Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-30 / 268. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. SZEPTEMBER 30. Korlátozások, áremelések hatására Szelídülő alkoholizmus Virágok a Széchenyi téren Fotó: Cseri László lVíragos Pécs Tavaly a Belkereskedelmi Minisztérium sorozatos intézkedésekkel igyekezett korlátozni az alkoholfogyasztást. 1978 januárja óta a vendéglátóhelyeken - néhány kivételtől eltekintve — reggel 9 óra előtt semmilyen szeszes italt nem szolgálnak ki. megtiltották az alkoholtartalmú italok minden reklámozását, és azt is, hogy a nagyüzemek környékén kocsmát, italboltot nyissanak. A zöldséq- és gyümölcsüzletek semmilyen, az édességboltok, a kávé-tea szaküzletek csak bizonyos fajta szeszes italt árusíthatnak. Az élelmiszerüzletek abc áruházak eladóterének jeifeljebb 8—12 százalékán szabad ilyen árut kínálni. 1978, július 24-én az égetett szeszes italok órát — a boltokban és a vendéalátóhelyeken — átlagosan 25 százalékkal felemelték. Mi tette szükségessé ezeket ez intézkedéseket, és milyen hatással vannak a fogyasztásra? A Minisztertanács 1977 szeptemberében hozott határozatot az alkoholizmus elleni küzdelem fokozásáról. Eddig az időpon- tig ugyanis Magyarországon az egy lakosra jutó összes szeszesital-fogyasztás az 1950. évinek több mint kétszeresére nőtt, s a fogyasztás növekedési üteme a hetvenes években felgyorsult. Különösen az égetett szeszes italokból — rum, pálinka — emelkedett a forgalom igen erőteljesen: 1977-ben a fogyasztás hatszorosa volt az 1950. évinek több mint háromszorosa az 1960. évinek, de 1970-hez képest is csaknem megkétszereződött. Hasonló ütemű növekedés Belgium, Hollandia és Lengyelország kivételével, a 70-es években Európában nem volt tapasztalható, az égetett szeszesital-fogyasztás szintje pedig Lengyelországot kivéve, mindenütt alacsonyabb, mint nálunk. Borfoqyasztásunk változása nem volt jelentős: fejenként és évenként 34—35 liter körül mozgott. ami jóval alacsonyabb az olaszországi, a franciaországi, o spanyolországi, de még a svájci fogyasztásnál is. Sörből egy lakosra számítva mintegy 80 liter fogy évente; ebben a tekintetben a kilencedik helyen állunk Európában az NSZK, Csehszlovákia, Belgi um, az NDK, Anglia, Dánia, Ausztria és Hollandia után. Minden alkoholtartalmú italt számításba véve — az 1977-es adatok szerint — az európai „élmezőnyben" voltunk. Pedig már ezr megelőzően is voltak áremelések. amelyek a fogyasztás mérséklését is célozták. így 1970 és 1977 között a borok árát mintegy másfélszeresére, a sörét körülbelül 20 százalékkal, az égetett szeszes italokét pedig átlagosan 15 százalékkal emelték. Ezek az áremelések azonban csak átmenetileg befolyásolták a keresletet, ami részben azzal magyarázható, hoqy egyidejűleg a lakosság jövedelmi viszonyai is kedvezően változtak. Az 1978. évi korlátozások és az égetett szeszes italok árának további emelése azonban módosították a fogyasztást. Tavaly a vendéglátásban értékesített összes szeszes italok mennyisége — az addigi állandó növekedéssel szemben - ó százalékkal csökkent. Ugyanakkor azonban a bolti kiskereskedelemben, főleq az első félév-' ben, de még az áremelés után is, nőtt a forqalom. az év folyamán összesen mintegy 11 százalékkal. Ha a baltok és a vendéglátó- helyek forgalmát együtt vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy 1978-ban áz előző évhez képest kissé megélénkült a bor, a sör és a likőr értékesítései ám 6 százalékkal kevesebb rum és pálinka, 8 százalékkal kevesebb brandy és 16 százalékkal kevesebb kevert fogyott. Ez pedig már számottevő változás. Méq kedvezőbb a kép, ha az idei adatokat vizsqáljuk. Az első félévben — a múlt év azonos időszakához képest — az egészséget leginkább romboló égetett szeszes italokból 18 százalékkal foqyatt kevesebb, és csak borból, sörből nőtt valamelyest a fogyasztás. Valamint a szeszmentes üdítő italokból, amelyek forgalma hosszú idő óta töretlenül emelkedik. Az italozás visszaszorításához az utóbbi időben több város tanácsa is hozzájárult azzal, hogy megtiltotta az üzletek előtt, a tereken, a parkokban, általában a közterületeken szeszes italok fogyasztását. Legújabban a főváros tanácsa hozott ilyen intézkedést: most már Budapesten is szabálysértésnek minősül az utcai italozás. Messzemenő következtetést méq nem vonhatunk le, de az már bizonyosnak tűnik, hogy a sokak számára népszerűtlen intézkedések leqalábbis megállították a szeszesital-fogyasztás eddiq állandó növekedését. S ha az alkoholizmus okozta balesetekre, családi tragédiákra, egészségkárosodásra, a termelésben jelentkező veszteségekre gondolunk, akkor ez is örven. detes eredmény. Amint az is, hogy az italozók fogyasztási szokásai is változnak: a rum és a pálioka helyett mind többen kérik a „szelídebb” bort és sört. Gál Zsuzsa Még nyílnak a virágok a Tettyén, Újmecsekalján és másutt a városban, de már körüllengi őket az ősz lehelete. A föléjük boruló fákról mind több sárguló levél hull le és lassan-beborítaná a hervadás- nak induló virágokat az avar, ha nem lépne közbe az ember. Még néhány hét, aztán a kötelességüknek — hogy gyönyörködtessenek bennünket — eleget tett virágokat felszedik, a talajt megforgatják, előkészítik az új növények fogadására. Egyes fajták hagymái, magjai már most kikerülnek. Évről évre több virág A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat 1979-ben 1 687 000 négyzetméternyi parkfelületet gondoz. Az egy négyzetméterre jutó 11 forintos költség-előirányzatból (ez összességében több mint 18 millió forintot tesz ki) kell fásítani és virágosítani, söprögetni és öntözni, füvet nyírni és — pótolni azt is amit ,,mi pécsiek” megrongálunk, tönkreteszünk. A gondozott parkfelület évről évre nő. Jövőre már csaknem 1,8 millió négyzetméterről kell gondoskodni, a növekmény java Lvov-Kertvárosban lesz. Szakemberek szerint az a kedvező, ha a parkfelületnek mintegy 1 százalékát teszi ki a virágösított felület. Ez természetesen nem egyenletesen oszlik el. A vállalat még a kerületi beosztás szerint gondozza a pécsi parkokat. Ilyen alapon mondhatjuk, hogy a volt I. kerület 0,2 százaléknyi virágfelülete roppantul kevés, de — ez is az igazsághoz tartozik — fölöttébb kevés a lehetőség is a virágo- sításra. A belváros területén viszont 5—6 százalékot tesz ki a virágosított terület aránya — itt vannak a történelmileg kialakult parkok, terek és ezekkel együtt a legtöbb lehetőség is. Itt a virágosítást egyfajta kényszer is diktálja: a város szívére különös gondot kell fordítani. Az 1978-as tavaszon azt írtuk: Pécs a tulipánok városa. Tulipántól tarkállott akkor a Tettye, az István király tér, a Széchenyi tér, Újmecsekalja ... Idén már „hagyományként” köszönthettük köztereinken a tu- lipán-kavalkádot ugyanúgy, mint az egynyári virágok színpompáját. ..Úgy kezdődött, hogy a Kertészeti Egyesülés — amelynek a mi vállalatunk is tagja — Pécsnek és Debrecennek javasolta a Gyümölcs- és Dísznövénytermelési Kutató In. tézet által behozott külföldi újdonságok kipróbálását, hogyan bírják a hazai klímát — emlékezik a kezdésre Piszter Valéria parkfenntartási üzemvezető. — Azelőtt 15-20 fajta egynyárival foglalkoztunk, most egyszerre 36 fajta mintegy 130 változatát vihettük ki a pécsi terekre, parkokba. Mindenekelőtt a hogyan gondjával kellett megküzde. nünk. Úgy véltük, nagy esztétikai hatást érhetünk el, ha azt a módot választjuk, amivel aztán találkozhattak is a pécsiek c Tettyén és Újmecsekalján. A gazdagon színes virágszőnyeg sokkal nagyobb élményt nyújtott mindenkinek, mint a debreceniek által választott módszer: ott szabályos kis négyzetekben ültették el a virágokat. Sokat adott nekünk az, hogy Lvov-Kertvárosban a Sarohin tábornok útja nyugati oldalán kifutottunk az időből, s nem tudtunk már cserjéket ültetni. Ott helyben vetett cserjepótló dísznövényeket honosítottunk meg; mélyzöld díszkendert, világosabb zöld söprűfüvet, laza-zöld pillangóvirágot, sárga, barna és bordó dísznapraforgót, mályvákat, bordó díszcsalánt. .. Ezeket nagy összefüggő foltokban vethettük, s néhány évig úgy is maradhat a virágágy, hiszen a növények elhullajtják magvaikat, a következő évben újból kikelnek. Kevés gondozást igényelnek: ahogy összebokro- sodnak, már gyomlálni sem kell, a ritkább öntözést is elbírják, és ami nagyon fontos, jól tűrik a lakótelepi strapát. A Tettyén és Újmecsekalján másfajta helyben vetett virágokkal dolgoztunk: a körömvirág, a kúpvirág, a kaliforniai mák, a díszjen, az estike és a többiek nagyon kedveltek lettek. A belváros mást kíván, ott olyan növényekre van szükség, amik azonnal virágoznak . . Tervezett színpompa Idén a hóolvadáskor meg akarták örvendeztetni a pécsieket: a kőtálakba fehér, sárga és lila sáfrányféléket ültettek. A siker óriási volt, de már másnap, harmadnap pótolni kellett. 3000 haqymát ültettek ki, s ennek csak a 40 százalékát tudták visszavenni. Egy cserépben 3—4 tő van, ára 5 forint. A cse- lepenként 30 forintos jácintból 80 százalékos volt a veszteség (minteqy 2500-at ültettek ki cserepestől), úgyhogy nagyon fontolgatják: 1980 tavaszán helyezzenek-e ki jácintot. Pedig a cserepes kiültetés azonnali dekoratív hatást jelent. Tulipánból tavaly ősszel 60 000 hagymát ültettek ki, idén az elvirágzás utón 36 ezerrel kevesebbet szedtek fel. Most 70 ezer hagyma kiültetésére készül a Kertészeti Vállalat. Távol áll tőlünk megkérdőjelezni a vállalat nemes szándékát, ezért a költői kérdést inkább a „virágszerető” pécsieknek címezzük: szükségszerű-e az a másfél-százezer forintnyi károkozás? Es még valamit a károkozásról: van egy érdekes megfigyelés, miszerint a kőtálakba kihelyezett viráqok közül az úttest felőli oldalon levők fogyatkoznak meg erősebben . .. Hoqy mi mindenre kell figyelni a virágosításnál, azt jól példázza a Széchenyi tér, s ott is a Szentháromság szobor körüli virágágy. Sokak számára bizonyára unalmas már, hogy évről évre csak a kannavirágot lehet ott látni. Sajnos nincs más választás. Próbáltak már évekkel ezelőtt mást is, de bármit ültettek, a galambok „lelegelték” (még az öreg muskátlit is elcsipegetik). Aztán rájöttek, hogy a kannavirág nem ízlik nekik, azóta ez megy, legfeljebb csak a színeket változtatják. Aztán gondoltak olyasmire is, hogy Pécs címerében a sárga és a kék az alapszín - ezeket jó volna valahogy a virágosításban is megjeleníteni. A sárga tulipánnál ezt a kék nefelejccsel való társítással oldották meg, minthogy kék színű tulipán nincs. Az egynyá1- riaknál viszont a sárga számtalan árnyalata mellett meglehetősen szegényes a kék színű virágok választéka, a vaníliavirá- gon és a lisztes szalvián kívül úgyszólván nincs is. Most keresik az alkalmas kék virágokat. Egyébként a városházával szemközt — amíg voltak virágágyak — ezt a színpárosítást igyekeztek alkalmazni. f Ki gondozza ? A virág úgy szép, ha gondozzák. Igen óm, de ki gondozza? Bármennyire is furcsán hangzik, de így van: a Kertét, szeti Vállalat által gondozott parkterület minden egyes hek-' ♦árjára 0,8 dolgozó jut. Ez bizony kevés. Jó volna, ha lehetne számítani ebben a lakosságra. Jó kezdeményezésekről már adtunk hírt, de a mozgalom lassan terjed. Most a Kertészeti Vállalatnál újabb példákkal szolaáltak. Lvov-Kertvárosban, a Sarolta utcában lakók saiát elgondolásuk szerint virágosítottak volna, a vállalat azonban azt mondta: az ültetést vállalja, az általános virá- aosítási proqramnak megfelelően, a lakók a gondozásra1 vállalkozzanak, lay is történt. A Sziqeti városrészben az eqyik Ifjúság úti házban lakó nyuqdi- jas oedagóqusnő kérte: ültessenek a ház elé virágokat, ő naavon szívesen qondozná. A vállalat ott nem szándékozott