Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-16 / 254. szám

979. SZEPTEMBER 16. MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. Születés borravaló nélkül A magyar—német nagyszó­tárban megtalálható a borra­való német változata „Trink­geld”. Aki szótárból tanulja a nyelvet, megtanulhatja ezt a szót is, s azt elmondhatja, ma megint tanultam valami fe­leslegeset. Az NDK-ban ugyan­is még mindig nem jött iga­zán szokásba a borravalózás. Fillérre, vagyis az utolsó pfen­nigig visszaad a borbély, a pincér, a taxisofőr, s a hírek szerint a kórházakban és az orvosi rendelőkben is ismeret­len fogalom a Trinkgeld. Ber­lin legnagyobb szülészeti kli­nikáján, a Friedrichsain-i kór­házban ezt a magyar fül szá­mára különösnek tűnő tényt akartam ellenőrizni nemrégi­ben. Miközben a főorvost ke­restem, szóba elegyedtem egy a szülés előtt álló kismamá­val. Ulrike Sperr 21 éves, az első gyereket várja. — A terhessége során hány orvos kezelte? — Mindvégig ugyanahhoz a doktorhoz jártam, itt a klini­kán, mert veszélyeztetett ter­hes vagyok, Joschko doktor úr kezelt. — Nála is fog szülni? — Nem, fogalmam sincs. Annál az orvosnál, aki éppen szolgálatban lesz. — Nem idegenkedik ettől? Ügy tudom — ugyanis én is két gyermek apja vagyok —, az asz- szonyok ilyenkor azt az orvost szeretik maguk mellett tudni, akikhez leginkább bizalmuk van. — Magam is szülésznő va­gyok, meggyőződésem, hogy a páciensek bizalma a mi kór­házainkban nem személyre szóló. Mindenki tudja, hogy bárki kezeli, legjobb tudása szerint mindent megtesz a beteg érdekében. És még va­lami, aki nálunk szülészorvos, annak kiválóan kell érteni mesterségét, különben be sem, kerül a klinikára. — Engedjen meg egy nagyon bizalmas kérdést. Ez a riport a magyar sajtóban fog napvilá­got látni, s azt Berlinben úgy­sem olvassák. Mennyi borra­valót fog adni a szülést le­vezető orvosnak? — Hogyhogy borravalót? Ez nálunk nem szokás. Van az orvosnak fizetése. A szülésznők és az ápolónők sem szoktak borravalót kapni, pedig a szü­lés után ők — mi — gondozzák a betegeket, az orvos csak a szülést vezeti le. Ulrike Sperr mint ápolónő 600 márkát — 3000 forint — keres havonta, s mint mondta, elégedett a fizetésével. Ami­kor Klaus Joschkóval, a klinika osztályvezető főorvosával ösz- szeismerkedtem, némi mente­getőzés utón tőle is megkér­deztem, hogy tpennyit keres. — Havonta 1900 márkát. Ezen kívül — mint a dolgozók általában — évente egy alka­lommal, az egészségügy nap­ján 750 márka prémiumot ka­pok. — Mennyit kell' ezért dol­goznia? r- Napi nyolc óra a mun­kaidőm és havonta az igények­től függően 6—10 alkalommal 24 órás ügyeletet tartok. Elég sok a munkánk, naponta kb. tíz újszülött jön nálunk a vi­lágra. — A fizetése nem kicsi, az 1900 márka egy jó szakmun­kás fizetésének a duplája. Doktor úr, ne vegye zokon a kérdést, megmondaná, hogy mennyi a jövedelme. A borra­valóra gondolok ... — Meglepő a kérdés, ezt a fogalmat ugyanis csak hallo­másból ismerjük. Nálunk ter­mészetes, hogy törődünk a beteggel — értem ez alatt a gyógyítás valamennyi terüle­tét — és természetes, hogy ezért nem várhatunk el külön fizetséget. A borravalót, és ez nemcsak az én véleményem, hanem az orvosi etika egyik szabálya, vnem tudják össze­egyeztetni a hivatástudattal. — ön is ifjú apa. Mint pá­ciens ugyanehhez tartotta magát? — Amikor a feleségem szült, én se adtam borravalót. A kol­légám mindössze a kötelessé­gét látta el, ezt tesszük va­lamennyien. Különben is, ha tudódna, hogy valamelyikünk elfogad, netán el is vár vala­miféle hálapénzt, annak na­gyon kellemetlen következmé­nyei lennének. Tudja, hány orvos vár arra, hogy a kerü­leti rendelőkből bekerüljön a klinikákba, kórházakba? Nem beszélve arról, hogy ez lelki- ismereti kérdés is, mi arra es­küdtünk, hogy' gyógyítunk, s ezért méltányos fizetést ka­punk. Ezt az anyák is tudják, s ezért eszükbe sem jut, hogy valamiféle borravalóval meg­sértsenek bennünket, — A kérdés persze fordítva is feltehető - mondta az egészségügyi minisztérium ille­tékes osztályvezetője — az anyák vajon kitől kapnak bor­ravalót? Az állam nagyvonalú szociálpolitikai intézkedései nem arra valók, hogy abból, egyesek érdemtelen hasznot xhúzzanak. Ha netán mégis ki­derül, hogy valamelyik orvos bevezeti ezt a törvénytelen gyakorlatot, az tudja, hogy ez milyen súlyos következmények­kel jár. Ezekről inkább hadd ne beszéljek — mondta az osztályvezető. Jómagam, de számos, az NDK-ban élő dolgozó magyar tapasztalatai is ezt igazolják. Amikor a feleségem ugyan­csak veszélyeztetett terhesség­gel a berlini Charitee Klinikán feküdt, és a hazai ezresnek megfelelő 200 márka hála­pénzzel akartam megköszönni a kezelőorvos gondoskodását, rossz érzéseim támadtak. Az otthoni dolgok jutottak eszem­be, hogy a borravaló nem­csak azt rontja meg, aki kap­ja, hanem abban is rossz ref­lexeket ébreszt, aki adja. Rá­bízhatom, az orvos ugyanis azzal fenyegetett, s másnap a főnöke is, hogy ilyen eszembe ne jusson, mert, szó szerint ezt mondták: kidobnak a kli­nikáról. Ezek után magam is virág­csokrot vittem a bábaasszony­nak, az orvosnak pedig egy üveg konyakot, amit szemem láttára bontott ki a - szobájá­ban, s nekem is innom kellett belőle. Kerner Lőrinc Sztereo hangfalakat, asztali és nagy rádiókat, mágneses hangtechnikai rendszereket stb. bocsát ki Rigában a Radiotechnika Termelő Egyesülés, melynek termékei külföldön is népszerűek. Nemrég fejezték be egy új ké~ szüléksorozat kidolgozását az egyesülés tervező mérnökei. Egyikük, a Me- (ogyija — 106 Sztereo (képünk) jelzésű, úgynevezett zeneközpont egy első­osztályú tranzisztoros rádiót, egy lemezjátszót, egy kazettás magnetofont és két hangfalat képes üzembe helyezni. Az idei újdonságok közé tartozik a Riga 110*es rádió-vevő, amelyet kazettás magnetofonnal is elláttak. Az uj termék a népszerű Riga 104 rádiót váltja fel. APN — KS Szélvitorlával a Góbi­sivatagon át Érdekes sportkísérlet színtere volt nemrég a Góbi-sivatag. Mongol és lengyel sportemberek háromkerekű földvitorlásokon ezer kilométeres távot tettek meg. A földi szélvitorlázás őshazá­ja Hollandia. Ma a sportág igen népszerű az USA-ban és Európában is. A szovjet sporto­lók például legutóbb 2500 kilo­méteres távot ,.futottak be" szélvitorlással. Mongóliában a legifjabb sportágak közé tarto­zik a szélvitorlázás. A mongoljai egyébként a világ második siva­tagi szélvitorlás túrája volt; az elsőt 1967-ben a Szaharában ren­dezték meg, kétezer kilométeres távon. Az ezer kilométeres távra a Góbi I. és Góbi II. vitorlások­kal Bajanhongorbói indultak a versenyzők, és a Közép-Góbi me­gyei Mandalgobiban értek cél­ba. A vitorlás járművek 80 ki­lométeres óránkénti sebességgel mozogtak és könnyedén szállí­tották terhüket. Szovjet-indiai űrkutatás Indiai szakemberek tekintik meg az indiai szputnyik leilövésére előkészített szovjet hordozóra­kétát (Fotó: APN - KS) Gustave Eiffel alkotasa Jó üzlet a kilencvenéves torony »V.. ■* 1887 januárjában kezdődtek el a munkák a Mars mezőn. Általában úgy tudják, hogy a tornyot a párizsi világkiállí­tásra építették, mások azt mondják, hogy a francia for­radalom 100. évfordulójára konstruálta Gustave Eiffel. Mind a kettő igaz — a torony 90 évvel ezelőtt, 1889-ben lett kész. Nemcsak Párizst foglal­koztatta a terv, hogy egyezer láb magas épület készüljön: mérnökök százai tépelőötek Angliában, az Egyesült Álla­mokban, hogy a technika di­csőségét, országuk nagyságát ekképpen hirdessék. 1885-ben hirdetett pályáza­tot a francia közmunkaügyi miniszter, amelyre 700 terv ér­kezett be. Ebből 18 minősült elfogadhatónak, de a legala­posabb és legésszerűbb Eiffelé volt.. Ezt is fogadták el. A ter­vek szerint a torony alapja 125 m széles, a magassága 300 méter lett volna, s a költ­ségek egymillió-ötszázezer frankra rúgtak. Mivel Eiffel mago fizette az építkezést, a szerződés szerint 20 esztendeig jogosult volt a torony jövedel­mére. (Akkor úgy vélték, hogy 1910-ben le fogják bontani az építményt.) A „Member” története Eiffel igen elismert mérnök­nek számított korában. 1832 decemberében született Dijon- ban. Apja tekintélyes szőnyeg- szövő dinasztia sarja volt, aki Napóleon lovasvadászai között is szolgált, s a császár bu­kása után Kölnbe emigrált. Eiffel a középiskolában filozó­fiát és matematikát tanult, majd egy 'kazánkovács és gőz­gépgyártó üzembe szegődött. Később egy vasúttársaság al- clkalmazásában állt, s 26 éves korában egy hat pilléren ólló 500 méteres viaduktot terve­zett. Miután megtervezett egy templomot, több pályaudvart (többek között a budapesti Nyugatit), számos üzemet, óruházat és vásárcsarnokot, s közben 42 hidat is felépí­tett, elnevezték „hídember- nek". Beutazta a világot, épí­tett Oroszországtól Peruig. Tér. vei alapján készült a nizzai obszervatórium és a New York-i Szabadságszobor vasszerkeze- te. A torony igen gyorsan épült, 1888 áprilisában mór állott a négy pilon, a párizsiak nagy része meg szörnyülködött: mi­csoda borzalmas látvány, mondták — e szörnyű monst­rum, tönkreteszi Párizs látké­pét. De a torony csak növe­kedett, s 1889 nyarán el is ké­szült. A tervezett összeg több­szörösébe került, pontosan 7 299 401 frank és 31 centimes-be. Magassága 302 méter 755 milliméter, súlya 7 ezer tonna, a szegecsek száma 1 050 846 és 1710 lépcsőfoka van. Megnyitásának évében 1 896 967 látogatója volt. A mai napig is működik a hid­raulikus lift, amely a II. eme­lettől a torony legfelső szint­jére viszi fel a látogatókat. Bevételek, kiadások Csakhogy a toronnyal egy ideje gondok vannak. Nem bontották le, mint ahogy ter­vezték, és húsz év eltelte után Gustave Eiffel - aki egyéb­ként a torony III. emeletén la­kott — ócskavasáron eladta Párizs városának. Közben meg is nőtt a torony, és súlyosabb is lett, a csúcsán található a 165 tonna súlyú rádióadó, té­véadó, egy rendőrségi állo­más és egy tűzoltójelző be­rendezés. Csakhogy a torony fenntartására egyre több pénzt kell fordítani. A teljes helyreállításra mintegy 10 mil­lió francia frankra lenne szük­ség csupán a hidraulikus óri­áslift cseréje 35 milliót tenne ki. . Arról nincs szó, hogy az Eiffel-tornyot működtető rész­vénytársaság ráfizetne. 1978. december végéig 84 780 000 látogatója volt a toronynak. Az üzemeltető társaság szer­ződése ez év végén lejár. A városi vezetés úgy véli, hogy a társaság idáig is szép pénzt keresett, at sem lenne baj, ha a jövőben Párizs venné gond­jaiba az építményt. A társa­ság ugyanis csak akkor haj­landó a költséges rekonstruk­ciós munkát elvégezni, ha a magisztrátus további 30 évver meghosszabbítaná a bérleti szerződést. Való igaz, hogy a torony jövedelmező, de a kar­bantartási munkák hihetetle­nül magas összegeket emész­tenek fel. Csak példaképp: egyedül a torony festéséhez 50 tonna anyogra van szük­ség. fgy kezdődött az építkezés Egykori francia karikatúra a toronyról és alkotójáról Viharos életrajz Amikor megnyitották, hatal­mas ünnepséget rendeztek, amelyen a kor hírességei vet­tek részt; az akkori perzsa sah, a spanyol trónkövetelő, a sziámi király, Edison és Buffalo Bill. Voltak, akik alpinista fel­szereléssel kívülről mászták meg a tornyot, s volt 1923- ban egy látogató, aki kerék­párral jött le a lépcsőkön. 1945-ben egy pilóta elre­pült a pilonok között. S akik még lejöttek? Az öngyilkosok száma meghaladja a 400-at, közülük egyetlen nő élte túl a halálos ugrást. A torony egyébként bevonult az iroda­lomba, filmművészetbe, olyan művészek dicsőítették, mint Cocteau, Apollinaire, Breton, lefestette Chagall, s csaknem valamennyi modern francia festő. Az alkotó Gustave Eiffel miután megnyerte a' torony­csatát, belebonyolódott a Pa­nama-csatorna építkezésbe, s azután szinte már semmit nem alkotott, 71 éves korában egy meteorológiai állomást helye­zett el a torony tetején és kí­sérletezett egy különleges re­pülőgéppel is. 79 éves korá­ban hunyt el, 1923-ban. Schiffer Ferenc A szovjet—indiai béke-ba­rátsági és együttműködési szer­ződés alapján évről évre fej­lődnek a szovjet—indiai kap­csolatok. Az együttműködés egyik fontos területe a békés célú űrkutatás. Az idei nyáron a Szovjet­unióban szovjet hordozórakéta segítségével föld körüli pályá­ra juttatták a „Bhaszkara" nevű második indiai szputnyi- kot. A kísérlet célja az indiai szakemberek által készített te­levíziós készülék és mikrohul­lámú berendezés segítségével tanulmányozni a földben elhe­lyezkedő ásványi kincseket. A Szovjet Tudományos Aka­démia és az Indiai Űrkutatási Szervezet szerződést irt alá arról, hogy 1980—81-ben fel­bocsátják a harmadik indiai szputnyikot. A két első szput- nyikhoz hasonlóan ezt is szov­jet hordozórakéta segítségével juttatják az űrbe. Karéliától a Csendes­óceánig gyalog Az asszony január 9-én sível indult el Kernből, az észak-ka- réliai tengerparti kisvárosból, és Vlagyivosztok felé vette út­ját. Májusban érkezett Tyu- menbe, s ekkor már 4162 ki­lométer volt mögötte. Tervei szerint augusztusban ér Vla­gyivosztokba, a Csendes-óce­án partjára. Nyina Dmitrijevna- Bazseno- va út közben töltötte be hat­vanadik évét. Nem ez az első hosszútávú kirándulása. Ta­valyelőtt kerékpáron karikázott Karéliából Kazahsztánba. 1978 telén pedig kísérők nélkül, 1500 kilométeres sítúrát tett a Kern—Petrozavodszk-Lenin- grád-Moszkva útvonalon. Most a Csendes-óceánhoz tart. Permig sítalpon jutott el, majd gyalog folytatta útját. Hamarosan a BAM-hoz érke­zik, ahova már régóta vágyó­dott, hiszen vasutas volt, az Október Vasútvonal kérni fűtő­házában dolgozott. Tíz évvel ezelőtt csaknem megrokkant. Az orvosok szerint még a gyors mozgás is ve­szélyessé válhatott számára. Bazsenova felvette a harcot a betegséggel. Először hideg víz­zel és hóval edzette magát, majd sítalpat kötött. Azután fürdőruhában jelent meg a sí­pályán és megfürdött a jég­táblák közti szabad vízben, ráadásul még három kilomé­teres sífutásra is vállalkozott, hogy „kissé felmelegedjék”. Nyina Dmitrijevna Bazseno­va azóta azt sem tudja, mi fán terem a betegség.

Next

/
Thumbnails
Contents