Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-14 / 252. szám
1979. szeptember 14., péntek Dunántúli napló 3 A kezdet itt is nehéz volt . Harmincéves a bogádi lengő Gyöngye Termelőszövetkezet Gyenge adottságok ellenére jól működd mezőgazdasági üzem A bogádi Zengő Gyöngye Tsz-hez tartozó területek Pécs keleti peremét övezik. Itt a Mecsek lankává szelídül, ezek között húzódik a várostól alig néhány kilométerre Nagykozár, majd Bogád, ahol a tsz mostani központja van. Ortlieb József 70 éves tsz- nyugdíjas Nagykozárban lakik. A faluba érve a baloldali soron, az első fehérre meszelt kis zöldablakos ház az övé. A 30 éves jubileumát ünneplő Zengő Gyöngye Tsz egyik alapító tagja, emiatt kerestem fel. A konyha, ahova invitál, régi falusi házak tipikus helyisége: tűzhely, ágy, feliratos falvédő, s a stelázson idei befőttek. Engem karosszékbe ültet, ő magas, keményhátú konyhaszékre ül és mesél. — Először a Sziebertéknél voltam cseléd. Később családi okok miatt átszegődtem a falu másik nagygazdájához, a Musz- ti nagyságos úrhoz. A fizetség naponta két liter tej, évente 16 mázsa búza, meg 8 pengő fertálypénz volt, no meg a konven- ciós föld. Sokat dolgoztunk. A feleségemmel malacokat is tar. tottunk, ebből aztán 8 év múlva, 1942-ben 8000 pengőért megvettem ezt a kis házat. Aztán jött a háború, be kellett vonul, ni. Mikor visszajöttem, látom ám, hogy a nagygazda szabadul a földjétől, s már nem is nagyságos úrnak szólítják. Akkor szóltak, hogy alapítsunk téeszcsét, lépjek be én is — a pártba már előzőleg beléptem — mondom, jól van, de fo./ galmam sem volt, mi lesz, hogy lesz, meg mi is az, hogy munkaegység. Elvittek kiképzésre, aztán kineveztek először pénztárosnak, rövid ideig elnök is voltam. Ez 1949-ben történt, ek. kor összesen 17-en voltunk, eny- nyien alapítottuk meg a nagy- kozári Szabadság termelőszövetkezeti csoportot, melynek három pár ló és 12 szarvasmarha meg egy kevés kis föld volt az ösz- szes vagyona. • így kezdődött. S az egykori alapítók — akik közül csak ketten érthették meg az évfordulót — maguk sem hitték, hogy 30 év múlva ez a termelőszövetkezet 8000 hektáron gazdálkodik (ebből 5000 hektár szántó) és jelentős állatállománnyal rendelkezik. Idézet a 30 éves jubileum alkalmából összehívott tsz küldöttgyűlés ünnepi beszédéből: ,,A kezdet nem volt könnyű. A környéken akkor még nem volt termelőszövetkezet. Elképzelhetjük azt a véleményt, amit a kívülállók az első szövetkezetről alkottak. Az egyik alapító így értékelte az akkori helyzetet: — Az első évben pénzt nem kaptunk, terményt is csak igen keveset. De volt olyan is, akinek csak adóssága maradt. A második év már könnyebb volt, a kertészetből már pénz is jutott a tagoknak. Ez azt eredményezte, hogy jöttek új tagok is.” És mi a helyzet ma? Idézet a beszámolóból: „Az üzemi termelési értéket 151 millió forintra, az árbevételt 178 millió Ft- ra terveztük növelni. Terveink teljesítéséhez az év elején szükséges feltételek biztosítva voltak. Az állóeszközök bruttóérté. ke 167 millió forint. A forgóeszközeink értéke év elején 79 millió forint. Tehén létszámunk a tervezettnek megfelelően 710 darabra emelkedik. Az első félévben 1857 liter tehenenkénti tejtermelést értünk el. Sertés- ágazatunk a tervezettnek megfelelően alakult. Az első félévben 1919 malacszaporulatunk volt. Juhállományunkat fejleszteni kívánjuk. A juhászat 527 000 forint terven felüli árbevételt és nyereséget hoz.” • Azt meg végképp nem hitték volna az alapítók, hogy a Zengő Gyöngye a megye határán túl is hírnevet szerez magának. Ez a hírnév az egykori uradalom régi istállójának épületéből indult, ahol 1967-ben a szörpüzemet beindították. Beszéljen erről a szörpüzem vezetője, trnkovics Antalné, aki a tsz-alapításnak szintén egyik résztvevője és tanúja volt. — 1966 őszén jelentős területen szamócapalántát telepítettünk. Munkaigényes növény, kapáltuk, műveltük, leszedtük és a MÉK nem vette át, mikorra ígérte. Másnap tönkrement, s az előző napon még export minőségű gyümölcsöt csak másod-harmadosztályú áron akarták felvásárolni. Az akkori elnök ennyiért nem adta, inkább befőztük lének. így indult a szörpüzem. Nagyrészt olyan asszonyok dolgoztak itt, akik a kemény szántóföldi. munkában megrokkantak, s a kapáláshoz szokott kezek ezután üvegeket töltöttek, címkét ragasztottak, s már az első évben 9 vagon valódi gyümölcs alapú szörpöt készítettek, s az ország minden részében ismertté váltak ezzel. Sőt ma már tovább léptek, s az előzőleg kifőzött és eldobott gyümölcshúst is hasznosítják: fagylalt-sűrítményt készítenek belőle, s hogy ez milyen telitalálat, bizonyítja a pécsi elárusító hely előtti hosszú sor. (Kár, hogy az új szörpüzem építésének ügye egyelőre megállt, pedig az egykori istállóépületet rég kinőtték, további termelésnövelés ezen a helyen szinte lehetetlen). Crnkovicsné, akit a faluban csak Káté néninek ismernek, meglepetést okozott. Mivel alapító tag, Ortlieb József bácsihoz hasonló idős embert kerestem, ha nem is tartozik a legfiatalabb korosztályhoz* idősnek semmiképp sem mondható. Talán csak mikor elindul, s „elült” lábait, derekát egyengeti, látszik, hogy bizony az idő ... — A sok éves kemény munka csak nyomot hagyott az emberen — mondja. — Alig 20 éve. sen, már három gyerek anyjaként kerültem az akkor megalakuló tsz-hez és azóta mindennapos dolgozója vagyok. Kemény idők voltak. Nekünk asszonyoknak is férfimunkát kellett végezni. A legnehezebb volt talán, mikor a férjemet kinevezték elnöknek, aztán elvitték egyéves vezetőképző iskolá. ra, s addig az elnöki teendőkben én helyesítettem. Emellett el kellett végezni a saját munkám, meg ellátni a gyerekeket a háztartást. (Crnkovicsné 1947- től párttag, 1966-ban kongresz- szusi küldött, később járási pártbizottsági tag. Most a helybéli vöröskereszt vezetőségi csúcstitkára.) Az idő eljár, s a munkában elfáradtak kezéből a stafétabotot a fiatalok, az újabb generáció vette át. Pusztai János is az új generáció egyike, mondhatnánk a tsz neveltje. Romo- nyai születésű, Bogádoá járt iskolába, később autószerelői és mezőgazdasági gépkezelői képzettséggel visszajött falujába, s a lépcsőfokokat — művezető, műszaki főágazatvezető — végigjárva 1975. október 1-től a tsz párttitkára. így beszél a legújabb időkről: — A mostani tsz 1974-ben jött létre, előzőleg 12, később 4 jogelőd termelőszövetkezet többszöri egyesülése során. Ez volt a megye első egyesült szövetkezete, s az első évet bizony nagy zűrzavarok jellemezték. Hiszen az összevonással mindenből négyen voltak: négy elnök, agronómus stb., folyt a harc az elsőségért. Végül a lehető legjobb döntés született, olyan embert neveztek ki, aki elnökként itt idegen, de a megyében mégis jól ismert szakember. Előzőleg különböző termelőszövetkezetekben főkönyvelőként működött. Vezetésének erénye — azon kívül, hogy rendkívül jó gazdasági szakember — hogy a kezdeti időszakban rendet tudott teremteni, volt ereje megmondani embereknek, hogy nem alkalmas erre, vagy arra a feladatra. — Valóban ez volt a legnehezebb — mondja Bugár László, a bogádi Zengő Gyöngye Tsz elnöke. — A megfelelő helyre a legmegfelelőbbet megtalálni. S bizony nem volt népszerű cselekedet, mikor tudomására kellett hozni embereknek, hogy nem alkalmasak, vagy van náluk jobb. Az eredmény szerencsére engem igazolt, sikerült olyan szakembergárdát összekovácsolni, akikben lehet bízni.' A szövetkezetét 6 milliós teherrel vettem át. A rendezésre négy évet kaptunk, és az elmúlt év végére sikerült lezárni, pedig nem volt könnyű. Az átlagnál lényegesen rosszabb termőhelyi adottságokkal rendelkezünk, különösen Hosszúhe. tény, Szilágy, Pereked térségében. Az elvem továbbra is az, hogy ki milyen mértékben tesz anyagi javakat az asztalra, olyan mértékben részesedjék a juttatásokban is. Sarok Zsuzsa Huszonévesen az éf- vonalban Az életének útját mindenki maga formálhatja Az általános iskolai bizonyítvány év végi osztályzatai után odaírtak egy mondatot: a következő osztályba léphet. Ez a mondat elkíséri az embert. Jóllehet nem egészen ezzel a tartalommal és nem ezekkel a szavakkal, de egy életen át osztályozzuk, minősítjük egymást és magunkat. Nem kell magyarázni, mit jelent, ha valakire azt mondjuk: „ma is a szülei kenyerét eszi”, „naplopó”, „semmirekellő”, illetve ezek ellenkezőjét, „befutott", „vitte valamire", „az élvonalban van”, „megvalósította önmagát” Igaz, az utóbbiaknál azért felkapjuk a fejünket, ha hozzáteszik, hogy az illető még csak huszonéves. Pedig legtöbbször nem is olyan fiatalokról hallunk, akik húszegynéhány évesen üzemet, intézményt vezetnek, akik ország-világra szóló sikert arattak, noha ilyenek is szép számmal vannak köztünk. Lényegesen többen viszont olyanok, akik erős akarattal, szorgalommal, felelősséggel tanulnak, dolgoznak, akik okosan és becsületesen élnek az érvényesülés lehetőségeivel, akik elsősorban saját erejükből akarnak és/tudnak boldogulni. Mindez együtt, de külön-külön is mérce; s akik átugorják, az élvonalba tartoznak. Közülük egy, Pókó Ilona, a Pécsi Állami Gazdaság termelésirányítója. * Nem kell sokat gyalogolnunk a munkahelyétől az otthonáig, hiszen itt, Danitz-pusztán van a szolgálati lakása. Május elején kapta. Egyszerűen, de nagyon barátságosan rendezte be. A s . bábán harmonikusan illeszkednek egymáshoz a világos- barna színű bútorok, középbarna szőnyegek és a zöld alapszínű mintás függönyök. Kint a konyhában — az éléskamrává kinevezett polcokon — katonás rendben befőttel, savanyúsággal megtöltött üvegek sorakoznak. A szobában telepedünk le. Ami hirtelen feltűnik, hogy nincs televíziója: — Rádiót és porszívót vettem először — mondja Ilona. — A tv-re egyelőre nem tellett. Ami itt van, azt saját keresetemből vettem és ha az indulásomhoz hasonlítom, akkor azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok. — Az Induláshoz sok mindent lehet viszonyítani.,, — Néha én is megteszem. . Végiggondolom az életem. Perekeden születtem, nem messze Pécstől. Édesapám vasutas volt, most már nyugdíjas, édesanyám egy ideig termelőszövetkezetben dolgozott, aztán otthon maradt. Az általános iskola után vasút- forgalmi technikumba jelentkeztem, de nem vettek fel. Azt írták, hogy helyhiány miatt. Elmentem Romonyára, a gyümölcsösbe dolgozni. Alkalmi, fizikai munkás voltam. Ha nem volt munka, hazaküldtek. Aztán egy alkalommal megkérdezték tőlem, hogy nem lenne-e kedvem egyezséget kötni a gazdasággal. így lettem szerződéses dolgozó. A munka mellett gyors- és gépírást tanultam. Bekerültem a központba adminisztrátornak, de egy hónap múlva visszakértem magam. Abban a munkában nem találtam örömet. Közben Bajára jártam a kertészeti szakközépiskola levelező tagozatára, de megint be kellett mennem a központba bérelszámolónak. Az érettségi után még egy évig bent voltam, s ez idő alatt letettem a technikus-minősítő vizsgát. Két évvel ezelőtt, pont nőnapon mondta az igazgatónk, hogy ha még mindig van hozzá kedvem, kijöhetek Romonyára a gyümölcsösbe. Nagyon örültem. Később, ahogy összevonták a területeket, Romonyát Danitzhoz csatqlták, s itt lettem