Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-15 / 253. szám
Dunántúlt napló 1979. szeptember 15., szombat Hi is a „megyei politika"? Irta: dr. Dányi Pál megyei tanácselnök-helyettes így látja a bevételi szervezet Pillantás az első félévi gazdálkodásra Kedvező fejlemények a megye exportjában Még mindig magasak a készletek Iparpolitika, termeléspolitika, jövedelempolitika, foglalkoztatáspolitika, beruházáspolitika, pénzügypolitika, életszínvonalpolitika ... és még sokáig sorolhatnám a mindenki által sokszor hallott kifejezéseket. Ezek külön-külön és együttesen is közgazdasági környezetünk igényeit és lehetőségeit figyelembe véve — célok, feladatok, követelmények, illetve ezek elérését, megoldását, érvényesítését szolgáló eszközök sokaságát s egyben rendszerét foglalják magukba. Gazdasági életünkben ezek együtt hatnak a társadalom, illetve a gazdaság sejtjeire, mi több, országunk minden lakosára. Ezeket hallva azonban válaszra váró kérdések fogalmazódnak meg bennünk. Például a gazdaságpolitikából vagy a ,,részpolitikából” milyen feladatok adódnak? Milyen követelményeknek kell - érvényt szereznünk? Milyen eszközök állnak ebben rendelkezésünkre? S a válasz sokféle lehet, hiszen csak olyan válasznak van értelme, amit mindenki a maga tevékenységi körére vonatkozóan meg tud fogalmazni. Ezt igényli — többek között — a bányász, az asztalos, a tsz-tag, a szövetkezeti elnök, a vállalatvezető, a községi, a városi és a megyei vezető is. Erősödő térbeli szemlélet A következőkben azzal foglalkozom, hogy a gazdaság- politikát alkotó részpolitikák hogyan válnak a „megyei politika” részévé, illetve a megyei politika hogyan integrálja a részpolitikák elemeit a megye konkrét körülményei mellett egységes egésszé, rendszerré. (Tudom, hogy a megyei politika kifejezés sokaknak szokatlanul hangzik, pedig jó lenne, ha a község- politika, a várospolitika kifejezéshez hasonló természetességgel használnánk e kifejezést, illetve foglalkoznánk tartalmával.) Elsősorban arra törekszem, hogy gazdasági munkánk néhány ismert jelenségén keresztül érzékeltessem a megyei politika alakításával ösz- szefüggő feladatokat és lehetőségeket, például azt, hogy munkánk során hogyan mérlegeljük az ágazati és a területi tényezőket, hogyan tárjuk fel az ágazati és területi összefüggéseket. Mindenekelőtt a gazdasági munka térbeliségét kell hogy jobban szem előtt tartsák, illetve tartsuk. A gazdaságpolitikának vagy a részpolitikának céljai, feladatai térben jelennek meg, s ezek tartalmából vagy lényegéből következik, hogy súlyukat és struktúrájukat tekintve országrészenként eltérőek. Igaz ez, ha a megyéket hasonlítjuk össze, de igaz ez, ha a megyénél kisebb területű egységekről van szó. Ez azonban esetenként még nem jut kellően kifejezésre az ágazatpolitikai célok, követelmények meghatározásakor, s az emberben a térbeli szemlélet hiányának érzetét kelti. Ennek azonban a megyei politika keretében fel kell oldódnia, mivel mindegyik adoptáltan s egymásra köj- csönhatásban kerül a nézőpontba. Hogy hogyan? Ezt szeretném megvilágítani egy sokak által, éppen a Dunántúli Naplóból is ismert problémán keresztül. A Húsipari Vállalat a sertésvágás során, a korábbi hagyományos technológia helyett újat alkalmazott, s ez szerint a sertéseket nem nyúzta, hanem forrázta. Ezek következtében az út másik oldalán levő bőrgyár nem juthatott hozzá a fontos nyersanyaghoz. A cikket szénánk az idei közgazdász vándorgyűlésen, Szekszárdon elhangzott előadása alapján készítette. Ágazati és vállalati szempontból könnyen és elfogadhatóan magyarázható volt például, hogy a Húsipari Vállalat a sertéseket forrázta. A bőrgyár érdeke is érthető volt: a termelési feladatai teljesítéséhez szükséges alapanyagokat be kellett szereznie, s ha az új technológia alkalmazása óta a Húsipari Vállalattól nem tudta, akkor mástól, importból. A vállalatoknak mint elkülönült gazdasági egységeknek e magatartása a vállalati érdekeltséget s egyben az adott ágazat összefüggéseit is szem előtt tartva érthető volt. Igen ám, de a megyei politika keretében ezeket nem külön-külön, hanem egymással összefüggésben kellett értékelni. S a két jelenség egymás mellett nem volt természetes és nagyon sok gondot okozott a megyei és városi pártbizottságoknak, állami vezetőknek. (Szerencsére itt most múlt időben fogalmazhattam, mivel a közelmúltban megjelent a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete a bőrfej- téses sertésvágásról, melyet a könnyűipari miniszterrel egyetértésben adott ki, s ez az említett probléma megoldását jelenti.) Ha e témakört most leegyszerűsítem, akkor szerintem lényegében arról van szó, hogy a megyei politika keretében a szűk ágazati „egy- pont gazdaság” szemléletet kellett bombázni. Döntőek a helyi adottságok A megyei politika kifejezésen elgondolkodva számos ösz- szefüggésben foglalkozhatunk a gazdasági élet különféle feladataival, eszközeivel. Például lényeges tudni, hogy a megyei politika nem a provincializmus kifejezés helyettesítője. Sőt annak eredményességét még rontja is. Nem helyeselhetünk olyan törekvéseket, amelyek például a „megyei érdekek” nevében korlátozzák a vállalatok szerződéskötéseit. Mint ahogy nem helyeselnénk, ha például a Fejér megyeiek azt mondanák, hogy nem szállítanak Baranyába , televízió- készülékeket, nem helyeselhetjük .azt sem, ha' valakinek olyan ötlete támadna, hogy a Pécsi Sörgyár nem szállíthat más megyébe sört addig, amíg a Baranya megyei szükségletet ki nem elégíti. De azt is fontos tudni, hogy a megyei politikák nem irányulhatnak egymás ellen, hisz számos területen közös vonások jellemzik, illetve közös a tartalmuk is. Éppen ebből kiindulva ösztönzi például a Baranya megyei Pártbizottság a megyék közötti kapcsolatok erősítését, kiszélesítését. A gazdasági fejlődés elemzése, a fejlesztési célok kimunkálása pedig különösen igényli a tartalmi összefüggések természetének megfelelő módszerek alkalmazását. Jövőbeni közgazdasági környezetünkben még inkább szükség lesz a gazdasági cselekvésünk megalapozásához használatos módszerek körének szélesebb körű alkalmazására. Például gyakran jellemezzük egy terület (megye vagy település vagy körzet) gazdasági struktúráját a népgazdasági ágak vagy ágazatok arányaival. Arányok alapján megállapíthatjuk, hogy például Tolna megyében a könnyűipar túlsúlya jellemző, vagy Baranya megyében a nehéziparé, Ha még hozzátesszük az ismert jelzőt, hogy „egyoldalú”, akkor ez minősítés is, ami gazdasági negatív íze miatt az arányok megváltoztatását eredményező gazdasági cselekvésre ösztönöz. A cselekvés célja s lényege azonban nem lehet csak a számarányok változtatása. Csak természetes, hogy a természet-földrajzi adottságokon alapuló munka- megosztás, illetve az üzemek telepítése tényezőinek tárgyilagos számbavétele megyénként eltérő ágazati arányokat eredményez. A gazdasági cselekvés alapja inkább az lehet, hogy az adott térség gazdasága mennyire felel meg a természetföldrajzi adottságoknak, a foglalkoztatható munkaerő szakmai struktúrájának, a jövedelmezőségi követeiméi nyéknek; kérdés, hogy az alkalmazott technika kellően korszerű-e, perspektivikus-e, hogyan változnak a termelőerők térbeli arányai és milyen hatással vannak településviszonyainkra, a lakosság élet- és munkakörülményeinek alakulására. A kérdés, amit Kozma professzor fogalmazott meg könyve címeként, Mire képes a magyar népgazdaság?, arra inspirál, hogy magunk is megfogalmazzuk a kérdést: mire képesek a megye területén működő gazdasági egységek együttesen, mire lehetnének még képesek, illetve mire kell képessé válniuk? E kérdések megválaszolásánál pedig nem lehet az egyetlen, de elsődleges sem az ágazati arányok „alakítása”. Kérdések — válaszra várva Társadalmi és egyéni érdek is, hogy gazdasági munkánk eredményessége növekedjék, s a várható közgazdasági környezetben is megfeleljen a népgazdaság egészének helyzetéből következő gazdaságpolitikai követelményeknek. A gazdaságpolitika, illetve a rész- politikák, valamint a megyei politika egymáshoz való viszonyának ismeretéből következik, hogy a gazdaság egészére és részeire kiterjedő irányító tevékenységben erősödik a térbeli szemlélet. Ezen az alapon számos kérdést fogalmazhatunk meg a megszokotttói talán eltérően, de a gazdasági élet valóságához közel- állóan. Természetesen ez az igény a kérdésekre adott válaszokkal szemben is. Néhány ilyen kérdést említenék: A nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők közül sokan szokták válaszolni arra a kérdésre, hogy „miért nem tanultak?" a következőket: „Mert így is megtalálom a számításomat.” De vajon a népgazdaságunk, a mi közösségünk hogyan találja meg ezeknek a korszerű technikai eszközöket alkalmazni nem tudó embereknek a munkájában számítását? A termékszerkezet korszerűsítésének követelményét elfogadva miért foglalkozunk az indokoltnál kevesebbet az emberi magatartásban, szemléletben megmutatkozó feltételekkel? Például azzal, hogy mi, fogyasztók örömmel fogadjuk az új, a réginél többet tudó termékeket, de miért nem tudunk lemondani emberi ke- sergés nélkül a megszokott, de kevésbé korszerű termékről? A termékszerkezet átalakítása érdekében jelentőségének megfelelően foglalkoznak a kis- és középüzemek struktúraváltoztató képességének vizsgálatával, értékelésével vagy növelésével? Területünkön hogyan alakul az egyes szakmák, tevékenységek társadalmi s egyben emberi presztízse? Azaz mit ér valójában és megítélésünk szerint egy ember szakmája, munkája? S lehetne még tovább folytatni a kérdések feltevését. Azonban ezeket csak példaként és véleményalkotásra, vitára ösztönzés • szándékával említettem. Meggyőződésem, hogy mindazok, akik elolvassák a kérdéseket és érzik a válaszadás bonyolultságát és felelősségét, eredményesen segítenék a megyénkben folyó gazdasági munkát, az említett és még megfogalmazható számtalan kérdésre adandó válaszok kialakít ásóban társak lennének. Szerkerztőségi megjegyzés: A témára és a felvetett kérdések jellegére és fontosságára való tekintettel szívesen adunk helyet a hozzászólásoknak is. KÖZ GAZ DA SÁGI ÉLET Számvitelt tanulnak a jogászok Az államigazgatósban, a vállalatoknál és a szövetkezetekben dolgozó jogászok egyre gyakrabban találják szembe magukat olyan feladatokkal, melyek megoldásához elengedhetetlenek bizonyos számviteli, illetve ellenőrzési ismeretek. Az ilyen irányú ismeretek megszerzése iránt ugyanakkor újabban széles körű igény is mutatkozik. Ezt tartotta szem előtt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Továbbképző Intézete, amikor a jogi végzettségű dolgozók részére, egyelőre kísérleti jelleggel, intenzív/számviteli céltanfo- lyamot hirdetett Pécsett. A két félévre tervezett oktatást a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtudományi karán bonyolítják le, a harminc jelentkező heti egy alkalommal vesz részt majd az előadásokon, félévkor és év végén beszámol, majd az anyag sikeres elsajátítása után oklevelet kap. A jogászok számviteli oktatása októberben kezdődik. Az oldalt szerkesztette: Miklósvári Zoltán Cikkünk szerzője, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága Baranya megyei Hivatalának vezetője, ismerteti a bevételi szervezet első félévben végzett pénzügyi-gazdasági ellenőrzéseinek tapasztalatait, baranyai példákkal illusztrálva. * A vállalatok és szövetkezetek árbevétele összességében az éves terv előirányzatának megfelelően alakult, az építőiparé jelentősen nőtt. A megyei vállalatok és szövetkezetek 1979. I. félévében 25,8 milliárd forint nettó árbevételt értek el, 8,3 százalékkal többet, mint a megelőző év azonos időszakában. Például a Mohácsi Építőipari Szövetkezet 20 százalékkal, a Szigetvári Építőipari Szövetkezet 20, a Siklósi Városgazdálkodási Vállalót 26 százalékkal több nettó árbevételt könyvelhetett el. A belföldi értékesítésnél jobban emelkedett az export árbevétel és az export relációnként! megoszlására is a terv- szerűség jellemző: a nem rubel elszámolású kivitel dinamikusan emelkedett. A külkereskedelmi forgalom egyenlegét az első félévben kedvezően befolyásolta az importnak az exportnál lényegesen kisebb ütemű emelkedése. Itt említsük meg a Sellyéi Agrokémiai Szövetkezetét, amely 1977 óta a termékszerkezet változtatása és az import termékek kiváltása révén jelentős tőkés devizamegtakarítást ért el. Ennek nagyságrendje az új termék devizaszükségletét figyelembe véve 1977-ben több mint 1 millió dollár, 1978-ban 1,8, míg 1979. I. félévben 2,6 millió dollár. Az 1979. évi népgazdasági terv egyik fő feladatként a készletek leépítését, mobilizálását határozta meg. A gazdálkodás első félévi eredménye azt is jelzi, hogy a készletek — elsősorban a kereskedelemben és az iparban — jelentősen csökkentek. A vállalatok és a szövetkezetek egy része javította ugyan készletgazdálkodását, de ez a javulás azért méa nem kellően erőteljes és általános, a készletállomány növekedési üteme a tervezettnél magasabb. További lehetőségek és feladatok vannak tehát elsősorban a saját termelésű készletek ésszerű csökkentésére. A készletek állománya Baranyában 1979. VI. 30-án 8,5 milliárd forintot tett ki, ami 4,6 százalékkal magasabb, mint 1978. I. félév végén. Jó példaként lehet megemlíteni azonban a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetét, ahol 28,4 százalékkal, valamint a Pécsi Építőipari Szövetkezetét, ahol 9,2 százalékkal csökkentették a készleteket. Költséggazdálkodás Annak ellenére, hogy a ráfordítások növekedése meghaladta a termelés bővülését és ezáltal a költségszint emelkedett, a költségek alakulásának vizsgálata és elemzése bizonyos kedvező folyamatok kibontakozását is jelzi. Az anyagköltségek emelkedtek ugyan, de kisebb mértékben, mint a termelés, a bérköltségek első félévi növekedési üteme pedig csaknem fele az elmúlt év azonos időszakáénak. A nem rubel elszámolású export költségszintje — különösen az iparban — jelentősen csökkent. Javult tehát az export összetétele, a jövedelmezőbb export részaránya bővült. E kedvező jelenség kialakulásóhoz az egyes világipaci értékesítési viszonyok javulása mellett kétségtelenül hozzájárultak a gazdaságtalan export visszaszorítására, a kiugró mértékű állami visszatérítések mérséklésére, gazdaságtalan export központi felülvizsgálatára és a jövedelmező export fejlesztésére tett központi és vállalati intézkedések. A megyei vállalatok és szövetkezetek export tevékenységét illetően a rubel export mérsékelt és a tőkés export dinamikus emelkedése tapasztalható. Az 1979. I. félévi szocialista export 65,4 százalékát a Komlói Carbon Könnyűipari Vállalat, 17,6 százalékát a Pécsi Kesztyűgyár, 9 százalékát a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet adta. A tőkés exportot lebonyolító gazdálkodók az alábbi arányban részesedtek az összes tőkés exportból: Pécsi Kesztyűgyár 41,0 százalék, Pécsi Bőrgyár 32,3, Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet 6,4 százalék. Hárommilliárd forint tartozás A népgazdaság fejlődésének további tervszerű alakulása, az egyensúlyi helyzet javításának követelménye miatt különös jelentősége van annak, hogy a gazdálkodásban nagyobb fegyelmezettség érvényesüljön. A vállalatok és szövetkezetek pénzügyi-fizetési fegyelme 1979. I. félévében erőteljesen romlott: több mint 3 milliárd forint tartozás befizetésére kellett felszólításban intézkedni. A fizetési késedelem különösen a KGM felügyelete alá tartozó gépipari vállalatoknál volt gyakori. Egyre többször fordult elő, hogy az MNB fedezethiány miatt nem tudta teljesíteni az átutalási megbízásokat, a benyújtott kényszerinkasszók összege az 1978. I. félévi összeg kétszerese, 2,5 milliárd forint volt. A szerződéses fegyelem sem javult számottevően. Még mindig gyakori a szerződésben foglalt mennyiségi, minőségi és határidő kikötések be nem tartása, a késedelmes fizetés, a monopolhelyzettel való visz- szaélés, rosszértelmű gazdasági kényszer alkalmazása. A megállapodásokban a felek a kötbér érvényesítési jogot ugyan kikötik, de érvényesítését kölcsönösen mellőzik. A népgazdaság minden területén sok gondot okoz a felületesen vezetett nyilvántartás, elszámolás, mérlegbeszámoló. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzések 1979. I. félévében 1655 esetben módosították a mérlegben kimutatott eredményt, közel 700 millió forint adóhiányt állapítottak meg és jelentősen csökkentették a vállalati alapokat. A feltárt hiányosságok miatt a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága 34 esetben kezdeményezett fegyelmi felelősségre vonást, 5 büntető feljelentést tett és 3 esetben indítványozott gazdasági bírságot. Természetesen a fegyelmezett gazdálkodás biztosítása az elsődleges cél. A Pénzügyminisztérium vállalatokat és szövetkezeteket ellenőrző országos szervezete mindent megtesz azért, hogy segítsen a hibák megelőzésében, a bizonylati kuszaságok felszámolásában, a jogszabályok megismerésében és betartásában. Dr. Székelyhídi Gyula
