Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-11 / 219. szám

1979. augusztus 11., szombat Dunántúli napló 3 Ismeretszerzés - szórakozva Nyári egyetemek országszerte A pécsi székesegyház zeneszerző karnagya A Pécsi Dalárda első igazgatója Az özvegy alapítványa a legjobb növendéknek Nem ikelJ aláíratni az in­dexet, vizsgajegyek miatt sem kell drukkolni, sőt kata­lógust sem olvasnak — még­is egyetem. Természetesen olyan megalapozott tudást, rendszeres képzést sem nyújt, mint a többi felsőok­tatási intézmény. Félig szó­rakozás, félig ismeretszerzés, amihez még tájjal és embe­rekkel való ismerkedés is já­rul. Mindez együtt — és még sok minden — a nyári egye­tem. Közérdekű témakörök Több mint fél évszázada annak, hogy az első nyári egyetemet megrendezték Ma­gyarországon. A színhely Debrecen volt, már akkor is egyetemi város, amely — nem utolsósorban az akkori kor­mányzattal dacolva — igye­kezett szabadulni a „mara- dandóság városa” mind ke­vésbé hízelgő címétől. Kül­földi vendéghallgatókat hív­tak Debrecenbe, nem is az előadások témaköre volt fon­tos akkor, inkább maga a tény, hogy a délibábos Hor­tobágy szomszédságában tá­voli országok fiai ismerked­nek a magyarokkal. Ennek a hagyománynak ja­va része ma is él, hiszen ép­pen Debrecenben az idei nyári egyetemen is a ma­gyar nyelvvel és irodalom­mal foglalkoznak egy teljes hónapon át, s a hallgatók olyan külföldiek, akik már tudnak, vagy most tanulnak beszélni-írni-olvasni magyar nyelven. Ám a félszázad előtti egyetlen most már csak egy a 22-ből. Ennyire szaporo­dott hazánkban a nyári egye­temek száma, s a hálózat az ország minden vidékét fel­öleli. Mi tagadás: az első időkben — annak is jó ne­gyedszázada már — volt né­mi idegenkedés vagy talán féltékenység a kezdeménye­zőkben: tartottak tőle, hogy a több ezúttal kevesebbnek bizonyul, vagyis devalváló­dik a nyári egyetem értéke azzal, hogy sok lesz belőle. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy nem így lett. Ehhez azonban meg kellett találni mindenütt a megfelelő mondanivalót, a közérdekű témaköröket, ame­lyek az egyik vagy a másik nyári egyetemre vonzzák a hallgatókat. Némelyik nyári egyetem kifejezetten külföldiék szá­mára nyitja meg kapuit. Ilyen például a veszprémi Balato­ni Nyári Egyetem, ahol a té­ma minden évben a „ma­gyar tenger", vagy az egri Filmművészeti Nyári Egye­tem, amely a külföldön mél­tán jóhírű magyar filmrende­zők életművével, játékfilm­jeinkkel foglalkozik, s ugyan­ott a Műemlékvédelmi Nyári Egyetem, amely ugyancsak sok külföldi érdeklődését kel­ti fel évről évre. (Nem köte- kedés, de nehéz megállni szó nélkül: jó lenne, ha itt­hon is megnyilvánulna a mostaninál nagyobb érdek­lődés az ilyen témák iránt.) Népszerű külföldön az esz­tergomi Duna-kanyar Művé­szeti Nyári Egyetem is, ahol az idén a zenetanítás világ­szerte alkalmazott Kadály-fé- 1e módszerével foglalkoznak. Zalaegerszegen Néprajzi Nyá­ri Egyetemet tartanak, s a magyar folklór ugyancsak sok külföldit érdekel. Nem kevésbé az urbanisztika, amely a szombathelyi Sava- ria Nyári Egyetem állandó témaköre, s az idén — kü­lönös tekintettel a nemzet­közi gyermekévre — „Gyer­mek a városban” címmel foglalja össze mondanivalóit. Pécsett és Harkányban Né­pek Barátsága Nyári Egye­temet rendeznek hosszú ide­je. Kétségtelen, hogy az egye­temi városok sök tekintet­ben könnyebb helyzetben vannak, hiszen van jól kép­zett előadói gárda, elegen­dő tanterem, s a nyárra megürülő diákszállásokon a vendéghallgatók elhelyezése is egyszerűbben oldható meg. Mégsem akartak lemaradni a más-más témakörben újat nyújtani tudó városok sem, s ezt a törekvést csak helye­selni lehet. Azt már kevés­bé, hogy további városok szeretnék még bővíteni a kört, s némelyik olykor a szükségesnél nagyobb erőfe­szítéseket tesz az egyete m - rendező városok közé kerü­lés érdekében. Most írtkább arra van szükség, hogy a meglevő nyári egyetemeket erősítsük tovább. Nem csékély fel­adat: a zenétől a vízgaz­dálkodásig, a pedagógiától a közgazdaságig igen szé­les a nyári egyetemek té­máinak skálája, s a bel- és külföldi hallgatók mindenről a legjobb szakemberek elő­adásait várják, a legfeíké- szültébb hozzáértőkkel kí­vánnak a konzultációkon vi­tatkozni. Ahol a határokon túlról jött hallgatók ülnek a padsorokban, ott tolmácsok­ra is szükség van, s a leg­több nyári egyetem orosz, angol, francia, német és olasz szinkrontolmácsolást ígért jó előre szétküldött is­mertetőiben. Köztudomású: magas szinten fordítani tu­dó tolmácsokban sem állunk olyan jól, hogy — nagyjá­ból ugyanabban az idő­pontban, június vége és au­gusztus 20. között — még több helyen tudja vállalni az ország ai hallgatók nyelvi igényeinek kielégítését. S még nem is szóltunk arról, ami mindmáig szinte min­denütt a legtöbb gondot okozza: a szálláshelyekről. Egyre fontosabb helyet foglalnak el a hazai és nemzetközi felsőfokú, iskolán kívüli továbbképzésben a magyar nyári egyetemek. Az egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetem most rendezi 9. év­folyamát, s már évek óta elfogadják számos ország­ban ennek hallgatását szak­mai továbbképzésként. Törzs- közönsége van a 17. évfo­lyamánál tartó gyulai Esz­perantó Nyári Egyetemnek. Po­litikailag Helsinki óta egyre jelentősebb a pécsi Népek Borátsága Nyári Egyetem. Világszerte mind több gon­dot okozó témakörrel fog­lalkoznak Sopronban külön hazai, külön nemzetközi ta­gozatom: a környezet- és ter­mészetvédelemmel. Hazánk igazságszolgáltatási rendsze­rét, a törvényalkotást és a törvényességet ismerteti a hallgatókkal a legújabb nyári egyetem, a Budapes­ten kezdődő állam- és jog- tudományi. Távoli országokból Tovoly megközelítette a háromezret a nyári egyetem hallgatóinak száma, ezen be­lül az 50 százalékot a kül­földieké. Legtöbben az NDK- ból jöttek: 350-en. Száznál többen érkeztek Bulgáriából, az NSZK-ból és Csehszlová­kiából, de jöttek nyári egye­temi hallgatók csaknem min­den európai szocialista or­szágból, valamint szép szám­mal Franciaországból, Olasz­országból, Finnországból, az USA-ból és Ausztriából is. Várkonyi Endre Jelenet a filmből Az utolsó valcer Akár az „első valcer" címet is kaphatta volna a film, ha ar­ra gondolunk, hogy az öttagú amerikai The Band együttes tizenhat éves működése során mindössze egyetlen (a filmben utolsó számként elhangzó) val­óért komponált. S ha hozzá­tesszük, hogy ez a nóta is csu­pán imitáció, vagyis más, mint a fogalmainkban oly mélyen gyökeret vert keringő, akkor a valcer szót is mellőzhetjük. A film igazi apropója ugyanis a The Band együttes búcsú-hang­versenye. Tizenhat év emléke egyetlen koncertbe sűrítve. Két nagylemeznyi zenei anyag a filmvásznon. Látszólag könnyű dolga volt Martin Scorsese rendezőnek a film forgatásával. Népes opera­tőr stábjával — amelyek közt két magyar nevet is felfedezhet­tünk — felvételt kellett készíte­nie egy élő koncertről, az együt­tes tagjaitól vett riportanyag (ez adta a sztorit) utólagos bevágásával. Ennyi! — Ha a zene jó, a film eladható! — Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy a né­ző valóban élő koncerten érez­ze magát, hogy a közbeiktatott riportok ne zavarják a folya­matosságot, ugyanakkor a szto­ri mindenki számára érthető és követhető legyen, olyan rende­zői, operatőri háttér munkára van szükség, amely nélkülöz minden pontatlanságot. A ki­váló, természetes egyszerűség­gel pergő képsorok tanúsága szerint ez a munka maradékta­lanul sikeresnek tetszett. Nem így a vetítés technikája, amely­ben (ha ritkán is) előfordult, hogy a fejeket alul, a lábakat felül láttuk a vásznon. Vagy a magyar feliratozás, amely a dalok szövegét a címek puszta közlésére redukálta, figyelmen kívül hagyva angol nyelvtudá­sunk fokát. Ettől eltekintve, a felhangzó számok forró hangulatot terem­tettek. A country-folk-rock stílus megannyi (számunkra sokszor