben okozott hatalmas károkat. Sorol­ni lehetne a pusztító áradások történetét, amely végigkísér­te országunk elmúlt századait. Veszélyeztetett területek A magyarországi árvizek oko­zója az, hogy hazánk a Kárpát­medence legmélyebben fekvő részén helyezkedik el. Területé, nek 70 százaléka a 200 méte­res tengerszint feletti magassá­got sem éri el, az ország egész területének körülbelül 25 száza­léka az átlagos árvizek szintjé­nél alacsonyabban fekszik. Gya­korlatilag Európában csak Hol­landia van hasonló helyzetben, amely területének körülbelül 21 százaléka fekszik a tengerszint­nél mélyebben. A mai árvízvédelmi rendszert a múlt század közepén kezdték kiépíteni, és ez a munka a 30- as évek elejére be is fejeződött. Ezek a gátak azonban csak ideig-óráig tudtak a víz nyo­másának ellenállni, újabb sza­kasz kezdődött az árvízvédelem­ben: 1948-ig a régi töltések alapjait felhasználva, már olyan gátrendszer épült ki, amelyik az 50 évenként egyszer előforduló árvizeknek képes ellenállni. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, az emberi lakott te­lepülések számának emelkedé­se együttesen olyan — csak százmilliárdokban kifejezhető — értékeket hozott létre, melyeket egy 50 éves valószínűséggel be­következhető áradás ellen is meg kell védeni. Ezért 1973-ban minisztertanácsi határozat szü­letett a meglévő árvízvédelem biztonságának növelésére. Eszerint a töltéseket, gátakat és egyéb védelmi berendezéseket úgy kell fejleszteni, hogy a fő­védvonalak átlagosan a 100 évenkénti, a városok és ipartele­pek védővonalai Legalább a 120 —150 évenkénti, a különösen ma­gasfokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területek (Budapest, Győr, Szeged stb. az algyői olaj. mezőt) védő gátak az 1000 évenkénti — a kevésbé fontos, lakatlan területek védvonalai pedig a 60—80 évenként egy­szer előforduló, legmagasabb árvíz ellen nyújtsanak biztonsá­got. Meglévő és tervezett védvonalak E határozat alapján az or­szág 4190 kilométer elsőrendű fővédővonalából 1667 kilomé­ter már az előírt biztonságú. A Körös-völgyben megépített szük­ségtározók révén további 412 kilométeren van meg az előírt biztonság. Mindez azonban csak a védvonalak felét teszi ki. Ahhoz, hogy teljes legyen a biztonság, még kereken 2450 kilométer védelmi vonalat kell még kisebb-nagyobb mérték­ben megerősíteni. Ezen kívül még 210 kilométer új töltést is meg kell építeni. A hátralévő munkák költsége körülbelül 15 milliárd forintot tesz ki, s hozzá­vetőlegesen 100 millió köbmé­ter földmunkát kell elvégezni. Egy-egy ötéves tervidőszakban — figyelemmel népgazdaságunk anyagi lehetőségeire — csak mintegy 2 milliárd forintot for­díthatnak erre a célra, ezért a kormányhatározatnak megfelelő árvízvédelmi rendszer kiépítése előreláthatólag 35—40 évet vesz igénybe. A jelenlegi ötéves tervidőszak­ban a Duna völgyében, Baja és Dunapataj között, valamint Makád térségében, a Rábán Győrnél és Körmendnél végez­tek töltés-erősítési munkákat. Erősítették a Dráva és a Mura töltéseit is. A Tisza völgyében, Leninvóros és Szeged térségé­ben, a Szamoson, a Körösökön és a Maros mentén erősítették meg a védműveket. Szükség- tározókat építettek a Körösök és a Zagyva völgyében. A következő ötéves tervben a Duna völgyében a csepelszi- geti, a bölcskei, madocsai töl­téseket erősítik meg, a mosoni Duna-ágon a szigetközi gátakat emelik magasabbra. A Rába mentén, Szentgotthárdnál vé­geznek árvízvédelmi munkákat. A Tisza völgyében, Szolnok térségében kell megerősíteni a Tisza és a Zagyva töltéseit, megjelennek a talajgyaluk és földgépek a Sajó és a Torna töltésein, végül részben kiépítik a Bodrog jobbparti töltéseit is. összesen a VI. ötéves tervben 300 kilométer védvonal fejleszté. sét tervezik. Ennek során 13 mil­lió köbméter földet kell meg­mozgatni. Bermann István Szakemberek a közéletben A bőrgyár az 1971-es vá­lasztásoknál a körzeti népfrontba ajánlotta Várbíró Pétert, friss erőnek számított kezében a vegyi-gé­pész üzemmérnöki diplomával. A Hazafias Népfront Pécs— Siklós ll-es számú körzeti Bi­zottságában kezdte a közéleti munkát, s azóta is itt tevé­kenykedik. Hamarosan a kör­zeti bizottság titkára lett, ké­sőbb a városi népfront mellett működő béke-barátsági mun­kabizottság titkára is. A kezdettől nyolc év telt el. Jelenleg az Energiafelügyele­ten dolgozik. Sokat jár „vidék­re". Munkaterülete egész Dél- Dunántúl. És azóta folyama­tosan tanul. Előbb az angol nyelvet, aztán újságíró stúdió­ba járt, majd az MLEE kétéves politikai gazdaságtan szakosí­tóját végezte el, jelenleg pe­A vegyi-gépész üzemmérnök dig kiegészítő szakon folytatja a tanulást. Két kislánya közül a nagyobb már iskolás, Éva még óvodába jár. A felesége gyógyszerész-asszisztens, s ahogy Várbíró Péter mondja, ő teremt lehetőséget arra, hogy a munka és a család mellett közéleti munkát vé­gezzen. Mert azoknak a ren­dezvényeknek nagy része, amit a népfrontban szerveznek, az esti órákban kezdődik. Ekkor érnek haza a munkából az emberek, ekkor lehet őket megkeresni, illetve összehívni. Legutóbb az Idős kor és életritmusa címmel szerveztek előadást, amin 125-en vettek részt. Megelőzte ezt az ingat­lanügyekkel kapcsolatos — a kérdezés lehetőségét is meg­adó — előadás, amit szintén nagy érdeklődés kísért. Érthe­tő, hiszen a körzeti bizottság tagjai a környéken élő lakók véleményé; előzetesen kikérve vették be ezeket a munka- programjukba. Csakúgy, mint azokat a beszélgetéseket, me­lyeken időszerű kül- és belpo­litikai kérdésekről cseréltek vé­leményt. De nem tartják ke­vésbé fontosnak azokat a ta­lálkozókat, melyeken szőkébb hazájuk, Baranya és Pécs eredményeit és gondjait vi­tatják meg. Ezeken a beszél­getéseken mindig ot; vannak tanácstagjaik, akik továbbít­ják észrevételeiket a városi tanácsnak. Idáig jutottunk a beszélge­tésben, amikor Várbíró Péter azt is megfogalmazta, hogy miért vállalkozott a közéleti munkára, és miért csináljo szí­vesen. Azt mondja, ezen ke­resztül is formálja a holna­pot, ami számára szűkebb ér­telemben a gyermekei életét, általánosan pedig a jövőt je­lenti. É; ebből a jövőfo-—'á- lásból szabad lelkiismereti kér­dést csinálni. Sőt még kisebb problémákból is. Amint el­mondta, ma már nem azon a területen lakik, ahol a közéleti munkáiát végzi. Jóllehet, az ott élő szüleit nagyon gyakran meglátogatja, arra van a mun­kahelye is, mégsem igazán odavaló, hiszen Lvov-Kertváros- ban lakik. Most éppen azon gondolkodik: nem tudná-e jobban hasznosítani magát ezen az új lakóterületen!? T. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents