Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-16 / 284. szám

1979. október 16., kedd Dunántúlt napló 3 Búzatermesztés a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelő­szövetkezetekben A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának fejlődése a gazdaságok széles körében lehetőséget biztosított a ter­melési adottságoknak legjobban megfelelő termesztés­technológiák kialakitására. fgy történt ez a felsőszentmártoni Zrínyi Termelőszövetkezetben is, ahol a búza 1969. évi 27,9 q ha termésátlaga 1979-re 52,5 q/ha hozamszintre emelke­dett. alapján látható, hogy a búza- termesztési lehetőségek a ked­vezőtlen termőhelyi adottságú üzemekben is megvannak. A helyi adottságokra épülő és a biológiai, technológiai, va­lamint a gazdasági eredménye­ket hasznosító búzatermesztési technológia kialakításával ezek­ben az üzemekben sem lehetet­len a 45—50 q/ha hozamszint állandósítása. A síkvidéki, kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú üzem szán­tóterületének átlagos aranyko­rona értéke 12 alatt van. A szántóterület túlnyomó részét ki­tevő belvizesedő öntésréti tala­jok tápanyagszintje alacsony, de az öntés eredetű talajok ' tápanyag-ellátottsága is gyen­ge. A terület évi csapadék­összege 650->800 mm. A termelőszövetkezet gazda­sági megerősödésétől, 1968-tól kezdődően a búzatermesztés színvonalának emelése kapta a fő hangsúlyt. Az első feladatot a termőhely alapos feltárása jelentette. A talajtani és vízgazdálkodási adottságok mellett a meteoro­lógiai viszonyokat is elemeztük. Következő lépésként a bioló­giai, technológiai, közgazdasá­gi tényezőknek és ismereteknek a termőhelyre történt adaptálá­sával alakult ki az üzem búza- termesztési technológiája. Alap­pontjai: a fajta, agrotechnika, tápanyag-utánpótlás és a nö­vényvédelem. Az alkalmazott termesztés­technológia két hatótényezőt egyesít, Az egyik a biológiai, talajtani ismeretek szintézisét, a másik a termelés mindenkori közgazdasági viszonyok közötti gazdasági optimumát, haté. konyságát feltételezi. A szovjet búzafajták tanítot­tak meg bennünket búzát ter­melni, de az intenzívebb búzák elterjedésével új gyakorlat ala­kult ki. A fajták biológiai poten­ciáljának mind jobb érvénye­sülésére, mondhatni, a fajtára kialakított technológiák kerüb tek előtérbe. Az agrotechnika alapját a kedvező vetésszerkezet és a ve­tésváltás szigorú betartása ad­ja. A tsz vetésszerkezetét úgy alakítjuk ki, hogy a rossz elő- vetemény beállítása se haladja meg a vetésterület 15%-át. Alapvető elem a talajelőkészí­tés és a vetés biológiai opti­mumban való elvégzése. A tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem újszerű megkö­zelítése jelentette a vetésváltás- vetésszerkezet mellett a legna­gyobb előrelépést. A búza bio­lógiai igényei szerinti tápanyag­ellátásnak- nagy szerepe volt a termelőszövetkezet búzatermesz­tési sikereiben. A nagy termőképességű bú­zafajták folyamatosan magas színvonalú tápanyagellátást igé­nyelnek. A tápanyagok felvé­telének üteme a búza fejlődése során eltérő. A fejlődése folya. mán mindig nagy nitrogén igé­nyű búza fejlődésének különbö­ző fázisaiban más-más színvo­nalú nitrogénfelvétel jelentkezik. A talaj nitrogén szolgáltató képessége ezt nem tudja min­den időben kielégíteni. Tápanyag-utánpótlási rend. szerünk felülvizsgálata során megállapítottuk, hogy a nitro­génadagolás sokkal inkább a technikai, gépesítési színvonal­hoz, mintsem a növény (a bú­za) igényeihez igazodik. Az új eljárás során — fi­gyelembe véve a talajélet, a nit- rifikáció időjárástól függő rendszerét — a nitrogén-után­pótlást a búza igényeihez iga­zítottuk. A nitrogén pótlása, adagolása a tenyészidőszak folyamán a búza fejlődési fá­zisaihoz és az adott terület csapadékviszonyaihoz igazodva történik. Az eljárás az egész tenyészidőszak alatti folyamatos tápanyag-utánpótlást és a lombtrágyák fokozottabb alkal­mazását jelenti. A technológiai lényeges eleme a repülőgép. Az 1 q szemtermésre fel­használt műtrágya hatóanyag­mennyisége 8 kg alatt van. A nitrogénfelhasználás pedig az 50 q'ha-os hozamszinten sem magasabb 120 kg/ha-nál. Az üzem búza-termésátlaga az utóbbi három évben tartó­san 52 q feletti, és az időjárási kedvezőtlen hatások sem inga- doztatták. A felsőszentmártoni tapasztalatok és eredmények Országos szakmunkástanuló fesztivál Budapesten Az országos szakmunkásta­nuló napokon részt vevő mint­egy 200 vidéki küldött vasár­nap reggel, a BVSC Szőnyi úti uszodájában találkozott, ahol a második nap programja já­tékos vízivetélkedővel kezdő­dött A fiatalok ezután négy autóbusszal indultak városné­zésre: s a főváros nevezetes­ségeivel ismerkedtek az alkal­mi idegenvezetőként közremű­ködő Kölcsey-gimnazisták ka­lauzolása mellett. Déltől a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri szék­háza volt a „házigazda". Va­lóságos feszti'válpalotává ala­kult át a toronyépület. Az au­lában, a folyosókon, az egye­tem előtti parkolóban a szak­munkástanuló intézetek, ipar- vállalatok hatvan pavilont állí­tottak fel, ahol szakmai és ter­mékbemutatókat rendeztek. — A rendkívül nagy érdek­lődés, ötezer lelkes fesztivál­résztvevő, számos szakmai be­mutató, a több óráig is elhú­zódó vitafórumok igazolták a szervezőket: jó kezdeményezés volt az első országos szak­munkástanuló napok megren­dezése —, mondotta az MTI munkatársának adott nyilatko­zatában Varga László, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Ezután utalt arra, hogy az utóbbi időben számos magas- szintű határozat született a szakmunkástanulók helyzetének javtíására, a szakmunkásképzés fejlesztésére. A KíSZ-nek is jobb mozgalmi módszereket kell kidolgoznia. A mostani rendezvény kiváló példa arra, hogyan lehet a szakmai tudás­ra, felkészültségre alapozva kibontakoztatni a szakmunkás- tanulók érdeklődését. Mintegy 200 szakmunkásképző iskola 150 ezernél is több tanulójá­nak képviselői bizonyíthatták szakmaszeretetüket, munkájuk­hoz való kötődésüket, helyt­állásukat, bemutatták szakmá­juk szépségeit egymásnak és a .szakközépiskolás, gimnazista és tizenéves úttörővendégeknek egyaránt. A KISZ azt tervezi, hogy a jövőben ha nem is évente, de rendszeresen meg­szervezi ezt a fajta rendez­vénysorozatot. Horváth Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadója Kedveltek a kötöttáruk A Kötő-hurkoló Szakemberek Nemzetközi Szövetségének kongresszusa megkezdte mun­káját. Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter nyitotta meg az MTESZ székhazában a Kötő­hurkoló Szakemberek Nemzet­közi Szövetségének XXIV. kong­resszusát. Hangsúlyozta: a kö­töttáruk jelenleg már szerte a világon az öltözködés könnyen kezelhető, nélkülözhetetlen kel­lékei. Egyre inkább alkalma­zást nyernek műszaki textília­ként is. Termelésük külföldön és idehaza is a szövött cikke­kénél jóval erőteljesebben fej­lődik. A 3 napos tanácskozáson csaknem 20 országból mintegy másfél száz, a szakma hazai berkeiből pedig körülbelül 250 szakember vesz részt. Az emberi környezet védelmében Visszhang- távolság és zajártalom Október 1 -tői országszerte megolakultak az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hi­vatal regionális felügyelőségei. A dél-dunántúlinak, amely Ba­ranya, Somogy és Tolna megye területét foglalja magába, Pécs a székhelye és a Tettyén, a Pintér-kert műemléképületé­ben kapott helyet, ahol koráb­ban a jogelőd, a Természetvé­delmi Felügyelőség működött. fi lengyar végnapjai Dráva- szabolcson átdobták a váltót Elszállításra várnak a gépek a gyárudvaron Megkezdte a berendezkedést a Szellőző Művek Meghalt a lengyár, éljen a Szellőző Művek! Mint ismeretes, a Budaflax felszámolja gazda­ságtalanul működő drávasza- bolcsi lengyárát, melyben a Szellőző Művek rendezkedik be, átvéve a munkásokot is. Most amolyan se ide, se oda állapot uralkodik Drávaszabolcson, az épületeken kívül mindent eltün­tetnek, ami o lengyórra emlé­keztetne, készülnek az új gaz­da fogadására, már a helyszí­nen van a Szellőző Művek telj­hatalommal felruházott mérnö­ke, megkezdik a berendezke­dést és o termelést még de­cember 31-e előtt, omikor hiva­talosan is átveszik a volt len­gyárat. Átdobták tehát a váltót. A gépek nagy részét már leszerelték Varga Isván telepvezető talán már maga sem tudja, milyen minőségben fogad, a lengyár vezetőjeként, vagy a Szellőző Művek embereként. Sejtem, ez utóbbiként, hiszen ő is itt fog majd dolgozni. Az elképzelése­ket nagyjából már ismerik. Mi történik most a gyárban? Men­jünk sorjában! Az áztatok junius végén fe­jezték be utolsó idényüket. A munkások elmentek, mindnyá­jan elhelyezkedtek, ki itt, ki ott, Villányban a borkombinátban, Beremenden a cementgyárban, Pécsett a parképítőknél vagy a vízügynél. Két hónapja aztán az üzemben is leálltak a nagy munkákkal. A csaknem 200 fős létszám leapadt 145-re. Most amolyan kényszerfoglalkoztotás folyik, s ezekre a hetekre időzí­tették a szabadságolásokat is. A dolgozók egy része most szín és minőség szerint import lent osztályoz, amit elszállítanak Komáromba. Felszedik és tava­szig folyamatosan elszállítják a megmaradt 11 hatalmas len­kazlat is, a férfi munkaerő zö­me — 35—40-en — ezen dolgozik. A tmk szereli le a gépeket, a munkával nagyrészt már végez­tek is. A gubózót teljesen kiürí­tették, rövidesen költözködhet a Szellőző Művek. A volt gubózó­bon indul a termelés. A poz- dorjaprésüzem leszerelve, kita­karítva. Bontják a rostüzem be­rendezéseit is. Közben a kőmű­vesek festenek, tataroznak. Tel­jes nagytakarítást kell végezni, a pozdorját, a törmeléket az üzem környékéről is eltüntetni, hiszen az új termékek abszolút tisztaságot kívánnak. A két rak­tár is tömve még bálázott kóc- cal, december 31-ig azokat is ki kell üríteni, a kóc felét ex­portra küldik. Közben az embereknek szak­mát kell váltoniuk, s ez a nehe­zebb feladat. A telepvezető fü­lében fel-felcseng a munkások nosztalgikus hangja: „Rossz volt. rossz volt a lengyár, de mi lesz az újban?” .. . Száznegyven­eién vannak, közöttük 62 nő. A Szellőző Művek mindenkit át­vesz. A jogi állományban levő­ket is, tehát akik jelenleg gyer­mekgondozási segélyen (19) vannak, katonai szolgálatukat (3) töltik. Ám szakmát kell vál­toztatni. Az új gyárban elsősorban vasipari szakmunkásokra van szükség, lakatosokra, hegesz­tőkre, villanyszerelőkre, festőkre, gépésztechnikusokra, mérnö­kökre. Vasipari szakmunkásból viszont pillanatnyilag csak húsz van. A többieket át kell képez­ni, s erre az új vállalatnál megvan a lehetőség, még szak­munkásvizsgát is tehetnek. Az átképzés máris megkezdődött. Nők és férfiok 15 fős csoportja utazott Budapestre kéthetes át­képzésre. Hegesztők, festők, la. katosok, a különböző présgépek majdani kezelői lesznek, mind­emellett ők segédkeznek majd az itthon maradottak betanítá­sán. Akik az átképzésen túles­tek, a Szellőző Művek azonnal állományába veszi, armál is in­kább, mivel novemberben Drá­vaszabolcson már indul a szel­lőzőberendezések összeszerelé­se. Négyszáz fős gyár lesz De mit is akar a Szellőző Mű­vek? Egyelőre, a jövő évben az egyszerűbb gépek és berende­zések összeszerelését bízzák a drávaszabolcsiakra. Centrifugál venti 11átorokat, ha ngtom pítókat, tömlős légszűrőket, tetőszellőz- tetők^t gyártanak majd. A hí­rek szerint a jövő tavaszra már 200 főre futtatják fel a létszá­mot. Máris vannak jelentkezők, s akik korábban a lengyárból elmentek, azok is érdeklődnek, mikor lehqtne visszajönni. A ké- . sőbbiekben 400 főre szeretnék felemelni a létszámot. Erre Var­ga István szerint megvan a reá­lis lehetőség, felmérést végez­tek: Drávaszabolcsról és a csa­tolt községekből naponta 400- cn járnak el dolgozni Siklóstól Pécsig sokfelé. Minden bizonnyal vonzó lesz a bér is. A lengyár éves bérszín­vonala 33 ezer forint volt, ez­zel szemben a Szellőző Művek évi átlagban 40 ezer forint fö- , lőtt fizet munkásainak. Megvan a lehetősége, hogy Drávasza- bolcs is felzárkózzék ide. A jövő esztendő a tanulás, az átképzés, a felfutás éve lesz, amikor a cél nullára kifutni, tehát vesz­teség ne legyen. 1982-ben vi­szont már nyereséget kell hoz­ni, ennek megfelelően mago­sabb lehet a bér. Rövidesen új cégtábla Drávaszabolcson tehát hama­rosan új cégtáblával találko­zunk. De nemcsak épületen be­lül, külsőleg is minden megvál­tozik. Még az idén körülkerítik a gyárat, zárt üzem lesz, portá­val, rendészekkel. Persze, eddig bajos lett volna kerítést vonni, hiszen a lengyár 84 hektárnyi területet foglalt el. Mellesleg most az a nem mindennapi eset áll elő, amikor nem az ipar rabol el, hanem ő enged át területet, ahol egykor a kaz­lak sorakoztak, az áztatott len- kóró száradt 75 hektárnyi terü­leten, visszaadják gazdálkodni a drávaszabolcsi termelőszövet­kezetnek. Ez is nyereség. íme, a drávoszabolcsi átválto­zások. Hamarosan mindenki el­felejti a múltat, amikor minden pangott, amikor elavult gépek mellett kellett a nehéz, piszkos munkát végezni, a fejlesztés ki­látása nélkül. A Szellőző Művek fejlődőképes, biztos munkát ígér. A veszteség nyereséggé • változik. Miklósvári Zoltán Az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal Dél-du­nántúli Felügyelőségének igaz­gatója dr. Szabó Lajos orvos. — Amikor felkértek a felügye­lőség vezetésére, nem tiltakoz­tam, hiszen az elmúlt két évti­zedben a környezeti ártalmak, a környezetvédelem volt tudo­mányos kutatómunkám legfon tosabb területe — mondta dr. Szabó Lajos. — Az emberi egész­ségvédelmet nemcsak gyógysze­rekkel lehet szolgálni. Ugyan­olyan fontos o megelőző tevé­kenység: olyan életmiliőt terem, teni, amely minimálisra csök­kenti az ártalmakat. Ha ezt te­kintjük, akkor most az orvosi hivatásom megvalósításához kaptom az eddiginél nagyobb lehetőséget. — Milyen feladatokat kaptak a regionális környezet- és ter­mészetvédelmi felügyelőségek? — A felügyelőség munkája ki­terjed a veszélyes hulladékok ellenőrzésére és ártalmatlanítá­sára. a káros rezgések (zaj) le­küzdésére, a levegő tisztaságé nak védelmére, a környezeti ár­talmak feltárására és a termé­szet védelmére. A felügyelőség szabályozó, irányító és ellenőr­ző funkciót tölt be hatósági jogkörrel. Nem az a cél, hogy bárki termelő munkáját akadá­lyozzuk, mint ahogy jó néhány gazdasági vezető eleve feltéte­lezi rólunk, hanem oz értékek megmentése, az ésszerű komp- tomisszumok megteremtése. Mindezt csak más hatóságok­kal, szervekkel, kutatóintézetek­kel, mondhatni az egész lakos­sággal együttműkö.dve lehet megvalósítani, hogy ne akkor kiabáljunk egymásra tücsköt- békát, amikor már jóvátehetet­len baj van. Akármerre jár az ember a megyében, mindenütt azt látja, hogy a városok, köz­ségek határában szemétkupa­cok emelkednek. Ez rendkívül károsítja az emberi környeze­tet, másrészt nem vogyunk mi olyan gazdagok, hogy ilyen könnyelműen lemondjunk a még hasznosítható anyagokról. Itt sürgősen lépnünk kell, mert a veszély egyre növekszik. Olyan összefogás kellene, mint ami a leveqő védelmére kibon­takozott néhány éve: nemrég Pécs az ország hormadik leg­szennyezettebb levegőjű városa volt, idén visszacsúsztunk a ha­todik helyre. Persze most sem lehetünk eléqedettek, hiszen az előbb említett levegőszennye- zettségi lajstromban Komló a regyedik. Mohács a tizenötö­dik, pedia olyan nagy iparral rendelkező városok, mint Győr, vaav Szeqed, a 11-edik, illetve c 33. helyen állnak. — A városi ember egyre töb­bet panaszkodik a zajra. Mit lehet itt tenni? — Felügyelőségünknek lehe­tősége van véleményezni a be­ruházások terveit, s így olyan szempontokra tudjuk felhívni a tervezők, építők figyelmét, ami a költségeket nem emeli meg, de a zajszintet csökkenti. Vonat­kozik ez az ipari létesítmények, re és lakóházakra egyaránt. Csak néhány példa: egy for­galmas út mentén az összefüg­gő fasor, vagy sövény 15 deci­bellel csökkenti a zojszintet. Az épületek tervezőinek érdé. mes foglalkozni a hang terje­désének törvényszerűségeivel. Újmecsekalján például a hét­emeletes lakóházakat egymás­tól pontosan 51 méternyire épí­tették. Ez éppen háromszoros visszhangtávolság, amely a zajt rendkívül felerősíti és pokollá teheti a lakók életét. Ha a há­zak közti távolság 50 méter, vagy 52 méter, akkor a hang­visszaverődések „kioltják egy­mást”, s jelentős mértékben csökken a zajszint. Mindezek apróságok, pénzbe sem kerül­nek, csak figyelni kell rájuk. Dunai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents