Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-23 / 261. szám
1979. SZEPTEMBER 23. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Cigányok Baranyában Családtervezés, éleiűttormálás Csak az a kérdés, kény gyerek legyen? Egyenjogúság a családban Társadalmunk egyik égető és feltehetően sok energiát igénylő kérdése a cigánykérdés. Amikor az illetékes fórumokon — főleg a tanácsi munkában jelentkezik ez — a cigánylakosság társadalmi beilleszkedését mint alapvető feladatot megfogalmazzák, első, igen fontos lépcsőként a közgondolkozás formálása kerül előtérbe. Éppen a nem cigányok körében kell kemény munkát végezni, a közvéleményt formálni-hangolni nap mint nap, magyarra lefordítva: megértetni az emberekkel, hogy a cigányok életének váltása mindenki számára érdek. Néhány hete Pécs város Tanácsának végrehajtó bizottsága foglalkozott a városban és a város környékén élő cigányok helyzetével, s ezen az ülésen hallottam a következőt: az elmúlt 15—20 évben többet tettünk, e társadalmi beilleszkedést segítve, mint az azt megelőző 400—500 évben. (!) Bizonyára így van ez országszerte, de hogy vannak még tennivalóink, abban senki sem kételkedik. Az újságíró úgy érzi, hogy éppen e tennivalók miatt szükséges egy reális képet festeni a megyénkben élő cigányokról, hogy a társadalom többi rétege is megismerje jelenlegi helyzetüket. Legtöbben a mező- gazdaságban Megyénkben 1962-ben 13 200 cigány élt, számuk mára 22 ezer fölé emelkedett, ami azt jelenti, hogy a lakosság 5 százalékát kitevő népességről van szó. Településeink — falvaink- városaink — 84 százalékában, összesen 261 községben találunk cigánycsaládokat. Jól tudjuk: társadalmi beilleszkedések egyik alapfeltétele a gazdasági biztonságot, anyagi hátteret jelentő munka. Csak egy kis ösz- szehasonlítást: 1961-ben a munkaképes cigányok 44 százaléka dolgozott, mára pedig 66 százalékra javult ez az arány, 7 százalékuk pedig alkalmi" jellegű munkát végez. A többiek nem dolgoznak. (Jegyezzük meg: a nem dolgozók között sok a rokkant, munka- képtelen felnőtt, s az eltartottak nagyobb része nő.) Bár legtöbben a mezőgazdaságban dolgoznak — s az ágazatban már közel 190 cigány szakmunkás dolgozik —, kedvezően alakul az ipari munkahelyek felszívó hatása is. (Az iparban dolgozó cigányok létszáma az utóbbi öt évben 82 százalékkal nőtt.) Érdemes tudni: 1973-ban a cigányok 70 százaléka volt segédmunkás — a nem cigányok esetében ez az arány 30 százalék —, de az utóbbi néhány évben a cigányszakmunkások száma megduplázódott. Egyre több üzemben, vállalatnál veszik észre: foglalkoztatottságuk legfőbb gátja az alacsony szakképzettség, s ezen speciális tanfolyamok, különféle képzési formák segítségével próbálnak változtatni. Ismert az is, hogy a munkahelyhez való kötődésüket is éppen az határozza meg. A cigánycsaládok anyagi körülményei javulnak, de 100 aktív kereső köttet 240 személyt tart el, míg inem cigányoknál ez csak HCtjfg. Többségük még pár évtizede hihetetlen rossz lakáskörülmények között, putriban, vályogházban lak<jtt. A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolása terén Baranyában is sikereket értünk el: másfél évtized alatt a cigánytelepek 74 százalékát megszüntettük. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a cigányok lakta házak 61 százalékában van csak villany. Sok a tuberkulózis A cigányok munka- és élet- körülményeinek javulásával szinkronban az egészségügyi helyzetük is javult, de az átlagosnál még ma is kedvezőtlenebb. A betegségeik jellegét tekintve: sok körükben a tuber- kulotikus megbetegedés — az új betegek száma mintegy tízszeresen, az idült fertőző tbc- ben szenvedőké tizenötszörösen haladja meg a lakosság átlagát. Gyakori körükben a vérhas, a fertőző májgyulladás és az állatról emberre terjedő betegségek. Táplálkozásuk nem megfelelő, fehérjehiányos táplálkozás miatt a fejlődési visszamaradottság közel 10 százalékos. Igen nagy alkoholfogyasztók, s az ehhez párosuló nagymérvű dohányzás miatt körükben elég magas a légző- és emésztőszervi megbetegedések száma. A dohányzás a terhes nők körében is mintegy 70 százalékos! Az 1977/78-as tanévben az általános iskolákban 4139 cigánytanuló járt. Jellemző: 1970-ben csak 30 százalékuk, 7 év múlva pedig 39 százalékuk jutott el az általános iskolák felső tagozatába. Nyilvánvaló: a lemorzsolódás igen nagymérvű, aminek fő oka a környezeti háttérben keresendő. Kedvező tendencia: az utóbbi években csökken a bukások száma, s a helyzet megoldását az úgynevezett „felzárkóztató” osztályok, az ideiglenesen szervezett cigányosztályok segítik. Az iskolába járást a cigányszülők magatartásán kívül hátráltatják a kitelepülésekről való bejárási gondok, s az, hogy a gyerekek egyharmada cigány anyanyelvű. A megyénkben élő cigánylakosság nagyobb része megindult a beilleszkedés útján, emelkedett a közéleti munkát végzők száma; összesen 25 cigányszármazású tanácstag él megyénkben, de ott dolgoznak a cigányügyi albizottságban, a Hazafias Népfront bizottságaiban is. Növekedett körükben a szak- szervezeti tagok száma, s a cigánydolgozók közül egyre többen vesznek részt a különféle szocialista brigádversenyekben. (Egy példa erre: az Állami Építőipari Vállolat közel 300 cigánydolgozója közül heten szocialista brigádvezetők!) A bűnözés okai összetettek A cigányok beilleszkedését jelentősen befolyásolja a település jellege: falun gyorsabb a folyamat, városokban — főleg Pécsett — többnyire a lumpen-elemekhez csapódnak. S bár többségük alkalmazkodik a település normáihoz, elég magas körükben a bűnelkövetők száma.A bűnözés okai igen összetettek, alapvető probléma az elmaradott környezet, az alacsony iskolázottság. Emelkedik a bűnismétlések száma, s nagyban befolyásolja bűnözés alakulását a cigányság sajátos értékítélete, értéknor- mója is. Feladataink - össztársadalmi feladatok E rövid kép nyomán úgy érezzük nyilvánvaló: mindannyiunk érdeke, hogy a cigánylakosság beilleszkedése felgyorsuljon, hogy környezetünk hasznos állampolgáraivá váljanak. Ennek érdekében legfontosabb feladataink: biztosítani, hogy minél többen vállaljanak munkát — lehetőleg lakóhelyük közelében —, hogy lakás- és életkörülményeik javuljanak, s talán e sorban is a legfontosabb az ifjúság, a fiatalság útjának segítése, az iskolától o munkahelyig. Tovább kell fejleszteni a cigánylakosság egészségügyi ellátottságát, meg kell szüntetni a telepszerű együttélési formákat, emelni kell körükben a kulturáltság szintjét. Igen fontos továbbá az állampolgári jogok és nem utolsósorban a kötelességek megismertetése, s e téren a számonkérés legyen a jelenleginél jóval következetesebb. K. F. Elnézem a gyerekeket az ablak előtti játszótéren: hintáznak, várat építenek, csúzdáz- nak, de a lányok egy része mindig félrevonul. Otthon már kiselejtezett takarókat terítenek a fűre, hozzák a babákat, a mini fazekakat, lábosokat, kanalakat. Anyukát játszanak el- mélyülten, órákon át. Etetik, altatják, pelenkázzák, orvoshoz viszik a „gyerekeket", ruhát vásárolnak nekik, de óvodába, iskolába is elküldik őket, ahol többnyire a legidősebb, legnagyobb lányka az óvó-, illetve tanítónéni. Felkészülés, tervezés A lányok egészen kis koruktól kezdve utánozzák mindazt, amit otthon édesanyjuktól látnak, ha úgy tetszik ösztönösen készülnek az anyaszerepre. Nem csekély túlzással, de talán még azt is állíthatjuk, hogy némi felelősséget is tanúsítanak babagyermekeikkel szemben, hiszen a kislányok nyaraláskor, kiránduláskor sem hajlandók otthon, azaz magukra hagyni a babákat. Kétségtelen, hogy ez önző felelősség — hiszen a baba azért elsősorban játék nekik — ám ez a játék felnőttkorra lányoknál, fiúknál egyaránt komolyra fordul, kezdődik az önálló életút, a családalapítás, -tervezés időszaka. Családtervezés. Hét véleményből öt szerint ez a fogalom annyit jelent, hogy hány gyermeket akarunk és mikor. Kétségtelen, hogy ezek idetartoznak, de ha mereven csak a gyermékszámot és a születési időpontot említjük, leszűkítjük mindazt, amit e szó jelent. Aligha vitatott, hogy amíg az ember eldönti, hogy mikor és hány gyermeket akar, előbb sorra kell vennie számos fontos tényezőt. A házasságok túlnyomó többségét az egymás iránti felelősség jellemzi, ami egyben feltétele annak, hogy közösen vállaljanak felelősséget a gyermekeikért, vagyis megteremtsék mindazt, ami az ő nyugodt életükhöz szükséges. A házaspárok egy része igyekszik kész, végzett emberként munkát vállalni és otthont teremteni, mielőtt még az első gyermekük megszületne. Mások úgy gondolják — vagy a körülményeik alakítják — hogy szülőknél, vagy albérletben lakva, néha egy keresetre támaszkodva — mert a másik még tanul — is vállalják a gyermeket. Nyilván nem lehet egyértelműen megítélni, hogy a két meggondolás közül melyik az általánosít- hatóan jó, melyiket kell követni, hiszen a döntést családonként nagyon eltérő motívumok irányítják. Szélsőséges esetek Viszont mindkét oldalon akadnak szélsőséges esetek. Ki ne ismerne olyan családot, ahol annyira kényelembe, mindent megadva akarták fogadni a gyermeket — önálló otthon teljesen berendezve, nyaraló, autó és így tovább — hogy aztán már a saját kényelmüket, kialakított életvitelüket féltve — lemondtak a gyermekekről, illetve csak egyre vállalkoztak. És ki ne tudna olyan példákat sorolni, melyekben a közös vonás, hogy szülők, nagyszülők, éppenséggel az állam anyagi és erkölcsi felelősségére számítva hoztak világra gyermekeket. A szaktanácsadásokon is mindig szó esik róla, hogy a gyermeket közösen keli _vállal- ni. A világra szólításának elhatározásától az önálló életének kezdetéig, sőt néha tovább is! Igaz, e közös vállalás egykét lényeges vonásáról már szóltunk, de azt sem árt mérlegelni, hogy a gyermek jelenléte miként alakíthatja a házastársak addigi életét, vagyis jó előre tisztázni, hogy kinek milyen elképzelései, tervei vannak a munkájával, a gyermek nevelésével, a háztartás-vezetéssel kapcsolatban és így tovább. Célravezetőnek látszik, ha a feleség és a férj mindezt előre megbeszéli és egyezteti, hogy elkerüljék a vitát, ha valamelyikük később tanulni akar, ha a feleség megsokalja, hogy a gyermek gondozása, nevelése és a háztartás összes gondja egyedül az ő nyakába szakad, ha a szórakozásra, a hobbira ezután csak o férjnek van ideje. Egyenjogú partnerek Ma már egyáltalán nem számít rendkívülinek, ha a férj egyenjogú partnernek tekinti a feleségét, s ezt azzal is igazolja, hogy ő segítőtársa afe- leségének a gyermeknevelésben, háztartási munkában. Jó néhány fiatalasszonnyal beszélgetve mégis meg kell említeni, hogy nem mindegyikük férje kezdte ilyen elképzelésekkel a közös életüket. A szeretet, a szép szó és a megértés azonban hozzásegítette őket, hogy „átálljanak”. Megerősítette a fiatalasszonyok által meséiteket, hogy a közelmúltban tizennyolc-húszéves fiúkkal beszélgetve nagyon kevéstől hallottam, hogy bizony a házassághoz szorosan hozzátartozik a gyermekek neveléséből, gondozásából, az értük való egészséges féltésből, a háztartási tennivalókból való résztvállalás. ♦ Elnézem a gyerekeket az ablak előtti játszótéren: hintáznak, várat építenek, csúzdáz- nak, de a lányok egy része félrevonul. Otthon már kiselejtezett takarókat terítenek a fűre, hozzák a babákat. Szőke hajú kisfiú settenkedik körülöttük, pár perc múlva már ő is forgatja a babákat közben lesi, hogy a lányok mit, hogyan csinálnak. Édesapja a szemben levő erkélyről figyeli egy ideig, aztán bemegy a lakásba. Mikor újból visszajön, az erkély alá kiabálja a kisfiút: röpül lefelé a műanyagvonat, a kispuska, az indián fejdísz. . . Török Éva Együtt Körtvélyesi László felvétele
