Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-24 / 322. szám
6 Dunántúlt napló 1979. november 24., szombat Korszerű anyagok és technológiák az építőiparban Az építőiparral szemben támasztott követelmények növekedése szükségessé tette a mai kornak megfelelő anyagok és szerkezetek kutatását és ezzel összefüggésben a modern tech. nológiák kidolgozását. Hazánk, ban több kutatóintézet és számos kivitelező vállalat részese az új anyagokkal, eljárásokkal való munkának. Mindezekben nagy szerepet vállal, az Építés- tudományi Intézet. Hagyományosnak tekinthető az intézetben folyó kutatások közül az új építőanyagok, épületszerkezetek, technológiák fejlesztése, a térelemrendszerek kidolgozása, a könnyű, és vasbetonszerkezetekkel való kísérletezés, a KGST tagországok hasonló intézeteivel történő együttműködés, ösz- szeállításunkban erről adnak számot az ÉTI munkatársai. Salamon Gyula TUDOMÁNY TECHNIKA Előregyártón fürdőszobák és liftaknák Térelem rendszerek külföldi és hazai alkalmazása Csereszabatos egységek A térelemes építés külföldi fejlődését elemezve megállapítható, hogy a társadalmi, műszaki, gazdasági és település- fejlesztési tényezők következetesen érvényesülnek külön- külön, de láncreakcióban is. A térelemes építés annak ellenére, hogy iegalább két és fél évtizedes múltra tekint vissza külföldön, ennek ellenére még nem kristályosodott ki sem építészete, sem szerkezete, előnyeinek optimuma a használat, az építéstechnika és a gazdaságosság szemszögéből. Ezek kölcsönhatásában kell az elvégzett világkísérletek alapján a konzekvenciát levonni. Indokolt tehát megvizsgálni, hogy a hazai szükségletek milyen területek fejlesztését kívánják, A fejlődés jelenlegi szakaszában a paneles építési mód helyszíni munkaigényének csökkentése érdekében alkalmazzuk a fürdőcellákat, a, térelemszerű liftakna elemeket, loggiaelemeket, erkélyelemeket. Az önálló térelemes rendszerek alkalmazhatóságáról már a kutatás kezdetén bizonyos prognózist rögzítettek, nevezetesen, a szállítási és be- emelési adottságok az önálló nehéz térelemes rendszerek kibontakozását nem teszik lehetővé, inkább a városrészek kommunális épületeinek köny- nyű térelemes megoldásaira, ideiglenes jellegű létesítményekre — például felvonulási épületek — kell az anyagi műszaki bázisok megteremtésének kezdetén gondolni. A térelemes építés e változatának elterjedésére lehetőséget nyújtanak azok a már gyártott könnyű rendszerkomponensek, melyek jól felhasználhatók ezen a területen. A hazai térelemes rendszer elveit, méretrendjét, egység- készletét, rendszerkomponenseit és az alaprajzi sémákat már felvázolhatjuk az ÉTI—DS rendszernek köszönhetően. Az egységek alternatív csereszabatossága biztosítja a többcélú- ságot, de egyidejűleg a szükséges gazdaságos sorozatszámot. A hazai piacon fellelhető alrendszerek alkalmazása kevés ráfordítással elégítheti ki az új termékek iránti differenciált használatot és keresletet. A térelemek gyártása függ az anyagtól, az anyag szállítási állapotától, a statikai rendszertől és a konstrukciótól. A gyártóeszközök anyagtól függő, a gyártástechnika a térelemegységtől függő tényező. Általában nyersanyagcentrikus a gyártás, ha betont és műanyagot dolgoznak föl, félkésztermék jellegű, ha a fa- és fémelemeket, és készietjellegű, ha kész gyártmányokat építenek össze. A munkaműveletek a nyersanyagcentrikus' gyártásnál folyamatosak, egymás mellett helyezkednek el és a termék halad. A félkészlerméknél és a készietjellegű gyártásnál a munkacsoportok váltják egymást a termék készülése során. A fentiekből következik, hogy az anyagok állapota, az előre- gyártás foka, a gyártóhelyek egymáshoz való viszonya, meghatározzák a gyártócsarnok szervezését és berendezéseit, a műveletek koncentráltságát és a részt vevő alvállalkozókat is koordinálják. A gyártócsarnok rendszerint egy rendszer termelésére rendezkedik be egyidejűleg. Helyes az a sorozatgyártás politika, ha csak a hosz- szabb élettartamú vázat gyártják raktárra, a rövidebb élettartalmú öltöztető szerkezeteket a megrendelésnek megfelelően elégítik ki. összhangot kell teremteni a térelemkoncepció, a gyártástechnika és a használat között. Ezek egymáshoz való viszonyát a teherhordószerkezet és a konstrukció, az építéstechnikai és építésfizikai paraméterek, az alapanyagok és azok feldolgozási állapota, a gyártási műveletekhez tartozó alkalmazott gyártástechnika és a gyártó- eszközök határozzák meg. Általában