is­meretlen) témája, sallangmen­tesen egyszerű, dallamos meg­szólaltatása révén újra felfedez­hettük a blues magávalragadó harmóniavilágát; felidézhettük a shaffle-rock és rock and roll dinamikus lüktetését. Az egy­kor k'sérő együttesként indult The Band kiváló szólisztikus mű­sora mellett hű maradt eredeti funkciójához. A nosztalgikus búcsúkoncerten felsorakoztatta mindazokat a sztárokat, akik­kel az emlékezetes (és tanulsá­gos!) tizenhat év alatt igazi si­kereit aratta. Bob Dylan, Eric Clapton, Neil Diamond, Joni Mitchell, Paul Batterfield, Mud­dy Water, Van Morrison és Rin­gó Starr egyéniségének varázs­ereje, úgy tűnik, időtálló. A film pedig jó alkalom arra, hogy az egész világot bejárva újabb sikerrel koronázza valamennyi­ük töretlen pályáját. Bornemissza Géza Pécs város életében minden, kor nagy szerepet játszottak az itt született, vagy ide származott német zeneszerzők, muzsikusok, karnagyok. Közéjük tartozott többek között Hölczl Szeráf Fe­renc is. Hölczl 171 évvel ezelőtt, 1808. március 14-én, Malackán szüle­tett. Zenei tanulmányait Bécs- ben végezte. Szerepelt néhány Beethoven által rendezett hang­versenyen is. Baráti kapcsolat fűzte Schuberthez és Lenauhoz, akiknek számára egy hegedű- versenyt is komponált. 1827- ben azután Hölczl az össz­hangzattan és az ellenpont ta­nára lett az Egyházzeneképző Intézetben. 1830—31-ben Lengyelország­ban mint zongoraművész ko­moly sikereket aratott. 1841-ben visszatért az osztrák fővárosba és zeneszerzéssel foglalkozott. Ebben az évben sikerrel adták elő Noé című oratóriumát. Másik szerzeménye a Collo- nák című háromfelvonásos ope­ra volt. Ennek bemutatására azonban forradalmi tárgya miatt nem kerülhetett sor. 1841-ben Innsbruckban zeneigazgató lett és az itteni egyetemi ifjúsággal megalakította az első innsbrucki férfikar egyesületet. Hölczl, mint innsbrucki zene- igazgató 1843-ban meghívást kapott Pécsre, hogy legyen a Székesegyház karnagya. A meghívásnak örömmel tett ele­get és ettől az időtől kezdve tehetségét és tudását a pécsi ze­nei élet fejlesztésének szolgála­tába állította. Emlékezetében még élénken éltek az osztrák dalosegyletek. Kezdeményezésére 1847 január­jában megalakult az új dalos­egylet, a Pécsi Dalárda. Első igazgatója Hölczl Szeráf Fe­renc, a Székesegyház karnagya lett. A dalárda karmesterévé pedig Schmidt Pétert, a Szé­kesegyház orgonistáját válasz­tották meg. A Pécsi Dalárda azonban nem volt hosszú életű, Megalakulása után egy évre működését be kellett szüntet­nie, mert az 1848-as háborús események nem voltak alkalma­sak a magyar dalkultúra ápo­lására. A később, 1862-ben újjáala. kult Pécsi Dalárda történetében nevezetes dátum volt 1870. de­cember 19., a Beethoven-cen- tenárium alkalmából rendezett ünnepi Beethoven hangverseny, amelyet Pécsett Hölczl Szeráf Ferenc vezényelt. A karmester olyan elégedett volt a zenekar és az énekkar produkciójával, hogy lelkesedésében a Pécsi Dalárdának ajándékozta a bir­tokában volt Beethoven-hajfür- töt. 1876. február 14-én, amikor a „haza bölcséért”, Deák Fe- rencért Pécsett gyászmisét tar­tottak, a Székesegyház ének. és zenekara, továbbá a Pécsi Da­lárda, valamint a Nők Egyesüle­te és a városi zenekar Hölczl Szeráf vezetésével Mozart Requiem\ét adta elő. A pécsi káptalan annyira elégedett volt Hölczl munkásságával, hogy 1878-ban 100 arannyal jutal­mazta meg. Hölczl, aki mint zeneszerző, a múlt század Beethoven és Schubert követőinek stílusában dolgozott, 95 évvel ezelőtt, 1884. augusztus 18-án halt meg. Ha­lála alkalmából a Neue Freie Presse című bécsi újság 1884. augusztus 20-i számában hosz- szabb cikkben emlékezett meg róla. A lap többek között a kö­vetkezőket írta: „Hölczl S. Fe­renc egyik legtehetségesebb zeneszerző távozott az élők so­rából; egy zeneművész, ki egy­kor szoros kapcsolatban volt Bécs zenei életével és a fővá­ros legkimagaslóbb művészeivel élénk összeköttetést tartott.” Halála