Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-14 / 282. szám

1979. OKTÓBER 14.

KÉPRIPORT

DN HÉTVÉGE 7.

KIHALÓ FALVAK

Piros tetők, fekete tetők. Máshol cserépnek már nyoma sincs, a szerkezet nagy, szomorú csontváz. Homlokzatok olvasható vagy olvashatatlan házszámmal. Táblák; „Tiszta udvar, rendes ház". Udvarok. Gaz, embermagasságú csalán, egy Trabant-kombi rohadó karosszériája oldalra döntve, gerendák, egy faragott tornác törött darabjai, leszakadt csatorna, kukoricagóré, kutak, mély, nagykerekű kutak. Istálló az örökkévalóságnak vörös téglából, fénytelen köcsögök, törött eke, fél pár női cipő, faragott szökröny, megmenekült a régiségvadászok mohó csomagtartói elől. Vályogház, nyitott, zöld konyhaajtó, üres, kicsi kamra, füstölő magas

kürtővel, tágas szoba, beázik, törött üveg-stampedli az ablakpárkányon, leszerelt villanykapcsolók, olajos kanna, viharlámpák. Valamikor itt ágyak álltak, valakik itt születtek, karácsonyoztak, melegedtek, meghaltak. Romok. Mintás, hengerelt fal, alapos munka, kisipari. Szobafal az esőben. Kopik, csonkul, aztán térdre rogy egyszer a bozót előtt, az erdő előtt. Falvak a romlás más-más fokán.

Fotó: Tám László