termelés- irányító. A fák gondoztatása, a gyümölcs leszedetése a feladatom. Most is azokkal az asszonyokkal dolgozom, akik annak idején tanítottak a munkára. — Ez így eléggé sima útnak tűnik . . . — Voltak gondjaim. Amikor a szakközépiskolában tanultam, mindig hajnalban keltem, hogy a kora reggeli vonatot elérjem. Otthon nem tudtam tanulni, mivel a kétszobás családi házban együtt laktak szüleim a bátyám családjával. Nekik nagyobb szükségük volt erre az otthonra. így én munka után és hétvégeken, Romonyán, az irodában tanultam. És volt még valami az életében, amiről nem szívesen beszél. A válás, fiatalon, 18 éves korában ment férjhez. Nem úgy alakult az életük, ahogy elképzelte. Férje inkább akadályozta, mint segítette a munkában, tanulásban, a közös keresetnek sem volt látszatja. Rövidesen elváltak. Amije most van, bútor, háztartási gépek, mind azóta, egyedül vette. Nemsokára megjön az autója is. Közben szinte minden évben külföldön fflftept. — Nem életcélom, hogy egyedül éljek — mondja, de az biztos, hogy nagyon megfontolom a második házasságot. Szeretem a munkám, emellett még tanulni szeretnék. Mivel úgy érzem, hogy egyedül is megállóm a helyem, remélem, hogy a férjem. nem támaszom, hanem segítőtársam lesz. T. É. Külföldön keresettebb a vörös bor Felkészült az idei szüretre a Borgazdasági Vállalatok Trösztje — jelentették be csütörtöki sajtótájékoztatójukon a tröszt vezetői, s mint elmondták, á kedvező időjárás hatására a korábbinál két héttel előbb megindulhat a szüret. A jó minőség biztosítása és a megtermett mennyiség megóvása érdekében a szüreti előkészületeket a vállalatok az idén o szokásosnál is gondosabban végezték el. Az utóbbi időben mind belföldön, mind külföldön megnövekedett a kereslet a vörös borok iránt, ezért a borgazdasági vállalatok mindent elkövetnek, hogy megfelelő vörös bort adó kék szőlőfajtákat vásároljanak fel, illetve, hogy megfelelő árakkal is ösztönözzenek a jó minőségű vörös borok termelésére. Gyógynövényes könyv 400 év után ismét megjelent Mélius Péter Herbáriuma A bukaresti Kriterion Kiadónál újból megjelent mélius Péter, a nagy erdélyi hitvitázó és botanikus Herbáriuma az első kiadás négyszázadik évfordulóján. Pécsett is kapható az 518 oldalas, ritkaszép kiadvány. Teljes címe: „Herbárium, az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Nyomtatott Kolosvárott Heltai Gás- párné műhelyébe. 1578 esztendőben." Ez volt az első hazai, magyar nyelvű, tudományos igényű gyógynövényes könyv, mely tartalmazza az európai gyógynövények 50, az erdélyi gyógynövények 60 százalékát részletes leírással. Bemutat 627 növényfajt 2000 magyar növénynév kíséretében. Folklorisztikus és nyelvészeti értéke felbecsülhetetlen mindazok ellenére, hogy Galenus, Plinius és Lonice- rus híres művei, adatai alapján alkotta meg Mélius Péter. így is bőségesen szőtte bele az erdélyi népgyógyászati elemeket. A jubileumi kiadást Szabó Attila kolozsvári biológus, - Szabó T. Attila, a híres nyelvész fia szorgalmazta. Mindketten Kolozsváron élnek. A biológus a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem növénytani tanszékén adjunktus. Bőséges bevezető tanulmányt szerkesztett hasznos magyarázó jegyzetekkel, felvonultatva, vagyis forrásként említve az összes magyar ma élő etnobotanikust, köztük a baranyaiakat is. Ebben a jegyzetben összehasonlítják a gyógynövények hasznosságát a mai és a múltbéli eredmények, felhasználásuk alapján. Az összehasonlító növénynévjegyzék magyar, román, német és latin nyelvű. Külön érték, hogy feledésbe merült gyógynövényeket fedeznek fel ismét a mai kutatók -Mélius alapján. Cs. J. Új borjúnevelőt építenek a termelőszövetkezetben Feladata: termelésirányító
