Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-20 / 318. szám
1979. november 20., kedd Punantmi napló 3 Math üst er me lés rendszerben Mit nyújt Bikái? 4100 hektárnyi tófelület Derváli László főszakács a bikaliak halbisztrójában az ínyencek halászlevit főzi Erb János felvétele Feldolgozó Alsómocsoládon Prémiumot hoz a takarékosság Gépjavítás Reménypusztán Annyi halat nyilván sohasem fogunk megenni, mint a bajaiak, vagyis évente fejenként 36 kilogrammot, ám annyival mesz- sze nem érjük be, amennyi ma a magyar átlagfogyasztás, amely még az évi 3 kilogrammot sem éri el. Köztudott, a Bi- kali Állami Gazdaság a magyarországi haltermelés rendszergazdája, a halgazdálkodás fejlesztésének úttörője. A gazdaság alsómocsoládi feldolgozójának megépítésével immár haltermelési ágazatának teljes integrációját valósítja meg, 1981-től korszerű csomagolású, konyhakész halszeleteket letéve a fogyasztók asztalára. ♦ A gazdaság vezető munkatársai: Balogh József halászati főágazatvezető és Kovács József termelési 1 igazgatóhelyettes nemrég a jugoszláv szakemberek előtt is beszámoltak tevékenységükről. Az ő segítségükkel vethetünk pillantást a Bika- li Haltermelési Rendszer munkájára, eredményeire. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, tekintettel a gazdaság korábbi — nettó hozamában a többiekénél kétszer akkora — termelési eredményeire, technikai felkészültségére, tudományos intézetekkel való együttműködésére, még 1976- ban bízta meg Bikáit a magyar halászat korszerű termelési feltételeinek megteremtésével, a hozamok gazdaságos növelésével. Létrejött a Bikali Halterme, lési Rendszer, amely a partnergazdaságok szaporodó száma eredményeként immár 4700 hektárnyi halastavon gazdálkodik, amiből Bikái egymaga 934 hektárnyi tófelületet mondhat magáénak. A bikaliak még az indulás évében 5 éves programot dolgoztak ki a saját és a partner- gazdaságok termelésének irányítására és szervezésére. A program sokrétű, kiterjed a genetikai munkára, a tenyész- anyaq-ellátásra, a takarmány- ellátásra, a szaktanácsadásra, a halegészségügy kérdéseire, a gép- és anyagellátásra, azok szervizére, az értékesítésre, a feldolgozásra, s nem utolsó sorban a termelési technológiára. Ami a technológiát illeti, a bikali szakemberek három lényeges területét említik: a népesí- tési szerkezetet, a tápanyagvisszapótlást és a takarmányozást. Véleményük szerint ezek összhangjájnak megteremtése a kulcskérdése a haltermelés gazdaságosságának. Lássuk kü- lön-külön is a technológia e három lényeges elemét. Tavaikat a tenyészidőszak tel. jes ideje alatt hasznosítják. Ezért a népesítési darabszám meghatározásánál két időszakot különböztetnek meg: egy tavaszi, július közepéig tartó, természetes táplálékban bőséqes; és a július második felétől kezdődő, a tenyészidő végéig tartó, planktonokban szegényebb időszakot. Ezt figyelembe véve a hagyományos népesítéssel szemben hektáronként 30 százalékkal több halat helyeznek ki tavaikba. A többletet aztán július közepéig fokozatosan kihalásszák. így a tavakban tavasz- szal termett fehérjét jól kihasználják, majd pedig a nagy mennyiségben kiszórt abraktakarmány is kedvezően hasznosul. A népesítési szerkezetet a ponty, a három növényevő hal és a ragadozó halak megfelelő kombinációjából alakítják ki tavaikban. A hozamok és a gazdaságosság szempontjából egyaránt fontos, meghatározó tényezőnek tartják a tápanyag-visszapótlást. Trágyázási technológiájuk kialakításában a rendszeresen végzett biológiai és kémiai vizsgálatok nyújtanak segítséget. A biológiai vizsgálatokkal a plank, tonálfomány minőségi összetételének meghatározása mellett az 1 hektáron lévő biomassza mennyiségét veszik számba. Kémiai vizsgálatokkal az összes nitrogén, foszfor, kalcium és kálium ion pH elektromos vezető- képességét meghatározzák. A tápanyag visszapótlásában a meghatározó szerep a szervestrágyának jut, sertéstrágyából hektáronként 34—35 mázsát használnak fel. Ezenkívül a nitrogén és a foszfor pótlására műtrágyát szórnak ki. Takarmányozási technológiájukat a természetes táplálék mennyisége alapján határozzák meg. A takarmányellátásra kidolgoztak egy igen gazdaságos módszert, melynek a lényege: a kukorica a termőhelytől, tehát közvetlenül a kombájnoktól kerül a tópartra. Itt fóliával le. takarják, majd a levegőt kiszorítandó, a prizmákat leföldelik, silózzák. A felhasználásig megtörténik a tejsavas erjedés, ez pedig kedvezőbb emészthetőséget biztosít. Számításaik szerint az így tárolt kukorica csaknem negyedével olcsóbb a szárított kukoricánál, ami energiatakarékossági szempontból egyáltalán nem mellékes. Tapasztalataik szerint, az így előkészített ízletes takarmányt a pontyok jó étvággyal fogyasztják, kedvező a takarmány értékesülése, az elért súlygyarapodás. A módszert a bikaliak mór alkalmazzák, s most partnereiknek is javasolják bevezetésre. A gazdaság természetesen saját takarmánykeverővel is rendelkezik, ahol saját szükségletre és a partner gazdaságok részére speciális haltakarmóny-keveré- keket gyárt ♦ íme, vázlatos áttekintés arról a tudományos alapokon nyugvó munkáról, ami a Bikali Haltermelési Rendszer égisze alatt fo. lyik. Eredményeként mind több fehér hús juthat a fogyasztók asztalára. Immár feldolgozva is, s éppen Bikái jóvoltából. Amint már többször is hírt adtunk róla, a gazdaság Alsómocsoládon korszerű feldolgozót épít, ahol évente 5000 tonna élő halat — 70 százalékban pontyot, 30 százalékban növényevő halakat — dolgoznak fel filézett natúr és panírozott szeletekké, konyhakészre, korszerű csomagolásban. Jó esetben a jövő év karácsonyán már süthetünk is belőlük. Miklósvári Zoltán Egymás mellé ültünk a 41-es buszon. Az idős bácsika gondosan becsomagolt kaszát, kaszanyelet szorongatott. Azt mondta, nincs már ember, aki az útszéli füvet lekaszálná, mert poros és tele van méreggel. Vajon itt, Reménypusztán, ohol az első tszcs megalakult, ismerik-e a kaszát, amely valamikor cselédek kenyerét adta? Fiatalokat kérdeztem, mit tudnak a régi pusztáról. Annyit tudtak, hogy nemrégiben megjelent egy cikk, omely foglalkozott Reménypuszta múltjával is. * Lónay László gépjavító brigádvezetővel olyan céllal ültünk le, hogy a gépjavításról és általában a gépparkról beszél, gessünk. Nagy részben már rendelkezésre óllnok a megfelelő szállítóeszközök, az erőgépek nagy teljesítményű változatai és a korszerű munkagépek egy része is. A követelményekhez képest ez mégsem megnyugtató. Reménypusztán 24 szakember foglalkozik a gépek javításával. Az egyre szaporodó, változó típusok és a követelmények mindig jobb, széles látókörű embereket kívánnak. Dolgozik itt, aki kovácsként kezdte és ma több szakmával rendelkezik. A szak. munkásokat a Sellyéi Szakmunkásképző Iskolán meg Nogyig- mándon oktatják, ahol most is hárman tanulják a gyakorlati munkát, ök is szerelők, mint a többiek, csak velük szemben nagyobb az elvárás, a géppark összes típusát ismerniük kell. Ebben a gépüzemben is van MEO, amely a dolgozók munkájának minőségét ellenőrzi. A jó munkát külön jutalmazzák, a rosszat büntetik. A javítási költség szinten tartásáért öt százalékos prémium jár. Ezt a szerelő azért kapja, mert nem szaladt új alkatrészért, hanem maga készítette azt, vagy gyorsan végzett a javítással. Bármilyen járműnél, gépnél túlfogyasztás észlelhető, azonnal próbapadra kell járnia. A túlfogyasztást vizsgálják és büntetik, a megtakarítás 15 százalékos prémiumot is hozhat. Mivel gépekről van szó és azok javításáról, Szentesi Gyula is bekapcsolódott a beszélgetésbe. ö az anyagos. Az anyagosok szakmája azért nehéz, mert a mezőgazdoságban a gép- és munkagéptípusoknak se szeri, se száma. Az egyik típushoz már nem gyártanak alkatrészt, a másikhoz még nem lehet kapni. Kezdődik oz országjárás. Van, ahol a keresett alkatrészből „kismilliót" találnak mint elfekvő készletet, máshol csak „anyagi rábeszélés” közben jutnak ohhoz, ami a szövetkezetnek létfontosságú, Ha minden kötél szakad, több százezer forintos tárcsák is se-' leitezésre kerülnek anyaghiány miatt. Másik gond. Megjelentek a hatalmas erővel bíró gépek, de náluk csők 20 éves munkagépek vonnak. A Rába traktor- nem áll meg, nincs akadály, mert ereje inkább szétszakítja a munkagépet. A munkagép használhatatlan lett. javítása lehetetlen, mert ehhez sincs alkatrész, úiakat pedig nem bocsátanak ki. Ami elfogadható, az az IKR. rendszerben kapott segítség. Itt pontoson érkeznek a gépek, munkagépek és szakmai ismeretek. Ebben a rendszerben Reménypusztán el is érték a 70 mázsás kukoricaátlagot, Lipóczki József Atomkazánok fűtik a városokat? Atomenergia A békés célra való felhasználás új lehetőségei Mind gyakrabban találkozunk olyan statisztikai adatokkal, melyek az atomenergia, oz atomreaktorok széles körű elterjedésére utalnak. Huszonöt évvel az első, vil- lomosenergia-termelés céljára épült, 5 megawatt teljesítményű atomerőmű (Ob- nyinszk, Szovjetunió) üzembe helyezése után több mint százezer megawatt elektromos teljesítményt képviselnek az atomreoktorok. Körülbelül kétszázezer megawattnyi kapacitás tervezése, építése folyik, köztük a magyar atomerőmű első 440 megawattos blokkjáé. Egyes országos villa mosenergia-termeléséhez már 15—25 százalékos arányt képviselnek az atomerőművek, főként a fejlett ipari országokban, de jelentős arányt képviselnek pl. Dél- Koreában és Argentínában is. Nyilvánvaló, hogy a következő évtizedekben egyre nő majd a villamosenergia-ter- melésben oz atomenergia részaránya. Gazdaságos üzemelésű Mai, energiagondokkal terhes világunkban is ritkán esik szó arról, hogy világátlagban összes energiafogyasztásunknak csak egyötödét képviseli a villamos energia formájában fogyasztott energia. Ugyancsak egyötöd részt képvisel a közlekedés (légi, közúti, vízi) és a traktorok, erőgépek fogyasztása. A teljes energiafogyasztásban 30 százalékot képvisel a fűtés és azok a technológiai folyamatok, amelyek viszonylag alacsony hőmérsékleten (150 C° alatt) zajlanak. A fennmaradó 30 százalékot az ipar használja fel a magas hőmérsékleten végzett technológiai folyamatokban, pl. a kohászatban és a vegyiparban. Az utóbbi években kutatófejlesztő munka indult meg azzal a céllal, hogy az atomenergiát a villamos energia termelésén túL más célokra is felhasználhassák. Terveket dolgoztak ki a városok atomreaktorok útján történő hőellátására. Az ún. atomkazánokat nem használják fel villamosenergia-terme- lésre, az atommagból a maghasadás során felszabaduló energiát közvetlenül hő formájában hasznosítják. A villamos energiát termelő reaktoroknál lényegesen kisebb reaktorok néhányszor tíz megawatt teljesítményűek, ezért gazdaságosan üzemeltethetők fűtőerőműként. A számítások szerint a városokba telepíthető kis atomkazánok beruházási költsége 5—6 év alatt megtérül. Szovjet számítások szerint az egységnyi hőmennyiségre jutó költség mintegy fele pl. a szénfűtés költségeinek. Csökken a városok légszennyezése is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a közlekedés mentesül a nagy tömegű fűtőanyag szállításától. Több országban, a Szovjetunióban, az USA-ban, az NSZK-ban, Japánban eljárásokat dolgoznak ki a technológiai folyamatok hőellátásának atomreaktorokkal való biztosítására. A közelmúltban A. P. Alekszandrov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, a moszkvai Kurcsatov Atomenergia Intézet vezetője ismertetett néhány alkalmazási lehetőséget. Foglalkoznak az atomenergia bevezetésével a porkohászatban. A portechnológiák lehetővé teszik a korróziós veszteségek csökkentését, a gépek élettartamának növelését. Már nem terv, hanem valóság az atomenergia felhasználása a tengervíz sótalanítására. A Kas- pi-tenger menti Sevcsenko városban már működik e célra atomenergián alapuló hőerőmű. Tervezik az atomenergia felhasználását egyes vegyipari termékek, pl. műtrágyák gyártásánál. A különböző célokra alkalmazható hőszolgáltató erőművek reaktorából 750—1000 C° hőmérsékletű gázok áramlanak ki. Kutatják a lehetőségeket A távoli, ma még valóban kutatási szinten levő lehetőségek közül kiemelkedik az igen magas hőmérsékletű ionizált gáz energiájának közvetlen átalakítása villamos energiává, az ún. MHD (magnetohidrodinomikus) generátorokban. A kutatók, tervezők az említetteken kívül még sokféle alkalmazási lehetőség kidolgozásán fáradoznak. De már e néhány kiragadott példa is igazolja, hogy az atomenergia az energiafelhasználás minden területén közvetve vagy közvetlenül alkalmazható lesz a nem túl távoli jövőben. Jéki László Munkában az elektrongyorsító A Villamosszigetelő és Műanyaggyárban olyan hőre zsugorodó ’ műanyag csövek és idomok gyártásának bevezetésén dolgoznak, amelyeket különféle iparágak általános szigetelő- és burkolóanyagként használhatnak fel. A kísérleti gyártás és a jövő évben kezdődő sorozatgyártás egyik technológiai feltételét a nemrég üzembe helyezett szovjet gyártmányú elektrongyorsitó biztosítja. Ezzel a berendezéssel besugárzással módosítják a polietilén csövek anyagszerkezetét.
