Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-29 / 267. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács ünnepséget ren­dezett pénteken a fegyveres erők napja alkalmából a Parlament kupolacsarnokában. * Az ünnepség elnökségében foglaltak helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagjai; Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Benkei András belügyminiszter, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka, Rácz Sándor és Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetői. Déli 12 órakor kürtszó harsant, majd a kinevezésre és kitün­tetésre felsorakozottak előtt Mórocz Lajos vezérőrnagy, sereg- testparancsnok jelentést tett Gáspár Sándornak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnökének. Ezt követően felcsendült a Himnusz, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi köszöntőt GáspárSándor beszéde A megyei pártbizottság ülése Tegnap ülést tartott az MSZMP Baranya megyei Bizottsága. Megvitatták és elfogadták az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18—19-i ifjúságpolitikai határozata végrehajtásá­nak megyei tapasztalatairól készült jelentést, és határozatot hoztak a további feladatokra. A pártbizottság elfogadta Bara­nya megye távlati iparfejlesztési irányelveit. Jóváhagyták a me­gyei párt-végrehajtóbizottság beszámolóját a két pártbizottsági ülés közötti munkájáról. A fegyveres erők napján XXXVI. évfolyam, 267. szám 1979. szeptember 29., szombat Ara: 1,20 Ft Országos faültetési bemutató Pécsett 1 848. szeptember 29-én Pá- kozd és Sukoró környékén zajlott le a magyar sza­badságharc első jelentős csa­tája, amelyben a népből verbu­vált fiatal magyar honvédse­reg megfutamította a nemzeti függetlenségünk eltiprására szövetkezett ellenséget. Ezen a napon a győztes ütközet hősei előtt tisztelgünk. És ekkor kö­szöntjük forradalmi katonai ha­gyományaink méltó örököseit: katonafiainkat, a határaink vé­delmezőit, a rend őreit, a nép­hatalom szolgálatában álló munkásőröket. Egyszóval azo­kat, akik vigyázzák az ország külső és belső biztonságát, akik esküvel fogadott kötelességük­höz híven oltalmazzák békén­ket. A béke megőrzése valameny- nyiünk elemi érdeke. Csakis így tudjuk megvalósítani ország­építő céljainkat. A nyugodt al­kotó munka feltételeit azonban nem elég óhajtani — tenni is kell értük. (Például úgy, hogy népköztársaságunk biztonságá­ról a szükséges mértékben min­denkor gondoskodunk.) Az eny­hülési politika az utóbbi évek­ben világszerte tért hódított, s ez jórésrt annak is köszönhető, hogy a Varsói Szerződésben egyesült szocialista országok mindent elkövettek a minél ked. vezőbb nemzetközi légkör ki­alakításáért. A világban azon­ban érzékelhetők még próbál­kozások a hidegháború felélesz­tésére. önmagunkat csapnánk be, ha nem látnánk ezeket. Visszaszorításuk csak egy mó­don lehetséges: fegyveres erőink és testületeink magasfo­kú felkészítésével — vállvetve a baráti országokkal. A korszerű honvédelem nagy terheket ró azokra, akik hiva­tásszerűen vállalják a haza vé­delmét és azokra is, akik sorka­tonai szolgálatukat töltik. Nem kétséges ugyanis, hogy a kato. nák világában alkalmazott gé­pek, eszközök, az általános technikai színvonalat nézve is gyorsan fejlődnek: amit öt-tíz évvel ezelőtt még mindentudó­nak magasztaltak, az manap­ság már többnyire elavult. A mai univerzális katonai gépjár­művek például mindenféle te­repen megállják a helyüket. Uralkodó lett a harci gépeknél az elektronika, a rádiótechnika, bizonyos eszközök automatikus működtetéséhez nem nélkülöz­hetők a számítógépek. A tüzér­nek, a lövésznek is lokátorok egész sorával van dolga. Mind­ez persze azt is megköveteli, hogy a korszerű eszközök mellé „korszerű emberfők" kerüljenek. A katonai főiskolákról kikerülő mai tisztek csakis felsőfokú szakképesítéssel állhatják meg a helyüket. Vegyészek, mate­matikusok, fizikusok, műszaki mérnökök találhatók a lakta­nyában, ahol már a tiszthelyet­tesek is szakképzett specialis­ták: gépjárműszerelők, repülő­műszakiak, híradósok stb. Éppen ez teszi a korábbi időknél nehezebbé a hivatásu­kat: a szaktudás, a katonai is­meretek önmagukban nem ele­gendőek — még pedagógusok­nak is kell lenniük, hiszen ők kerülnek legközvetlenebb kap­csolatba a szolgálatukat telje­sítőkkel; ők értetik meg a hon­védekkel a bonyolult technikát és annak kezelését, ők felelnek a biztonságukért. S ezt a leckét oly módon és hangnemben kell nap nap után megoldaniuk, ahogy az elvárható egy szocia­lista hadsereg tisztjeitől, tiszt- helyetteseitől. Ám a követelmények mércéje a sorkatonák számára is ma­gasabbra került. Az alapfokú tudnivalókat már az iskolában kell birtokba venniük, a had­sereg ugyanis épít a már meg­szerzett ismeretekre. Nem kö­zömbös tehát, hogy mennyire felkészülten lépik át a fiatalok a laktanya kapuját. De a sok­féle fizikai, erkölcsi és szellemi jártasság — amire a törvény­ben előírt szolgálat idején szert tesznek az ifjak — később is kamatozik; teljesebb emberként térnek vissza a családjukhoz, a munkahelyükre. Sokak szakmá­val gazdagodva folytatják a ci­vil életet, gépkezelőként, mű­szerészként, villanyszerelőként, gépjárműoktatóként — mert a laktanyában érvényes szakképe­sítést is szereznek. És ha szük­ség van rá, katonai képzettsé­gükkel szolgálják a hazát. Államunk minden lehetséges módon segíti az ország fegy­veres védelmezőinek munkáját, ide értve a kiképzés „hátte­réül" szolgáló feltételeket is. Ezt leginkább hétköznapi példák érzékeltetik: a laktanyában alighanem már csak hírből is­merik a csajkát, az önkiszolgáló étteremhez hasonló helyiségben étkeznek a katonák, ahol több­féle kínálatból válogathatnak; gondosan ügyelnek a napi 4 ezer kalóriás fejadagjukra. Fe­ledésbe merültek a száz—száz­húsz személyes, örökké zsongó, fűthetetlen, egészségtelen óriás hálótermek; ma csupán a sző­kébb közösségek alszanak egy szobában, s a régi épületeket is átalakították. A nehéz posz­tóruha is eltűnt a honvédek ru­határából. Most változatos az öltözékük, s a hadsereqben kü­lön kutatórészleg foglalkozik az­zal. hogyan lehetne még köny- nyebbé, még célszerűbbé tenni a katona ruházatát. A nemrégi­ben rendszeresített bakancs pél. dóul vagy fél kilóval könnyebb a régebben használatosnál. egyveres erőink tagjai méltán részesülnek meg­különböztetett társadal­mi figyelemben. Annál is in­kább rendjén való ez, mert a honvédelem az egész társa­dalom ügye, amiben nemcsak a hadseregnek, a rendőrségnek, a munkásőrségnek vannak fel­adatai, hanem az állami szer­veknek, vállalatoknak, a tömeg­szervezeteknek, s az egyes állampolgároknak is. Mindezt honvédelmi törvényünk írja elő. Ám a gyakorlatban számtalan példa igazolja: nemcsak a tör­vény parancsa készteti közre­működésre az állampolgárokat. Hiszen — a többi közt rendőr­ségünknek — társadalmi segí­tők népes tábora könnyíti meg a mindennapi munkát, a köz­rend, a közbiztonság megőrzé­sének tennivalóiban. Határain­kon falvak egész lakossága mű­ködik együtt a hivatásos őrök­kel. A munkásőreink körében so-sok családban már öröklődő hagyomány a szolgálat vállaló, sa. Ezernyi példa mutatja: az ország népe magáénak érzi fegyveres erőinket, s kötelessé­gének a haza védelmét. Kedves Elvtársak! A mai napon a fegyveres erőket ünnepeljük. Ebből az át­kelőmből a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, az Elnöki Tanács, a kor­mány és valamennyi magyar dolgozó nevében tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük fegy­veres erőinket és testületeinket: a Magyar Néphadsereg, a Ha. tárőrség, c rendőrség és a Mun­kásőrség minden tagját, akik fegyverrel a kézben, esküjükhöz híven, tisztességgel