után Hölczl mit ha­gyott az utókor muzsikusaira? Hét vonósnégyest, három vo­nósötöst, egy hegedű, és egy zongoraszonátát, zongoradara­bokat, dalokat, férfikarokat, két hangversenynyitányt, egy szim­fóniát, egy oratóriumot, egy operát, nyolc ünnepi misét, ti­zenhat kisebb misét, egy nagy Requiemet, öt kis Requiemet, három Te Deumot és több ki­sebb egyházi művet. Hölczl a zenei élet fejlesztése területén kifejtett munkásságá­nak elismeréséül számos kitün­tetést kapott, többek között a Művészet és Tudomány arany­érmét. E mellett sok zeneegye­sület, mint például a Wiener Chorregenten Verein, a Musik­verein zu Salzburg és több más egylet tiszteletbeli tagjává vá­lasztotta. Hölczl halála után özvegye, férje nevének emlékére nagyobb összegű alapítványt tett, mintegy 50 koronát, amit minden év március 14-én adtak ki a pécsi városi zeneiskola egyik legjobb növendékének. Pusztai József lllliiilll Élősdiek és áldozataik A Vészi Endre novellája alapján készült új tévéjáték egyike volt a kevésszámú kel­lemes meglepetéseknek a ká­nikulában felhígult tévéműsor­ban. A novella s a belőle ké­szült tévéjáték főszereplője egy színesfém-munkás, akinek egy napon kézzelfogható sorssze­rűséggel szól bele az életébe egy Doxa zsebóra. A zseb­órát egy vadászkalapos ide­gen nyomja a kezébe, néhány másodperccel azelőtt, hogy holtan fordulna le a döcögő villamos üléséről. A groteszk hajlamú, gúnyoros Sors Au­gusztus Antalt szemeli ki ma­gának egy kis packázásra, olyan ember ő, akit lehet ug­ratni, vagyis született balek. Ha a packázni szerető sors szemszögéből nézzük a dolgot, ez az Augusztus Antal kifeje­zetten azért él a világban, hogy kibabráljanak vele, jám­bor jótevője legyen egy vér- forralóan álszent, lusta, önző nőszemélynek, aki kispolgárion szemforgató és sznob, s aki vi­szont kifejezetten azért él a világban, hogy másokon élős- ködjék. A jámbor fémmunkás, aki már amúgy is áldozat, akit már elhagyott a felesége, s aki tétova téblábolása köze­pette nem talál semmi fogód­zót az életben, amely segítene egyéniségét megőrizni, végül végképp elveszíti emberi tar­tását, s miközben az özvegy kisded játékainak eszközévé válik, egyszercsak — a halotti tor kitűnően rendezett jelene­tében — már maga is arra a színvonalra csúszott, ahol az élősdi özvegy van. Iglódy Ist­ván, Pásztor Erzsi, Nagy Anna és több epizódszereplő segí­tett hozzá, hogy ez a tévéjá­ték kiemelkedjék az átlag­színvonalból. Érdekes módon a Rákosy Gergely írásából készített Gom­bó kinn van című tévéjáték is hasonló feszültségeket pedzett, nem a szatíra felé hajló k'iéle- zettséggel, inkább csak az irónia eszközeit használva, realisztikus háttérrel, nem ta­gadva a keserűséget sem. Két jobb sorsra érdemes, értelmes fiatalember, ki-ki a maga „ke­resztjével" a vállán arra az el­határozásra jut, hogy disszi­dálnak. Nem komoly, meggon­dolt elhatározás ez, inkább csak egy másfelé törekvés bi­zonytalan alternatívája. De ha­tározott következményei lesz­nek. Eltorlaszolták a visszafe­lé vezető utakat, nem marad más hátra, mint az újrapró- bálkozós, a pénzszerzés tör­vénytelen útja. Két tanácsta­lan, őszinte, romlatlan gyerék- ember az egyik oldalon — az áldozatok. Egy raffinált ven­déglőséé a másik oldalon, aki — ha már letörték azt a lakatot — rájuk kenné, ismeretlenül is, néhány demizson hiányzó pá­linka árát. És egy másik élős­di, aki látszólag ártalmatlan, aggályoson precíz, alapos kis­ember, minta állampolgár. Csak éppen a „kaparj kurta” sunyi lesel'kedésével a szívé­ben. Az áldozatra leső kissze­rű gonoszsággal a minta-bőre alatt. Ez lenne a fölállás a világ­ban? Vészi Endre elveszejti hő­sét, mert nem talál benne elég tartást, elég ellenálló nemes anyagot. Rákosy Gergely in­kább rács mögé teszi őket, mert alapjában optimista: amíg az áldozat nem süllyed az élősdiek morális szintjére, addig van remény. H.E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents