Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-11 / 219. szám
6 Dunántúli napló 1979. augusztus 11., szombat Napirenden: a minőségi továbbfejlesztés Mezőgazdasági termelési rendszerek Hol kezdjük a szervezést? A Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt félévben — országos téma részeként - megvizsgálta a mezőgazdasági termelési rendszerek szervezését, működését, összegezte az eredményeket Az alábbiakban a vizsgálat főbb tapasztalatairól ad számot dr. Szabó Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara docense, a vizsgálat vezetője és Tóth Miklós, a megyei NEB főrevizora. Egy NEB-vizsgálat tapasztalatai Napjainkban a mezőgazda- sági nagyüzemek többsége tagja valamelyik termelési rendszernek, zömük többnek is, mind az állattenyésztés, mind a szántóföldi növénytermesztés területén. Csupán kertészeti termelési rendszerek alkalmazására nem került sor még megyénkben. A vizsgált üzemek a termelési rendszerékbe való belépés indítékául többféle célkitűzést jelöltek meg. Ezek összegezéseképpen megállapítható: a gazdaságok többségét az a praktikus célkitűzés vezette, hogy a termelési rendszerék nyújtotta lehetőséggel élve beszerezhetik a legkorszerűbb fajtákat, gépeket, eszközöket és így megvalósíthatták egyes ágazataik termelésfejlesztését. (Jövedelmezőségi és hatékonyságnövelési szempontok — különösen kezdetben — alig szeretjeitek a célkitűzések között.) Hatékonyság A vizsgálatba vont gazdaságénál a hozamok, költségek és az eredmények alakulása rendkívül heterogén. Eltérés figyelhető meg rendszerenként, rendszerbe vont termékenként, gazdálkodó szervenként, valamint évenként. Mivel az eszközérték-növekedés az eredmények növekedését meghaladja, ugyanakkor az élőmunka-ráfordítás abszolút és relatíve is csökken, a befektetett holt tőkére jutó eredmény mérséklődése mellett az eleven munka hatékonysága javul. Szinte valamennyi gazdálkodó szervnél van fajlagos hozamnövekedés: nagyobb javulás az élenjáró üzemeknél tapasztalható, míg a gyengébbek felzárkózása a rendszereken belül mérsékeltnek mondható. A Termésátlagok, élősúlygyarapodás stb. kedvező irányú — bár lassuló növekedési ütemű — változásával egyidejűleg, a fajlagos ráfordítások esetenkénti csökkenése ellenére a nyereség növekedése gyakran nem jár együtt. A munka társadolmi hatékonyságának növekedése tehát a termelési rendszerek esetében egyértelműen nem mutatható ki. Zavarja a tisztánlátást, hogy a rendszerekkel kapcsolatos számviteli nyilvántartás zömében nem megoldott, valamint az, hogy gazdaságonként eltérő a főágazati és a gazdasági általános költségek súlya és nem azonos a költségek vetítési alapja. A rendszerszervezők szolgáltatásaiért fizetett díjakat a taggazdaságok többsége minden vizsgált rendszer esetében a rendszerszervező teljesítményévei arányban állónak ítélte meg. Majdnem teljes az egyetértés abban, hogy a közös érdekeltség a rendszerszervezőkkel csak a termelés meny- nyiségi növelésében van meg. A kockázat vállolása viszont már teljes egészében az üzemeké és nincsenek a rendszerközpontok érdekelve az ágazati jövedelmezőségben sem. Rendszerszervezők Mind a Babarc-Bólyi Növénytermesztési Rendszert (BBTR), mind a Bikoli Haltermelési Rendszert (BHR) illetően megállapítható, hogy vállalt kötelezettségeiknek alapvetően eleget tesznek. A BBTR szolgáltatásai közül különösen kiemelkedő színvonalú a vetőmagellátás, míg a műszaki jellegű szolgáltatások és a technológiák helyszíni adaptálása terén jelentős mértékű további előrelépésre van szükség. A BHR esetében különös problémát jelent, hogy a rendszerbe belépett partneréknél a termeléshez szükséges eszközök csak részben, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Ezért a rendszerközpont elsősorban ezen alapvető eszközök beszerzéséhez nyújtott segítséget, s ugyanakkor a Bi- kali Állami Gazdaság a saját felszerelési tárgyait is bérbe adta a partnergazdaságoknak. Mindkét rendszerszervező jelentősen gazdagította a már ismert technológiákat, azok folyamatos fejlesztésére és elterjesztésére nagy gondot fordít A BBTR több növénytermesztési ágazatban önálló termesztési technológiát alkotott, a BHR rendszerszervezője (Bikali Állami Gazdaság) predig a Phylaxiával és a Chinoin gyógyszergyárral együtt kidolgozta a gyógy- és ivadéknevelő táprecepturákat, amelyeket gyárt és forgalmaz az ország egész területén. A rendszerközpontok által nyújtott szolgáltatások eredményessége, jövedelmezőségre gyakorolt kedvező hatása a BBTR taggazdaságai esetében közvetett úton, számos érv alapján valószínűsíthető. A BHR esetében egyrészt a part- nergazdasógok halászati ágazatainak anyagi-műszaki állapota, másrészt a technológiák adaptálása (pl. takarmányozás) területén mutatkozó fegyelmezetlenség rendkívüli mértékben megnehezíti a rendszerszervező termelésfejlesztő tevékenységnek jövedelmezőségi megítélését. A taggazdaságok véleménye szerint mind a BBTR, mind a BHR szolgáltatásai arányban állnak az általuk kért díjazással. Ugyanakkor több gazdaságban felvetették, hogy a mennyiségi szemléletet már nem tartják megfelelőnek. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy a rendszerközpontoknak a termelésfejlesztés jövedelmezőségének növelésében kellene érdekeltnek lenniük, s változtatni kell azon a gyakorlaton, hogy ma minden kockázatot a partnergazdaságok viselnek. A termelési rendszerek minőségi és dinamikus továbbfejlesztése érdekében a közeljövőben meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amelyek révén a rendszerközpontok anyagi érdekeltsége az eddigieknél jóval közvetlenebb módon kapcsolódik a rendszerbe vont ágazatok jövedelmezőségének növekedéséhez. A közgazdasági szemlélet Ennek biztosítása érdekében: tovább kell fejleszteni és össze kell hangolni a mező- gazdasági nagyüzemek és a termelési rendszerek számviteli információs rendszerét. Biztosítani kell a technológiák táblaszintű adaptálását. Az állat- tenyésztési rendszeréknél a technológiák komplettírozására kell törekedni. Feltétlenül szükség van az alkatrészellátás és a szervizhálózat minőségi és mennyiségi fejlesztésére, A jövőben nagyobb gondot célszerű fordítani a rendszerbe vonandó gazdaságok személyi és anyagi erőforrásainak vizsgálatára. Egyes szabályozó rendszerbeli módosítások (például a hal-hústermeléssel kapcsolatosan) elkerülhetetlennek látszanak. Erősíteni kell mind a taggazdaságoknál, mind a rendszerszervezőknél a számviteli és a közgazdasági elemző munka színvonalát. Jelentősen javítani kell a taggazdaságok és a rendszerközpontok köz- gazdasági szakemberekkel való ellátottságát. Az elmondottakat összegezve, úgy véljük, hogy az eddig érvényesülő mennyiségi szemlélettel szemben a közgazda- sági szemlélet erősítése, a jövedelmezőségi és hatékonysági szempontok előtérbe helyezése jelentik a termelési rendszerek minőségi továbbfejlesztésének a kulcskérdését napjainkban. Dr. Szabó Gábor Tóth Miklós (Ij szakma munkalehetősége egy új gyárban Űj borruházati gyár kezdte meg működését a Vadász utcában, a 27-es autóbusz végállomásánál, a Kesztyűgyár szomszédságában. A gyár korszerű üzemcsarnokaiban számos női és férfi munkaerőnek van új munkalehetősége. * Szabó szakmunkások előnyben. Szakmunkás-bizonyítvány megszerzését elősegítjük. Jelentkezés: Priskinné, munkaügy KOZ GAZ DA SÁGI ÉLET Pályázati felhívás Javaslatokat várnak a negye Emlékeztetőül közöljük azt a pályázati felhívást, melyet még ez év márciusában adott ki a Baranya megyei Tanács V. B. és a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete. A tanács és a társaság javaslatokat kér a megye fejlesztésére az 1981 — 1985-ös évekre. A témakörön belül a pályázó szabadon választhat témát. A téma lehet egy-egy ágazat egésze, vagy csak egyes- részei (például egy település) komplex, esetleg részkérdéseinek feldolgozása. A pályázók egyaránt kidolgozhatnak vállalati, szövetkezeti vagy tanácsi tapasztalaton alapuló javaslatokat. A pályamüvekkel szemben az alábbi követelményeket szabják. Célszerű lenne, ha a pályázók a feldolgozott témakörrel összefüggő helyzetleírás és a javaslatok megfogalmazása mellett foglalkoznának azzal is, hogy szerintük kinek és mit kellene tennie javaslataik realizálása érdekében. A pályaművek Baranya megyei vonatkozásúak legyenek. Ha a pályázó meg van győződve javaslatának helyességéről, csupán alkalmazhatóságának látja valamilyen (például jogszabályi) akadályát, akkor arra is térjen ki. A terjedelem 10— 15 gépelt oldal legyen, melléklet nélkül. A pályázat jeligés. A pályázó adatai (név, munkahely, lakcim) zárt borítékban csatolandók A pályázatokat 1979. október 15- ig kell eljuttatni 3 példányban a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete címére — 7601 Pécs, Pf. 346. A bíráló bizottságot a pályázatot kiiró szervek a beérkező pályaművek témájától és a javaslatok jellegétől függően hozzák létre. A pályázat díjai: I. díj 1 db 7000 Ft. II. díj 3 db 5000 Ft III. díj 6 db 3000 Ft. A fenti dijak kiadására legalább 20 pályázat beérkezése esetén kerül sor. Ha nem érkezik kellő számú munka, akkor a díjazásra rendelkezésre álló pénzek felosztását a kiíró szervek megváltoztathatják. Ha nem érkezik be annyi színvonalas pályamű, hogy a fenti 10 díjat kiadják, akkor számuk csökkentése mellett a rendelkezésre álló összeg erejéig különdij is kiadható. A pályaművekkel a pályázók 1979. december 1- től szabadon rendelkezhetnek, publikálhatják vagy más pályázatokra is benyújthatják. A párt és kormány számos határozata szinte soha nem tapasztalt mértékben helyezi napjainkban előtérbe a szervezési, vezetési, irányítási módszerek tökéletesítését, hatékonyabbá tételét. A helyes irányú tennivalók felismerése érdekében azonban az eddiginél is lényegesen összetettebben, mélyrehatóbban és eredményesebben kell foglalkozni a különféle információk tudatosabb és gazdaságosabb fel- használásával. Ezzel párhuzamosan az irányítás rendszerének mechanizmusát is a tudományos eljárások, módszerek és elvek felhasználásával elmélyültebben kell elemezni, tanulmányozni, majd fokozatosan módosítani, befolyásolni. Hogy a jó munkás teljesítménye is alacsony elavult, rossz géppel, ugyanúgy a jó képességű vezető sem tud nem kellően illeszkedő, rosszul olajozott szerkezeti mechanizmust jó hatásfokkal irányítani. Az intézkedések kiadásánál pedig számolni kell azzal, hogy azok-> nak nem egyszer megváltozott körülmények között kell kedvező irányban hatniuk. * Nyilvánvaló, hogy az elmondottak megvalósításánál döntő szerepe van a szervezési tevékenység minőségének és hatékonyságának. A szervezői tevékenységnek mindenkor alkalmazkodnia kell az állandóan változó feltételekhez és körülményekhez. Napjainkban még sajnos nagyon sok a kívánnivaló a „szervezés alkalmazkodó képességével”, rugalmasságával kapcsolatban. A szervezés területén mutatkozó hiányosságokra utal például az, hogy a munkák számos esetben jelentős szervezői kapacitásokat kötnek le, nem kevés költségráfordítást igényelnek, ugyanakkor kimutatható eredményt nem mindig hoznak. (Mintegy 30—40 százalék között mozog jelenleg a kimutatható eredményt nem hozó munkákra fordított szervezői kapacitás.) Azoknál az intézeteknél, melyeknek alaptevékenysége a vállalati szervezés, nem koncentrálódtak kellő szellemi kapacitások, ennél fogva nem jöttek létre, s nem állnak rendelkezésre kellő mértékben a gazdaságosan és hatékonyan alkalmazható módszertdni anyagok. Pedig ma már számos tudományterület egész fegyvertára áll rendelkezésre a nehézségek leküzdéséhez. Amikor valamilyen területen szervezési munkához látunk, gyakran felmerülnek és válaszra várnak az alábbi kérdések: melyek lehetnek azok az intenzív jellegű fontosabb tényezők, amelyeket nagyobb szerephez kellene juttatni a cselekvési programoknál? Milyen területeken és miért ott és nem máshol kezdjünk szervezni? Hogyan fejezzük ki, határozzuk meg a szervezői munka ráfor- díthatóságának nagyságát? Milyen ráfordítás erejéig tekintsük kifizetődőnek a szervezést? Miként határozzuk meg a