viráaosítani, de „megalkudott”: begóniákat ültetett az íqért aondozós fejében. (Mellékesen: többeknek szemet is szúrt: minek kellett ilven „elduaott” helyen virágot ültetni. Hát ezért!) A vállalatnál ismételten elmondták: növényanyagot gondozásért bármikor tudnak adni lakókollektíváknak. Az elvirágzó eqynyáriak felszedése után néhány hét múlva az 1980-as viráqosítóson kezd dolqozni a vállalat. A holland Royal Sluis cég katalógusa alaoián készítik elő a jövő évi eavnváriak színskáláját. bár ♦ 980-ban nem rendezik meg Pécsett az idén a szakemberek körében is nagy sikert aratott egynyári virágbemutatót, amelyet a Kertészeti Eqyesülés finanszíroz. Úqy érzik, ez a virág- pompa hozzátartozik Pécshez. Megérkeztek már az új tulipánhagymák is. Jövőre a Sarohin tábornok útja keleti oldalán — ahol idén kannavirágokból ren. deztek bemutatót —, tulipánbemutató lesz. Hársfai István Szakemberek a közéletben Akinek a szavára adnak az emberek Nem tartozik azok közé, akik egyfolytában sürögnek, intéznek, szerveznek, s pillanatok múlva már úgy tudnak beszélni új ismerősükkel, mintha évek óta barátok lennének. Első látásra is megfontolt, kissé zárkózott ember. — Évekig csak tanultam a munkám mellett — mondja —, nem is gondoltam arra, hogy ne kimondottan e kettővel töltsem a szabad időm nagy részét is. Jó ideje itt dolgoztam mór a kombinátban, amikor észre kellett vennem, hogy a munkatársak, de más üzemrészben dolgozók is meg-meqállítanak, tanácsot, véleményt kérnek tőlem, elmesélnek olyasmit, ami magánügyük. Úgy éreztem, hogy a bizalmukba fogadtak, és ez rendkívül jólesett. Aztán azon kaptam magam, hogy egyre többször foglalkozom olyasmivel, ami nem tartozik munkaköri feladataimhoz, amit csak azért tesz az ember, hogy a másikon segítsen. Itt nálunk, kukoricabetakarítás idején „külső" munkatársak is dolgoznak. Asszonyok, akiket naponta korán reggel autóbuszokkal hoznak és késő délután visznek haza. Idénymunkáról van szó, de amíg ők itt dolgoznak, gondunk van arra, hogy napközben valaki bevásároljon nekik, legalábbis a naponta szükséges élelmiszereket. — Mit gondol, miért fogadták bizalmukba az emberek? — Jobb szeretném, ha erre a kérdésre nem nekem kellene válaszolnom. A Bályi Mezőgazdasági Kombinát személyzeti vezetőjének, dr. Simon Jánosnénak nem okoz gondot a felelet: — Edit nagyon jó szakember, lelkiismeretesen dolgozik. Nyilván nem mondok újat azzal, hogy az emberek annak a szavára adnak, annak a véleményét, tanácsát kérik, akiről tudják, hogy jól dolgozik, meg egyébként is rendezettek a dolgai. ö ilyen, s ezért akarva vagy akaratlanul, de elfogadtatta magát. Lukács Edit Szekszárdról származik. A középiskola után Keszthelyen, a mezőgazdasági főiskolán tanult, majd Hőgyé- szen gyakornokoskodott. Később, munka mellett, elvégezte az Agrártudományi Egyetemet és a Tolna megyei Vetőmagfelügyelőségen dolgozott. Egy ideig agrártervezőként is tevékenykedett az AGROBER- nél. Még azokban az években kezdte el az MLEE szakosító tagozatát, de már Bolyban dolgozva fejezte be. A kombinátban a vetőmagtermesztési rend. szernél kezdett szaktanácsadóként, majd a laboratóriumba került. Három év óta laborvezető. Közben felkérték a munkaügyi döntőbizottság elnökhelyettesi teendőinek végzésére, a marxista középjskolában filozófiai előadások tartására, de a szakszervezeti politikai oktatásban is mindig számíthatnak rá. A munkahelyén a Zója szocialista brigádot patronálja. A szakmai képzését sem hanyagolja el, egy évvel ezelőtt genetikus-szakmérnöki vizsgát tett.- Ez már nem volt éppen könnyű — mondja —, hiszen a munkámon kívül vállalt feladatok is beleszóltak az időbeosztásomba.- És hogyan tovább?- Talán illene ledoktorálnom. De ma már nem tudom mérlegelni és elválasztani a napi feladataimat, a tanulást és a közéleti munkát. Azt hiszem, nincs is szükség rá. Jól megférnek egymással ... T. é.