két fő elvi gyártástech-* nika különböztethető meg. Az egyik, a szállított nyersanyagokból, a másik a szállított alkatrészekből állítja össze a térelemet. Az előzőnél a térelem köpenye, palástja, monolitikus öntés vagy formázás útján jön létre és maga a burkolat többcélú: tartó, térelhatároló funkciót egyaránt ellát, tartalmazza a vezetéket és esetleg bútorkialakításokat: tehát integrált szerkezet, az öntési eljárás tipikus modellje. Az utóbbinál előregyártott részekből, szétbontott funkciókkal és geometriával, építéstechnikai eszközökkel szerelik össze a térelemet, a gyártási műveletek megfordíthatok, az egység szétszedhető, tehát az összeszereléses eljárás tipikus modellje. A külföldi térelemgyártás legtöbbször e két alaptípus kombinációja. A betonköpenygyártás többféle módszerű: legfejlettebb a félautomata gépek alkalmazása, melynél a sablonok rövid igénybevétele és a gépesítés magas foka a jellemző. Nincs munkaigényes összeszerelés, nincs csatlakozási hézag és leegyszerűsödik a különböző anyagok tűrési koordinációja. Kedvező konstrukció esetén a teherhordószerkezet mérete meglehetősen karcsú és nagyobb nyílások alkalmazhatók. A térelemes épületek kivitelezését a szállítás, emelés és szerelés szempontjai szerint kell vizsgálni. A szállítás akkor kedvező, ha a gyártóüzem és az építési hely között átrakás nélkül szállíthatók az egységek tréleren, pótkocsin. Európában vasbeton térelemeket száz— háromszáz kilométerre szállítanak, az USA-ban átlagosan kétszázhatvankét kilométerre. Könnyű térelemeknél négyszáznyolcvanöt kilométer az átlag- A kilencven százalékos készült- ségű térelem szállítása gazdaságosabb, mint a váz fuvarozása. Dávid János Térelemgyártás a BÉV panelüzemében ÉTI —KIPSZER szabadalom A zsaluemeléses építési mód AA a már elterjedten alkalmazzák A vasbeton vázas monolit épületek iparosítása érdekében, az Építéstudományi Intézet, a KIPSZER Vállalattal közösen fejlesztette ki a zsaluemeléses építés módszerét. Az építési eljárás lényege, hogy az építendő épület födémszerkezetének készítésére térszínen szerelt és speciális emelőkkel függőleges irányban mozgatott zsaluzattartót és zsaluzatot használnak, mellyel a födém- szerkezet — előre elhelyezett oszlopokra támaszkodva - fe. fülről lefelé haladva készül. A nagy olapterületű — ezerkétezer négyzetméter - összefüggő zsaluzattartó és zsaluzat egyszerre mozgatható függőleges iránybon fel, illetve le, így a zsaluzat többször használható fel szét- és összeszerelés nélkül, ezáltal a zsaluzás és állványozás anyag- és élőmunka igénye a minimálisra csökken, az építési tevékenység hatékonysága jelentősen fokozódik. Az építéstechnológia rugalma. san igazodik a monolit építés egyedi, változó épületszerkezeti megoldásaihoz. A pillértávolsóg készítik a teljes födémszerkezetnek megfelelő — azt meghaladó méretű — összefüggő zsoluzattartót és zsaluzatot. A kővetkező művelet az emelés, amelynél a nyolc egységből ál. ló hidraulikus rendszerű emelőberendezés automatikus magasság-kiegyenlítéssel felemeli a zsoluzattartó szerkezetet a legfelső födém szintjéig. A zsaluzattartót ebben a helyzetben - majd később a következő födémszinteken is - csavarorsós támasztószerkezetekkel rögzítik a lépcsőházi szerkezetekhez, valamint oz épület pilléreihez. Ezután a betonacél-szerelés és betonozás következik. A megfelelő kizsaluzási szilárdság elérése után oldják a zsaluzat rögzítő szerkezeteit, működésbe hozzák a hidraulikus berendezést, s egy szinttel lejjebb süllyesztik a zsaluzattortó szerkezetet, kizsaluzva egyben az elkészült födémszerkezetet is. A legalsó födém elkészülte után a térszintre visszasüllyesztett zsaluzattartót és zsaluzatot szétszerelik, majd a következő építési helyre szállítják. nyes betonpillérek alkolmazáso célszerű, nemcsak technológiai, hanem szerkezeti okokból is. A zsaluemeléses építéssel, három évvel ezelőtt készült el az első épület, a Magyar Selyemipari Vállalat számára. Azóta több üzemi csarnok, parkolóház, úttörő- és ifjúsági hóz született az építési módnak köszönhetően. Az eddigi építési tapasztalatokat értékelve megállapítható hogy a födémszerkezet-építés termelékenysége a hagyományos monolit építési módhoz viszonyítva minimálisan háromszoros. Megfelelő szervezés esetén hetenként egy- egy szint készíthető el ezzel oz eljárással, úgy szervezve a betonozást, hogy az mindig munkaszünet előtti napra essen. A födémszerkezet építése ötszáz négyzetméterenként tizenkét fős komplex brigáddal egy. műszakos üzemeltetés mellett megoldható. A födémszerkezetépítés élőmunkaigénye a zsaluzattartó fel- és leszerelésével, mozgatásával, betonacél-szereléssel, betonozással három- három és fél óra/négyzetméter. 1. Felemelt zsaluzattartó szerkezet 2. Födém- és parapetszerkezet készítése. Felvételünk a Magyar Rádió ötszintes parkolóházának építéséről készült. 1,2 méteres lépcsőkben mindkét irányban tág határok között változhat. Kötetlen az egyes szintek belmagassága, valamint a födémek alaprajzi és szerkezeti kialakítása. Égy épületen belül is lehetőség van szintenként eltérő szerkezeti és alaprajzi megoldás alkalmazására. A kivitelezés első szakaszában az olapozást, valamint az épület monolit lépcsőházi szerkezetét készítik el, majd megfelelő rögzítéssel elhelyezik az épület tartópilléreit. Ezután elAz építéstechnológia sajátos előnye, hogy felvonulási terü- ietigénye minimális, toronyda. rura vagy más nagy teherbírású emelőgépre a födémszerkezetépítés folyamán nincs szükség. Ez azonban szükségessé teszi, hogy az épület teherhordó pillérei kis súlyú, nagy teherbírású szerkezetek legyenek. Mivel az építésnél harminc métert meghaladó magasságú pillérek elhelyezésével is kell szó. molni, pillérszerkezetként utólag kibetonozott acélköpeMegállapítható, hogy a zsaluemeléses építés alkalmazása az átfutási idő ugrásszerű csökkenését teszi lehetővé abban az esetben, ha minden részletében építési rendszerré válik. Ennek érdekében további legfontosabb kutatási, fejlesztési feladatnak tekintjük a zsaluemeléses építés komplex építé. si-szerelési rendszerré való fejlesztését, beleértve a külső térelhatárolási, szerelőipari munkafázisokat is. Nagy István Közös kutatások a KGSTországokban Cél a könnyű, önhordó falak gyártása A KGST-országokban az utóbbi években a tudományos-műszaki kutatások mindinkább a korszerű anyagokból készíthető szerkezetek irányába fordultak, amelyek a köny- nyű önhordó falak gyártását teszik lehetővé. A téma KGST- együttműködés keretében történő megoldását — melyből hazánk is 'kiveszi részét, többek között az Építéstudományi Intézet közreműködésével — az indokolja, hogy mind a szocialista, mind a kapitalista országokban előtérbe került a rendszerelvű iparosított építési módszerek alkalmazása kérdése, amelynek segítségével anyag- és energiamegtakarítást, építési idő rövidülést, valamint helyszíni élőmunkacsökkenést lehet elérni. A megjelölt célok teljesülését nagymértékben elősegítheti a nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció megvalósítása, különösen a könnyűszerkezetes építési módok területén. A könnyű térelhatároló alrendszerek nemzetközi szintű kialakítására előkészítő jelleggel már folytak kutatások az elmúlt ötéves tervidőszakban is, főleg a követelményekkel, a vizsgálati és méretezési módszerekkel összefüggésben. A korábbi KGST-együttműködé- seken belül azonban országonként különböző térelhatároló szerkezeteket dolgoztak ki, amelyek adaptálása az átvevő országok "építési rendszereihez nehézségekbe ütközik. Ugyanis a szerkezetek országonként eltérő mérettűrései, az alrendszerek összekapcsolási módszerei, a gyártási és kivitelezési technológiái általában alkalmatlanak a széles körű csereszabatos nemzetközi felhasználásra. A téma keretében tehát olyan iparosítva gyártható könnyű homlokzati falrendszer- változatok kifejlesztése a cél, amelyek az együttműködő országokban alkalmazott teher- hordóváz-alrendszerek többségéhez lényeges átalakítás nélkül csatlakoztathatók és meghatározott mértékben kielégítik a középületek, illetve lakóépületek külső falaira vonatkozóan közös megállapodással egységesített alapvető követelményeket. A korábbi KGST kutatási eredményeket hasznosítva és továbbfejlesztve kialakították a közös követelményrendszert így többek között rögzítették a fejlesztésnél alkalmazható komfortparamétereket. A hétféle falszerkezet kutatása kapcsán az együttműködő országok kölcsönösen ismertették egymással a saját építési rendszereikhez illeszkedő falszerkezetek fejlesztésében elért eredményeiket és az ezekre vonatkozóan rendelkezésre álló dokumentációkat Eszerint közös kutatások folynak a vasbeton kéregelem, az azbesztcement falpanel, a cementkötésű faforgács vagy farost falpanel, az alumínium panelszerkezet, az acéllemez héjazató panelszerkezet, a sejtbeton falelemek és az acélvázas függesztett falszerkezet fejlesztésében. Dr. Galambos Sándor
