Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-27 / 295. szám

6 Dunántúli napló 1979. október 27., szombat Á legteljesebben ki kell használni a megyén belüli együttműködés lehetőségeit Érdekes vita van kibon­takozóban a gazdaságpolitika területi megjelenéséről és érvényesüléséről. Sokak szá­mára furcsának tűnhet „me­gyei politikáról” beszélni a termelőerők fejlettségének olyan fokán, ahol a termelési tényezők legeredményesebb hasznosítása messze túlhaladja egy-egy népgazdaság kereteit. Az eszközkoncentráció, a terme­lési nagyságrend, a piackon­centráció fokozódása egyre ki- terjedtebb területi viszonyok kö­zött hozza a legkedvezőbb eredményt, s a munkamegosz­tás természetes közege egy- egy kontinens lesz. Az ellent­mondás csak látszólagos, a méretek dinamikus növekedése mellett jogosult a megyei gaz­daságpolitika feltételezése. Bár a megyei politika létjo­gosultságáról folyó vita nem terminológiai természetű, mégis figyelmet érdemel az a tény, hogy a kérdésről eddig kifejtett gondolatok következetesen gaz- daságpelitikai tartalmúak vol­tak, illetve g hangsúlyt a „me­gyei" jellegre helyezték. Óha­tatlanul felmerül a kérdés, hogy ha csak megyei vonatkozású gazdbságpolitikáról beszélünk, nem zárunk-e ki fontos terüle­teket a megyei politika feltéte­lezett tartalmából (település- fejlesztési, szociál-, -művelődés- politika stb.), másrészt bizonyos gazdaságpolitikai kérdések megközelítésénél nem indoko­latlan elhatárolás-e a „megyei” jelző, a termelési tényezők leg­kedvezőbb hasznosítása nem igényel-e regionális megköze­lítést a megyei helyett. A gazdaságpolitika és sok egyéb kérdés kapcsán célszerű és jogos leltevés a ,,megyei po­litika" létjogosultsága. Fejlődé­sünk sajátosságaiból követke­zett, hogy a különböző szintű tanácsok csupán jó évtizede válhattak területük érdemi gaz­dáivá, s ebben a gazdaságirá­nyítási rendszer reformja mel­lett a tanácstörvény játszott döntő szerepet. A gazdasági döntések decentralizálásának folyamata területi decentralizá­ciót is magában foglalt, a ta­nácsokat nemcsak döntési jog­gal ruházta fel — területi gaz­dálkodási kérdésekben —, ha­nem finanszírozási lehetőségei­ket is javította. A kompletté rozás veszélyei Népgazdaságunk fejlődésé­ben az ipari termelőerők ész­szerű elhelyezésének követel­ménye jórészt kényszerhelyzet­ben fogalmazódott meg. Terü­letileg a fővárosra túlkoncent- rált termelő kapacitások egyre kevésbé juthattak szabad mun­kaerőforráshoz, s megkezdődött — a 60-as évektől — az ipar- telepítés vidékre irányuló, ma is tartó folyamata. Amikor a gaz­dasági fejlesztés lehetőségeit megyei szemszögből vizsgáljuk, törekszünk megyei politika tar­talmának tisztázására, nem té­veszthetjük szem elől azt a tényt, hogy a legkövetkezete­sebb és legarányosabb iparte­lepítés sem eredményezhetett komplett ágazati struktúrákat megyénként. Az eltérő területi, természeti-földrajzi sajátossá­gokból szükségszerűen követke­zik valamiféle „egyoldalúság”, s amennyire jogos „megyei po­litikai" törekvésekkel kiegyenlí­tődést szorgalmazni az életní­vóban, a munka- és életkörül­ményekben, annyira vitatható a kiegyenlítődésre való törekvés a formális gazdasági szerke­zetben, például a megyei ipa­ri ágazati szerkezet kompletti- rozásában. Az ágazati struktúra széles­ségi gyarapodása addig jogo­sult, míg alapvető foglalkozta­tási gondokat old meg. Hosszú időn keresztül az extenzív ipar­telepítés a mezőgazdaságból felszabaduló létszámot szívta fel, vagy például a megyében a 70-es évek elején a bányá­szati perspektíva hiánya más ágazatok letelepítésének szor­galmazásával járt együtt. Az ágazati szerkezet extenziv szem­léletű komplettirozása veszé­lyeket rejt magában. A „me­gyei politika" gazdaságpoliti­kai érdekvédelmi funkciójának tisztázásakor sem feledkezhe­tünk meg arról, hogy a mai időszak extenzív megyei fejlesz­tése merőben eltérő körülmé­nyek között realizálódik, mint egy-két évtizeddel ezelőtt az országos gazdaságpolitika ex­tenzív fejlesztési szemlélete. Bi­zonyos időbeli fáziseltolódással az extenzív felfogás a megyei politikában újra felbukkan. En­nek annyiban van reális alap­ja, hogy a megyékben, bizo­nyos régiókban vannak „struk­turális munkaerő-tartalékok”, de ezek sokkal rövidebb életű fejlesztés ösztönzők lesznek, mint egykor a népgazdaság bőséges munkaerőforrásai. Hátország a helyi ipar Különösen az ipar területén a „megyei politika" kialakítá­sakor sajátos viszonyokat is­merhetünk fel, Kicsit túlságo­san is centralizált ipari szer­vezeti rendszerünkben a me­gyéi: kevés önálló vállalattal, viszont annál több gyáregység­gel, üzemmel, tagvállalattal rendelkeznek. Az ipar gerincét adó minisztériumi szektorban a legfontosabb gazdasági dönté­sek — termelési, beruházási stb. — a megyén kívül szület­nek, s ebben a viszonylatban kirívóan erős a gyáregységek, egyéb részegységek végrehajtó jellege. Anélkül, hogy valami­féle megyei elzárkózást vagy a „nagy” gazdaságpolitikával szembeni megyei „ellenállást" feltételeznénk, hangsúlyozni kell, hogy a megyék igazi gaz­dasági bázisa, hátországa a helyi, szövetkezeti és tanácsi ipar. Egész gazdaságunk kis- és középüzemi struktúrájának szembetűnő fejletlensége külö­nösen nagy nyomatékot ad e vállalati formák támogatásá­nak. Ezekre a vállalatokra a „megyei politikának" támasz­kodnia, illetve ezeket támogat­nia kell. A „megyei politika" elemi érdeke a kétes kimene­telű fúziók, beolvasztások meg­akadályozása. Ezzel összefüg­gésben joggal állapította meg dr. Kisvári András cikkében, „ . . . vajon jól tették-e a taná­csok, hogy a „megyei politika" tulajdoni bázisát, a kis- és kö­zépüzemeket ilyen ütemben ál­dozták fel ...” A szövetkezeti és tanácsi szek­tor kis- és középüzemeinek vé­delme nem a nagyüzemek és gyáregységeik ellenében, ha­nem bizonyos értelemben ép­pen azok érdekében történik. A kisüzemek fegyelmezett koo­perációs partner és megbízható bedolgozó mivolta szinte kizá­rólag önálló vállalati helyzeté­ben érvényes, a beolvasztás, a fúzió csak látszólag biztosit fix ellátási lehetőséget a nagyobb egység számára, valójában nem biztos munkaerőforrással és kooperációs partnerrel gyara­podnak, hanem egy előbb- utóbb terhessé váló profillal. Óvni-kell a megyei politikát a saját hatáskörén> belüli válla­latok jövedelmezőségjavitó ösz- szevonásától is, hiszen ennek hosszabb távú hátrányai felül­múlják az azonnali látszólagos előnyöket. Regionális szemlélet Mivel a megyét gazdaság- szerkezetileg nem tekinthetjük komplett és zárt képződmény­nek, a fejlesztésben az ará­nyosságra törekvés lehet, hogy éppen akkor célszerű, ha aránytalanságban realizálódik. Mivel a megyei ágazati szerke­zet nem komplett a ‘népgazda­sági stuktúra értelmében, a me­gyei politika sem lesz egyszerű leképezése, területileg kicsinyí­tett mása az országos gazda­ságpolitikának. A megye gaz­dag mezőgazdasági tradíciói a távlati fejlesztésben az orszá­gos arányoknál és ütemeknél is nagyobb lehetőségeket ad­hatnak az élelmiszergazdaság­nak, a mezőgazdasági nyers­anyagok területi feldolgozásá­nak. Hasonló lehetőség kínál­kozik a megyei politika számá­ra az ágazati elhatárolódás tehetetlenségi nyomatékától való függetlenedés formájában. Megyei viszonylatban elvileg erősebb lehet a kooperációra való törekvés, mint összgazda- sági méretekben az ágazati el­szigetelődés miatt. A belső, me­gyei kooperáció és munkameg­osztás lehetőségeinek legtelje­sebb kihasználásához természe­tesen jó alapfeltétel lenne az ágazati izoláltság szemléleté­nek átalakulása is, ami elsőd­legesen „külső” tényező a me­gyei politika számára. A megyei politika összgaz- dasági elhelyezkedése igen bonyolult pozíció. A megyei tö­rekvésnek egyszerre kell szem előtt tartaniuk a helyi és az össztársadalmi érdekeket. Köny- nyen előfordulhat — föltételez­ve az egymás mellett funkcio­náló izolált megyei politikákat —, hogy a párhuzamos, csak megyei érdekeket figyelembe vevő megyei érdekképviselet párhuzamos, szükségképpen összehangolatlan fejlesztéseket erőltet a népgazdaságra. Ilyen összefüggésben különös figyel­met érdemel a gazdaságfejlesz­tés regionális szemlélete (ami­nek még ma nincs érdekkép­viselete), amely a megyei po­litikák kooperációjára, haté­kony munkamegosztására épül­het csupán. Tekintettel arra, hogy a me­gye gazdaságának (a mező- gazdaságot leszámítva) érdemi irányítási centrumai a megyén kívül esnek, a megyei politiká­ban fontos szerepe lehet a ta­nács teltételteremtő szerepé­nek, s kevésbé fontos lehet a közvetlen termelési részvétel. * Minden eddiginél hatékonyab­bá kell váljon összehangoló szerepe a termelő szféra ellátó hálózatának kialakításában. Törekedni kell éppen a megyei politika eszközeivel a párhuza­mosságok, a szűk, izolált válla­lati érdekek kiküszöbölésére és akadályozására. A jövőben a tanácsok nagyobb arányú ré­szesedése a vállalati nyeresé­gekből, szélesebb anyagi bázist teremt a helyi termelés támo­gatására is. Árnyalt megközelítés összefoglalásként megálla­pítható, hogy a megyei politika létjogosultsága nem vonható kétségbe, de hatóköre, esz­közrendszere árnyalt megköze­lítést igényel. A helyi adottsá­gok mozgási sávot teremtenek megyei koncepció kialakítása számára, amiben azonban a gazdaság szervezeti rendszeré­nek sajátosságai miatt sok a külső, „ismeretlen" tényező. A helyi lehetőség hatékony meg­szervezésére vállalkozó megyei politika „visszahatást” is gya­korolhat a nagy gazdaságpoli­tikára, fokozva annak rugal­masságát. Dr. Belyácz Iván a PTE Közgazdaságtudományi Kara adjunktusa Mi is a megyei politika? A helyi munkaerő- és energiaforrások jelentősége (Vitai Mi is a megyei politika? Szeptember 15-i Közgazdasági élet oldalunkon dr. Dányi Pál megyei tanácselnök-helyettes tollából ezzel a címmel közöl­tünk vitacikket. A cikkre érke­zett hozzászólásokból kettőt már közöltünk, most újabb hoz­zászólásoknak odúnk helyt. M. Z. KÖZ­GAZ­DA­SÁGI ÉLET Iszapcsapdák a Balaton zalai partszakaszán A Balaton 'keszthelyi öb- lözete erőteljes eliszaposo­dásának megszüntetésére a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni víz­ügyi kirendeltsége iszap­csapdákat létesít. A ve­szélyeztetett partszaka­szok mentén a terv szerint 2 millió köbméter iszap­hordalékot gyűjtenek ösz- sze és távolítanak el a se­gítségükkel a tóból. Az iszapcsapdák kialakítása a zalai partszakaszon, Ba­latongyörök térségében idén kezdődött el s a na­pokban elkészült az első 400 méter széles, 1700 mé­ter hosszú iszapgyűjtő. A további iszapcsapdák létesítése, a tó kotrása o jövő tavasszal folytatódik. A Balaton vízminőségének védelmét szolgáló munka azonban nem szünetel. Az elkészült balatongyöröki csapda területén a külön­böző tudományos intéze­tek végeznek összehangolt méréseket a víz mozgásá­nak, viselkedésének meg­állapítására. Többek kö­zött ultrahangos fenék- vizsgálatot is végeznek, s a tapasztalatokat a jövő évi iszapkotrásnál haszno­sítják. Mi is a megyei politika? Vi­tára érett téma. Széles körű eszmecserét igényel, hogy az egységes gondolkodást, terve­zést, cselekvő támogatást elő­segítsük, erősítsük. A megyei politika vizsgálatára késztet az a tény is, hogy a közeljö­vőben, a megyék hatásköré­nek bővítése óta már a máso­dik 5 éves tervet zárjuk. Szám­ba kell venni a megyei poli­tika eredményeit, a megyék és testvérmegyék . összehasonlítá­sában egyaránt. A negyedik 5 éves terv be­fejezésekor erőteljes volt a megye azon „kiváltságos" hely­zete, hogy a lakosság egy főre jutó keresete a legmagasab­bak egyike volt. Emiatt nem kényszerültünk elég mély hely­zetelemzésre, bár a megye egy főre jutó ipari termelése az előző átlag feletti szintről az országos átlag alá csökkent. Ezért elismerésemet fejezem ki a cikk írójának a téma felve­téséért, vitára bocsátásáért. Mivel nagy jelentőséget tu­lajdonítok e témának, ezért nagyon fontosnak tartom a me­gyei politika fogalmának egy­értelműbb meghatározását." A megyei politika az országos politika végrehajtása, az or­szágos és helyi érdekek egyez­tetése és egybeesésének saját hatáskörbe tett intézkedések­kel történő elősegítése. A me­gyei politika kialakítói és vég­rehajtói a megyei párt-, taná­csi és társadalmi szervek vá­lasztott tisztségviselői, akiknek választóik érdekeit kell képvi­selniük, érvényesíteniük intéz­kedéseikben, tevékenységükben. A továbbiakban a megyei politikát meghatározó részpo­litikával, az iparpolitikával kí­vánok foglalkozni. Az iparfej­lődése meghatározza a megye gazdasági és társadalmi fej­lődését. A mezőgazdaság nagy­üzemi fejlődése sem ellensú­lyozhatja az ipar fejlődésének zavarait. Az iparfejlesztési po­litika nem lehet önkényes. Szükségszerűen be kell, hogy épüljön a területi foglalkozta­tási szerkezetbe. A termelőerők fejlődését, a megyében levő energia feltárását és felhasz­nálását kell hogy elősegítse. Annál inkább megvan a fej­lődési lehetőség, minél inkább beilleszkedik az ipar a KGST korszerű munkamegosztási rendszerébe. Amennyiben e követelményeknek nem tesz eleget az iparpolitika, akkor életképtelen, zavarja a nép- gazdasági terv megvalósulását, előbb-utóbb elsorvad. Sajnálattal tapasztalom, hogy a megyénk iparszerkeze. tének változtatására tett erő­feszítések, éppen a foglalkoz­tatási csúcs növelése miatt kevés eredményt hoztak. Okait a következőkben látom. Me­gyénkben több mint egy évti­zede férfi munkaerőhiány van, a bányák rovására történő bené­pesítése az új gépipari üze­meknek csak a bányákban el­ért magasabb kereset biztosí­tásával lenne megvalósítható. Egyidejűleg elvonja megyénk energiatermelésétől a munka­erőt. Ez visszafejlődést, vagy a fejlődési ütem lassúbbodását eredményezi. Arról nem is be­szélve, hogy az iparfejlesztési koncepció (politikának nem nevezhető, mert nem fedi a fogalmat) akkor tört utat ma­gának, amikor a széntermelés­re (kokszszén) a népgazdaság­nak az energiaárak robbanása1 miatt fokozottabban szüksége lett volna. Az iparfejlesztésnél a na­gyon alacsony hatékonysággal foglalkoztatott női munkaerő magasabb szervezettségű és szakképesítést igénylő foglal­koztatásával ma sem számol eléggé a megyei tervezés. Nem kap megfelelő helyet a szén. és szénenergia kiterme­lése, melyet pedig a népgaz­dasági egyensúly helyreállítása1 megkövetel. Olyan nézetet is vallanak egyes felelős munka­kört betöltő emberek, hogy­ha