Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-25 / 263. szám
1979. szeptember 25., kedd Dunántúli napló 3 JÓL JÖIU A DIAKOK SEGÍTSÉGE Szüretelő diákok a Pécsi Állami Gazdaság szőlejében SZÜRET A fene ebbe a szőlőbe! — sóhajt fel egy ragacsos képű gyerek, ahogy fölér a sorok között a vizeskancsóval. — Unod a szedést? — kérdezem. Nem a szedést, hanem az evést. Hétfőn kezdték a mesresi 7 hektáron a szüretet, kedden már elteltek a gyümölcssel, de szerencsére, o kezük azért járt Ki bicskával, ki ollóval vágta le a fürtöket, attól függően, hazulról milyen „szerszámot" kaptak a papától, a fiúk pedig a könnyű alumínium puttonnyal hordták o szőlőt a vontató tartályához. A gyárvárosi iskola hét-nyolc osztályosai — már hagyományként — „elszegődnek” szüreti munkára a Pécsi Állami Gazdaságba. Az első csoport 16 esztendővel ezelőtt vállalta a szedést, közülük jó néhánynak már talán saját szőlője van valahol itt Meszes környékén, vagy távolabb a Makárban, esetleg Aranyhegyen. Joó Béla iskolaigazgató mondja: — Tavaly az úttörőcsapat, ha jól emlékszem, tizenhat- tizennyolcezer forintot keresett. — Mire fordítják a pénzt? — Az első három helyezett őrs balatonfenyvesi üdülését fedezzük az összegből, de a többiek is kapnak térítést, országjárás vagy egyéb kirándulások alkalmával. — Meddig tart itt a szüret? — Pénteken szeretnénk befejezni. Mindennap kint van jó kétszáz gyerek, gyorsan megy a munko. A dombhajlat mélyén gyülekezik a gyereksereg, lassan fölvonulnak ide a présházhoz. Délutánra fordult az idő. A napi „norma” körülbelül 100 mázsa. A tanárok közlik a gyerekekkel az őrsök teljesítményét, aztán szaladnak a vízcsaphoz, egymást, fröcskölik, viháncolnak, mosdanak, isznak. A nyugdíjas bányász. Farkas Ferenc — aki tavasztól őszig itt foglalatoskodik a gazdaság szőlőjében — őzt mondja, halálra van ítélve ez a terület, évente hall valamit a kisajátításról, bár ez még késik. Mindenesetre a leányka, muskotály, rizling-szilváni és egy kevés oportó elég szép termést hozott az idén és főleg elfogadható cukorfokot. Ezzel tisztában voltak azok a szőlőtolvajok is, akik a Pécsi Rádió hírére, miszerint ekkor meg ekkor kezdődik a szüret, előtte éjszaka jócskán „megnyúlták” a tőkéket. A vontató az utolsó fuvarral indul át a városon, föl a Fekete útnál lévő szőlőbe, a „Zurnába”, ahol a gazdaság másik szőlője terül el mintegy 6 hektáron. Illetve van még két kisebb parcella odébb az „Apácáknál" és Makárban. Gyönyörű az idő, de itt a következő héten hétfőn kezdődik a szüret, szedik a később érő fajtákat. Szintén iskolásokat várnak: a Tiborc utca, aztán a Petőfi Sándor utca és a Hal József utca iskolásgyerekeit. Potz Gáspár pincemester mondja, hogy az említett iskolákból érkező gyerekek számára nem kell autóbuszt biztosítani és ez csökkenti a rezsit. — Miért hívják ezt Zurná- nak? — A hajdani tulajdonos egy Zurno nevű tábornok volt, ahogy tudom . .. — Milyen termés lesz? — Mit mondjak? A leánykából 120 mázsát várunk hektáronként, és ez szép. Csináltunk egy kis próbaszüretet és a muskotály cukorfoka tizennyolc, a rizling-szilváni pedig tizenkilenc és fél volt, de még hátra van egy hét, a cukroso- dás tart. Csak úgy nyúlott a must csöppje mint a méz, szóval szép eredménynek tartom. Az idén itt nem volt gombásodás — komoly növényvédelmi munkát végeztünk — de nem volt jég sem. Október elsején kezdjük el a kései érésű olaszrizling szedését. Ennek a cukorfoka is tizennyolc és fél volt a próbaszüreteléskor. Gondolom, elérjük a húsz fokot. Van még idő. Itt a Zurnában történik a feldolgozás, majd a must zöme a gazdaság Aradi vértanúk útján lévő pincéjébe kerül, ahol körülbelül kétezer hektoliter bort tárolnak az idén is. • — Mi lesz a sorsa ennyi bornak? — Kétszeri fejtés után pihentetjük, aztán majd a jövő év nyarának elején kezdődik a szállítás. Van egy ilyen szervünk: Állami Gazdaságok Kereskedelmi Osztálya. Ők viszik el o bort — nagy része exportra kerül — mindenesetre jól fizetnek, mert tavaly például 18 forintot fizettek literjéért és a szállítás költségeit is ők vállalták. — Mi lenne, ha az iskolások nem segítenének? — Könnyebbet is kérdezhetne. Ma már szőlőmunkára nincs ember. A gépek sok mindent elvégeznek, de a szüretelést csak élő munkával lehet lebonyolítani. Áldás nekünk ez a sok gyerek, annyit mondhatok. Meg is vagyunk velük elégedve. — Saját szőlője van-e? — Van, néhány négyszögöl. Vasárnap a családdal megszedjük. Főzünk egy bográcsra való gulyást, aztán megy a munka. • — A szüreti mulatságok kimentek a divatból? — A jóég tudja! Ez már itt szinte ipari munka. De ha szüreti bál nincs is, azért van valami más. Egy nagy brigádhoz tartozunk, a Danitz-pusztaiak- hoz, mert itt a Zurnában mi kevesen vagyunk. Most már évek óta eljárunk közös kirándulásokra. Két-háromnapos országjárásokat szervezünk, hol Sopronba, hol az Alföldre. A közös utakon, ebédeken, esti poharazgatásokon derül ki, milyen jól összeszokott együttesünk van. Lehet év közben nézeteltérés, vita erről-arról, de akkor minden el van felejtve. Eleinte nehéz volt összeszedni a jónépet, hiszen voltak olyanok, akik évtizedekig ki nem léptek Boranyából. Hát valahogy ez pótolja a szüreti mulatságokat: látni, utazni, mindent megismerni, amit csak lehet ... Ilyen utakon még önmagunkat is. Ez a lényeg. Rab Ferenc Az alábbiakban ismét Jcözre- adunk egy csokorravalót azokból a kérdésekből — és a rájuk kapott válaszokból - amelyeket a 10-046-os telefonszámon közönségszolgálatunkon keresztül az illetékesekhez intéztek olvasóink. — Evekkel ezelőtt volt egy kiállítás, amelynek kapcsán elhangzott, hogy Pécsett állandó városfejlesztési kiállítást kívánnak szervezni, ahol véleménynyilvánítási lehetőség is lesz városépítési kérdésekben. Mi van ezzel az ígérettel? — kérdezte Tali Sándor olvasónk. Gömöry János városi főépítész: — A gondolat megvalósításáról nem mondtunk le. Ennek jegyében hoztuk létre a városháza második emeleti folyosóján az építési osztály által szervezett időszakos kiállításokat. Jelenleg például a Hunyadi úti felüljáróval kapcsolatos terveket nézhetik meg a pécsiek és a vendégkönyvben véleményüket is leírhatják. Ennek a kiállításnak az a gyengéje, hogv általában csak azok látják, akik ügyfélként jönnek hozzánk. Ha majd elkészül a művészetek háza, esetleg ott kaphatna helyet az állandó városfejlesztési kiállítás, de még jobb volna, ha a városháza épületében, az Idegenforgalmi Hivatal helyiségében helyezhetnénk el, ha az iroda kiköltözik majd innen. — Miért engedik meg, hogy a pécsi piacokon a viszonteladók felvásárolják a vásárlók elől az árut? — kérdezte Pethő Ferenc (Buzsákl Imre u. 13.. Dr. Bőbei Hubert, a városi tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője: — Teljesen legális tevékenység az, hogy a viszonteladók a piacokon árut vásároljanak, ezt semmilyen jogszabály nem tiltja. Más a helyzet akkor, ha van kijelölt naqybani piac. Szándékunkban áll Pécsett ilyen nagybani piacot létrehozni a Felsőmalom utcai piac alsó részén 1980 tavaszán, amikor megnyílik az új vásárcsarnok. —- Miért nincs Harkányban a nyugdíjasok részére 50 százalékos belépőjegy, amit más gyógyfürdőkben — pl. Zalakaros, Bükkfürdő — bevezettek? — kaptuk a kérdést ismeretlen telefonálónktól. Nagy Elek, a Baranya megyei Fürdő Vállalat főmérnöke: — Nem tudom, hogy az említett gyógyfürdők hogyan, mi módon adnak kedvezményes fürdőjegyet. Mi ilyen kedvezményt nem tudunk adni, hiszen a vállalatot a bevételből kell fenntartani. A SZOT Társadalombiztosítási igazgatósága czonban orvosi beutalásra ingyenes fürdőjegyet ad, a beutaltak orvosi felügyelet mellett vehetik igénybe szolgáltatásain- kát. Ezt a lehetőséget egészségi állapotuktól függően a nyugdíjasok is igénybevehetik. — Miért nem lehet Pécsett a vasutas-gyerekeket elhelyezni a vasutas óvodában? — tette fel a kérdést Riszt Ferenc (Vasas II-, Fenyő u. 19.). Nürnberger Gézáné vezető óvónő: — Az óvodánkban lévő összes óvodás vasutas szülő gyermeke. A 75 helyre 106 gyermeket vettünk fel, a telítettség tehát 140 százalékos. Ennél több gyermek elhelyezésére már nincs lehetőségünk. 15 gyermek felvételét kellett elutasítanunk, de tudomásom szerint ezeket is felvették más óvodákban. — A Videoton márkaszervizben miért nem lehet mindenfajta Video- ton-készüléket javíttatni? — kérdezte Hargitai Ferenc (Perczel u. 11.). Bözsit s Gábor kirendeltségvezető : — A GELKA és a Videoton megállapodása szerint márka- szervizünkben fizető-szolgáltatást nem végzünk, s csak garanciális javításokkal foglalkozunk, ezzel is eléggé szűk körben. A Mecsek Áruházban, a Kossuth Lajos utcai Elektron szaküzletben, valamint a Jókai téri szaküzletben vásárolt Munkácsy Color, Color Star színes készülékek, a kis és nagy modul fekete-fehér készülékek és néhány rádiókészülék garanciális javításával foglalkozunk. Már. kaszervizünk elsődleges feladata az említett kereskedelmi egységek javítóbázisaként arról gondoskodni, hogy kifogástalan minőséqű készülékek kerüljenek a vásárlókhoz. — Lakásunkban műanyag padló van. Nem lehetne-e kicserélni padlószőnyegre úgy, hogy a költség rónkeső részét törlesztjük a PIK-nél? — érdeklődött a 18-882-es telefonszámról Weisz László (Varsány u.). Dudás Antal, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat üzemeltetési osztályvezetője: — A műanyag padló cseréje attól függ, hogy hány éves a ház. Ez a padlófajta minimum öt esztendeig jó. Ha cserélni kell,Tehet szó arról, hogy a műanyag helyett szőnyegpadlót fektessünk le a bérlő kívánságára, de akkor a különbözetet teljes egészében a bérlő téríti. Az ellen nem emelünk kifogást, ha a bérlő a saját költségére akár az öt éven belül is csupán esztétikai okokból cseréli ki a műanyag padlót. H. I. A szökött majomra ma is emlékeznek A portások vasárnapja J elenlétük alig-alig, hiányuk azonban már könnyen feltűnik. A portásokkal pedig nap mint nap találkozunk, talán gyakrabban, mint bármelyik hivatali ügyintézővel, lakószomszédunkkal, orvosunkkal. Vasárnaponként azonban eltűnnek a szemünk elől. Vajon mit csinálnak, hogyan telik ilyenkor a szolgálat? Tegnapelőtt, vasárnap hármat kerestem fel közülük. Raffai János a Dohánygyár portásfülkéjében Meggyőződésem, hogy ahol nincs folyamatos üzem, ott a vasárnapi portás az ország legjobbon informált polgárai közé tartozik. Ez akkor jutott eszembe, amikor a Pécsi Bőrgyár bejárata melletti kicsiny szobában oz asztalra pillantottam. Ott állt ha lombom a Dunántúli Napló mellett valamennyi központi napilap, s amint Kovács Pál, az ügyeletes portás mondta, már kiolvasta őket. Délelőtt 10 óra volt. — Ilyenkor, vasárnap ez a legfőbb elfoglaltság? — Itt a gyárban mindenki annak örülne, ha csak ez lenne. De készenlétben kell lenni, ha rendkívüli esemény adódna. Bármilyen komolyabb probléma esetén azonnal értesíteni kell az illetékes hatóságot, például a tűzoltókat, a rendőrséget és azokat a gyári vezetőket, akiket ilyen esetre kijelöltek. — Volt már ilyenre példa? — Hat éve dolgozom itt, ebben a beosztásban, de nálam még nem fordult elő. — Nagyon kihaltnak tűnik most a gyár... — A hétköznapokhoz képest az is. A karbantartók és a raktári dolgozók azonban ilyenkor sem pihennek. * A dohánygyár portásfülkéjében Raffai János portás és Garányi József, a gyári tűzoltó szolgálat ügyeletese osztja meg egymással a magányosság óráit. — Mindig ilyen csendes vasárnap a gyár? — Egyáltalán nem — mondja Roffai János. — Ha van dohányszállítás, akkor nincs idő unatkozni. Este jön a hőközpontos, 22 órakor pedig már kezdődik az éjszakai műszak. Egyébként is ügyelni kell a vagyon- és tűzbiztonságra is. — Van emlékezetes esete? — Hét éve dolgozom itt, azóta akadt néhány. Két éve volt egy tűzesetünk, kigyulladt a kertészház. A másik régebben történt: az egyetem élettani intézetéből megszökött egy csimpánz, azt hajkurásztuk fél délután. Reggel a női öltözőben szörnyen megrémített egy asszonyt, végül is a raktárban fogták el. Az alkalmi vadászok egy láda sört kaptak a professzor hálájaként. — Ma milyen lesz a vasárnapi ebéd? Kis lábost emel le az ablakpárkányról: „Ez. Egy kisházai halászlét hoztam ...” * Huszonnyolc éve portás Peti János, a 2. sz. Belgyógyászati Klinikán. A tenyerénél is jobbon ismeri a betegek és a látogatók lélektanát. — Nincs sok bajom a látogatókkal, legfeljebb akkor, ha néhányon nem akarják tudomásul venni a látogatási időt — mondja, miközben útbaigazít két érdeklődőt. — Ilyenkor, vasárnap többen vannak, mint más napokon. Ez nem gond? — Miért lenne? Egyébként is könnyebb a vasárnapi szolgálat, ritkábban cseng a telefon. K. Gy.
