Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-21 / 289. szám

1979. OKTÓBER 21. ........ ......1 - - MAGAZIN ...DN HÉTVÉGE 7. F eltárják a „második Tygmenyt” Olaj a Ja mai-félszigeten Képek Lengyelországból Épül a „Police 2" vegyipari óriásvállalat, amely a második leg­nagyobb beruházás Lengyelországban, a mostani ötéves tervidő­szakban, a katowicei kohászati művek után. A vegyiműveket, amelynek acélszerkezetét állítják össze a képen, 1981-ben avat­ják majd. Új hőerőművel gazdagodik hamarosan az egyik legnagyobb len­gyel ipari központ, Lodz. A képen az 50 megawattos turbógene­rátort szerelik. Évről évre fejlesztik a plocki petrolkémiai műveket. A gyáróriás, amelynek első üzemegységét 1964-ben adták át, most egy év alatt 300 ezer tonna etilén, propilén és butadién előállítására képes üzemegységgel bővül. Fodrászmúzeum TESTVÉRLARJAINK ÍRJÁK CAI/IBEHCKO AEAO Árutermelés exportra A koteli „Kotelszki kraj” el­nevezésű szőnyeg- és textil­gyárban különös figyelmet for­dítanak a valutabevételi terv teljesítésére. Az üzem vásárló­partnerei a Szovjetunió, Len­gyelország, Csehszlovákia, az NSZK és az NDK. De mutat­ványárut küldtek Belgiumba, Hollandiába és Japánba is. A koteli üzemben készült áruk a nemzetközi piacon kiváló minőségűnek számítanak, s ez nagyban az itt dolgozó kollek­tíva azon ténykedésének kö­szönhető, mellyel felújítja és kiszélesíti az áruválasztékot, hogy növelje esztétikai és funk­cionális rendeltetését. A gyártási iroda irányításá­val 30 újfajta anyag modelljét készítették és 30 új szőnyeg- modellt is előállítottak. Az újonnan előállított áruk egy je­lentős részét a koteli művészeti szakközépiskola növendékeinek tervei alapján dolgozták ki. Az exporttervek maradékta­lan teljesítése érdekében nagy erőfeszítéseket tesznek a ter­melési eredmények fokozására, ezért Jablanovóban új üzem­részt létesítettek, ahol perzsa- szőnyegeket gyártanak. Az üzem kollektívája érdekes feladatot valósít meg a moszk­vai olimpiával kapcsolatban, sport témájú textílanyagokat gyártanak és hasonló témájú fafaragású emléktárgyakat ké­szítenek. Ez évi termelésük során nem feledkeztek meg egy másik ju­bileumról sem, a bolgár állam megalapításának 1300 éves év­fordulójáról. A munkások, a tervezők feladatként tűzték ki, hogy emléktárgyakat készítse­nek az „Újjászületés panteon­ja" számára. Év végéig a gyár kollektívája azon fáradozik, hogy kibővítsék a perzsaszőnyegek áruválaszté­kát. Elhatározásuk, hogy a vá­lasztékok száma elérje a 20 modellt, s ezek nagy része ter­mészetesen exportra készüljön. Geoszövet az útpályán E Csehszlovákiában gyártott, újfajta, nem szövött anyag ne­vében nem véletlenül szerepel a „geo”-szótag: ez a polipro­pilén-, vagy poliészter-szálakból készült szövet nem rothad, nem penészedik, kivételes kémiai el­lenállóképesség, tartósság, hosszú élettartam jellemzi, és utakhoz, valamint más, földbe épített létesítményekhez szán­ják. A geoszövet — mintegy „szövet a föld számára”. A geoszövetet az útpálya egyik rétegeként fektetik le és ez nem keveredik össze az ala­pozásnál használt másik két­fajta alapréteggel, hanem mint­egy szűrőül szolgálhat, s lehe­tővé teszi a homok-kavics ke­verék kiküszöbölését az útépí­tésnél. Az újdonságot már al­kalmazzák Csehszlovákiában. A Morvaország és Szlovákia ha­tárán húzódó, új autópálya alapja például ebből áll. A geoszövetet a Brno és Breclav közti autóút építésénél is fel­használták. Az újdonságot a mélyépítési létesítmények bratislavai tudo­mányos kutatóintézetének szak­emberei, a „Mitop" textilkom­binát kollektívájával közösen dolgozták ki. A tyumenyi körzetben újabb országos fontosságú munka- terület alakult. A Komszomol védnökséget vállal a Jamal- Nyenyec Autonóm Körzetben fo­lyó földtani kutatások felett. Szerte a ikörzetben, az Ural hegység sarkvidéki területeitől a Jenyiszejig, a Kara-tengertől az Ob középső folyásának vidé­kéig már felverték sátraikat a geológiai kutatók előőrsei. Jurij Dmitrijevics Loganov, a tyumenyi geológiai főigazgató­ság főmérnöke mondja az új munkaterületről: — A kőolaj javarészét jelen­leg az Ob középső folyásának vidékén, Szamotlor, Uszty-Balik, Pekingben nagyszabású ün­nepségen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság kikiáltá­sának 30. évfordulójáról. Az ün­nepi nagygyűlésen elmondott, önkritikus hangvételű beszéd minden hiba okát továbbra is a „négyek bandájának” kártevé­sében látja. Az utóbbi időben azonban szaporodnak azok a jelek — tömegtüntetések —, amelyek azt bizonyítják, hogy erősödik a maoista politikával szembeni elégedetlenség. Az egyik tüntetés a pekingi városi forradalmi bizottság épü­lete előtt történt. Talán százöt­venen voltak: csupa olyan em­ber, akit a kulturális forrada­lom időszakában kitelepítettek a fővárosból, és most vidékről vissza akar térni családjához, Pekingbe. A második tüntető­csoport pár órával később ugyanott gyülekezett. Ezek diá­kok voltak, százhúszon lehettek és az egyetemi felvételek dol­gában akartak panaszt tenni, egy levelet akartak átadni Teng Hszido-ping részére. A levélben az állt: hiába felvételiztek eredményesen, hely nincs. Az épületet őrző katonák elküldték a fiatalokat és azt mondták, adják fel a levelet postán. A harmadik csoport a Csung-nan- haj-kapu előtt gyűlt össze: vas­utasok tüntettek. Ennek a tün­tetésnek az okát, a vasutasok követeléseit a Pekingben tar­tózkodó újságírók nem tudták megállapítani, mert a tüntető­ket hirtelen rendőrök vették kö­rül, majd megjelent két autó­busz és a körülbelül száz-száz- húsz tüntetőt azonnal elszállítot­ták a Csung-nanhaj-kapu kör­nyékéről, mégpedig ismeretlen helyre. o A legkülönbözőbb forrósok — mindenekelőtt a Pekingben dol­gozó nyugati újságírók — fog­lalkoztak az utóbbi hónapokban a munkanélküliség letagadha­tatlan tényével. A témát érintő jelenségek és cikkek nem tud­nak konkrét munkanélküli szá­mot megadni, de általában tíz és húszmillió közötti tömegről beszélnek. Ennyien lennének a városokban munka nélkül, vagy végeznének csak időszakós munkát, azaz a tőkés világban szokásos minősítés szerint „rész­leges munkanélküliek”. A meg­figyelők — közöttük a francia AFP hírügynökség pekingi tudó­sítója — felhívják a figyelmet arra is, hogy a munkanélküliség mindenekelőtt az iskolákból most kikerült fiatalokat sújtja. Fjodorovka, Holmogori, Varjo- gan stb. kútjaiból termeljük ki. Ezeket a vidékeket meglehető­sen jól feltártuk már. Tőlük északabbra viszont nagy fehér foltok terülnek el, jóllehet, föld­gázt és olaj-gáz lelőhelyeket itt is fedeztünk már fel. A tudósok véleménye szerint itt a „gázsapkák" aíatt nagy kőolajkészletek rejtőznek. Ez a feltételezés részben már be is igazolódott: csupán az elmúlt évben hat lelőhelyet fedeztünk fel ezen a területen. Nincs ki­zárva, hogy az urengoj—tarko- szalei körzetet fogjuk majd „második Tyumenyként” emle­getni. „Közülük tíz- húszmillióan »járnak megbízatásra«, ahogy Kínában szemérmesen mond­ják" — így az AFP. A városi munkanélküliséggel egyidőben jelentkező probléma, hogy a mezőgazdaságban még* mindig fel-felbukkan egy-egy olyan nézet, amely a „kulturá­lis forradalom" idején uralmon lévő szélsőséges elvekre emlé­keztet. Még a Zsenmin Zsipao- ban is fellépnek az ellen, hoqy a mezőgazdaság kérdéseit új­ra a nagyvárosokból, az íróasz­tal mellől irányítsák. A helyzet az, hogy nemcsak a kulturális forradalom időszakának a ter­melésre fékként ható irányzata következményeit kell leküzdeni, hanem az igen gyorsan növek­vő falusi lakosság számára mun­kát kell adni és el kell látni őket élelmiszerrel. A Zsenmin Zsipao egy nemrég megjelent cikkében például megállapítot­ta, hogy „Lin Piao és a négyek bandája szélsőbaloldali irány­vonalának zavaró hatása” csök­kentette a sertések számát, le­fékezte az élelmiszer-termelést. Ezt úgy is ki lehetne fejezni: a kommunákban senki nem törő­dött a nagyüzemi állattenyész­téssel, az állatokat levágták — a falusi ólakban pedig a pa­raszt nem mert disznót hizlalni, félt a szélsőbaloldal emberei­nek támadásától, a megbé­lyegzéstől. „Parasztjaink már nem félnek attól, hogy ha istál­lójukban néhány disznó van, ak­kor a burzsoázia soraiba kerül­nek” — mondta egy kommuna­vezető a minap, egy nyugati újságírónak. Ez a dolog egyik oldala, a másik pedig az, hogy a Zsenmin Zsipao éppen a fa­lusi munkanélküliség kérdésé­nek lehetséges megoldására egyszerre ajánlja a nagyüzemi sertéstenyésztés gyors fejleszté­sét és a paraszti sertéstartást.. . o Egyre kevésbé lehet mellékes vagy másodrendű kérdésként kezelni a munkanélküliség prob­lémáját. Nemcsak a tüntetések szorítanak nyílt szóra, hanem az is, hogy akadnak, akik még ebben a kérdésben is a tegna­pi nézeteket vallják. A Zsenmin Zsipao egyik legutóbbi számá­ban cikk jelent meg a munka- nélküliség kérdéséről. Az írás tulajdonképpen felelet a lap egy nemrég, közgazdász-szerző tollából megjelent cikkére. A közgazdász azt javasolta: a „négy korszerűsítés" jegyében folyó munkát kapcsolják össze új vállalatok, üzemek (esetleg szövetkezetek) létrehozásával, így a „munkaerő-túlkínálat” (szemérmes elnevezés a munka- nélküliségre) problémája is megoldható. Már az idén minden területen jelentősen felgyorsul a munka üteme. Három új olaj- és gáz­kutató expedíció indult felfe­dező útra, Urengoj már eddig is több milliárd köbméter gázt adott az országnak, de távol áll még at­tól, hogy „kimondja az utolsó szót”. Jelenleg 14 igen gazdag rétegből áll. Olaj, gáz és gáz- kondenzátum egyaránt találha­tó itt. Az elkövetkező időben annyi kutatófúrást kell végez­nünk, hogy ha hosszukat össze­adnánk, az összesen 1200 kilo­métert tenne ki. Ez bizony nem könnyű feladat, de nem is vég­rehajthatatlan. A kínai párt központi lapjá­nak szeptember végi cikke, amelyet egy Liu Csö-csen nevű férfiú írt alá, azt javasolja: „ve­zessék be a félidős foglalkoz­tatottságot, amelynek kereté­ben négyórás munka váltakozik, a tanulás és a pihenés négy órájával”. Liu Csö-csen szerint ez a munkanélküliség problé­májának lehető legjobb, ahogy írása mondja „szocialista meg­oldása”. A szerző szerint a mun­kaalkalmakról az állami terve­zésnek kell döntenie és nem az érdekelteknek kell szakmát választani. A cikkből kiderül, hogy a fiatalok körében és a gazdaságosságot alapvető fon­tosságúnak tartó szakemberek­nél egyre erőteljesebben bonta­kozik ki a szabad szakmaválla­lást sürgető irányzat. Ha gyakorlati szempontból nincs is különös jelentősége a munkanélküliség témájáról fo­lyó kínai sajtóbeli vitának, egyet mindenképpen bizonyít: Pe­kingben, a gazdaság irányító posztjain egyáltalán nem csak az új vonal pragmatista hívei találhatók meg, akadnak még a múltból öröklött elképzelések hívei közül is jó néhányon, G. M. Pozsonyi városfejlesztés Néhány évvel ezelőtt fo­gadta el Pozsony nemzeti bizottsága a szlovák fővá­ros nagyszabású rekonstruk­ciós tervét. Ennek értelmé­ben újjáépítik a város leg­nagyobb terét, amely Kle» ment Gottwald nevét viseli. A tervek szerint ezen a téren kap majd helyet a Csehszlovák Köztársaság el­ső munkáselnökének szob­ra, amelyet az ismert szob­rász, Bártfay Tibor tervei alapján készítenek el. Ugyancsak átépítésre kerül a város szívében fekvő Bé­ke tér, valamint számos fő­útvonal. A központból szám­űzik a villamosjáratokat, “helyettük új buszjáratokat létesítenek. Új otthont kap a Szlovák Nemzeti Színház is — a ter­vek szerint a színház az itt felépülő kulturális centrum egyik fő létesítménye lesz. Az új épület két színházter­met kap, az egyik nézőtere 1000, a másik 600 szemé­lyes lesz. A szlovák főváros­ban ezenkívül hangverseny- terem, valamint szakszerve­zeti kultúrotthon is épül. A fodrászipar történelmi tár­gyait őrző, egyedülálló muzeális gyűjtemény berlini kiállítását nagy érdeklődés kíséri. Szerepel­nek itt az időszámítás előtti III. évszázadtól kezdve, a XIX. századig különféle szépészeti, borbély- és fodrászati eszközök. A több mint 3000 kiállítási tárgy között borotvák, paróka­fejek, fésűk, kefék, flakonok, bajuszkötők, különféle pipere­cikkek láthatók, továbbá né­hány — különböző korokat megmutató — teljesen beren­dezett borbélyműhely is. Tüntetések, belső gondok Kína: munkanélkiiliséi és a háztáji

Next

/
Thumbnails
Contents