Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-10 / 278. szám
V 1979. október 10., szerda Dunántúlt napló 3 Sok küzdéssel, lemondással Szemmelrothék szomszédságában épül a fiatalok háza Otthonteremtés Nagypostavölgyben Több a panasz, mint az öröm M ásképp sikerült, mint ahogy elképzeltem. A fészekrakás, az otthon- teremtés örömét szerettem volna leírni, de jobbára csak sóhajokkal találkoztam ezen a fagyos, októberi szombaton. „Hónapokig kell futkározni egy-egy hatósági engedély után ... Mindig az az építőanyag nincs, ami éppen kellene (feltehetőleg másik sincs, csak az akkor nem tűnik fel) ... Rohan az idő, a tél pedig itt a nyakunkon, vakolni is kellene, hisz a szél átfúj a falakon .. Mindenkinek a maga gondja a legnehezebb, de egyet felelősséggel állíthatok: egyetlen építkező sem panaszkodott arra, hogy szétszabdalta kezét a tégla, milyen nehéz a betonos vödör. Pedig a többségük szó szerint „magánerővel" építkezik. * Pontosan lemértem: személykocsival, a Széchenyi tértől — a KRESZ szabályait megtartva — 12 percig tartott az út, míg az első ház falán megláttam a feliratot: Nagypostavölgy. Közigazgatásilag ez is Pécs, a nagyvárost idéző külső jegyek legcsekélyebb megnyilvánulása nélkül. Ám van itt olyan, amit nem nyújthat sem a belváros, de egyik modern lakótelep sem. A háborítatlan csend, jó levegő, kertek, mindemellett csúcsidőben félóránként, napközben késő éjszakáig óránként közlekedő városi autóbusz. Az egyik kerítésen feltűnő táblát látok: „Házhelyek eladók”. Idős férfi gereblyézget a kertben, s míg befelé invitál, tisztázódik, hogy nem vevőjelölt vagyok. — Most mór elég sokan érdeklődnek. Nemrég kaptam meg a telekmegosztási engedélyt — mondja a 80 éves Balogh Ferenc, akinél kevesen ismerik jobban ezt a környéket. 16 évig volt itt tanácstag, közben egy ideig a szomszédos reménypusztai tsz elnöke is. — Még 1939-ben vettem ezt a kis tanyát. Akkor alig laktak itt tízen. A felszabadulás után kezdett kiépülni ez o vidék, de inkább csak szőlőnek, nyaralónak vették a telkeket. Ma pedig egyre többen itt telepszenek meg, családi házat építenek. Persze, ennek a viszonylagos fellendülésnek egyik oka, hogy harminc évig építési tilalom volt errefelé. — A másik ok? — Ha van is a városban telek, az megfizethetetlenül drága. Ez közel van a központhoz, jó a közlekedés, aki pedig a jó levegőt, a kertes házat szereti, annak éppen megfelel. — Mennyiért kínálja a házhelyet? — Még nem tudom, de szemben a domboldalon 300 forintot kértek négyszögöléért a teleknek, 220-at már ígértek érte. * Gondolom, jobban örült volna helyettem egy kocsi cementnek Vastagh Béla, aki pár száz méterrel arrébb egy épphogy tető alá hozott épület emeletéről mászott le a kedvemért. — Ami azt illeti, elkelne most jó pár zsákkal, merteze- ket is csők hórommázsánként tudtam elhozni, egyszerre eny- nyit adnak — mutatott a sarokban álló papírzsákok felé. — Sok baj volt az anyagellátással? —• Nyáron, éppen amikor a legjobb idő volt az építkezéshez, egy hónapot álltunk a kisméretű tégla hiánya miatt. Aztán legalább ennyit késtünk, mert 60-as betontálcát se égen — se földön nem találtunk. Egy másik födémmegoldást kellett keresni. Az ajtókból csak román gyártmányút kaptunk, de ezek olyan nehezek, hogy kihúzzák a tokokat a falból. Ha ilyen problémáink nem lettek volna, az emeletre már most beköltözhetnénk. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy mit csinálok, ha nem kötök idejében szerződést a TÜZÉP- pel.. . Az utóbbi sóhaj akkor kap nyomatékot igazán, amikor megtudom, 'hogy Vastagh Béla, a Volán gépkocsivezetője jelenleg is havi 1000 forintot fizet egyszobás, főzőfülkés albérletéért a Ledinán. Igaz, felesége is dolgozik, a Pécsi Bőrdíszműipari Szövetkezetnél, az ő szüleivel együtt építkeznek — kezdő tőkéjük a szülők tettyei házának ára — de fizetik már a 160 000 forintos OTP-kölcsön részleteit. — Hogyan győzik a munkát pénzzel, szakemberrel? — Apósom az építőiparban dolgozik, ő sok mindent megcsinál, de ha kell, én is falazok, burkolok. Aztán időnként segítenek a barátok, kollégák. Másképp nem lehet győzni. A segédmunkás is 'három-négyszáz forintot kér már egy napra. — Szabad idő? —• Semmi. * A szomszédokat éppen beszélgetés közben találom. Az idősebb asszony egy szép, ízlésesen épített és vakolt házban, a fiatal pedig amellett egy félkész, de még nagyobb s talán elkészültével még szebb kétszintes házban lökik. Hamar kiderül: anyós és menye. —• Mi aztán igazán a semmiből kezdtük — mondta Szemmelróth Jakabné, miközben menye az új ház szobaméretű konyhájába invitál bennünket. — Hatvannégyben készült el a házunk, két évig építettük. De úgy ám, hogy a férjem éjszaka dolgozott, nappal meg elment a mecseki szőlőkbe permetezni. Úgy gondolja el, hogy én is még állapotosán is kapálni jártam napszámba. Minden fillért félretettünk, a szórakozás eszünkbe sem jutott. Meg később se, mert akkor meg a gyerekekre is gondolni kellett. Négy évig mi segítettük őket, a menyemet, meg a fiamat. Ők, ahogy megkapták a fizetésüket, azt mindjárt a takarékba tették. —• Idén, pünkösd utáni nap mértük ki az alapokat — veszi át a szót a fiatalasszony, Szemmelróth Edéné, oki a kesztyűgyárban varrónő, férje bádogos és vízvezetékszerelő a reménypusztai tsz-ben. Néhány hete költöztek át a magukéba. — Miért választották éppen Nagypostavölgyet ? — Ez a lehetőségünk maradt. Egy gyermekünk volt, amikor beadtuk az igényt szövetkezeti lakásra. Akkor azt mondták, a kétgyermekesek előnyben részesülnek. Már a második is megvolt, mikor javasolták, inkább OTP-lakást igényeljünk, az hamarabb megy. Ezt is vállaltuk, de amikor azt mondták, hogy csak 1980 után kaphatunk lakást, inkább az építés mellett döntöttünk. — Mi volt a legnehezebb? — Minden. Csak a telekátírás egy évig húzódott. Aztán oz építési engedély. Három tervet dobtak vissza, ilyen, olyan kifogással. A TÜZÉP-nél már négy órakor sorba kellett állni, hogy a nyitáskor még jusson anyag. — De most már? Mégiscsak tető van a négy szoba, konyha, fürdőszoba felett. Talán már a rossz emlék sem olyan rossz? — Ez igaz. De soha többé nem kezdeném elölről. Kurucz Gyula Szükségmegoltlás, de egészséges Tartályos vízellátás négy községben Baranya 183 településén élők csak ásott kutakból jutnak vízhez. KÖJÁL-felmérés: az ásott kutak vizeinek 60 százaléka bakteriálisán szennyezett és közel 75 százaléka a nagy nitráttartalom miatt emberi fogyasztásra, elsősorban a csecsemők ellátására nem alkalmas. Kényelmesség és megszokás miatt sokan a nitrátos vizet isszák A komlói és siklósi járásban további falvak kapnak jó ivóvizet Négy baranyai település a komlói járásban a tartályos vízellátással szerencsésnek tarthatja magát. Baranyajenőn, a községi közös tanács vb-titkára, Vicze Ferenc így sommázza a négy község vízhelyzetét: — Baranyajenőn minden kút nitrótos, Szágyon két kút vizét találták úgy-ahogy megfelelőnek, Tormáson a tsz-majorban és a Kun Béla utcában találtak elfogadható kutat, Baranya- szentgyörgyön nem tudok róla, hogy lenne ilyen. A vb-titkár 47 éves, Tormáson él, ismeri a környéket és gondjait. Legfontosabb talán a — Valamikor nagy volt erre a csecsemőhalandóság, nekem is három testvérem meghalt néhány napos korában. Megké- kültek. Mire a kicsiket lovaskocsival a sáros úton Bakocára vitték, vagy ide hozták őket az orvoshoz, sokszor mór elkéstek. .. — A víz miatt? — Azóta tudjuk, hogy a nit- rátos víz okozta a csecsemőhalálozások többségét. A kékülés tipikus nitrát-tünet. Vagy másfél évtizede megvizsgálták a kutakat és a tanácsok tudtul adták, melyik köztük a fogyasztásra kijelölt. Két éve kezdték a vízügyesek a telepített tartályos megoldást... mi önerőből sose tudnánk törpe vízmüvet építtetni, így a tartályos megoldással mégis van jó vizünk. — 1977 június végén Baranya- jenő, aztán Tormás 8 köbméteres, Baranyaszentgyörgy és Szágy 5 köbméteres tartályt kapott. A különféle ellenőrzések, vízmintavételek után KÖJAL-ja- vaslatra betonbéléssel látták el a tartályokat és tavaly december óta végre mindenki jó minőségű — eleinte Sásdról, egy- ideje Tortyogóról szállított — vizet ihat. Az külön öröm, hogy ez a megoldás „megyei-tanpálya”, így a telepítés és a vízfuvar is ingyenes. A szágyi iskola egyetlen tan- rermének ajtaja előtt piroszo- máncos ceglédi kanna félig vízzel. A tizennégy alsósnak már a tartályból hozzák .. . Gyerekek játszanak az utcán. A tartály kékre festett nyomó- kútja körül életnek nyoma sincs Tón s/óy méterre ósdi ház előtt hét év körüli gyerek, a kérdésre: honnan hozzátok a vizet, az udvari kútra mutat.- Miért nem a tartályból? Jön az anyja, Szabóné, ő válaszol : — Még meg se kóstoltuk. Két éve költöztünk ide Komlóról, azóta megszoktuk a sajátunkat. Két hónapja szivattyúnk van, miért járjunk olyan messze? A kerekes kút vize talán ha három méter mélyről csillog, ahol épp látni lehet. Megkóstolom. Jóidéig számban érzem az édeskés ízt. Tormáson harminc gyerekre ügyel a fiatal óvónő, Szép Ibolya. A füves udvaron kerti csap. — Ez az itteni kútból ad vizet, de csak kézmosásra jó. Inni a tartályról hozzuk kannákban, a konyhánk is onnan főz. Az óvodai dajka, Ternainé egyébként néhány méterre lakik a kék kúttól. — Honnan isznak? — Eleinte a tartályból, de visszaálltunk a sóját kutunkra. Megszoktuk. Különben is sok teát iszunk, szódát, meg Márkát. — Tudja, hogy hiába forralják a vizet, a nitrát benne marad? — Nekünk már nem árt. Az óvodások viszont jó vizet kapnak. A baranyaszentgyörgyi vegyesbolt egyszemélyese, Zseb- rovics Erzsébet szerint az iskolások a közeli kék tartálykútról viszik a vizet.- Es a felnőttek? — Minden portán van ásott kút. A kicsiknek korábban Sásdról hozták demizsonban, a nagyobbak és a felnőttek meg megszokták a nitrátos vizet. Én is. Nekünk már úgylátszik az egészséges víz a furcsa. Baranyajenő körzeti orvosa, dr. Molnár István két évtizede gyógyítja a környék betegeit.- A KÖJÁL rendszeresen vizsgálja és ellenőrzi a tartályok vizét. Nem volt még semmi panasz a víz összetételével, baktériumtartalmával, olyan sem volt, hogy kifogyott volna..- Miért idegenkednek mégis a jó víztől, ha már adott a lehetőségük, hogy igyák?- Talán a megszokás. Vagy a kényelem. A terhes anyák, a csecsemők szülei és a gyermek- intézmények már a tartályokról hordják. Általános iskola a Várhegy utcában, egy épületben a felsőtagozat, a napközi, a konyha és az óvoda. Az udvaron kerekes kút, búvárszivattyúval és vödörrel. A víz nitrátos.- Tavasszaj még annyi víz se volt benne, hogy leérjen a vödör — mondja Pál Zoltán, fiatal tanító — sokszor meg a búvárszivattyú rossz. Ilyenkor vödörszám hordjuk a környező házak kútjaiból főzéshez, kézmosáshoz, mosogatáshoz. Hiába vannak bent a csapok, meg angolvécé, ha nincs víz.- Miért nem a tartályból?- Nagyon messze van, és nagyon sok kell. A konyhán majd száz iskolásnak és az óvodásoknak főznek . . Négy községben tartályos megoldással van jó víz, legtöbben mégis kitartanak a saját, nitrátos, bakteriálisán szennyezett ásott kútjuk mellett. Megszokásból? Kényelemből? Igaz, a tartályt nem lehet úgy telepíteni, hogy mindenkihez közel legyen. így néhány tíz-száz métert cipekedni kell. Aki viszont félti az egészségét, annak nem kell Sásdról demizsonnal hordania a jó vizet. Ahol nincs anyagi lehetőség saját törpe vízműre, ott a tartályos- és a tervezett palackos víz megoldást jelent. És ez nem olcsó. (Egy-egy tartály telepítése majd százötvenezer forint, a rendszeres vízszállításról nem is beszélve.) Baranyában tavaly tíz meg- beteqedés történt a nitrátos víz miatt, idén eddig már ennél is több. A komlói járásban a tervek szerint még idén újabb tíz községet kapcsolnak be a tartályos vízellátásba, a siklósi járás négy településére nemrég indították meg a tartálykocsis vízszállítást. Tudjuk, a végleges megoldásra korlátozottak a lehetőségeink. De ahol anyagi áldozattal megoldották a vízkérdést, ott a tudati tényezőkön a sor, hogy az egészséges vizet igyák. Murányi László Új mezőgazdasági gépjavító- és szervizműhelyt é pitének a babarci termelőszövetkezet szajki, központi majorjában — Szokolai felv. —