szervezői munkából származó hasznot, nyereséget? Hogyan mérjük, fejezzük ki a szervezői munka hatékonyságát? Amikor ezekre a kérdésekre akarunk válaszolni, rendszerint sokkal konkrétabb esetekkel, helyzetekkel állunk szemben. Ez a konkrétság azzal az előnnyel jár, hogy viszonylag könnyebb dolgunk van a szervezéssel összefüggő kérdéseket felismerni és matematikailag modellezni. Az alábbiakban inkább csak utalásszerűén bemutatjuk, hogyan lehet például szellemi vagy műszaki terméket előállító, kibocsátó vállalat esetében a matematika eszközeivel a felvetett kérdéseket kezelni és megválaszolni. Induljunk ki a termék árának anyag, bér, közteher, üzemi rezsi, eszközlekötési járulék és egyéb más költségtényezők által meghatározott kifejezéséből. Tételezzük fel, hogy a szervezési tevékenységek folytán az árat kifejező összefüggés komponensei, vagy azoknak egy része pozitív vagy negatív irányban elmozdul. A szervezési tevékenységnek általában a szűkített önköltségre, és (vagy a teljes önköltségre és) vagy a nyereségre kell hatással lennie. Akkor tekintjük a szervezést hatékonynak, ha például az első kettő értéke csökken, az utóbbi értéke nő úgy, hogy közben az ár nem emelkedik. Ha a szervezés kiadással, költséggel jár, akkor ezeket a szervezési munka által képződő nyereségtöbbletből kell fedezni, és csak ebből, mert ilyen feltétel, illetve kívánalom mellett van értelme a szervezési tevékenységnek. Bizonyos, itt nem részletezett feltételek és matematikai megfontolások mellett kimutatható, hogy a gyakorlatban ha árváltozás nem történik, a szervezői munkából származó nyereség jó közelítéssel megegyezik a teljes önköltség csökkenésének az értékével. A szervezői munka hatékonyságát többek között ennek az értéknek és a szervezői munka megkezdése előtti teljes önköltségnek a hányadosával jellemezhetjük. Az itt vázolt közelítési módnak lényeges sajátossága, hogy a szerevezői munkából származó nyereséget ki lehet fejezni az egyes költségtényezők megváltoztatásával, s így azt végső fokon, mint több változás függvényt kezelhetjük, vizsgálhatjuk. Konkrét esetekben a változások, eltérések alakulása megmutatja, kifejezi, hogy az egyes költségtényezők megváltoztatása a szervezési munkára, és annak eredményére milyen hatást, változást gyakorol s ezek szerepétől, nagyságától, fontosságától függően már egzaktabb módon tudunk dönteni arról; hogy a szervezést milyen területen célszerű és kifizetődő mielőbb elkezdeni. Ha az itt vázoltak matematikai összefüggéseit számítógépre programozzuk, akkor gégi úton kaphatjuk meg, hogy a szóban levő esetben melyek lesznek azok a költségtényezők, amelyek leszorításával a legszámottevőbb eredmény érhető el E zt követően azt kell meg vizsgálni, hogy milyer úton-módon juthatunk c gyakorlatban ezek csökkentéséhez. Adott esetben tehá a tényezők szerepét és össze függéseit további mélyreható vizsgálatok tárgyává kell ten ni. S közben nem szabad meg feledkezni arról sem, hog' például egy ipari terméke előállító vállalat esetén a adott technológia és végter mék-összetétel a kibocsátása nézve ad egy optimális gép park leterhelést, ami számítás technikai eszközökkel ugyan csak meghatározható, s az el tői való számottevő eltérés, ha csak nem lehet más modor például bérbeadással értéke síteni a felesleges gépkapaö tást, már gazdaságtalan k hatásokat vonhat maga utár így például feleslegesen gyái tunk velük félkésztermékeke Természetesen a termékek ár helyett kiindulásképp más ös: szefüggést, például egy mi hely, üzemrészleg, vagy akt egy egész vállalat időegységi eső árbevételét is alapul ve hetjük. Szándékunk itt nem problémák minél széleseb körű bemutatása, hanem megoldáshoz vezető egyik li hetséges, illetve kínálkozó megmutatása volt. A gyakorlatban egyébké bármilyen más úton-módc nyúlunk a feladatok megoldi sóhoz, ne feledkezzünk me arról, hogy a szervezői munl akkor lesz igazán sikeres c hasznos, ha ennek a nyerese növelése mellett előbb-utól árcsökkentő hatása is van. Dobó