növekszik Pécs város férfi munkaerőt vonzó hatása, ak­kor gyorsul az urbanizációs fo­lyamat, előbb-utóbb gyorsul a járulékos beruházás is (lakás, gyermekintézmény, kereskedel­mi hálózat stb.). Ez a „gaz­daságpolitikai” szemlélet nem megoldani segít a megyében, főleg Pécsett meglévő feszült­ségeket, hanem állandósítja azokat. Ezért is nagyon fontosnak tartom a megye iparfejlesztési politikájának kialakítását a ha­todik 5 éves terv időszakára. Ne autark törekvések kapja­nak támogatást, hanem a he­lyi lakosság foglalkoztatását, energiaforrásaink kihasználá­sát, a termelőerők fejlődését, a szociális ellátásban meglévő feszültségek szűkítését szolgáló iparfejlesztés-politika kialakítá­sa. Ez szolgálná a megye la­kosságának, de a népgazda­ságnak az érdekeit is. Milyen eszközeink vannak a megyei politika megvalósításá­ra? 1. Tervgazdálkodás. 2. A gazdasági szabályozók által biztosított keretek, hatáskörök; ezek változtathatók, ha a célt nem megfelelően szolgálják. 3. A megyei párt-, állami, taná­csi és tömegszervezeteink ha­tás- és jogköre, valamint a jogkörrel élés színvonala, ha­tása a gazdasági folyamatok­ra. Minden rendelkezésre álló eszközt (beruházás, tanácsi hozzájárulás és bankhitel, ok­tatási intézmények, káderpoli­tika, anyagi érdekeltség, agi­táció stb.) a gazdaságpolitika szolgálatába kell állítani. Meg­felelő kapcsolat kiépítése szük­séges a területen lévő gazda­sági egységek felügyeleti szer­vével, szakminisztériumával, összehangolt fellépés a cél el­érése érdekében a különböző szervek részéről. Bruck Józsefné Egymást kiegészítve Pénz nélküli beruházás A végrehajtás akkor jó, ha a célkitűzések, kikerülve a meg­valósítás bonyodalmait, simáb­ban, több gazdasági hasznot hozva valósulnak meg az el­képzeléseknél. Ez csak úgy tör­ténhet meg, ha a végrehajtó szférákban mindenki hozzáad a folyamathoz a helyi adottsá­goknak, a helyi Viszonyoknak megfelelően, és így modulálja, „hogy a szűk ágazati szemlé­let" vagy az adott iparág szem­lélete a környezeti tényezők se­gítségével megfelelő irányba forduljon. Ez a gondolat fog­lalkoztatott és ingerelt szólásra a „Mi is a megyei politika"? című cikket olvasva. Ma, amikor a költségek vizs­gálata rég nem látott jelentő­séget kapott, a „részpolitika” még nagyobb súllyol szólhat bele a napi tevékenységbe. Az egymástól független, de terüle­tileg együtt éló gazdasági egy­ségek egymásra utaltsága na­gyobb lesz, egymás segítése, ki­egészítése többet ér. Konkré­tan: az adott gazdasági térség­ben elhelyezkedő üzemeknek mindig akadnak egymás részé­re hasznosítható kapacitásaik, egymást kiegészítő technoló­giák. Ezek „pénz nélküli” beru­házások, illetve beruházás nél­küli többletforrások. Példaként szeretném említeni a Sopiana Vákuumtechnikoi Gépgyár együttműködését a Mechlaborral a felületkikészí­tés és forgácsolás területén, vagy a munkaerő-vándorlás csökkentése területén, vagy akár kialakuló együttműködé­sünket a Pécsi Vasas Ipari Szö­vetkezettel. Nyilván, ilyen lehetőség még sZámtalon adódhat. Ezek feltá­rása, kölcsönös előnyök alap­ján történő kiaknázása, az ilyen irányú ténykedésre törté­nő buzdítás, az ilyen lehetősé­gek keresésére történő ösztöké­lés, nyilván elősegítheti a vá­rosi, megyei és végső soron a népgazdasági feladatok jobb teljesítését. Ez persze csak egy szűk sáv­ja a cikkben felvetett számta­lan kérdésnek, gondolatnak. De hátha ezen a sávon is van még találnivaló. Szabó Zsigmond, az EIVRT Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyár igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents