Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-22 / 290. szám

Magyar a menedzser, az orvos — meg a középhátvéd Belgiumi beszélgetés Báliul Lászlóval ■ Pénz, edzés és mérkőzés ■ A mindenható részvénytársaság ■ Jönne a válogatottba, ha hívnák Nagy port vert fel annak idején, hogy a magyar sport­vezetés engedélyezte Bálint Lászlónak, hogy profi szerző­dést kössön az Ajax Amster dómmal. Hosszú huzavona után végül is útra kelt Bálint — de Bruges-be. A sikeres be­mutatkozásról még kaptunk hírt, de azóta csend van az FTC volt középhátvédje körül. Hogy került Belgiumba? Ját­szik-e? Ezekre és még sok másra voltunk kiváncsiak, ami­kor felhívtuk bruges-i lakásán a játékost. — Ahogyan az Ajox-szal zá­tonyra futottak a tárgyalások, Béres András, a Bruges ma­gyar menedzsere azonnal cse­lekedett és amikor a belgák Budapestre látogattak,' megál­lapodás született arról, hogy náluk próbálok szerencsét. — Két hónap telt el azóta. Sikerült-e beverekednie magát a csapatba? — Az eddigi mérkőzéseken játszottam, úgy érzem kedvel az edző, a holland Kreizen- haut, az újságok is azt írták, hogy nem hitték volna, _ hogy ilyen hamar sikerül beillesz­kednem. Eleinte volt egy kis morgás, mert a belga váloga­tott középhátvédjének, Meuws- nek a helyére kerültem, de már ezzel sincs baj, mert c*z utolsó két találkozón a közép­pályán játszatta őt az edző — sikerrel. — A játékosok befogadták? Egy-iksz-kettő A HDN tolótippjeit o következő hétre Garai Zoltán közpon­tifűtés-szerelő, a Szín­ház téri totózó törzs­tagja állította össze. E heti tippelőnk ti­zenkét éve játszik rendszeresen, egyszer már csaknem 16 ezer > forintot érő 12-es ta- ^ lálata is volt. A 43. hét tippjei: 1. Komló—Holadás. A Haladást a Komló most térdre kényszerítheti. Tipp: 1. 2. Péti MTE—Kaposvár. Tipp: x, 2. 3. Sabaria—MÁV DAC. Meg nem al­kusznak. Tipp: 2, 1. 4. KOMÉP—Szekszárd. Tipp: 2. 5. Pénzügyőr—BVSC. Tipp: 2. 6. 22. Volán—Ganz-MAVAG. A MAVAG idegenben nemigen számít­hat egy pontnál többre. Tipp: x, 1. 7. Ascoli—Bologna. Tipp: 2, x. 8. Avellino—Udinese. Tipp: 2, x. 9. Internazionale—Milan. Nagy csa­ta lesz. Tipp: x, 1. 10. Juventus—Napoli. A Juve győzel­me nem lehet vitás. Tipp: 1. 11. Perugia—Torino. Tipp: 1. 12. Róma—Lazio. Tipp: x. 13. Bari—Monza. A Monza jó passz- ban van. Tipp: 2. “M 14. Genoa—Sampdoria. Tipp: 1. — Igen, befogadtak, bár itt a profiknál ez egyszerűbb, mint otthon. A Bruges-ben van há­rom magyar — a menedzser, az orvos, meg én — de szerepel holland, dán és angol labda- 'rúgó is a belgák mellett. — Kű ott van-e még? — Már nincs. Ő csak egyet­len egy mérkőzést játszott a Bruges-ben, tavaly, a BEK-dön- tőt. Most nem tudom merre von. — Megmondaná-e, hogy mennyit keres? — Azt nem. De nem is len­ne mérvadó, mert a felét zseb­re teszi az adóhivatal. — Azt azért csak megmond­hatja, hogy miként kapják a pénzüket? — Egyenlő alapfizetése van a 23 szerződött játékosnak, és ugyanazt a prémiumot kapja a kezdő 11, meg a három kis­pados. A megkülönböztetés a szerződéskötésnél van. Az, hogy mennyit kap az alá­írásáért a játékos, nagymérték­ben függ az „árfolyamától". Nem kis pénzről van szó, mert ez az összeg nagyobb, mint a lekötött időszakban a labda­rúgó fizetése, meg a prémium együttvéve. — Milyenek a játékosok, mi­lyenek az edzések? — Állítom, hogy alapképes­ségben jobbak a magyar lab­darúgók, mint az itteniek. Ami mindent eldönt a profik javá­ra, az az óriási felfogásbeli különbség. Lehet, hogy nem hiszi el nekem, de az edzések is gyengébbek, mint otthon. Itt minden úgy van kicentizve, hogy a mérkőzésen „robban­jon a bomba", de ott pokoli küzdelem, meg hajtás van. — Beszéljen egy kicsit a csa­patáról! — Csak labdarúgóklub, egy részvénytársaság tulajdona, ők a mindenhatók. Jelenleg a 3. helyen állunk a bajnokságban, de jó a sorsolásunk, és remé­lem, hoqy az élre kerülünk. — Miért nem kerül szóba a neve a magyar válogatottnál? — A szerződés értelmében el kell engedni engem a váloga­tottba, ha hívnak. De eddig még nem hívtak. Gondolom, Lakat Karcsi bácsi most egy jó pár embert ki akar próbálni, én meg különben sem vagyok szem előtt. De ha hívnak, örömmel megyek. — Mit üzen az itthoniaknak? — Szeretettel üdvözlöm az is­merősöket, innen Belgiumból is szurkolok a Ferencvárosnak, hogy nyerjék meg a bajnoksá­got. Decemberben hazalátoga­tok szabadságra, akkor majd kibeszélgethetem magamat. Belénessy Csaba Labdarugó HIB I. Horváth (sötét mezben) a késve mozduló Jancsika mellett a PVSK második gólját fejeli (Fotó: Arató László) a PYSK a Honvéd után a Ferencvárost is legyőzte Nem sok hiányzott a PMSC pontszerzéséhez a Fáy utcában Az NB 1.11. fordulójának meg­lepetését a PVSK szolgáltatta. A vasutasok Pécsett, a Verseny utcában mind a két pontot megszerezték a Ferencvárostól. A Budapesten lejátszott Vasas —PMSC találkozón a bajnokság 4. és 5. helyezettje mérte össze erejét. A győzelem a Vasasé lett és sikerült megerősítenie helyzetét a bajnoki táblázaton, a pécsiek vereségükkel a 9. helyre estek vissza. Az Újpesti Dózsa a ZTE otthonában hagy­ta a két pontot. A bajnokcsa­pat javuló játéka kevés volt Za­laegerszegen a sikeres szerep­léshez. A Debrecen Budapesten győzte le a Volán SC-t. A for­duló többi mérkőzésén a vára­kozásnak megfelelő eredmény született. Lassan gyülekeztek a nézők szombaton délután Pécsett, a PVSK-pályán. Az idő kegyeibe fogadta a csapatokat, ragyogó napsütésben futott ki a Ferenc­város és a PVSK. Ekkor már 12 ezren voltak a pályán. A zöld­fehérek Rab. Pusztai és Nvilasi nélkül érkeztek Pécsre. A PVSK tervezett összeállítása is meg­változott, Hosszú nem játszott, Szabó volt a beállás. A PVSK idegesen kezdett, a kínálkozó gólhelyzetek kihasználásával mindkét csapat odós maradt. Szász olyan helyzetet puskázott ef, amit az NB l-ben egyetlen egy játékos sem engedhet meg magának. Szünet után javított. Góljával jutott vezetéshez a PVSK. A Ferencvárosnak csak egyenlítésre tellett erejéből. A hajrában nem tudták tartani a zöld-fehérek a rohamozó vasutasokat. Az eredmény a PVSK számára jelentett nagy sikert. A PVSK legnagyobb erénye ezen a mérkőzésen is a játé­kosok lelkesedése volt, ez azon­ban most jó játékkal párosult. A pécsiek végig bírták a 90 percet, nagynevű ellenfelüket a hajrában győzték le. A listave­zető Honvéd után most másik élcsapatunk, a Ferencváros is vereséggel hagyta el Pécsett a pályát. •V Nem sok hiányzott Budapes­ten, a Fáy utcoi pályán a PMSC pontszerzéséhez. A Vasas el­leni mérkőzésen a félidőben döntetlenre álltak a csapatok, 1 :1 volt az eredmény a szünet­ben. A második félidőben a Vasas jutott egygólos előnyhöz, a pécsiek rákapcsoltak, de né­hány perccel a befejezés előtt Dohány hagyott ki egyenlítési alkalmat, majd Dárdai 5 mé­terről sem tudta Mészáros ka­pujába fejelni a labdát. A két tiszta gólhelyzet kihasználásával adósak maradtak a pécsiek és ez a csapat vereségét jelentet­te. A PMSC játékosai közül Pál hétről hétre a csapat legjobb­jai közé tartozik, de az utóbbi időben mindinkább méltó társ­ra talál a fiatal Tornában, aki o Vasas elleni mérkőzésen is gyakran sikeresen avatkozott be a játékba, sokszor állította meg a hazaiok rohamait. Egy clkalommal ugyan Kisst csak szabálytalanság árán tudta fel­tartani, ezért sárga lapot kapott. A találkozón a papírforma érvényesült. A győzelmet az esélyesebb Vasos szerezte meg, az eredmény azonban másképp is alakulhatott volna, ha a pé­csiek a hajrában jobban tudnak összpontosítani az ellenfél ka­puja előtt. — hi — Egy halasztás miatt nem került a neve márványtáblára Négy világrész teniszpályáin Gulyás István még nem akasztotta szegre teniszütőjét Pontosan negyedszázada, 1954 őszén új név került a ma­gyar teniszsport dicsőségtáblá. jóra: Gulyás István, a Pécsről felkerült keménykötésű verseny­ző nyerte a férfi egyes bajnok­ságot. Az akkori idők kiváló versenyzői maradtak a vert me. zőnyben; még játszott az örökös bajnok Asbóth József, Európa egykori rangelsője, a szellemes megoldásairól közismert Ádám András, a technikai kiválóság Katona Zoltán, a párosban nagyszerű Bujtor Frigyes. S ki gondolta volna ekkor, hogy az a kreolbőrű, 23 éves mérnök- hallgató két esztendő múlva rit­ka sorozatba kezd, tizenkét éven át nem talál legyőzőre a hazai pályákon. Pedig így történt. Ba- ranyi Szabolcsnak először 1969. ben, a Torinóban rendezett Európa-bajnokságon, majd itt­hon sikerült ellene győznie. Gu­lyás István utána még kétszer feliratkozott a bajnokok listá­jára, s 1971-ben nyerte utolsó, egyben tizenötödik egyéni baj. nokságát. Páratlannak mondható pálya­futását szülővárosában, Pécsett kezdte — labdarúgóként. Az­tán edzések helyett labdát sze­dett a Balokány-ligeti teniszpá­lyákon. Maga fabrikálta faütő­vel, úgynevezett „nokedli-szag- gatóval" olykor játékkal is pró. bálkozott, ügyességét látva ké. sőbb egy-egy párosba is bevet­ték. A felszabadulás után, tizenhat éves korában játszotta élete első versenyét a Pécsi Vörös Meteor színeiben. Később be­iratkozott az építőipari techni­kumba. Majd a jeles végbizo­nyítvány után élete akkori nagy vágya is teljesült, felvették a Műszaki Egyetem építőipari ka­rára, s 1952-ben Budapestre költözött, a lila-fehér bajnok- csapathoz igazolt. Játékát a pontosság, a megbízhatóság jellemezte. Egyszerűen nem is­mert elérhetetlen, elveszett lab­dát. ütéseinek fegyvertára az idők folyamán egyre szélese­dett. A hatvanas évek derekán a szakértőket is meglepve, a harmadik X-en túl, tehát nem éppen fiatalon tört be a világ legjobbjai közé. „A tenisz Zato- pekje” néven emlegették futó­készségéért, gyorsaságáért, de kevés szó esett a kiváló, évek alatt összegyűjtött taktikai ér­zékéről. Erényei együttesen segítették legszebb diadalához: 1966-ban második lett a világ legnagyobb salakpályás versenyén, a Pá­rizsban rendezett francia nem­zetközi bajnokságon. A fonákját két kézzel ütő ausztrál Howe, a fürge dél-amerikai Lóvéra, a nyurga brazil Koch, az akkori világranglista élcsoportjába tar­tozó amerikai Graebner és az ausztrál Fletcher legyőzésével Ribli vagy Adorján? Bár a rigai sakkvilágbajnoki zónaközi döntő előtt Ribli Zol­tán határozottan kijelentette, hogy továbbjutást vár önmagá­tól, azért az ellenfelek névso­rán végignézve, egyértelmű volt: cseppet sem mehet biztos­ra. Nos, az idő a pécsi szárma­zású nagymestert igazolta, hi­szen a három év előtti zóna­közi eredményét túlszárnyalva — akkor Manilában ötödik lett — a harmadik-negyedik helyen végzett. Arra azonban sem ő, sem más nem számíthatott, hogy éppen a sok év óta hul­lámvölgyben lévő Adorján Andrással kell majd megmér­kőznie a világbajnokjelöltsé­gért. Szabó László nemzetközi nagymester 1950-ben, 1953­ban és 1956-ban vett részt az akkor még körmérkőzéses for­Meglepik egymást valamilyen újdonsággal? mában megrendezett világbaj­nokjelöltek tornáján. 1956-ban Amszterdamban az igen rangos harmadik helyet szerezte meg. Ö a következőket mondta az október 20-án kezdődött páros mérkőzésről: — Riblire és Adorjánra egyaránt áll: mindketten igen jól ismerik a sakkelméletet. Ribli az általa kidolgozott vál­tozatokat rendkívül szívósan al­kalmazza versenyein, amely felfogás az utóbbi években több kiugró sikert hozott szá­mára. Adorján érdekesebb, kombinatív játékot játszik, ám partijainak jelentős részét könnyelműen döntetlenekre váltotta. Jósolni az adott szi­tuációban lehetetlen, minden­esetre Riblinek feltétlenül tá-- madnia kell. A nyolcszoros magyar bajno­kot követően a fiatalabb nem­zedék képviselőjét. Csőm Ist­Barcza, Csőm és Szabó nagymester véleménye vánt kérdeztem. Az 1976-ban a svájci Bielben megrendezett zónaközi vetélkedő résztvevője a pszichikai tényezők fontossá­gáról szólt: — Két egymással ellentétes lelkiállapotú versenyző csap majd össze. Amíg Ribli egy majdnem biztos továbbjutásból kényszerült pótvizsgára, addig Adorjánnak ugyanez majdnem reménytelen helyzetből sike­rült. Ez mindenképpen előnyt jelent Adorjánnak. Nagy kér­dés: hogy sikerül-e túltennie magát Riblinek az utolsó fordu. lóbeli vereségsorozata sokkha­tásán? — Szakszempontból is na­gyon érdekesnek ígérkezik ket­tejük összecsapása, mivel tud­valevőleg nagyon jól ismerik egymást a korábbi évek közös munkájából. Vajon meg tud­ják-e egymást lepni valamilyen újdonsággal? Mindenesetre ki­zártnak tartom, hogy hat dön­tetlen szülessék. A Szabó Lászlóhoz hasonló­an nyolcszoros magyar baj­nok, Barcza Gedeon nemzet­közi nagymester elöljáróban dicsérte Adorján régen hiá­nyolt küzdőképességét, majd a két leendő rivális általa átné­zett rigai játszmáiról mondott véleményt. — Ahogy Romanyisintól vesz­tett Ribli, az nagyfokú kishitű­ségre vall. A Gheorgiu elleni parti vezetése viszont kiváló teljesítmény volt. Adorján az angol Miles és a brazil Trois elleni győzelmeire egyaránt büszke lehet. Adorján mellett szól az alapverseny szabálya, mely szerint hat összecsapás 3:3-as végeredménye alapján Berger—Sonneborn számítás révén ő jutna tovább. Riblinek viszont az utóbbi években el­ért igen jó eredményei adhat­nak alapot a bizakodásra. A két magyar holtversenyé­ben a sors kezét látom — foly­tatta Barcza Gedeon —, az előzőek során ugyanis nem lel­kesedtek a páros meccsekért. Elég az 1977-es magyar baj­nokságra emlékeztetni, ahol Ribli és Sax egy év alatt sem talált kölcsönösen megfelelő időpontot a bajnoki cím eldön­tését szolgáló párosmeccsre. Hát most muszáj lesz játsza­niuk ... Jocha Károly jutott az elődöntőbe, ahol a későbbi profi versenyeken sikert sikerre halmozó dél-afrikai Drysdale sem tudta megállítani. A döntőben volt, már a mér­kőzés időpontját is kitűzték, amikor Tony Roche, az ausztrá­lok balkezes bombázója a pá­rosban megsérült. Az orvos egy­napi pihenőt rendelt számára, a döntő elhalasztását kérték. Gulyás az első szóra beleegye­zését adta, holott az eredeti időponthoz való ragaszkodás esetén bajnokként vésik rá nevét a Roland Garros stadion márványtáblájára. Gulyás a já­tékot választotta, s kikapott — nemhiába tisztelték még legyő­zött ellenfelei is mindig példás, sportszerű viselkedéséért. A vi­lágranglistán kapott nyolcadik helye, s az UNESCO által ado­mányozott Nemzetközi Fair Play díj jelezte az újabb rendkívüli erkölcsi elismeréseket. Gulyás István a nagy verse­nyekről már visszavonult. Igaz manapság egyre nehezebb fel­adatok várnak rá. Felelősség- teljes hivatali elfoglaltsága — nagyberuházások előkészíté­sével, ellenőrzésével foglalko­zik —, mellette már harmadik éve tölti be a Magyar Tenisz Szövetség elnöki tisztét. Még ütőjét sem akasztotta arra a bizonyos szólásmondásbeli szögre. Idehaza rendszeresen versenyez. Játékerejére jellem­ző, hogy az év első felében el­ért eredmények alapján tize­dik helyen állt a magyar rang­listán. Még a nála húsz évvel fiatalabb, válogatott Benyik János ellen is nyert Berettyó­újfalun; s régi erényeit csillog­tatta: a harmadik, döntő játszma végküzdelmében kere­kedett felül. A minap csodálatos pálya­futását mintegy megkoronázó születésnapi ajándékot kapott az élettől. A most negyven- nyolc éves Gulyás István nya­kigláb, majd húsz centiméter­rel magasabb fiával, a tizen­hat éves, az egyre jobban játszó Pistával első osztályú pá­rosversenyt nyert Sopronban. Igaz, ezt az ajándékot sem kapta. Megküzdött érte, hihe­tetlen akaraterővel, ahogyan életében eddig tette. Vad Dezső így látták A PVSK-Ferencváros mérkő­zésen ifj. Csicsók János, a PVSK törzsszurkolója osztályozta a já­tékosok teljesítményét. Ifj. Csi­csók János így látta: Sulyok (7) — Hüber (5), Tallósi (6) Szabó (6) , Vinkler (5) - Tóth (7), Né­meth (5), Grünwald (6), Kresz (7) — Szász (6), Horváth (6). Csere: Stájer (6). A Vasas—PMSC mérkőzésen, Budapesten Várkonyi Sándor, a Népsport munkatársa osztályoz­ta a pécsi játékosok teljesít­ményét. Várkonyi Sándor osz­tályzatai: Katzirz (5) — Tapasz- ti (5), Torna (6), Pál (6), Kin­cses (5) — Lutz (5), Dárdai (6), Lőrincz (5) — Nagy (5), Dobány (5), Kerekes (5).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents