Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-25 / 293. szám
6 Dunántúlt napló 1979. október 25., csütörtök Scasdi nepmuuelok ötlete nőit „Cigánymozi Gálykúton” A cigánygyerekek itt is, ott is megszólítják Himer Lászlót: — Bácsi, mikor jönnek vetíteni? A múlt héten sem voltak... — Hidegek már az esték, megfáznátok — feleli a sásdi művelődési központ fiatal népművelője. Aztán magyarózólag hozzám fordul. — Sötétedés előtt nem kezdhetjük a vetítést. Aztán, mire lefut a film, van már sokszor tíz óra is. Legutóbb deres volt a fű, amikor befejeztük. Tavaly született meg az ötlet, hogy ha már a gálykuti cigánytelep lakói nem járnak be a művelődési házba, meg kell fordítani a dolgot: kimegy a mozi. A Mohamedhez járuló hegy taktikája itt is bevált. Csaknem az egész telep ott szorongott a füves „nézőtéren”, amikor májusban az első filmet levetítették egy fehérre meszelt házikó falára. A „cigányvetíté- sek" folytatódtak egész nyáron, amíg csak az időjárás engedte. Nem művészfilmekre, Balázs Bélás kísérletekre kell gondolnunk, hanem izgalmas történelmi és kalandos filmekre, dehát az adott esetben ez érthető is. — A legfontosabb, hogy megnyerjük magunknak a telepieket — folytatja Himer László. — Nem volt könnyű, azt sejtheti. Amikor először kijöttünk hozzájuk, 1977-ben, kishí- ján megvertek. De aztán elkészültek a fényképek, amiket róluk csináltunk, ki is osztottuk néhány száz darabot, és mindjárt szent lett a béke. Attól kezdve mi voltunk a „fényképészek”. Horváth Pista és Kovács Apollónia a sztár A telepen nagyon szép, és erősen elhanyagolt házakat egyaránt látni. Járda, villany, közkút, újabban telefonállomás szolgálja a lakosokat. Éppen ez a viszonylagos komfort okozza azt, hogy a gálykútiak válo- gatósabbak, szebb szó: igényesebbek. Csak Sásdra hajlandók beköltözni vagy sehová. A környék aprófalvai nem vonzók őket, ellentétben sok más baranyai telep lakóival. Ez nagyon jó jel, csak egy a bökkenő: a sásdi lakásárak a gálykuti cigányok számára megfizethetetlenek. A tanács erejéből legfeljebb segélyekre és néhány lakáskiutalásra futja. Ez pedig csak lassú haladást tesz lehetővé, különösen ha figyelembe vesszük, hogy még mindig százan laknak a Hörnyék mögötti völgyben. Tetézi a népművelők gondját, hogy sok az analfabéta, és a kevés osztályt végzett cigány, akiket csak a helyszínen lehetne oktatni, mert be ezért ugyan nem fognak menni, különösen a fárasztó munkanap után nem. Kint viszont egyetlen olyan helyiség sincs, ahol az analfabéták számára tanfolyamot lehetne indítani. A vetítésekkel is emiatt kell jövő tavaszig várni, mert senki sem fog mínusz öt fokban még oly izgalmas filmet is végignézni. A házfal, ami nyáron vetítővászon .., — Nem mondunk le az idősebbekről, de az erőnket most az általános iskolásokra összpontosítjuk. Az ő számukra rendezünk majd klubfoglalkozásokat a művelődési házban, meg a többi mozgékonyabb cigánynak. Csak még azt kellene eldönteni, hogy külön cigányklubot csináljunk- e, vagy együtt a magyarokkal — mondja Himer László. Azt mór csak félhangosan teszi hozzá, hogy a sásdi fiatalok egy része biztosan otthagyná a rendezvényt, ha látná, hogy cigányok is vannak ott. Megértem a dilemmáját, hiszen országosan sem eldöntött kérdés még: külön-e vagy együtt? A túlzott szeparáció legalább annyit árt az ügynek, mint ha hagynák, hogy az ellentétek nyíltan kirobbanjanak. Megértem, persze azokat is, akik tartózkodnak a túlzott gálykúti beruházásoktól. Természetes, hogy ennek a telepnek is előbb-utóbb el kell tűnnie, mint ahogy eltűnt a hosszúmezői, a két vargai és a többi. Ám az is biztos, hogy ez nem máról holnapra történik. Addig pedig? Mi legyen azokkal, akik vajmi kevés reményt táplálnak az elköltözésre, s minden kulturális igényüket a televízió elégíti ki? Vajon akad-e a pedagógusok között is olyan három elszánt népművelő, mint amilyen Himer László, Jusztin- ger János, a művelődési ház igazgatója és Hon/áth József, az általános iskola fiatal igazgatóhelyettese? Aligha vállalná idősebb kolléga, hogy rendszeresen kijárjon betűvetésre tanítani a gálykúti analfabétákat, ha még egy valamire való ház sincs, ahová rossz idő esetén behúzódjanak. Az itt élő emberek korántsem igénytelenek. Elkeseredve mutatja egy idős ember a szomszéd telket: elköltöztek, s a házhelyet fölveri a gaz. „Kérem, itt még kígyó is van, miért nem kötelezi őket a tanács, hogy tartsák rendben a régi helyüket? Vagy adják el valakinek... Csak legyen gazdája." Ugyanerre a férfire rászól egy fiatalasszony, miért áll kigombolt inggel az idegenek elé. Ugyanez a fiatalasszony csillogó szemekkel kérdezi Himer Lászlótól : — Igaz, hogy jön a Horváth Pista, meg Kovács Apollónia? Arra bemegyünk ám! Csak legyen hely .. . Himer megnyugtatja, hogy lesz. Ezt az előadást a cigányoknak szervezték. Úgy érzi, ismét magyarázkodnia kell. — Sajnos, egyelőre nem tudjuk mással aktivizálni q felnőtteket. Az a legfontosabb, hogy lássák: velük is törődik valaki. Aztán később, talán bejönnek más rendezvényre is ... A vetítővászonnak használt fehér falhoz létrát támasztottak, a gép számára fabrikált pad körül tyúkok kaparásznak. Téli álomra hajtotta fejét Gálykúton a közművelődés. Az egyetlen szálat, ami a sásdi művelődési házhoz kötötte, elvágta a hűvösre fordult idő. Az új tervekkel — és reményekkel — várni kell. Tavaszig biztosan. Havasi János Pécsi művészek kiállításai Első ízben mutatkozik be olaj. festémenyeivel, önálló kiállításon H. Barakonyi Klára grafikus, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola művésztanára, a Pécsi Grafikai Műhely tagja — ezúttal Budapesten. A Rákó. czi úti Paál László Teremben csütörtökön délután 5 órakor Komlódi Józsefné, Pécs város Tanácsa elnökhelyettese nyitja meg a H. Barakonyi Klára olaj- festményeiből rendezett kiállítást. A művésznő eddig számos hazai kiállításon vett részt, külföldön Lengyelországban, Finnországban, Jugoszláviában, Szovjetunióban állították ki műveit. Budapesti tárlata november 8-ig látható. Művészházaspár Zs. Kovács Diana textiltervező iparművész és Bizse János festőművész közös kiállítását nyitja meg csütörtökön délután 5 órakor a szekszárdi Szinyei Merse Teremben Szabó Géza, a Tolna megyei pártbizottság kulturális és propaganda osztályának vezetője. Zs. Kovács Diana, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola szövőszakosztályának vezető művésztanára. Faliszőnyegeivel részt vett több külföldi és hazai kiállításon. Bizse János részt vesz minden jelentős országos és dunántúli kiállításom faliképéi Tabon, Pécsett és Komlón láthatók. Kumpost Éva keramikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás Pécsett, a Képcsarnokban. A tárlatot, amely november 8-ig látható, október 25-én, csütörtökön délután 5 órakor nyitja meg Fürtös György keramikusnepmíiues; Kézimunkaszakkör Berkesen A Lajtán átlépve a hímzések világába ér az utazó Egy tornatermet varázsoltak el színes varrottá sarkkal a ber- kesdi asszonyok. Kiállításukat, melyet két év terméséből rendezték, rövid ideig lehetett csak látni egy héttel a tanévnyitás előtt. Aztán már szükség volt a tanteremre. Lélegzetelállítóan gazdag volt a kiállítás anyaga, a rengeteg baranyai, széki, mezőségi, ókalocsai és egyéb hímzés, amit két esztendő téli estéin varrtak ki a berkesdi asszonyok. Szakkörüket Nagy Ferencné vezeti, az egész falu tanító nénije, így szólítják az idősebb szakköri tagok is. Mióta is már? Van vagy tizenöt esztendeje. Azóta ez az asszonycsoport elválaszthatatlan. Olyan is von, aki már beköltözött Pécsre, mégis kijár hétfőnként, hiszen ez a szakköri napjuk természetesen, a tv nélküli nap, novembertől tavaszig, a téli időkben, amikor a mezei munka már megengedi a vorrogatást. Dr. Andráslalvy Bertalan néprajzkutató nyitotta meg kiállításukat, aki egyébként állandó kapcsolatban áll a szakkörrel, mindig kikérik tanácsát, ő pedig új és új mintákat ajánl Nagy Ferencné csoportjának. —• Aki varr, aki hímez — mondotta a megnyitón — az más életét okarjo bearanyozni. Mi más ösztökélte vajon azokat a rég el porladt asszonyokat, hogy télen, mécsvilágnál vakoskodva kivarrják gyönyörű hímzéseiket, melyéket mi százas égő mellett alig tudunk utánozni. Mi ösztönözte őket, mikor jobb lett volna pihenni a munkával töltött év után? És miért folytatják most ezt az örökséget a maiak, a mai asz- szonyok? Mert jó együtt lenni, mert jó együtt dolgozni, saját örömünkre, meg a máséra, és mint mindenben, amit létrehozunk, e munkában is ott ragyog a teremtés öröme, az alkotás szépsége. Pedig a hímző asszonyök romlandó anyaggal dolgoztak minden időkben, nem kővel és nem vassal. Munkáik mégis továbböröklődtek, az elfoszlottak után újak készültek, s létrejött egy páKiváló pedagógusok Szundy Zoltán Az 506. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet történelem-magyar szakos tanára, akinek szemléltető anyagait sorra használják a megye intézeteiben. A Baranya megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet adta ki pár éve oktatócsomagjait. Ezekről érdemes szólni néhány szót: a szakmunkásképzőkben tanított történelemhez készült a kollekció, témánként egy-egy teljes csomag, diákkal, térképekkel, melyeken a gyerekek tovább dolgozhatnak, fóliára sokszorosított vázlatokkal, illusztrációk, kai. Szinte mindent tálcán kap ezáltal a tanár, hogy érdekes órát tarthasson. — Úgy álltam ehhez a dologhoz, hogy munkáltató-iskolát kell teremtenünk, melyben a gyerek is tevékeny, alkotó részese az órának. Ha nem tekintjük partnernak, ha nem dolgozhat velünk együtt, hallgatni fog, azaz nem csinál semmit, akármilyen korszerű eszközöket is vet be a pedagógus. A technikai eszközök persze megkönnyítik a munkát, de azokra órát építeni nem lehet. A géppel ugyanis nem lehet beszélgetni ... — mondja Szundy Zoltán éppen azért, mivel maga is szívesen foglalkozik oktatástechnológiával. Vagyis azzal, miként lehet jobban, eredményesebben tanítani. A történelem szemléltetőanyag elkészülte után Magyarlaki Józsefné megyei szakfelügyelővel közösen készítik a Rómeó és Júlia szemléltetőonyagát is szakmunkásképzők számára. Most pedig az új, globális olvasás- tanítás szemléltetőanyagál, technikai hátterét dolgozza ki: a magnó- és diaképanyagot. Kérdésemre bizakodva beszél az úi módszerű olvasástanításról. Ügy fogalmaz, ezzel előbb kerül versenyállaootba a gyerek, azaz korábban ér el arra az olvasási szintre, amit azelőtt negyedikes korára. És ebben sokat segíthet a technika. — ön humán szakos tanár. Érdekes erős vonzódása és érzéke a technikához, sőt a természettudományokhoz . .. — Eredendően matematikai érdeklődésű voltam. Sosem értem el benne sikereket, de min. dig csodáltam, és most élvezettel merülök el kisfiámmal együtt az újfajta matematikában. Sosem szerettem a szakterületeket elhatárolni, hiszen a világ egy egész. Egyformán foglalkoztat a matematika, a Bertalan-féle rendszerelmélet, a pszichológia, a rádiótechnika, a fotó .. . — Nem fél a felszínesség veszélyétől? — Veszélyt inkább a beszűkülés jelent, s ha zárva maradok a világ többi része előtt. Ezt a tanárember különösen nem engedheti meg magának. Mindehhez pedig hozzájön még a sport is, az edzői munka, és az, ami valamennyi területen közös: hogy sehol sem lehet eredményeket elérni az emberekkel való kapcsolat, a ráhatás nélkül. És most már mindegy, mire akarom rávenni őket: egy mozdulat tökéletessé csiszolására a kosárlabda pályán vagy a munkapad mellett netán arra, hogy hajlandók legyenek a világ befogadására... G. O. ration gazdagságú hímzéskultúra. A Lajtán átlépve a hímzések világába ér az utazó —• mondják szerte a világban ... Elmerengve hallgatják ezeket a szavakat a szakkör tagjai, körülöttük pedig ott beszélnek saját munkáik, meg a régi viseletek, melyekhez nem méterre, hanem rózsára vették az anyagot a pécsi boltosnál, aki ha kellett, hitelbe is adott. Szóval rózsára vásároltak, attól függően, hány minta volta kelmére nyomtatva. A fiatal- asszonyok élénk rózsás ruhái mellett ott sorakoznak a gyász, ruhák, vagy ahogyan itt mondják, a jászos ruhák. Ezekben is van szín, visszafogottabb ugyan, de azért felcsillan, mert teljesen feketét sohasem hordtak a berkesdiek sem gyász, sem nagyböjt idején. Ott vonnak ruháik mellett a régi szőttesek is — a mai ötven-hatvan évesek anyái csinálták ezeket, a „fölszedötteket”, a „sémmel fölszedötteket”, és azt, amiben fehér szál volt, s amit bujának neveznek itt. Régi berkesdi hímzést elevenítenek fel egy csipkés keszkenőn, a kiállítás díszei azonban a most készült széki, mezőségi hímzések, melyek a régről ittmaradt kender- vásznakra kerültek. A finom batisztra pedig a baranyai hímzéseket tették. Ez a mi szórakozásunk, meg a közös kirándulások minden évben, mondják mosolyogva a 'berkesdi asszonyok, akiknek Domokos Pali bácsi muzsikál citeráján. Máskor is vendége a szakkörnek, nem pénzért muzsikál soha, csak a maga meg a mások mulatságára. A cite- razenére hamar felcsendül a nóta, s kialakul a körtánc — git járják benne az asszonyok, idősek és fiatalok, ott járják a vendégek és a házigazdák — a gyönyörű textilek, szőttesek, hímzett kézimunkák adják a hátteret táncukhoz. Gállos Orsolya