és becsület­tel teljesítik kötelességüket, amit népünk bízott rájuk. Most, amikor a fegyveres 'testületeket és tagjaikat kö­szöntjük, akkor egyben emléke­zünk a múltra is, Rákóczi kuru- caira, Kossuth honvédéire, a Tanácsköztársaság vöröskato. náira. akik példát adtak, mert hittel, odaadással, semmilyen áldozattól vissza nem riadva védték a hazát, harcoltak a függetlenségért, a társadalmi haladásért. A fegyveres testületeknek a haza védelme ma különösen szent kötelessége. Azért, mert a történelemben most először van szó többről, mint a haza pusz­ta védelméről. Hiszen egy olyan társadalmi rendszert is védel­meznek, amely még nem is oly régen a dolgozóknak, az elnyo­mottaknak csak álmában élt, és amely a mi időnkben valósult meg. Büszkék lehetnek a fegyveres testületek, és büszkék lehetnek e testület tagjai, amiért ilyen hazát, ilyen társadalmi rend­szert kell védelmezniük. ^ költővel együtt mondhat­juk: S hogy mindazt, amihez közöm van Dédelgessem, védjem, javítsam: ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, Saját egem borul fölém: egy ország a birtokom! Emelt fejjel és nyugodt lelki, ismerettel mondhatjuk, van mit védenünk, van mit féltenünk. A magyar dolgozók élete először alakult úgy a történelem során, hogy hazájukban nyugodtan, békében és létbiztonságban él­(Folytatás az 5. oldalon) A pécsi faiskola egyik leg­nagyobb előnye a hazai vásárló­piacon, hogy egy év alatt el­adható cserjéket nevelnek fel, mert már februárban dugvány­ként kirakják a kis csemetéket. Nem véletlen, hogy kétévenként országos bemutatót tartanak a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat faiskolájában, mely Lvov-Kertvárosban, a Keszüi út mentén található. Pénteken több mint száz szak­ember és vásárló érkezett a han­gulatos fekvésű kertbe kertésze­ti, város, és községgazdálkodá­si vállalatoktól, erdészetektől, a KPM-től, a tanácsoktól, vala­mint a szaporítóanyag-felügye­lőségektől. Megismerkedtek a csaknem kétszáz fajta díszfá­val, cserjével és fenyővel, és je­lentős üzletkötésekre is sor ke­rült. Pécsett már két év után tudják kínálni a vásárlóknak a gyümölcsfákat, négy év után pe­dig a különféle fákat: mind egészséges, szakszerűen lett el­ültetve, felnevelve és alkalmas arra, hogy a közutak mentét, a köztereket, a járdák szegélyét megfelelően díszítsék. Ezek a sor. és parkfák mind a medi­terrán klímában edződtek és zömük tűri a gáz- és porszeny- nyeződést, így például a juhar­félék, az ostorfa, a virágos kő­risek, a platánok, a tölgyek és a berkenye. Mégis kevés a vásárló part­ner helyből, bár a Kőfaragó Vállalat, a Fővárosi Kertészeti Vállalat, valamint a szegedi és a székesfehérvári kertészeti vál­lalatok jelentős tételeket ren­delnek minden évben. Ez mond­ható el a sombereki, a mohá­csi, a siklósi és a komlói ta­nácsról is, de pillanatnyilag a baranyai fák, cserjék zöme még más megyékbe kerül el. Nem érdeklődnek elsősorban a községi tanácsok, inkább vá­lasztják az olcsóbb, jelentékte­len, vagy épp ingyen beszerez­hető fajokat és nagyon sokszor ezeket a község utcáin nerii a szakmai és az esztétikai kívá­nalmaknak megfelelően ültetik el. Még nem vizsgálta meg egy intézmény sem, hogy elültetés után meddig is élnek az új fák. Elszomorítóak a tapasztalatok, alig 2—3, esetleg 4—5 évig és nemegyszer nem borítanak ár­nyékot a járdára, vagy csak gondot okoznak az út szélén a közlekedésben. A Pécsi Parképítő Vállalat 1976 óta minden évben ismer­tető és tanácsadó füzetet küld el az összes baranyai tanácsi szervnek, hogy könnyítse a fa­ültetési munkát. Cs. J. Kilencvenhárommillió forintos költséggel 1980 tavaszára készül el a Szigetvári Állami Gazda­ság görösgali kerületében az 1228 férőhelyes Agrokomplex rendszerű tehenészeti telepe Erb János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents