Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-02 / 301. szám
1979. november 2., péntek Dunántúlt napló 3 Az SZMT nöbizottsága tárgyalta Mit jelent mo ipari, illetve mezőgazdasági munkásnőnek tenni? Van-e lényeges különbség helyzetük között? Jóllehet, e két kérdés ilyen megfogalmazásban nem hangzott el az SZMT nőbizottsága közelmúltban tartott ülésén, melyen a mezőgazdaságbon dolgozó nők helyzetét tárgyalták, mégis választ kaptunk rájuk. A megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben dolgozó nők élet- és munkakörülményeit elemző jelentést, illetve szóbeli kiegészítést követő vitában a bizottság tagjai több területen párhuzamot vontak az ipari és a mezőgazdasági munkásnők között. E párhuzam főbb megállapításai: a fejlődés, a gépesítés jelentős és kedvező változásokat hozott. A munkahelyek többségén könnyebben és jobb körülmények között dolgoznak a nők. Mindenütt megoldották a napi egyszeri étkeztetést az utaztatással együtt. Általában ösztönzik a tanulásukat, anyagilag és erkölcsileg elismerik a munkájukat, s az orra alkalmasak közül egyre többet bíznak meg irányítói, vezetői feladattal. A szociális létesítmények sorát az utóbbi években már a mozgó melegedőkkel, étkezőkkel is bővítették, amiknek a változó munkahelyen dolgozó nők örülnek. A rokon eredmények mellett úgy tűnik, hasonlóak a gondok is. Közülük csak kettőt emelnék ki. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági munkósnők között még mindig nem kielégítő a szakmunkások száma. Akadnak bérproblémák is, ott, ahol nem teljesítménybérben dolgoznak a nők. Az azonos jellemzők mellett természetesen olyanok is vannak, amik csak a mezőgazdaságban dolgozó nőkre vonatkoznak. Közülük a növénytermesztésben foglolkoztatottak helyzete kapott kiemelt figyelmet. Nem mindenütt állandósították a növénytermesztésben dolgozó lányokat, asszonyokat, s így a folyamatos foglalkoztatásukat, illetve ezzel összefüggően a bérezésüket sem tudják megnvugtatóon megoldani. A fiatalok előtt pedig nincs más út, mint a szakmaszerzés. Akik a mezőgazdoságban kívánnak dolgozni, azoknak változatlanul perspektívát kínál a növény-, a szőlő-, gyümölcstermesztő, kisállattenyésztő szakmák elsajátítása. Bár ez nagyrészt rajtuk múlik, az is igaz, hogy a jövőben mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek részéről is jobb orientálásra, illetve tervszerűbb képzési progromra lenne szükség. Megerősíti ezt a meqállapítást. hogy miközben több mezőqazdasági üzemben, szövetkezetben jelentős műszaki fejlesztést, termelésszerkezeti változtatást valósítottak meg, addig sokhelyütt nem mérték fel, hogy mindez milyen női munkaerő-szükségletet, illetve szakképzést követel. T. É. A Mechanikai Laboratórium párttitkára Munka és tanulás a jelennek és a jövőnek Délelőtt 10 órára kértem a találkozót. — Az nekem is jó - mond- to a telefonba PáIfi László, a Mechanikai Laboratórium párttitkára. - Általában akkor jövök fel a műhelyből. így állapodtunk meg az igazgató elvtárssal: reggel hattól tízig a műhelyben dolgozom, ahol csoportvezető vagyok, utána pedig a pártügyeket intézem. Persze, a munkaidő beosztásának aránya gyakran felborul, hol itt, hol ott kell több időt töltenem, ahogy a munka megkívánja. Pontosan érkeztünk mindketten a megbeszélt találkozóra, olyannyira, hogy még a munkaköpenyét sem volt ideje levetni. A pártiroda berendezése a szokásos: Marx- és Lenin- kép, valamint a gyár termékeit bemutató színes reklámfotók. Csak egyetlen egy kép szokatlan: nagy rajzlap, távolról úgy tűnik, mintha színes ceruzákkal készített gyermekrajz lenne. Közelebbről nézve kiderül, hogy karikatúra: két mosóteknőfélében a gyár gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői buzgón eveznek fej-fej mellett. Az ügyes karikaturista, miként a képregényben szokásos, szöveget is firkantott a „szájukba”. A párttitkár, Pálfi László a rajzon így kiált a többieknek: „Hol a jegyzetfüzetem?!” — Egyik sofőrünk ügyes kezű rajzoló, ő készítette ezt a karikatúrát - magyarázza Pálfi László. — Ez a rajz minden vezető irodájában megtalálható. — S mi van a jegyzetfüzettel? — A gyárban köztudott rólam, hogy minden beszélgetésről, tanácskozásról bőséges jegyzetet készítek. Szerintem ez a tiszta munka: az ember feje nem káptalan, s néha nem is árt, ha legalább ilyen dokumentum van arról, hogy valamikor ki, mit ígért, mit vállalt. Megállapodtunk, hogy erről a beszélgetésről ezúttal én készítek jegyzeteket. Egy kis életrajz: Pálfi László 1939-ben született Siklóson. Nyolcéves kora óta Pécsett él. 1954-ben a Baranya megyei Mélyfúró Vállalat dolgozója, majd az 506. Szakmunkás- tanuló Intézetben tanul. 1955— 56-ban DISZ-titkár, majd 1957-ben a KISZ-ben szervező- titkár és propagandista. 1958- ban jeles eredménnyel végez a szakmunkásvizsgán. Autófényező a szakmája. A katonáskodás után a Pécsi Fémipari Vállalathoz kerül. 1963-ban lesz párttag, majd 1967-től három évig a vállalat pártvezetőségének tagja. 1970-ben szanálják a vállalat autójavító részlegét. Pálfi László az ÉPGÉP-nél helyezkedik el, sitt dolgozik 23 hónapig, de kénytelen otthagyni, mert a benzol megtámadja az idegrendszerét. Ekkor, 1973 októberében kerül a város legfiatalabb gyárába, a Mechanikai Laboratóriumba. Nős, a felesége is a gyárban dolgozik, van egy 12 éves kislányuk. — Amint a gyárba kerültem, rögtön bekapcsolódtam a pártmunkóba. — Őszinte meglepetésemre az 1975-ös választáson engem javasoltak pórttitkárnak. Bevallom, féltem a feladattól: egy modern, új gyárban ez a megbízatás fokozott felelősséggel jár. Tudtam, sokat keN tanulnom, hogy meg tudjak felelni az előzetes bizalomnak. Gyakorlatilag, amióta az alapszervezet titkára vagyok, egyfolytában tanulok. T976-ban elvégeztem az öthónapos bentlakásos pártiskolát. Még az év őszén a hároméves marxista esti egyetemen folytattom a tanulmányaimat, idén ősztől pedig már a hároméves szakosítóra járok. S ha ezt is sikerül befejeznem, még nincs vége a tanulásnak: utána szeretném elvégezni az esti gimnáziumot és érettségi bizonyítványt szerezni. 46 éves leszek, mire ezt a programot teljesítem. — Mikor van ideje a kikap, csolódásra? — Csak hétvégeken. Ilyenkor barkácsolok, vagy leugrok a pályára teniszezni. Valamikor ugyanis igazolt versenyzőként az NB lll-ban teniszeztem — mondja. — Persze azért olykor hétkörben is jut idő moziba vagy színházba menni, s nemcsak tankönyvet olvasni. A gyereknevelés sem maradhat egyedül csak a feleségemre. A párttagok, valamint a gyár többi dolgozói és a párt- titkár között eleven a kapcsolat, hiszen közöttük él, velük együtt dolgozik a műhelyben. — Ahol csaik el tudnak kapni, megkeresnek a problémáikkal. Nekem is így jó, nekik is így tetszik. Nagyon jó a kapcsolatom a gyár gazdasági vezetőivel is, hasznosan tudunk együtt dolgozni. A Mechanikai Laboratórium pártszervezete, éppúgy, mint más alapszervezet, készül a beszámoló taggyűlésre, a jövő évi pártkongresszusra, s a szervezeti változásra, amelynek következtében a jövőben a 91 fős párttagság három alapszervezetbe tömörül, sezek munkáját egy csúcsvezetőség fogja össze. Amit beszélgetésünk végén búcsúzóul mondott, akár hitvallásnak is tekinthető: — Azt hiszem, alapvetően társas lény vagyok, olyan ember, aki szívesen foglalkozik mások gondjának, bajának megoldásával. Sokon úgy látják, párttitkárnak lenni hatalmi funkciót jelent, pedig az „csak" a közösség bizalmából, s a közösség érdekében kapott nehéz, felelősségteljes megbízatás. Dunai Imre Panaszkodnak a májlibahizlalók Észrevételek májminősítésről A libát róhasaltatja a tömőgép deszkapadjára. A széles gumit egyetlen mozdulattal a hátára csatolja, a lúd mozdulni sem tud. A csőrét gyakorlottan húzza a gép gumicsövére. Lábával megnyomja a pedált — indul a kukorica a gépből a liba begyébe. Ezzel a libatömőgéppel másfél óra alatt száz libát etet meg Gru- bics Márton. Egy idő óta kizárólag libatöméssel foglalkozik. Nem ő az egyetlen, aki Nagypallon, illetve a környező községekben „profi" módra űzi ezt a munkát Jelenleg negyven .tagot számlál a hímes- házi Petőfi Termelőszövetkezet lúdhizlaló és értékesítő szakcsoportja. A többségük csak a napi munkáján kívül, a család egy-két tagjának a segítségével hizlalja a lúdakat. A termelőszövetkezeten keresztül szerződésben állnck a Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalattal. Egy hónapban egyszer szállítják a vállalatnak a hízott mójlibákat. Az utóbbi hetekben többször panaszkodtak a szakcsóport tagjai. Zólyomi Gyula: — Hatvannyolc libát, szállítottam október 10-én. Az én libáimnak általában nagyon szép májaik vannak, s a mostani széria sem volt rosszabb az előzőeknél. Szerintem a többségük, ha nem is az első, de a másodosztályú követelményeknek megfelelő minőségű volt. Ezzel szemben 19-et minősítettek első-, illetve másodosztályúnak, huszonegyet harmad-, huszonnyolcat pedig negyedosztályúnak. Az első osztályúért kilónként 500, a másodosztályúért 400, a harmadosztályúért 80 forint mái- prémiúm jár, míg a negyedosztályú máj csak a liba összsúlyába számít. Szabó Lászlóné: — Mi is tudjuk, hogy a minősítésnél sok szempont — súly, szín, állag — alapján osztályoznak. Kaptunk is erről írásos tájékoztatót. De ha az ember többször szállít, ellesi a tudományt és egy idő után már ő is meg tudja becsülni, hogy melyik máj milyen osztályú. Én októberben 58 májért 2600 forint prémiumot kaptam, míg szeptemberben 49 májért 10 000 forintot fizettek. Ekkora különbség szerintem nem volt a két szállítmány liba között. Dénes János: — Gyakran nem megfelelő a hízott libák szállítása, illetve o vágási folyamat közbeni bánásmód. Többször észrevettük, hogy rosszul vették ki a ketrecekből a libákat, illetve nem véreztették ki rendesen, és ez a máj rovására ment- Ugyanis a hízott liba mája nagyon érzékeny. És ha ez a nagy máj megütődik, a liba rövid idő alatt elpusztul. De az ütő- dés a májon az azonnali vágás esetén is nyomot hagy. Az is előfordul, hogy -rosszul bontották a libákat, s bizony néhánynak megsérült, megtörött a mája-. — Elmondták a panaszaikat a vállalat illetékeseinek? Zólyomi Gyula: — Többször szóltunk. Én most október 10-én is. Ezt megelőzően pedig levélben fordultam szakcsoportunk vezetőjéhez — akkor még a szederkényi csoporthoz tartoztam — melyben panaszoltam, hogy a műanyaggömbbel, illetve kapoccsal megjelölt libáim egy- része már jelzés nélkül érkezett a bontószalagra. A jelzett libáimat ugyan kiegészítették, de mi a garancia arra, hogy azok valóban az én libáim voltak? Panaszomra azt a választ kaptam, hogy utánanéztek az üzemi naplóban, de ez alapján az állításom nem igazolható. A levélben felhívták a figyelmem, hogy ha nem értek egyet ezzel a válasszal, akkor bemehetek a vállalat illetékeséhez, hogy mégegyszer megbeszéljük a problémám. Bementem, már csaknem lemondtam a kártérítésről, amikor kaptam egy póteiszámolást 1354 forintról. Grubics Márton: — Júniusban itt volt a BOV vezérigazgató-helyettes, aki. nek szintén elmondtuk, hogy mik az észrevételeink. Tartottak egy próbaosztályozást is a szemünk előtt. Igaz, hogy nem a mi libáink voltak éppen akkor soron, de csak azt tudom mondani, hogy ha a mieinket is mindig így minősítenék, akkor egy szavunk sem lehetne. Minden esetre egy ideig nem is volt okunk a panaszra. Aztán minden kezdődött elölről... A szakcsoport tagjai azt mondják: ha nem jutnak közös nevezőre a baranyai feldolgozó és értékesítő vállalattal, más partner után kell nézniük. Kiskunhalasra gondoltak, az ottani vállalatra, amelyik a baranyai üzembe helyezése előtt fogadta a libákat, amelyikkel meg voltak elégedve. ♦ Nem feladatunk a vitába beleszólni. Jejezni akarunk, mert kár lenne, ha az a kedv, amivel a májliba-hizlalós indult, megcsappanna. Török Éva Tizenöt éves megyénk szakszervezeti isknlája Tizenöt éve működik a Baranya megyei Szakszervezeti Iskola. Az 1964 októberében indult intézmény előbb az SZMT Színház téri oktatóhelyiségében, majd dél-dunántúli jelleggel a pártiskolán kapott elhelyezést, ahol nyolc éven át, kollégiumi bentlokást biztosítva, Somogy, Tolna és Zala megyék szakszervezeti tisztségviselőit is képezte. Az utóbbi években ismét Pécs és Baranya megye szakszervezeti képzésének vált központjává, s ez év szeptemberében a volt Petőfi-házbon nyitotta meg kapuit. E tizenöt év alatt közel tízezer szakszervezeti vezető végezte el intézményünkben az egy-négyhetes tanfolyamokat, akiket alapszervezeteik azért delegáltok, hogy műveltségben gyarapodva képessé váljanak társadalmi tisztségük betöltésére. Intézményünk értékes munkásmozgalmi hagyományaink folytatója. Elődünknek valljuk a 73 évvel ezelőtt működő Pécsi Munkás Iskolát, omely 1906—1907. években fényes lapokkal íródott bele a munkásmozgalmak történetébe. A Doktor Sándor és Hajdú Gyula által szervezett munkásiskola előadásaira hetente kétszer — a késő esti órákba nyúlva — 700—800-an érkeztek Pécs és környéke munkásai, hogy meghallgassák a Szabadgondolkodók Pécsi Társasága és a Szociáldemokata Párt előadóinak fejtegetését a világról, a társadalomról, az emberről. A Munkásképző Egylet keretén belül működő munkásiskolát hirdető plakát idézete ma is időszerű, s akár ma is mottója lehet intézményünknek, omely így hangzott: „Tudomány tesz a természet és a mogunk uraivá, s tudomány veti meg egy jobb jövő alapjait." Társadalmunk fejlődésének jelen szakaszában a magyar szakszervezetek széles körű jogokkal rendelkeznek. A nagy kérdés az, hogy milyen mérték, ben és mélységben képesek élni a választott szakszervezeti vezetők a dolgozóknak biztosított jogokkal. A közel 180 000 pécsi és baranyai szervezett dolgozó mozgósítását, érdekeinek védelmét hogyan képes ellátni a mintegy 22 000 választott szakszervezeti tisztségviselő, s közöttük az a 7600 bizalmi és 4000 bizalmihelyettes. Felmérhetetlen jelentősége van annak, hogy a dolgozók bizalmából vezető posztra került tehetséges és tettre kész tisztségviselők elméleti és gyakorlati képzése megfeleljen a kor követelményeinek. A Baranya megyei Szakszervezeti Iskola a vezetőképzés alap- és továbbképző módszereit a felnőttoktatás modern követelményeinek szem előtt tartásával kísérletezte ki az elmúlt másfél évtizedben, és segíti, összefogja a bizalmiak, a szocialista brigádvezetők oktatásának előadóit megyeszerte. A szakszervezeti munka sokrétű tartalmi elemeinek megértetése mellett megtanítani azok alkalmazásának hogyanját csakis komplex oktató-nevelő módszerekkel lehetséges. A meglévő ismeretek, készségek mozgásba hozása, s e mellett új készségek, képességek fejlesztése fontos célkitűzésünk, hogy tisztségviselőink ott állják meg helyüket, ahol bizalmat szavaztak nekik és tudjanak, merjenek élni o szakszervezeti jogosítványokkal. Legyenek tehát jó segítőtársai és méltó partnerei a gozdasági vezetésnek, eredményes szószólói tagságuknak. Az egymásra épülő előadások mellett tehát alkalmak, helyzetek teremtése, folyamatos feladatmegoldó részvétel beiktatása nélkülözhetetlen tanfolyamaink oktató-nevelő munkájában. Mindez fejleszti a kreativitást, a felelősségérzetet, a másokkal való törődés, figyelmeztetés képességét, s egyben felkelti az önképzés belső szükségletét. Tisztségviselőink közege a munkahelyükön lévő mikroközösség, eszközük a szó. így az emberekkel való helyes bánásmód olapjait, a helyes önkifejezés, gondolataik tömör, agi- totív kifejtésének módjait, a meggyőződés, nevelés sokol. dalú, gazdag érv- és eszköztárát is meg kell ismertetnünk és gyakoroltatnunk kell. Tanfolyamaink légköre, a több hetes intenzív együttlét sokoldalú ráhatást képes gyakorolni a tisztségviselők emberi magatartására, értékrendjére, életvitelére és életmódjára, tehát egész személyiségére. Nem túlzás azt mondanunk, hogy intézményünk a szakszervezeti tisztségviselők személyiségformáló műhelye is. Nagy Sándorrté, a Megyei Szakszervezeti Iskola vezetője
