Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-22 / 320. szám
6 Dunántúlt napló 1979. november 22., csütörtök Nem az elnevezésen kell vitatkozni... Méltón képviselik a komlói zenekultúrát Mi történt Kiskőrösön? Őszi diákmunka, tanulságokkal Talán az utolsó idei mező- zőgazdasági munkaakció volt az, amelyen októberben a pécsi jogászok vettek részt a Kiskőrösi Állami Gazdaságban. Őket követték volna a közgazdászok, de munkájukra már nem került sor: a munkahét utolsó előtti napján a gazdaság egyoldalúan felmondta az egyetemmel kötött szerződést A történet annyira tanulságos, hogy mind a két félnek lesz töprengeni valója a következő szezonig. És lesz töprengeni valójuk másoknak is, akik diákmunkásokat foglalkoztatnak, illetve biztosítanak. Mi is történt Kiskőrösön? A tényeket — érthetően — mindkét fél másként csoportosítja. A gazdaság italozással, renyhe munkával, a kiadott szerszámok elherdálásával, továbbá azzal vádolja az egyetemistákat, hogy jó részük a hét végén már ki sem ment dolgozni, és többen becsületsértő kifejezésekkel illették a szakácsnőket. A táborvezetők — KISZ-titkár, fiatgl tanársegédek — viszont azzal érvelnek, hogy a aaz- daság munkaszervezésében alapvető fogyatékosságok voltak — a szőlőt szállító konténerekre bizonyos időszakokban fél órákat kellett várni —; a hallgatók tisztálkodási lehetőségei minimálisak voltak, sokszor még ivóvízhez sem jutottak a szőlőtáblában: a teljesítményt utólag nem reálisan értékelték, és a hallgatókkal kapcsolatos problémákról őket a gazdaság egész héten nem tájékoztatta. Hidegzuhanyként érte az egyetemet a péntek délután telexen leadott '•zerződésbon- tás — amit a táborvezetősén- gel egyáltalán nem közöltek. Az események után a Pécsi Tudományegyetem vezetői Kiskőrösre utaztak, de a tárgyalásokon különösebb eredményt nem sikerült elérni. Nem marad más hátra, mint hogy ki-ki a saját háza táján levonja a megfelelő következtetéseket. Az őszi diákmunkára ugyanis még hosszú ideig szükségük lesz a mezőgazdasági üzemeknek, az iskolák pedig a központi előírásoknak tesznek eleget, amikor — a nyári táborokkal ellentétben kötelező jelleggel — közhasznú mezőgazdasági munkára küldik hallgatóikat. Egy biztos: a kezdeti hírek ellenére egyik szerződő fél sem készült fel erre a feladatra. Erre mutatnak azok a jelek, hogy a gazdaság által megbízott tábororvosnak erre a hétre már nem vplt szerződése, s hogy az állítólagosán sürgős munkák közepette másfél napra böngészni küldték a hallgatókat. . . De erre mutat az is, hogy a joghallgatók közül a felmentéssel rendelkezőkön kívül 39 már az indulásnál sem jelent meg, s a táborozok közül ötvennyolcán — a vezetőség értesítése nélkül — egyszerűen hazautaztak. Indokot persze bizonyosan tudnak találni. Kérdés, az egyetem mennyire lesz meqértő velük szemben. A vezetők nyilatkozatából ítélve a szankció nem marad el. A történtek újabb bizonyságul szolgálnak arra, hogy akadnak néhányon, akik sem az egyetem falai között, sem azon kívül nem viselkednek a Pécsi Tudományegyetem polgáraihoz méltóan. Ami pedig az ügynek az egészét illeti: tudatosítani kellene végre a diákokban, hogy az őszi munka kötelező, ha úgy tetszik, tantervi anyag. És a munkahelyen senki ne számítson olyan komfortra, mint amilyet otthon megszokott. De a mezőgazdasági üzemek se tekintsék a hallgatókat kényszerűségből alkalmazott robotmunkásoknak. Rossz szervezéssel ne szolgáltassanak okot a hanyag munkára. Persze az sem árt, ha az alapvető szolgáltatások biztosítása mellett állandó kapcsolatot tartanak a diákvezetőkkel. Havasi J. Kiállítás és reklámfotó-díjazás Alig több mint egy évvel ezelőtt határozta el néhány zenekedvelő fiatal Komlón, hogy karéneklésre társul. Karvezetőnek a Spirituálé együttes két tagját, Szabó Szabolcséit és Nagy Ernőt vá losztották meg, akik már korábban bizonyították szakmai rátermettségüket ’ iskolai kórusaik figyelemre méltó eredményeivel. Néhány hónappal a megalakulás után megtartották első koncentjüket, ez azonban még csak amolyan karácsonyi házimuzsika volt. Nagyobb nyilvánosság előtt az Amatőrök fórumán léptek fel először, majd a Pécsi Nemzeti Színházban megtartott megyei bemutatón igen kellemes meglepetést szereztek a közönségnek. Idén még egy szereplésük volt: Budapesten, a Nemzeti Galériában énekeltek a vasárnap délelőtti koncertsorozat keretében. Egy év alatt négy szereplés —• nem kevés egy kicsit? Érthető volna egy teljesen kezdő együttesnél, de a komlói Pedagógus Kórus tagjait nem lehet a „debütánsak" közé sorolni. A tagok fele tanár — sokan énektanárok — ám a többiek is, az asszisztensek, bányászok, technikusok és segédmunkások is tehetséges muzikális énekesek. Több arcot még Pécsről felismerünk közülük: nagy nevű énekkarokban öregbítették a baranyai kóruskultúra jó hírét A kevés szereplésnek tehát nem a felkészületlenség vagy rutintalanság az oka. Ez a kis kórus nagyon szépen és kifejezően énekli egyebek között Schütz, Pitoni, Friderici vagy Bárdos, Kodály és Hindemith műveit Maróti Györgynek egy szép Szenczi Molnár-versre írott kórusa percek alatt formálódik a próbán az elfogadhatóból élvezhetővé, majd művészi előadássá. A gyér bemutatkozási lehetőségnek anyagi okai vannak. A kórusnak mind a moh napig nincs fenntartója. A városi művelődési központ ezt a feladatot nem vállalhatja, hiszen van már egy énekkara, a Komlói Munkáskórus. A vállalatok, üzemek ajtaján pedig hiába kopogtattak támogatásért. Ki tudja miért, séhol sem kellettek. Végül a Pedagógusok Szakszervezetének komlói bizottsága juttatott néhány ezer forintot a gazdátlan kórusnak: sürgős beszerzésekre, utazásra. Bármennyire jólesett is ez a segítség, a gondokat nem oldotta meg, hiszen a támogatás még nem fenntartás. A szakszervezettől kapott összeg egy része elment a kottákra, a maradékot pedig fölemésztette a budapesti szereplés. Sokan fölteszik a kérdést: kell-e egyáltalán Komlónak két felnőtténekkar? Nem volna-e helyesebb inkább a munkáskórust támogatni? Ez ózonban rossz ikérdés. Csak olyanok tehetik föl, akik nincsenek tisztában a város zenei értékeivel, azzal a figyelmen kívül nem hagyható iskolás tömeggel, amelyik a muzsika szeretetétől áthatva — s ez nagy szó! — kerül ki Tóth Ferenc és a többi kiváló énektanár osztályaiból, hogy aztán Nagy Ernő, Szabó Szabolcs és mások keze alatt a középiskolákban érett karénekessé váljék. Az ilyen vélemények hangoztotói nem számolnak azokkal a pedagógusokkal, munkásokkal, népművelőkkel és alkalmazottakkal, akik úgy érzik, egy felnőttkórus kevés, ők is énekelni szeretnének kedvük szerint. Nem az elnevezésen kell vitatkozni, hiszen a pedagóguskórusnak is csupán a fele áll tanárokból, mint ahogy a1 munkáskórusban sem csak munkások énekelnek, hanem többek között tanárok is. Nem „ellenkórusról" van tehát szó, hanem egy újat, mást akaró, fiatal és tehetséges együttesről, amelyik már a jelenlegi tudása alapján is komoly mértékben hozzájárulhat a komlói zenekultúra ápolásához. Ez azonban igazán csak akkor valósulhat meg, ha végre vállalja valaki a fenntartásukat. Bizakodunk, hogy hamarosan ez is megoldódik. Az idén elkészült, s máris négy nemzetközi filmfesztiválon díjazott „Angi Vera” című filmet — Gábor Pál alkotását — a napokban francio, finn és mexikói filmproducerek vásárolták meg. Jancsó Miklós három filmjének — a „Magyar rapszódia”, az „Allegro barbaro” és a „Szegénylegények" címűnek — a kópiái jutnak el Mexikóbc és Libanonba. Kollányi Ágoston természetfilmjei közül a norvég televízió „Az állatok mindig válaszolnak” című produkciót, az étiópiai álReményt keltő bemutatkozás A pécsi Quad- Rock együttes műsoráról Napjainkban ahhoz, hogy egy együttes igazán kiemelkedjen a rock-muzsika állóvízéből, valami egészen fantasztikus ötletre és teljesítményre lenne szükség. No persze nem mindegy, hol születik meg egy ötlet. A „kirakat” méretei ugyanis körülhatároltak. A teljesítmény pedig — éppen a műfaj sajátosságainál fogva — legalább annyira függvénye a korszerű technikának, mint a hangszeres tudásnak és magának a megkomponált zenének. Nyilván ennek tudatában indult el a Quad-Rock együttes hat tehetséges fiatal muzsikusa a járhatóbb úton. A már közismert sikerszámok feldolgozásai kevesebb interpretációs ráfordítással is érdeklődést keltenek. A saját számok pedig ki kell állják a közönség próbáját. Kellő arányban viszont a kettő sikerre számíthat. Mindez igazolódott a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthon, ban rendezett bemutatón. A jól ismert, többnyire standard melódiákat aprólékos pontossággal megszólaltató Quad-Rock műsora reményt keltőnek bizonyult. Saját szerzeményeik is figyelemre méltóak. Hangszeres játékuk), énekstílusuk és nem utolsósorban hallatlan akarásuk olyan sikert eredményezett, amelynek joggal várjuk a folytatását. Pék Sándor, Szabó Árpád, Katona Tamás, Boda Lajos, Deák Róbert és Dingó János csapata azt bizonyította: helyben is létrehozható színvonalas, élő produkció a rock műfajában. lami filmforgalmazó vállalat pedig oz „örök megújulás" cí. mű művet vásárolta meg. Ausztráliában és Új-Zéland- ban Kézdi Kovács Zsoltnak „Ha megjön József” című, Chicagóban és Hyeresben díjnyertes produkcióját tekinthetik meg a filmbarátok- A Gusztáv sorozat újabb országba jut el: legutóbb 117 epizódját vette át az iráni tévé. A portugál mozikban is bővül a választék: további 13 Gusztáv-történet kópiái utaznak ebbe az országba. A szovjet baltikum népeinek magas színvonalú kultúráját, népi iparművészetét bemutató kiállítás nyílt szerdán a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A tárlaton bemutatnak a többi között borostyánból készült finoman megmunkált jellegzetes ékszereket, a balti né. pék iparművészetének ismert alkotásait, a nagymúltú bőrművesség változatos, a népi hagyományokat őrző remekeit, díszdobozokat, könyvborítókat, fotóalbumokat, tálcákat és más használati tárgyakat. Több mint kétszáz pályamű érkezett a reklámszövetség reklámfotó-pályázatára, amelynek díjkiosztó ünnepségét szerdán rendezték meg a Fészek klubban. Az alkotások közül fekete-fehér kategóriában első díjat nyert Eifert János (Búvár), a színes kategóriában Tulok András (MTI) fotósorozata bizonyult a legjobbnak. A színes kategóriában többek között második helyezést ért el Mohácsi Miklós (MTI), s a harmadik helyezettek között volt Göncző András (MTI). Az ünnepségen átadták a Pécsi József nívódíjat, amelyet Varsányi Béla fotóművész vett át Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettestől, a reklámszövetség elnökétől. Havasi J. (bornemissza) Magyar filmek külföldön Petrovics Emil szerzői estje A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és az Országos Filharmónia rendezésében - időben ugyan kissé elmaradva az őszi „Korunk zenéje” immáron hagyományos hangversenysorozatától — került a pécsi közönség elé négy Petrovics- mű: az /. és III. Kantáta, a Vonósnégyes és o Fúvósötös, ismert előadók tolmácsolásában, o vokálisok a szerző vezényletével. E koncert a „Mesterbérlet" sorozatban kapott helyet; és ha azon tűnődünk, hogy egy hang. verseny miért kerül éppen ilyen című bérletbe, okkor Petrovics Emil szerzői portréja pontosan ebbe a kiemelt nívójú sorozatba kívánkozik. Igen nagy felkészültségű muzsikus. Műveiben nem a kozmikus végtelent, az ismeretlent kutatja, hanem emberi léptékű világot tár elénk. Érzékeny vonzódása a természe. teshez oz elhangzott I. Kantátában különösen szembeötlő, akár a természeti képek lírai megfogalmazására, akár az énekhang kezelésére gondolunk. Bár ez egészen fiatalkori alkotás, mottóként érvényes a későbbi, briliáns technikával szerkesztett művekre is. Valami boldog nosztalgikus, melankolikus hang süt át a már jóval összetettebb hangzású III. Kantátán: érzelemvilágunk különös rezdüléseire ismerhettünk benne. Érdekes ellentét a két vokális művel szemben a Vonósnégyes és a Fúvósötös. Az előbbiekben a személyes, közvetlen hang az uralkodó, míg a két hangszeres mű a fölényes anyag- és hangszerismeret, a virtuóz szerkesztés példái. A nagyforma orányossága szinte nosztalgikus vonzódást jelent a klasszikus rend és arányosság felé. A tételeken belüli szerkesztés pedig a zeneszerzői találékonyság, ötletgazdagság változatosságával gyönyörködtet. Igen jól ötvöz két alopvető szerkesztési elvet: az ellentétes karakterek szoros egymásutánját, illetve oz osztinátó-technikát, amely az egészen kis változások, a motivikus fejlesztés jó megértését szolgálja. Jó előadásban ismerhettük meg ezeket a műveket. Kincses Veronika tolmácsolta a Budapesti Kamaraegyüttes társaságában a két szólókantátát Egyenletesen magos színvonalon, a művek lényegével ozono- sulva, lehetőségeik művészi kiaknázásával énekelt. Az Új Budapest Vonósnégyes (Kiss András, Andrássy Pál, Bársony László, Párkányi Tibor) és a Mecsek Fúvósötös (Szkladányi Péter, Deák Árpád, Paláncz Tamás, Tolnai Gábor, Várnagy Attila) biztoson és felkészülten játszott. Ugyanez mondható el a megújult (?) Budapesti Kamaraegyüttesről is. (Az ismert arcok közül sokon hiányoztak.) Kircsi Lpszló Kórus, gazda nélkül
