Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-19 / 317. szám
Róka helyett hasist kerget Kábítószer a bőröndben A csalhatatlan Bütyök és társai A kolbász szaga sem vezeti félre Illetlenség mosolyogni, pedig tényleg mulatságos. Amikor megtudtam, hogy a rendőrség Ferihegyen kutyákat alkalmaz a kábítószer-üldözéshez, délceg, büszke farkaskutyákra számítottam. Most meg alig bírom visz- szafojtani a nevetést, hiszen a Lada csomagtartójából egy izgő-mozgó, szertelen, öklömnyi kis jószág, sima szőrű foxi pattan elő. A látás-futás, észbontó fel-le szaladgálás csak addig tart, amíg a repülőtér forgalmi előterében álló csomagraktárba a ki* vontatók be nem húzzák az imént Bejrútbpl érkezett gép csomagterheit. ,,Bügyök, keresd!" - csattan a gozdi, Kiss Géza pénzügyőr őrmester hangja, s a fehér-barna foltos állatka viselkedése gyökeresén megváltozik. Ez már munka, igazi bűnüldözői tevékenység. Alighanem érzi ezt a kutyus is. Járkál a platóra rakott bőröndök, csomagok közt, módszeresen kutat, szaglászik. — Azért alkalmazzuk ezeket a kistestű foxterriereket - mondja Kiss Géza —, rryért minden lyukba beférnek. Ezek a kis kotc- rékebek eredetileg „arra valók”, hogv a vadásznak kihajt, sók az üregekből a rókát, a nyulat. A hely a depóba rokott csomaaok közt, a repülőgépek poggyászterében sem nagyobb. Bütyök ezúttal semmit sem talált. Az őrmester ezért az egyik gondosan lezárt szekrényből kis kiképző csomagot, igazi narkotikummal töltött zsákocskát vesz elő, s míg a kutya önfeledt játékba kezd egy rongylabdával, a Diatón álló csomagok közé rejti . . . — Ma már ritkábban fordul elő nagyobb „fogás” — közli Kiss Géza. — A 70-es évek elején más volt a helyzet: mázsaszám foglaltunk le kábítószert... Akkortájt próbálkoztak a csempészek a hazánkon átvezető csatornákkal. Mert a Közel-Keleten, Libanonban, Szíriában, EgyiDtomban avogy Indiá. ban előállított alapanyagokat a dél-franciaországi — Marseille körnvéki - és az észak-spanyol- orszáai feldolgozóhoz kellett eljuttatniuk, Néhány éve azért fogtak a csempészek a Magyar, országon keresztüli kísérletekbe. mert úgy gondolták, nálunk nem olyan szigorú az ellenőrzés. Bütyök időközben óriási csetepatét rendez, dühösen kapir- gál, majd körbehurcolja a kábítószerrel töltött zsákocskát. Ezen a csomagtároló helyisé, gén minden poggyász keresztülmegy. A tranzitcsomagok is, amelyeknek tulajdonosai nem »lépnek be" Magyarországra, csupán másik gépre -'szállnak Jelentkeztek a pécsi „almaecet-alkimisták Eddig tíz pécsi „almaecet- alkimista" jelentkezett telefonon, de közlésre nem engedte a nevét és címét. Biztos értesülésük szerint a baranyai megyeszékhelyen ötvenen állítanak elő házilag kitűnő almaecetet, mindenki szinte másképp, de leginkább amerikai, román, valamint angol szakirodalom alapján. A házi gyártási módszerek az utóbbi fél évtizedben terjedtek el, és minden előállító, annak családtagja és hozzátartozója biztosan állítja, hogy 1-2 év után meggyógyulnak a reumából, felerősödik az idegrendszerük, a szervezetük. Csupán annyit az ecet-alkimisták féltett gyártási titkai közül, hogy csak egészséges almát szabad felhasználni, összedarálják, reszelik, mézzel, élesztővel keverik, üveg- vagy porcelánedényben érlelik negyven napon át. Az egész keverék tetejébe illik egy szelet kenyeret tenni. Az üvegedény száját szabadon hagyják, harminc nap után leszűrik az erjedt, pépes masszát, ami ezután tíz napig pihen. Nagy edényben tartják a keveréket, hogy erjedéskor ne fusson ki. Fontos, hogy mindez legalább 25—30 fokos szobában, fénytől védett zugban történjen, ezért a fűtőtestekre helyezik az üveg- vagy porcelánedényeket. Jelenleg a legbiztosabb receptleírást a Nemzetközi Méhész Szövetség Romániában magyarul is megjelent könyve tartalmazza.- Cs. J. át. Míg hazánk területére csak elvétve, s akkor is igen kis tételben próbálnak narkotikumot becsempészni, addig az ilyen tranzitszállítók hihetetlenül nagy tételekben kísérleteznek. Legutóbb — néhány hónappal ezelőtt —25,5 kilogramm hasist foglaltak le. A kutya egyik csomagnál gyanút fogott, így a vámőrök rögtön indultak, hogy tulajdonosával nyittassák fel a bőröndöt. Ám a poggyásznak „természetesen” nem akadt gazdája. Mivel azonosító jelet nem találtak a bőröndön, az összes csomagot sorba rakták, s a tranzitutasokat megkérték, mindenki vigye el a magáét. Két csomag is gazda nélkül maradt. Mikor felbontották, szeny. nyes ruhák közé helyezve diplomatatáskát találtak benne, abban pedig nylonborítású zsákot. A csempész orra számított, hogy ebben a környezetben nem érezheti meg a kutya a kábítószer szagát. Azóta megtanulták tisztelni a sima szőrű fox- terriert. A helyszínre kiszállt rendőri apparátus ugyanis néhány órás nyomozás után meg. találta a bőröndök gazdáit . . — Különös gondot fordítunk arra, hogy a kutyák bármiféle figyelemelterelő szag mellett is megtalálják a kábítószert — mondja Kiss őrmester, aki egy- személyben a kutyák gondozója és kiképzője. — A valódi szakvizsga izzadt ruhák, erős szagú kölnis holmik, sőt a legcsábítóbb: ínycsiklandó illatú ételek között történik. A kutya a kolbász szagát is képes félretenni, ha megsejti a közelében a hasist vagy a kokaint. — Hogyan érnek el ekkora „érdeklődést" a kutyáknál a kábítószer iránt? Igaz-e, hogy az állatokat előbb kábítószer-élvezőkké tették? — kérdem Kiss Gézától, immár a kutyátelepen. — Dehogyis — nevetett az őr. mester. — Minden a kiképzésen múlik. Egyszerű idomításról van szó, kutyánként napi másfél óra, s minden foglalkozás a kábítószer szagára irányul. Kiss Géza végigmegy a boxok előtt, finom falatokat oszt ki a foxiknok. Előbb Bütyöknek és Axelnek, akik már 9 évesek, s az NDK-ban kaptak speciális kiképzést. Aztán a kisebbeknek, a 4 esztendős, immár hazánkban tanult kiskutyáknak, s a két legapróbbnak, az épp hogy kiképezhető korba lépett Dugónak és Cininek. A kábítószercsempészek rettegett ellenségei kerge ugrabugrálás, farkcsóvá. lás közepette falják a szalámit. Most megtehetik. Nincsenek szolgálatban. Zsalakó István KEDVEZMÉNYES AJÁNDÉKVÁSÁR A PERGAMEN PAPÍRBOLTBAN! Tolltartó 50,— Ft helyett «0,— Ft, tolltartó 40,— Ft helyett 32,— Ft, tolltartó 63,50 Ft helyett 50,80 Ft, tolltartó 52,— Ft helyett 41,60 Ft, tolltartó 73,— Ft helyett 58,40 Ft, tolltartó 9»,— Ft helyett 79,20 Ft. Mappás és compendium levélpapírok 20—50%-os engedménnyel, Markant tuskihúzó-készlet 150,— Ft helyett 120,— Ft, logarlécek 60%-os engedménnyel, tornazsákok 20—40%-os engedménnyel vásárolhatók, amíg a készlet tart! Ajándékot most olcsóbban vásárolhat! Keresse fel boltunkat, és most vásároljon I Pécs, Szalai A. u. 10/A. Ha nem szolgáltatást akkor mi? Guruló kocsma Pécs és Budapest között Helyszín: Mecsek expressz bisztrókocsi. Időpont: november 14., este kilenc óra. Vonatszám: 1902. — Kér egy sört? Gondolja meg, néhány perc múlva Pécsre érünk. — Csak Steffi van? — Huszonhatért. Általában drága sört árusítunk, ezt is megisszák. Ma például Pesttől idáig eladtunk százötven üveggel. — Akkor inkább kávét kérek. — Teletöltsem? — Hogyne. — Tíz forint. — Ez a kis pohár kávé...? — Csalóka ez a pohár, hiszen dupla adag fér bele. — így csalják az utasokat is? — Mi csak megkérdezzük . . . Amíg szürcsölgetem, megnézem az árlapot. Dupla fekete: négy forint hatvan. — Miért kért tőlem öt forintot egy kávéért? — Tudja, mi gebinesek vagyunk, „szabadárasok". Meg aztán az árlap is régi, még nem függesztették ki az újat. — Mit ehetnék? — Semmit. Nem jött el a szakácsunk. Ugye, a kedves olvasó előtt nem ismeretlen ez a párbeszéd. Nap mint nap halljuk, ha utazunk, velünk is megesik. Még aznap este megkérdeztem egy pincért is a pécsi vasútállomáson. — Elmenne „guruló kocsmába" dolgozni? — Én már voltam mozgóbüfés. — Megérte? Panasz panaszra gyűl Ellátás helyett vendégszűrés — Meg, de hogy mennyi jött össze, nem mondom meg. — Körülbelül? — Még úgy sem I — Panaszok? — Az is akadt... — Évente kétszáz ügyet vizsgálunk — mondja Vermesi Sándor, az Utasellátó Vállalat kereskedelmi igazgatója. — Állandósult ez a szám annak ellenére, hogy a belkereskedelmi tárca mindent megtesz — ellen, őriz, fegyelmez, dicsér és büntet. Sokszor halljuk, udvariatlanoka kiszolgálók, szemetes, piszkos a büfékocsi, drágák az ételek- italok. Azt nem mondhatom, hogy alaptalanok a panaszok, de az utasok sem angyalok. A szemetet ők csinálják, és valljuk meg, hajlamos a magyar ember az ivásra, melynek következménye a duhaj viselkedés. Ettől viszont a többi utast kívánjuk megkímélni. — Ezért vannak csak drága sörök? — Igen. Meg akarjuk szűrni a vendégeket. Az étkezőket első, a bisztrókocsikat, ahol csak „állófogadás” van, másod- osztályba soroltuk. Kommersz sör nem forgalmazható, csak minőségi 'sörök árusítását engedélyeztük. — Miért számítják a borravalót az árba, esetenként a visszajáró filléreket is megtartják. — Ne csodálkozzék uram! Az árak a sebességgel arányosak! (Erb János rajza) — Ez valóban helytelen, nem is szólva arról, hogy jogtalan, így becsapják a vendégeket, ezt mindenáron meg akarjuk szüntetni. Ezúton is kérjük a kedves utasokat, ha úgy érzik, illetve tapasztalják, hogy becsapták őket, azonnal szóljanak! Mindenhová kiraktuk az árjegyzéket, és azok mindenkor érvényesek. — Az önök rendelkezései sértik a kisfizetésű, ugyanakkor nem részeges hajlamú utasokat. — Azt minden utazónak tudomásul kell vennie, hogy mi csak lehetőséget adunk ételek. italok fogyasztására, tevékenységünk nem lakossági szolgáltatás. — Hm... — Tudom ez furcsa, de így van. Nem kapunk állami támogatást és nem titok, veszteségesen üzemelnek étkezőkocsijaink. Napi 1030 forint bérleti díjat fizetünk a MÁV-nak egy kocsi után. Tessék számolni... — Milyen változtatásokat terveznek jövőre? — Étkezőkocsikat csak nemzetközi vonalakon közlekedtetünk. Hazai forgalomban marad a bisztrójelleg, de csak akkor, ha indokolt és érdemes. — Szerintem Így nem mérlegelhetnek, mert az önök feladó, ta alapvetően az utazóközönség ellátása. — Ezzel egyetértek. —Az árak? — Maradnak. Megvallom, nem erre számítottam. Annál is inkább nem, mert az áraknak egy kicsit „zuhanni” illenék. Ugyanis másod- osztályú áron a Steffl 23,30-ba, a lengyel sör 16,90-be a jugoszláv sörök egységesen 21,50- be kerülnek. És ezeket ülve, akár zenehallgatás közben lehet fogyasztani. Méq csak el sem kell menni érte. Elhangzott az is, hogy igyekszünk, mindent megteszünk, rajtunk nem múlik. . . Megjegyzésként csak annyit: az Utasellátó Vállalót alapító oklevelébe nem azt fektették le, miként szűrje meg az utasokat, hanem azt, hogy kulturáltan, színvonalasan szolgáljanak ki. És ha ezen fáradoznának, meglenne az eredmény is, talán lövedelmezővé válna a mozgószolgálat, az utasszolqál- tatás — én azért annak nevezem — és nem érkezne évente több száz panasz. A változás itt is, mint mindenütt, ahol szolgáltatásról van szó, sürgető, és ha lehet, ne az utazóközönség terhére, illetve zsebére . . . Müller István Befiirdés a mosógéppel Az automata mosógépektől igazán nem várhatjuk el, hogy fel tudjanak repülni a Holdra, ám mosni feltétlenül kell tudniuk, és ez is igen tisztességes teljesítmény. Ha netán elromlanák, csak természetes, hogy a szervizben megjavítják, garanciaidőn belül és kívül is. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Molitor József erdős- mecskei olvasónk családja még 1977 szeptemberében vásárolt egy PS—663 jelű, lengyel gyártmányú automata mosógépet. A gép kilenc hónapig működött, ekkor a programkapcsoló felmondta a szolgálatot. A hibát a VILLGÉP példás gyorsasággal megjavította. Újabb egy év telt el, majd ismét elromlott a gép. Megint a programkapcsoló hibásodott meg. Ez. az újabb „infarktus” végzetesnek bizonyult. Olvasónk a hibát ez év májusában jelentette be. Sajnos, a szerviz intézkedni nem tudott, lévén hogy a kérdéses alkatrészszel nem rendelkezett. Türelmet kért, ám ez a türelmi idő kezdett kissé hosszúra nyúlni, úgy hogy olvasónk türelme elfogyott. Szeptemberben ismét bement a szervizbe, ahol azt javasolták, írjon Budapestre, a RAMOVILL kereskedelmi osztályának. Úgy is tett, s megjött a megnyugtató válasz, kap egy felújított programkapcsolót. Szeptember 19-én a pégsi szerelő a délelőtti órákat azzal töltötte el, hogy az eleve hibás kapcsolót beépítse, illetve üzemképes állapotba hozza. Kevés sikerrel. Csodákra a szerelő sem volt képes. Ekkor újabb jó tanácsot kapott. írjon az INTERUNION-nak, ők talán majd segítenek. Olvasónk szeptember 30-án el is küldte a levelet, Választ azonban azóta sem kapott. Molitor József előtt ezek- után két dolog érthetetlen. A jótállási jegyen ez a bizalomébresztő monda- tocska szerepel: a jótállás lejárta után 8 évig biztosítjuk az alkatrész-utánpótlást. Hát nem biztosították! Ha viszont az automatát javítani nem tudják, érthetetlen, miért nem adnak cseregépet, vagy miért nem cserélik ki a mosógépet. A VILLGÉP-nél megtudtuk, sok hasonló panasz érkezett ezekre a lengyel gépekre, a programkapcsoló meghibásodása miatt ma is 6—7 automata áll, ennyiről van bejelentésük. Sokszor még a garanciaidőben sem tudták megjavítani a gépet, kezdetben sem volt alkatrész. Ők tehát teljességgel tehetetlenek, legfeljebb jó tanácsokkal szolgálhatnak, milyen gépektől óvakodjunk, melyik gépet érdemes megvásárolni. Nem hinném viszont, hogy ugyanilyen tehetetlen a mosógépet importáló és az alkatrészellátásért felelős külkereskedelem. Ha pedig tehetetlen, akkor miért nem gondolta meg kétszer is, hogy ezeket a gépeket behozza és vele a vásárlókat boldogítsa, továbbá miért ígérgeti, hogy az alkatrész-utánpótlást 8 évig biztosítja?! Miklósvári Zoltán
