Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-04 / 242. szám

1979. szeptember 4., kedd Dunántúlt napló 3 Kukoricatermesztés, állategészségügy, belvízi haltenyésztés, öntözéses gazdálkodás Százhalombattán, a Duna menti Hőerőmű szomszédságában 1970-ben kezdték meg a tem- peráltvizü halszaporitó gazdaság építését. A huszonhét hektáros területen ötvenöt halastó, egy három hektáros víztároló, keltetőház, valamint tanfolyamok számára oktató épület készült el 1974-re. A beruházás költségeinek több mint a felét a FAO - az ENSZ Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezete — fedezte azzal a céllal, hogy a gazdaságban rendezett tanfolyamokon kül­földi szakembereket képezzenek ki. Magyar ország és a FAO Tanfolyamokon vesznek részt a fejlődő országok szakemberei A világ ingatag élelmezési helyzete napjaink egyik leg- aggasztóbb gondja. Az ENSZ felmérése szerint még mindig másfél milliárd ember él olyan országokban, ahol a mező- gazdasági termelés nem fede­zi a szükségleteket, s ahol pénz sincs a fejlesztésre, vagy arra, hogy a hiányzó élelmi­szer-mennyiséget külföldről pó­tolják. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában csaknem egymilliárd ember — a Föld minden negyedik lakója — alultáplált. Ez a helyzet a gyarmati múlt, az örökül hagyott gaz­dasági elmaradottság követ­kezménye. Az éhínség fenye­gető rémével szemben az em­beriség csupán összefogással képes eredményesen fellépni — három hónappal az Egyesült Nemzetek Szervezetének meg­alakulása után, 1945. október 16-án ez a felismerés hívta életre az ENSZ legnagyobb szakosított szervezetét, a FAO-t. Azóta majd' 34 esztendő telt el, az akkor megfogalmazott célok valóraváltásáért ma 145 ország munkálkodik szerte a világon. Hazánkat a FAO legaktí­vabb tagjai között tartják szá­mon. Ozorai Istvánnal, az ENSZ Mezőgazdasági és Élel­mezési Szervezetei Magyar Nemzeti Bizottságának főtitká­rával Kocsi Margit, a Központi Sajtószolgálat munkatársa be­szélgetett. — Magyarországot 1967-ben vették fel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezeté­be. Milyen szerepet játszik ha­zánk a FAO-ban? — Hazánk lélekszámához, területi nagyságához képest igen tevékenyen vesz részt a szervezet munkájában. Szá­munkra ez a részvétel termé­szetes, és hogy ilyen fokon le­hetséges, mindenekelőtt a ma­gyar mezőgazdaság nemzet­közi tekintélyét jelzi. Belépé­sünk után három évvel 1970- ben már Budapesten tartották a FAO európai regionális kon­ferenciáját, s első javaslatunk, amelyet a tonácskozás részt­vevői elé terjesztettünk, fi­gyelemre méltó kezdeménye­zésnek bizonyult. Ennek alap­ján a szervezet tagjai tudo­mányos kutatási hálózatot hoz­tak létre, amely az~~élelmezés és a mezőgazdoság kilenc fon­tos területén pezsdítette fel a szakemberek, kutatási eredmé­nyek nemzetközi cseréjét. Az úgynevezett alhálózatok közül Magyorország a kukoricater­mesztési programért felelős, végrehajtását az MTAMarton- vásári Növénytermesztési Kuta­tóintézete vállolta. Nemzetközi elismerésünket jelzi az is, hogy az eltelt több mint egy évtizedben magyar szakembe­rek egész sora segített a fej­lődő országokban az állat­egészségügy, a belvízi halte­nyésztés, az öntözéses gazdál­kodás stb. megalapozásában, fejlesztésében. Szakembereink legjobb tudásuk szerint segí­tik továbbá a FAO különböző albizottságait, így az erdé­szeti, halászati és más testü­letek munkáját. — A FAO vezető személyi­ségei, akik az utóbbi időben gyakran megfordulnak hazánk­ban, elégedetten nyilatkoznak részvételünkről, de mint mond­ják — Bommer főigazgató-he­lyettes szavait idézem —, a FAO szempontjából az együtt­működési mérleg még csak ezután válik pozitívvá. Ez azt jelenti, hogy többet kaptunk a szervezettől, mint amennyit adtunk? — Bizonyos értelemben igen. A FAO, s természetesen a ma­gyar mezőgazdaság távlati célkitűzéseit figyelembe véve az ENSZ segítségével három nogyobb program valósult meg Magyarországon az utóbbi években. 1969-ben kezdődött a Tisza-ll. terv kivitelezése, amelynek keretében korszerű öntözéses gazdálkodásra ren­dezkedett be a kondorosi, a rakamazi, a törökszentmiklósi, a taktaharkányi, a kisújszállá­si és a hajdúszováti termelő- szövetkezet, valamint a hajdú- szoboszlói állami gazdaság. Az ENSZ Fejlesztési Szervezetétől (UNDP) a hét modellgazda- ság kialakítására 1,5 millió dollárt kaptunk, amelyből fele­részben korszerű gépeket, be­rendezéseket vásároltunk, fe­lerészben pedig a FAO-ta- nácsadók helyszíni munkáját és a helyi szakemberek kül­földi továbbképzését támogat­tuk. A magyar nemzeti bizott­ság elnöke, Lakatos Tibor me­zőgazdasági miniszterhelyettes éppen Bommer főigazgató-he­lyettessel együtt írta alá a kö­zelmúltban Budapesten azt a fontos szerződést, amely 1979- től 1982 közepéig a fejlődő országok szövetkezeti szakem­bereinek magyorországi kép­zését irányozza elő. A ma­gyar kormány 10 millió forin­tot, a FAO pedig az UNDP révén 400 ezer dollárt fordít erre a célra. A program ke­retében évente két fejlődő or­szág 15—20 fős csoportja ér­kezik hazánkba és itt 2—3 hó­napos tanfolyomon vesz részt. Az elméleti oktatás központja a gödöllői Agrártudományi Egyetem lesz, a gyakorlati kép­zés pedig majd a FAO szor­galmazására felfejlesztett mo- dellgazdosógokban folyik. Jú­niusban Berlinből érkezik az első csoport, ősszel Tanzániá­ból a második. Ugyanígy az ENSZ 800 ezer dolláros támo­gatásával hoztuk létre a Szarvasi Halászati Kutotóinté- zetet: sokoldalú kutatási tevé­kenységének kedvező hatását hamarosan érzékelni fogja a FAO, s rajta keresztül o fej­lődő országok egész sora. A Világélelmezési Program keretében Százhalombattán temperált vizű halszaporító gazdaságot létesítettünk. Tech­nikai újdonságnak számít, hogy az ottani hőerőmű hul- lodék-melegvizét hasznosítjuk különleges halfajták tenyészté­sére. A FAO tagállamai közül eddig már 60 fejlődő és más ország szakembereit képeztük ki Százhalombattán, s több állam részére jó minőségű te- nyészanyagot küldtünk. Tehát, amint a tények bizonyítják, a FAO magyarországi befekteté­sei jó helyre kerülnek. Begyűjtik a forgalmat akadályozó autókat Az elszállítási és őrzési díjat ki kell fizetni Szeptember 17-től Pécsett is Budapesten már évek óta al­kalmazzák, hogy a közterületen tárolt üzemképtelen járműveket és a forgalmat tilosban parko­lással zavaró gépkocsikat be­gyűjtik, s a hatósági megőrző­be szállítják, ahonnan a tulaj­donosok csak a fuvardíj és az őrzésért kiszámított összeg ki­fizetése ellenében kaphatják vissza autójukat. A fővárosban megkezdett és bevált kísérlet után szeptember 17-tő| Pécsett is lesz hasonló, másodikként az országban. Még 1977-ben hozott rende­letet a városi tanács a járdá­kon, az úttesten, a tereken, a parkolókban, azaz a közterü­leten hosszabb ideje ott felej­tett roncsautók, valamint a KRESZ előírásait megszegő gépkocsi-tulajdonosok jármű­veinek eltávolítására, illetve el­szállítására, valamint időleges megőrzésére. Azóta már Pé­csett, a Fekete Gyémánt kultúr­otthon mögötti területen, a Névelen utcában ki is alakítot­ták azt a 108 autó elhelyezé­sére alkalmas hatósági jármű­megőrzőt, amelyet a Pécsi Köz­tisztasági és Útkarbantartó Vál­lalat üzemeltet majd. Ez a vál­lalat adja a begyűjtéshez a különleges szállítóteherautót, amelyen kívül azonban alkal­manként az AFIT daruskocsija is besegít. A forgalmat akadályozó, gaz­dátlanul hagyott gépkocsi „el­tüntetése” a rendőr fellépésé­vel indul. Ö kéri a Köztisztasá­gi és Útkarbantartó Vállalatot, hogy küldjék a gyűjtőkocsit; megvárja azt, s jegyzőkönyvet készít a beszállításról. (Ha a szállítóeszközt kihívta, de idő­közben a tulajdonos előkerült — szabálytalankodónak a fu­vardíjat árért meg kell fizet­nie.) A rendőrség értesíti az autó tulajdonosát is, hogy jár­művét hol veheti ót. Nem ilyen egyszerű az üzem- képtelen, a közterületen kibele­zett, felbakolt, régebb óta tét­lenségre kárhoztatott járművek elszállítása, mivel azt megelő­zően az üzemben tartót írásban felszólítják, három napot adva a roncsautó eltüntetésére. Amennyiben erre a kitűzött ha­táridőn belül nem kerül sor, csak akkor jöhet az elszállítás. A hatósági engedéllyel vagy jelzéssel nem rendelkező jármű­veket azonnal el lehet a tárójá­ba vitetni, de a tulajdonost erről a sajtó útján értesíteni kell. Ha már a megőrzőbe ju­tott a kocsi, az üzemben tartót felszólítják, hogy 30 napon be­lül vigye el onnan. A hatósági engedéllyel és jelzéssel nem rendelkező, továbbá a 30 nap elteltével ki nem váltott üzem- képtelen járműveket az elszállí­tás napjától számított egy év múltán a Köztisztasági és Út­karbantartó Vállalat értékesít­heti, illetőleg annak eredmény­telensége esetén megsemmisít­heti. A tárolóba fuvarozott jármű­vek szállításáért, illetve meg­őrzéséért természetesen fizetni kell. A tarifa egyelőre nem is­mert, az árkalkulációt most végzik, de az előzetes elképze­lések szerint a még aznap ki­váltott kocsik után 100—150 fo­rint körüli összeget kell majd leszurkolni. (Amennyiben napo­kon keresztül őrzik, az összeg magától értetődően nagyobb lesz.) Még egyszer a legfontosabb •információ: a KRESZ-előíráso- kat megszegő, a forgalmat za­varó, a balesetveszélyes helyen hagyott autók begyűjtése szep­tember 17-én indul Pécsett. Addigra a járműtároló is kap telefont, így az érdekeltek táv­beszélőn tájékozódhatnak autó­juk sorsáról, ha nem találják azon a helyen, ahol korábban hagyták. Az elszállítást egyéb­ként a reggeli csúcsforgalom kezdetétől az esti csúcsforga­lom elmúltáig végzik majd, szombat-vasárnap is. H. L. Igazolványaim L ássuk csak: emitt szép rendben lapulnak a fontos igazolványok. Személyazonossági, a számát kívülről is tu­dom, sokszor már elő sem veszem, hanem csak bemon­dom, a hivatalnokok meg el is hiszik. Erháegy nyolcöt- venegynyolckilencvenkilenc. Ritkán használom, ha példá­ul horgászni megyek a ha­tárvidékekre, akkor kell, de hát akkor kell az a másik igazolvány, amely feljogosít engem a határövezetben va­ló tartózkodásfa. Mellé so­rakozik a határvízi horgász­igazolvány, s a paksaméta koronájaként a passzus, hogy én Kiváló Határőr vagyok, kitűzhetem a jelvényt. Igen, ez a szép, külföldi nevezetű rózsaszínű holmi, ez a jogosítványom. Benne van az Autóklub tagsági igazol­ványa, meg az új KRESZ magas szintű tudásáról ta­núskodó igazolvány, ez te­hát eddig hét igazolvány, tudok is mindről, jóllehet a számukat már nem mindnek, ezek fontosak, szükségesek mindennapi életemhez. Ja, és a forgalmi engedély, ez természetes, hiszen az bi­zonyítja az intézkedő rend­őrnek, hogy a koszos autót, amit vezetek, nem loptam, nem csencseltem, nevemre vettem, én fizetem érte a tartásdijat. A fontos iratok közétartozi- nak még a tömegszerveze­tek tagságát igazoló igazol­ványok. Magam szervezett dolgozója vagyok szocializ­must építő hazánknak, tag­ja vagyok a Nyomda, a Saj­tó és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének, va'amint a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének, ezek a szervezetek szép, keményfe­delű, illetve műanyag burko­latú igazolványokkal 'égték meg, hogy, ha előveszem őket, esztétikailag i* kifo­gástalan legyen a nacioná- lém. Van itt még a hajdani tudósító-igazolványom, iste­nem, rég lejárt, de ugyan­csak lejárt az ideiglenes új­ságíró igazolványom is, lejárt a KISZ-tagkönyvem, de azért az is megvan még, ki tud­ja, mire lesz jó. Hát ez a kék­színű micsoda? Igen, a Fl- JAK, a Magyar írók Szövetsége mellett megalakult Fiatal írók József Attila Köre tag­sági igazolványa, nem dob­tam el, bár tőlük is kaptam egy levelet, amelyben közöl­ték, hogy sok az író, és elő­rehaladott koromra való te­kintettel . . . De ne vegyem se sértésnek, se zaklatás­nak. Azért az igazolványt megtartottam, ez sem érvé­nyes már, de nincs szívem eldobni. Hóha, hiszen kis híján meg­feledkeztem az egyik igen fontos igazolványomról, a Horgászigazolványról. Ebben három másik igazolvány lapul, területi engedélyek ide, oda, amoda. És egy újabb igazolvány, hogy hor­gászismeretekből sikeresen beszámoltam, dátum, pecsét, csak halat nem fogok, az ör­dög vigye el. Az elméleti fel. készültségem európai szín­vonalat képvisel. Itt, e feke­te műanyag briftasni rej- tekében újabb igazolványok­ra bukkanok. Ezek szintén fontosak ám, állatkerti belé­pő, két személyre szól, érvé­nyes visszavonásig. Tőlem még nem vonták vissza, az igazgató, aki kedveskedett vele, ugyan rég nyugdíjban van, de oly mindegy, nem igaz? Kutatói igazolvány a Levéltárba, igaz is, egyszer el kellene már mennem ku­tatni, hátha lelek is valamit. Igazolvány, kis zöld lapocs­ka, amely segítségével be­léphetek a Fegyveres Erők Klubjába. Nagyszerű, egy­szer oda is elmegyek. Érdekes, ezeket az igazol­ványaimat sohasem vesztet­tem el. A birtokbavétel pil­lanatában eltettem őket ide, ebbe a csíkos stanecliba, filctollal rávéstem: fontos iratok, aztán kész. A sze­mélyi, jogosítvány és forgal­mi engedély a kardándoboz­ban van, kéznél, csak épp át kell nyújtani. Elvesztettem vi­szont azt az igazolványomat, amely egy időben a szállás­helyemet igazolta, egészen pontosan azt, hogy én a nagynevű üzem Munkásott­honának lakója vagyok, s ez igazolvány felmutatása ellené­ben átvehetem lakosztályom kulcsait, reggel pedig a kulcs ellenében az igazolványt. Hiába mondtam, hogy né­kem ugyan semmi szükségem egész nap erre az igazol­ványra, rám tukmálták, én aztán mindig a kocsiban fe­lejtettem, mígnem egyszer teljes egészében el is vesz­tettem valahol. Hiába. Kap­tam másikat. Ezzel az iga­zolvánnyal mindig volt va­lami bajom, az illetékeseknek pedig énvelem. Nem voltam szabálos. Tíz-húsz igazolvány — egy magamfajta ember szükség­lete. Szervezett társadalom­ban élek, ezt nap mint nap tudomásul kell vennem. Iga­zolnom kell az égvilágon mindent, kortársaim — akár egy hivatali kisablak mögött ülnek, akár a pult másik oldalán, vagy egyszerűen csak mellettem léteznek — jobban hisznek egy csinosan agy- gyusztált igazolványnak, mint nekem. Bizalmatlanság volna? Alig hiszem, ennek ellentmond az az egyszerű, racionális magyarázat, hogy hiszen a papírban megbízunk, hát még, ha kerek, netán hosszúkás pecsét is van raj­ta, cikornyás és olvashatat­lan aláírással. Megszoktuk vajon? Meg bizony, életünk­höz szorosan hozzá tartozik az igazolvány-mánia, úgy is mondhatnám, hogy szervült. M ost már csak minden­nek továbbfejlesztett változatát várom. Sze. retnék egy igazolványt arról, hogy vezethetem az automata liftet (Schindler- licenc), egy másikat, hogy megtekinthetem a tizennyolc éven felüli moziműsorokat, egyet, amely feljogosít a sza­bad költözködésre, és végül egyet, amely bizonyítja, hogy férfi vagyok, az ördög vi­gye, ha már másképpen nem tudom bizonyítani. De van egy szörnyű sej­tésem. Ha mindez meglesz, akkor beidéznek majd a ta­nácsra, ahol a személyi nyil­vántartóban kapok egy olyan igazolványt, amely megenge­di, hogy használjam az iga­zolványaimat Kampis Péter AGROBER-típustervek Az AGROBER jegyzékében 161 tipizált terv szerepel, a leg­többet a szarvasmarhatartásban alkalmazzák — több mint nyolcvanat — de a sertéstartó nagyüzemek is több mint 40 dokumentációból rendelhetnek. Viszonylag kevés a típusterv az élelmiszeriparban, valamint az erdészetben és a faiparban, ezekben az ágazatokban ugyan, is kevés az azonos jellegű épít­kezés. Az AGROBER-nél a tervezők most újabb létesítmények ké­sőbb általánosan használt terv­dokumentációját készítik el. A mezőgazdasági üzemekben mind nagyobb szükség van korsze­rű gépműhelyekre, szervizekre, mert a jelenleg nagy számban használt óriás traktorok és egyéb nagytestű kombájnok a régebbi gépjavító üzemek ka­puján már be sem férnek, nem­hogy még ott modern javító munkára lenne lehetőség. A tervezők hazai és külföldi ta­pasztalatok felhasználásával olyan gépjavító létesítmények terveit vetik papírra, amelyek­ben korszerű diagnosztikai mű­szerek, nagy teljesítményű ja­vítóberendezések elhelyezésére van lehetőség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents