Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-06 / 274. szám
e Dunántúli napló 1979. október 6., szombat A legkedvezőbb feltételeket az ágazatok működéséhez! Mi re lehetnénk képesek együtt? AI egye/ politika? (lfíta) Mi is a „megyei politika”? A szeptember 15-én megjelent Közgazdasági élet oldalunk hasábjain ezt a kérdést boncolgatta dr. Dányi Pál megyei tanácselnökhelyettes, aki az idei szekszárdi közgazdász vándorgyűlésen elhangzott előadását dolgozta fel cikké. Újszerű felvetéseket tartalmazó írását azzal bocsátottuk útjára, hogy szívesen helyt adunk a hozzászólásoknak is, A cikk vitát ébresztett, többen is eljuttatták véleményüket szerkesztőségünkbe. Most megkezdjük a hozzászólások közreadását M. Z. Találják meg egymást a vállalatok! Helyes a szerzőnek a gazdasági munka ágazati és területi térbeliségének összefüggését elemző gondolatmenete. Ezt egy konkrét eseten keresztül világítja meg: A Húsipari Vállalat a sertésvágás során a korábbi hagyományos technológia helyett újat alkalmazott, a sertéseket nem nyúzta, hanem forrázta. A bőrgyár érdeke is érthető volt: a termelési feladatok teljesítéséhez szükséges alapanyagokat be kellett szereznie, s ha az új technológia alkalma, zása óta a Húsipari Vállalattól nem tudta, akkor mástól, importból. A vállalatoknak mint elkülönült gazdasági egységek, nek e magatartása, a vállalati érdekeltsége, az adott ágazat összefüggéseit is szem előtt tart. va érthető volt. Igen ám, de a megyei politika keretében ezeket nem külön-külön, hanem egymással összefüggésben kellett értékelni. S a két jelenség egymás mellett nem volt természetes, és nagyon sok gondot okozott a megyei és városi pártbizottságnak, állami vezetőknek. (Szerencsére itt most múlt időben fogalmazhattam, mivel a közelmúltban megjelent a mezőgazdasági és élelmezés, ügyi miniszter rendelete a bőr- fejtéses sertésvágásról, melyet a könnyűipari miniszterrel egyet, értésben adott ki,- s ez az említett probléma megoldását jelenti.) Miért csak rendelettel? Ha a témakört most leegyszerűsítjük, akkor szerintem lényegében arról van szó, hogy a megyei politika keretében a szűk ágazati „egypont gazdaság" szemléletet kellett bombázni. Elsődleges az össztársadalmi érdek, s az akcióval ez megvalósult — ez az, amivel egyetértek. Nem értem viszont, hogy az út két oldalán fekvő két nagy pécsi gyár miért csak ilyen erő. teljes, felső beavatkozás révén változtatott a technológián az össztársadalmi érdek javára, valamint a miniszteri rendelet a másik miniszter egyetértésével is csak megyei „bombázás" hatására született meg, vagy csak véletlen szerencse, hogy éppen ez időpontban, e ténytől függetlenül került kiadásra. S e rendelet nélkül rendezhető lett volna az ügy? Ez az ügy szerencsésen nyert feloldást, de mi történik olyan ügyekben, amikor a megye nem tudja ellátni összhangot teremtő feladatát, a miniszterek a gondok ismeretének hiányában nem segíthetik gyors rendeletek kiadásával a megoldást? Tapasztalatból tudom, hogy avál. falatok, ha érdekeik egybeesnek, megtalálják egymást, még akár több száz kilométer távolságból is. Ha nem, ennek oka valamilyen szabályozóban rejlik. S ilyenkor, ha az egyéni, a cső. port- és társadalmi érdek ütközik, mindig a társadalmi érdek húzza a rövidebbet. Megemlítenék egy példát. A Népszabadság egyik számában jelent meg, hogy két pesti gyár egymással kooperálva jó munkát végzett. Szerettek volna még jobban dolgozni, s ezért a megmunkáló gyár megbízottai felkeresték a kovácsoló gyár il. letékeseit, s javasolták, hogy a forgattyús tengelyeket kovácsolják vékonyabbra, amiért ők hajlandók többet fizetni, mivel a forgácsolási idő jelentősen lecsökkenne. (Anyagtakarékosság, mégpedig import anyagból.) A szabályozó miatt nem jött létre egyezség, továbbra is felméretesen kovácsolják a forgattyús tengelyeket, s a másik gyárban forgácshegyeket gyártanak. (Máskülönben ez vonatkozik az öntödékre is, legszívesebben olyan darabokat öntenek, amely alul sima. fölül egyenes, de ez nem az ő bűnük, hanem a hiba az árképzésben keresendő.) Maximális mobilitást! A helyi adottságok döntőek, a szerzővel azonos véleményen vagyok. Minden területen olyan jellegű gazdálkodást kell folytatni, amelyhez az adottságok a legkedvezőbbek, s arra a tevékenységre társadalmi igény van. Magam sem szeretem, ha megyénket az „egyoldalú” negatív jelzővel illetik. Az ágazati arányok figyelembe vétele a megyei fejlesztéseknél teljesen szükségtelen, sőt káros is lehet. A termékszerkezet korszerűsítése (a gazdaságtalan, korszerűtlen termékek gyártásának leállítása, a gazdaságos termék, szerkezet kialakítása) csakis abban a formában és olyan mértékben célszerű, amennyiben ezáltal (össztársadalmi szinten) nő az árualap és javul a minőség, vagyis több használati értéket állítunk ezáltal elő. Semmi esetre sem kívánatos, hogy a termelők egymással gyártmányt cseréljenek, s mint új termék beindítását — a helyi feltételekkel, az adott technológiai színvonallal alátámasztva — most már megemelt árakkal jelenjenek meg a piacon. Ezzel a népgazdaságnak semmi jót, sőt csak rosszat tesznek, az árualap nem növekszik, megemelkedik viszont vállalatok árbevétele a körfordulat után. Tovább növekszik a hiánycikkek száma, ezáltal zavarok keletkeznek a tér. melési szférában, fokozódik az importszükséglet, ami a gazdasági egyensúly megteremtése időszakában éppenhogy nem ki. vánatos. Célszerű lenne viszont, ha a vállalatok nélkülözhető termelő berendezéseiket a legkülönbözőbb együttműködési formában ott működtetnék, ahol azzal eredményt produkálnának (a termelőerők maximális mobilitása). A szerző azt a kettősséget, ami a termelő és fogyasztó viszonylatában végbemegy, kesernyésen ostorozza, s választ szeretne kapni a probléma gyökerére. Mint vevő, minden ember szeretne a legkorszerűbb termékek birtokába jutni, de mint termelő, lassan reagál minden újra. De miért? Mert nem találja meg a számítását. Például egy 'gyárigazgató mondta el, hogy egy igen keresett, általuk gyártott közhasználatú termék konstrukcióját módosították, melynek eredményeként a termék élettartama megkétszereződött, előállítási költsége jelentősen csökkent. Az árhatóság viszont az alacsonyabb önköltség miatt a korábbi árat nem engedélyezte, holott a termék paraméterei javultak, a kereskedelem tőlük változatlan darabszámot igényelt, így termelési és nyereség- tervüket nem tudták volna teljesíteni. A vevők szívesen megadták volna a korábbi árat Eredmény: továbbra is a régi, elavult terméket gyártják, mert csak így találják meg számításukat. Mire képesek a megye területén működő gazdasági egységek együttesen, mire lehetnének még képesek, illetve mire kell képessé válniuk? Ugyanarra, amire a magyar népgazdaság képes. Gazdaságunk egységes, s amennyiben az ösztönzők jók vagy kevésbé jók, úgy emelőként hatnak a fejlődésre, vagy keretek közé szorítják azt, akár Borsod, Zala vagy Baranya megye gazdálkodásáról legyen szó. Több gazdálkodó egységet ér. tékelő statisztikai kimutatást vizsgáltam. A tízegynéhány táblázatban külön-külön összehasonlítást végeztek a termelési érték, az árbevétel, a létszám, a forgóeszközök, belkereskedelmi, külkereskedelmi tevékenység, a nyereség alakulása stb. vonatkozásában. Bárhogy lapoztam is a táblázatokat, nem sikerült megállapítanom, hogyan lennének rangsorolhatók az egységek a gazdaságosság tekintetében. Ha az egy főre vetített árbevétel alapján rangsoroltam, akkor az állóalapok eltérősége zavarta a tisztánlátást stb., végül is nem tudtam volna nyugodt lelkiismerettel odaítélni egyik gazdálkodó egységnek sem az év legjobbja címet. Pedig a fejlesztési alapok odaítélése, a káderek rátermettség alapján történő kiválasztása szempontjából sem lenne közömbös a legnagyobb hatékonyságot szolgáló állásfoglalás. Tárgyilagos értékelést Az eredményesség objektív megállapíthatóságára az ismert komplex mérési mód adna biztos alapot. Továbbá növelné az eredményességet, amennyiben a felső adatkérő szervek összehangoltan fordulnának igényeik, kel a gazdálkodókhoz, mivel az ilyen jellegű adatok permanens küldése ugyancsak jelentős alkotó erőt köt le. A felső szerveknek az együttműködés alapján, nem pedig a kapott információkból kellene ismerniük termelő egységeik helyzetét Véleményem szerint paradox helyzet, hogy a Kiváló Vállalat cím elnyerése csak pályázat alapján lehetséges. S ha egy önbecsülő, önérzetes, kiválóan dolgozó vállalat méltóságán alulinak érzi az öndicséretet, akkor mi történik? A gyengébbek lesznek látszatra a kiválóak, a kiválóak lesznek látszatra a lemaradók. Ha a fent em. líteft és meg nem említett tényezőkben .változást, mégpedig pozitív változást hajtanánk végre, akkor nyerhetne bizonyosságot, hogy mire képesek a megye területén működő gazdasági egységek együttesen. Török László, a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet elnöke Érdeklődéssel hallgattam a közgazdász vándorgyűlésen dr. Dányi Pálnak a gazdaságpolitika területi megjelenéséről — fogalmazáso szerint a „-megyei politikáról" — szóló előadását. Jóllehet a megyék társadalmi, állami szervei már vagy negyedszázada cselekvő részesei annak, a kérdés elhangzott módon való megvilágítása újszerűnek hatott. Bizonyos értelemben meg is érthető, mivel hazánk méretei, irányítási módszereink mellett az országos és ágazati célok mikénti kialakításának vitája a természetesebb. Mai mechanizmusunk megerősödésével mind jobban érződik a megyék gazdaságpolitikai aktivitása, de hozzá kell tenni, a térségekért való felelősség növekszik az országos irányításban is. A kettő közt nyilván összefüggés áll fenn, miért is okkal kérnek részt tudományos fórumokon. Összehangoltan A „megyei politika" egészé, ben véve elég nagy változásokon ment át az idők folyamán. Korábban, a „központi akaratot" szolgálva, a szocialista gazdaság megalapozásán volt a hangsúly. Ebben a sza. koszban a helyi adottságokból lehetővé vált nagyabb fejlődésen túl (például Baranyában a bányászatban) egy- egy ipari üzem vagy profil letelepítése hozott észrevehető változást. Az ilyen kezdeményezésekben jelen voltak ugyan a helyi tényezők, de azok szerepe — mai értelemben véve — erősen alárendelt lehetett csupán. Nagy fordulatot hozott a gazdaságirányítás új rendjének bevezetése, amiben már sok múlott a térségen elhelyeződő gazdálkodók, a területi vezetés aktivitásán. A gyors ütemű fejlődés eredményeként majd minden megyében észrevehető szerkezetváltozás tanúi lehettünk. A mező- gazdasági megyékben tért hódított az ipar, másutt — például éppen Baranyában — fel. fedezték az agrárterület nagy tartalékait. A megyék célja ekkor már kézzelfoghatóan o társadalmi és helyi érdekek összehangolása, a gazdálkodás korszerűbb formáinak kibontakoztatása. Nálunk is jó néhány példája van annak. Az ekkor alapított közös vállalkozások jórészt sikerrel működnek, vagy legalábbis megalapozott jövő elé néznek. Meggyőződéssel állítható, hogy spontán létrejöttükkel aligha számolhattunk volna. Azok bölcsőjénél ott voltak a térség gazdaságpolitikusai, bár helyenként még nem hagyhatták abba a riogatást. A példákat lehetne sorolni, amelyek közt ' exportkapacitások fejlesztésének kezdeményezése, az építőipari feszültségek feloldására irányuló erőfeszítések, új iparágak meghonosításának elősegítése szerepel többek között. Á térség célkitűzései Most pedig, egy új középtávú tervidőszak közelében, az irányítás eszköztárának alapos áthangolása következtében figyelemre méltóan változó körülmények közt alakulnak a térség gazdaságpolitikai célkitűzései. A megyei pártbizottság széles körű elemzésre alapozottan meghatározta néhány ágazat távlati feladatait, így már ismert az építőipari, az élelmiszergazdoság, és hamarosan olvasható lesz az iparfejlesztés ilyen programja. Azok mindegyikére „korszerűsített” stílus jellemző. Mind a teendők megfogalmazása, mind az alkalmazandó módszerek sokban különböznek az eddigiektől. Hangsúlyt kap bennük a helyi lehetőségek mérlegelése, a természeti, a munkaerő és a tradicionális adottságok figyelembe vétele. Többek közt olyan törekvés is kifejezésre jut, hogy a megyén belüli aránytalanságokat miként lehetne mérsékelni. A vitacikk szerzőjének találó kifejezésével élve, megnyugvással tapasztalható, felmérték és ismerik, mire képes a térség gazdasága. A programok valóban „megyeiek” anélkül, hogy elszakadnának a társadalmi céloktól, sőt biztosan számítani lehet rá, hogy a kettő ilyen közel még nem volt egymáshoz. A munkamódszerekben nyilván nem szerepelhet már egy- egy ágazati törekvéshez fűződő támogatás versengő megragadása és annak siettető szorgalmazása. Van rajtuk mit korrigálni, amire kiterjedt a figyelem. A kompletté tétel, a komplexitás szemlélete legalább annyira egyezik az össz- érdekekkel, mint amennyire az „megyei". Gondoljunk csak többek között a féllábas és egyelőre félbe is maradt húsprogram helyzetére, ami —• ha már Dányi elvtárs szerint a téma az utca két oldalán hever — természetszerűleg meg- toldhotó a börnyersanyag hasznosításával is. Lé péshátrányban Egyet lehet érteni a vitacikk ama felvetésével, miszerint nem kíséri egyforma megbecsülés a munkát, adott esetben azonos ágazatban sem. Ennek is érzi hátrányát a térség. A legutóbbi egyik vezető testületi ülésen hangzott el, hogy azért is akadozik az épületfelújítás (benne Pécs belvárosának rekonstrukciója), mert egyszerűen alig van becsülete a felújító munkának. A lakosság is jobban örül egy-egy új lakóépület, netán óvoda stb. átadásának, mint néhány helyrehozott (nem egyszer sokkal értékesebb) réginek. Nyilván a munkafeltételek, a bérek is alátámasztják ezt. Más alkalommal hallott értékelés szerint a megye mezőgazdasági üzemeinek gépellátottsága megközelíti a magasan fejlett színvonalat, de azok javítása, őrzése megoldatlan, kezelőszemélyzetének fél készültsége sem mindenütt kifogástalan, a gazdálkodók majd mindegyikénél felhalmozott alkatrészkészlet szükségtelen pénzeszközöket köt le és mesterségesen fokozza azok hiányát. Sajnos, már úgyis lépéshátrányban vagyunk, mégis üdvözlendő az erre irányuló megyei kezdeményezés. Nagy valószínűséggel számolni lehet a vállalati önállóság megalapozottságának erősödésével, érdekeltségbeli mó— A műszaki könyvnapok, a műszaki irodalom októberi seregszemléje évről évre visz- szatérő jó alkalom arra, hogy a műszaki könyvek létrehozói és felhasználói kölcsönösen tájékoztassák egymást, tájékozódjanak egymás dolgairól — mondotta Polinszky Károly akadémikus, oktatási miniszter a műszaki könyvnapok országos megnyitóján, pénteken délelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában. Ez év október 5. és 31. között 18. alkalommal rendezik meg a műszaki könyvek országos seregszemléjét. A tavalyi tapasztalatokat figyelembe véve az idén mintegy 20 százalékkal nagyobb példányszámban jelentek meg a könyvújdonságok: dosulásával. Várhatóan elősegíti ezt a pénzügyi rendszer mai gyakorlatának változása is. Ilyen körülmények közt feltehetően nagyobb ellenállást válthatnak ki a különböző „elvárások”, amelyek elég sokhelyütt és nem jelentéktelen anyagi kihatással ma is teremtenek konfliktusokat. Néha tartósakat. Bizonyára másként lesznek az ilyen kérdések meg- közelítendők. Ennek kapcsán vetődik fel a kérdés — valószínűleg nem utoljára és nem is biztos, hogy mindenki által helyeselt módon —, vajon jól tették-e a tanácsok, hogy a „megyei politikai" tulajdoni bázisát, a kis- és középüzemeket ilyen ütemben áldozták fel. Mégis másként lehetne célba érni tulajdonosként (különösen, ha volna hozzá pénze), mint a lényegében kívülálló pozíciójában. Márpedig miként a megyék nagy részében történt, nálunk is gyarapodott a gyáregységek amúgy sem alacsony száma. Munkamódszerünk tárából most már végre célszerű elhagyni legalább két dolgot: a pályázati feltételrendszerbe való „belegyömöszölés” segítését, akár eltűrését. Sajnos, napjainkban is találkozni lehet még vele, ami a megalapozatlan döntések egyik tipikus oka volt, és mint ilyen, káros. A másik a szervezeti összevonások szükségtelen szorgalmazása, ami egy-egy járásunkban ugyancsak túléli a maqa korát. Most, amikor — különösen a mezőgazdaság-, ban — vannak már a hatékonyság növelésére jobb receptek is, érdemes volna inkább azokat felkarolni. Befolyásolni a mozgás irányát Az elmondottakból talán látható, hogy mégis csak van „megyei politika" és az nem valami önálló, a ,,nagy”-tól eltérő törekvés, hiszen mindkettő — kellő munkamegosztás mellett r— egy célt szolgál. Az előbbi akkor sikeres, ha jól ragadja meg az ágazati célokat és legkedvezőbb feltételeket biztosítja működésükhöz. Nagy felelősséget vállal a megyei veze és, amikor befolyásolja a gazdasági mozgás irányát és ez csak növekszik, ha határozottabban bontakozik ki a vállalkozások önállósága. Mit sem változtat ezen az, hogy a megyéket nem hagyják magukra a központi funkcionális szervek. Azok mégis csak „távolabb vannak", a teherviselő képességet a legjobban a helyiek ismerik és a térség lakosságával ők élnek együtt. Sikerrel vagy kudarccal egyaránt. Dr. Kisvári András az Akadémiai, a Gondolat, a Közgazdasági és jogi, a Mező- gazdasági, a Műszaki és a Statisztikai Könyvkiadó 52 művet jelentetett meg több mint 530 ezer példányban. Ez alkalom^ mai is a Műszaki Könyvkiadó jelentkezett a legtöbb újdonsággal, összesen 35 művel. A kiadó műhelyeiből kikerült 12 kötet alapfokon, 13 középfokon, 10 pedig felső fokon dolgozta fel a legfrissebb műszaki eredményeket, ismereteket. A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában a megnyitóval egyidőben a műszaki könyvnapok újdonságaiból, s mintegy ezer magyar és orosz nyelvű könyvből, műszaki folyóiratból kiállítás nyílt. A műszaki könyvnapok országos megnyitója
