Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-18 / 256. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 256. szám 1979. szeptember 18., kedd Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Rohammal már nem megy F urcsa küzdelem ez, apró mozzanatok zászlóaljai sora­koznak! a csatamezőn', s az idény előőrsei, e kényelmes­kedés utóvédjei galoppoz­nak körülöttük. Voltak, vannak közlegények, tisztek, táborno­kok, akik úgy hitték, hiszik, egyetlen derekas rohammal be­veszik az áhított erődöt. Ám mind többen látják be, nem megy ez így, s új elemekkel gazdagítják, teszik hatásosab­bá stratégiájukat, taktikájukat. Fölhagyva a képletességgel: a csatamező a termelés, s az erőd a termékben megteste­sülő — de a tervezéstől a ve­vőszolgálatig tucatnyi ténye­zőt magában foglaló — minő­ség. Csupán négy-hat százalék között van az ún. kiváló minő­ségű áruk aránya a hazai ci­pőipar teljes termelésén belül. A cipőkészítésben vezetőnek tekinthető külföldi cégeknél ez a szám 20—40 százalék. Az objektív okok mellett jórészt a technológiai rendetlenségre, a szervezetlenségből fakadó kap­kodásra, egy-egy részművelet — pl. a talpragasztás — is­métlődő hibáira vezethető vissza, hogy nálunk a lehet­ségesnél kisebb a kiváló és az első osztályú áruk aránya. A női csizmáknál — MEO, ke­reskedelem, vásárlók összesen — a kifogásolt termékek 89 százalékánál, a gyermekcipők 62 százalékánál állapítottak meg műszaki — gyártási — hi­bát. Nem okvetlenül a kiválót, a már-már tökéletes árut kell ér­tenünk minőségen — bár * a közvélekedésben felbukkan ez is —, hanem a használati cél­nak — rendeltetésnek — megfelelőt, azaz az előírttal — a tervezettel — egyező mi­nőségű — osztályú — termé­ket. S ráadásul azt sem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy a minőségi jellemzők alkotta mérce nem mozdulatlan, a pia­ci igények alapján változik: magasabbra, alacsonyabbra kerül. Minden árufajtának a maga szerepkörében kell meg­felelnie a minőségi követelmé­nyeknek. A zsebrádiótól pél­dául nem várható el az a hang­minőség, ami az asztali készü­léknél természetes, műszaki jellemzőivel éppúgy, mint árá­val, értékesítésével — csoma­golás, szállítási határidő stb. — feltételeivel. Summa sum­marum: a minőség a megbíz­hatósággal egyenlő. Hat éve vagyunk csak tagja az Európai Minőségügyi Szer­vezetnek, nem kapkodtuk el a dolgot — vélhetnénk aligha alaptalan maliciával. Legyünk azonban tárgyilagosak. A gaz­dasági fejlődés bizonyos sza­kaszában a mennyiségi igé­nyek kielégítése elsődleges. Ezen a szakaszon most már túljutottunk, ám késve ismertük fel, láttuk be, hogy mind a bel-, mind a külföldi vevők szemé­ben döntővé vált az áru mi­nősége. A késedelmes belátás lassú cselekvéssel társul, ez a gondunk. Viharos tenger hullámaira emlékeztet az ipari értékesítés váltakozása: 1978 decemberé­ben 80,5 milliárd forint értékű áru hagyta el a termelőhelye­ket, 1979. januárjában 51,8 milliárdnyi. A fémtömegcikkipar például 283 millió forinttal nagyobb értékű árut szállított a belkereskedelemnek tavaly szeptemberben — azaz: a ne­gyedév végén! —, mint július­ban, a negyedév kezdetekor. Föltételezhető-e, hogy a kap­kodás, a túlórázás, a minden áron való kiszállítás közepette ott volna a minőség a fő he­lyen, ahol lennie kellene? Szé­les körben és több ízben meg­ismételt vizsgálatok bizonyít­ják: a negyedévek utolsó hó­napjában. de különösen a fél­év, az esztendő befejező sza­kaszában az átlagosnak két-, háromszorosára nő a minőség- romlás miatti, ún. árengedmé­nyes termékek aránya a teljes árukibocsátáson belül. A kohó- és gépipar területén a legtöbb kár — minőségromlás követ­keztében — a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a vil­lamos berendezés és készülék­iparban tapasztalható, s a ro­ham idején, azaz a negyedévek végén készített termékek négy­szer gyakrabban szorulnak ga­ranciális javításra, mint a töb­bi hónapban előállítottak. A gépiparban idén a terv szerint a termelési érték négyszázalé­kos növelése a cél; a korábbi­aknál lassúbb ritmus lehetősé­get nyújt a minőség előtérbe helyezésére. Kérdés: így lesz-e? Hiszen a tárca reprezentatív vizsgálatai szerint a teljesítménybérben el­számoltaknak mindössze nyolc százaléka az, akinek javadal­mazása függ lényegesen a mennyiség és minőség viszo­nyától! Hiba lenne tehát csak a vállalatoktól számon kérni a termékminőség alakulását. A szabályozórendszer egésze nem ösztönzött ebbe az irányba — hanem a volumen felé terelt —, s ezért a termelők szelek­ció nélkül változtatták a ter­mékskálát. A jót, a korszerűt silánnyal, az elavulttal egy gyékényen árulva. A z idén a szabályozók alkotta gazdálkodási keretek a ko­rábbinál valamelyest job­ban kifejezik azt a társadal­mi érdekeltséget, amely; a minőséghez fűződjik, s a jövőre tervezett változások még inkább ebbe az irányba mutatnak. S ha a makrokörnyezet ilyen át­alakulását gyorsuló ritmusban követi a mikrokörnyezet reagá­lása — ne feledjük: ahol nem megfelelően szervezett a mun­ka, ott nincs kellő fegyelem. Fegyelem híján pedig puszta óhaj marad a minőség, akkor kiegészíthetjük a címként vá­lasztott megállapítást: Ro­hammal már nem megy — de másként — igen. Veress Tamás Ma kezdődik az ENSZ-közgyűlés Napirenden eddig 130 pont szerepei Kedden nyílik meg New Yorkban az ENSZ-közgyűlés 34. rendes ülésszaka. A világszer­vezet idei ülésszakán már 151 ország vesz majd részt, a na­pirenden - eddig — 130 pont szerepel. Amint Kurt Waldhe­im, az ENSZ-főtitkára is utalt rá: az ülésszak az egyik leg­nehezebb lesz a világszervezet történetében, hisz egy sor sú­lyos, megoldatlan nemzetközi kérdésről folynak majd várha­tóan heves viták. Ezúttal is előtérben állnak majd a közel-keleti problémák. A Rhodesia jövőjéről folyó lon­doni alkudozás különös jelen­tőséget ad az Afrika déli ré­szével kapcsolatos napirendi pontoknak. Az ENSZ tagállamainak so­rában különös súllyal esik lat­ba az el nem kötelezett or­szágok csoportja, amelyet a legutóbbi, havannai csúcsér­tekezlet után Kuba képvisel hivatalosan a világszervezet­ben is. Valószínű, hogy Fidel Castro szála! majd fel az ülés­szakon, A kubai kormányfő ed­dig egyszer, 1960-ban járt az ENSZ-székhelyén, az * Egye­sült Államokban. Napirendre kerül a változat­lanul megoldatlan ciprusi kér­dés, heves viták várhatók In­dokína, főként Kambodzsa ügyében. Az idei közgyűlés illusztris vendégei között lesz II. János Pál pápa is, aki október 2-án mond beszédet. Gromiko New Yorkba utazott Hétfőn Moszkvából elutazott New Yorkba Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai, a Szovjetunió külügyminisztere, az ENSZ köz­gyűlés 34. ülésszakán részt ve­vő szovjet delegáció vezetője. A nyári szárazság befolyásolta a termésátlagot Nyugatnémet vezető politikusok állásloglalása Fegyverzetkorlátozást, leszerelést, enyhülést A kormányon lévő nyugat­német szociáldemokrata párt (SPD) több vezető politikusa hétfőn állást foglalt a fegyver­zetkorlátozási és leszerelési erő­feszítések folytatása, az euró­pai enyhülési folyamat elmélyí­tése mellett. Willy Brandt, az SPD elnöke, a Der Spiegel című hetilapnak adott nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy pártja számára az elsőrendű feladat változatlanul az, hogy eredmények szülesse­nek a leszerelés terén. Az SPD decemberi kongresszusára az elnökség olyan enyhüléspoliti­kai határozati javaslatot ter­jeszt elő, amely világosan kife­jezésre juttatja: a fegyverzet- ellenőrzési, fegyverzetkorlátozá­si és leszerelési tárgyalások a szociáldemokraták számára el­sőbbséget élveznek a NATO további fegyverkezési politiká­jával szemben. A párt elveti azt a koncepciót, amely sze­rint előbb fegyverkezni kell és azután — miként a nyugatné­met jobboldal követeli — az „erő pozíciójából” tárgyalni a Szovjetunióval és a szoci­alista országokkal a leszerelés­ről. Ezen a ponton Brandt sze­rint a szociálliberális kormány osztja az SPD nézetét. Ugyancsak az enyhülési po­litika elsőbbségét hangsúlyoz­ta Herbert Wehner, az SPD parlamenti képviselőcsoportjá­nak vezetője egy sajtóinterjú­ban. Wehner a második világ­háború kitörésének 40. évfor­dulójára emlékezve, az NSZK egyik legnagyobb érdemének az enyhülés terén eddig meg­tett utat nevezte és leszögez­te: a szociáldemokraták szá­mára fő feladat, hogy a NATO a fegyverzetellenőrzés, korlá­tozás és végső fokon a tény­leges leszerelés folyamatának egyik fontos tényezője legyen. '.‘r-^ Jtí?-y * Basal mellett szedik a cukorrépát, amit a szigetvári vasúti rakodóból indítanak Kaposvárra Megkezdődött a repaszezon Az irányvonalokkal kocsikat lakarítanak meg Baranyából az első répaszál­lító irányvonat 21 négytenge­lyes nagykocsival, 900 tonnányi rakománnyal a szigetvári állo­másról kigördült a Kaposvári Cukorgyárba a vasárnapról hét­főre virradó éjszakán, pontosan éjfélkor. Este hét órakor kezd­ték el megrakni szigetvári, mozsgói és kétújfalusi termény­nyel, az első idei répával. A MÁV Pécsi Igazgatósága és a Kaposvári Cukorgyár szocialista szerződést kötött, ennek értel­mében egy 24 óra alatt két irányvonatot indítanak, raknak ki, vcgyis 5 óra alatt be-, 9 óra alatt ßgdig kirakodnak, 10 óra alatt pedig megteszik a szerel­vények az oda-vissza utat. Ta­valy ugyanennyi idő alatt 4 irónyvonat közlekedett, így most legalább félszóz kocsi szabadul fel, melyet az egyéb, szintén fontos mezőgazdasági termé­nyek szállítására „vethetnek be”. Tavaly egy héttel korábban kezdődött a répaszállítási sze­zon a dél-dunántúli vasúton. Most már répát gyűjtenek össze 5—6 napja a szigetvári, a mo­hácsi, a bólyi, a magyarbólyi, drávafoki és a vajszlói vasútál­lomáson. Bolyba a majsiak, Magyarbólyba a lippóiak, Drá­vátokra a sellyeiek, Vajszlóra pedig a vejtiek szállítanak, töb­ben a múlt hét elejétől, illetve közepétől. A Volán a járműveit inkább Kaposvár környékén mozgósította, de Baranyában is legalább 30 gépkocsi hordja a répát elsősorban Szigetvár és Drávátok térségéből. A Kaposvári Cukorgyár úgy­nevezett répa-osztályán elmond­ták, hogy a három dél-dunántú­li megyéből, így Baranyából, Somogybái és Tolnából 310 000 tonna répát szeretnének átven­ni, aminek 60 százalékát Bara­nya szolgáltatja. A múlt hét keddjétől még csak Baranyá­ban és Somogybán szednek, de hétfő hajnalig^ a hat baranyai vasúti gyűjtőhelyen felhalmoz­tak 750 vagon répát, ebből 120 vagon már hétfőn befutott Ka­posvárra. A gyárban közölték, hogy a hektáronkénti átlagter­més 350 mázsa körül mozog, a tavalyi 336 volt. A cukortarta­lom az első minták alapján 15,1 százalék, de remélik, hogy a 16 százalék fölé emelkedik. A szál­lítási gondokon fog enyhíteni az október 1-től munkába lépő 130 honvédségi qépkocsi, ami­ből Somoqy 35-öt kap, míg a zöme Baranya gazdaságait se­gíti. A Szigetvári Állami Gazda­ságban szeptember 11-én in­dultak a szedéssel, idén 650 hektáron termett, hektáronként 450 mázsás hozammal számol­nak. A szigetvári tsz-ben 10-én fogtak munkába, másnap már szállítottak és eddig elküldték 90 vagonnal. Az 516 hektáron (tavaly 502 hektár volt) hektá­ronként a termést átlag 350 mázsára becsülték, de szeret­nének 380-at is. Az elmúlt év­ben 290 mázsa volt a rekord és akkor a cukortartalom is 17 százalékot ért el. Már most több kocsit akarnak és azt, hogy több répát vegyen ót a gyár és a magas földtartalom, valamint a gyomosodás miatt ne legyen oly súlyos a százalék- levonás. A mozsgói tsz-ben kö­zölték, hogy a nyári szárazság ártott, de az idei 310—320 má­zsás hozam mégis jobb a tava­lyi 280 mázsásnál, bár 350-et terveztek. A mágocsi tsz-ben többet várnak mint tavaly, és a répakoronát is összegyűjtik, hogy takarmányként értékesít­sék. Cs. J. A Pécsi Tanárképző Főiskola épülő, 600 fős kollégiuma

Next

/
Thumbnails
Contents