Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-09 / 217. szám
6 Dunántúli napló 1979. augusztus 9., csütörtök Állami gondozottak vakációja Hol nyaraltatok, gyerekek? Segítség az életbe induláshoz a fővárosban és vidéken az évenként megrendezett kiállítások száma mintegy háromezer. A kiállítások magas számából mintha az derülne ki, hogy a kiállítási lehetőségek jók. A kiállítóhelyiségek milyensége ugyanakkor nagy gondja kulturális-művészeti életünknek, a sok esetben összecsapott bemutatók nem alkalmasak a szűkösebb lehetőségek korrigálására. A kiállítások felügyeleti jogköre az 1974-es művelődéspolitikai határozat alapján a megyei tanácsok művelődési osztályaihoz, illetve a Fővárosi Tanács művelődési osztályához került. A Képművészeti Lektorátus számára a központi zsűrizés, a kiállítások központi engedélyeztetése olyan megterhelést jelentett, amely akadályozta a kiállítások szervezésének optimális menetét. A rendelkezés értelmében a helyi viszonyok alaposabb ismeretével nagyobb önállósághoz Kiállítási gondjaink jutottak a megyei tanácsok, közvetlenebbül szervezhetik meg a megye kulturális életét. A tanácsok illetékeseiből és a képzőművészeti szövetség megyei területi szervezetének művésztagjaiból áll össze az a zsüribizottság, amely a kiállítások színvonalát garantálja. Az alkotók közvetlenebb beleszólása valósulhat meg ily módon a megye kulturális életébe. A megyék gondoskodnak a kiállítások anyagi támogatásáról, a bemutatóhelyiségek fenntartásáról. Legnagyobb gond a mai követelményeknek meg nem felelő kiállítóhelyiségek fenntartása. Ezért tűzték ki például a fővárosban is azt a célt, hogy szelektálni kell, és az érdektelen, nem látogatott kiállító- helyeket meg kell szüntetni, vagy bővítésükről, korszerűsítésükről kell gondoskodni. Törekedni kell új lehetőségek felkutatására, új ötletek megvalósítására. Ilyen lehetőség például a kiállításra alkalmas műemlékjellegű épületek galériává történő átalakítása, szoborparkok létrehozása. Ennek egyik példája Budapesten a Vas utcai szoborpark, illetve Óbudán a Zichy- kastély emeleti galériája vagy éppen a Pécsett kialakított pincegaléria. A közönség szélesebb rétegeinek bevonására jó példa az a kezdeményezés, amelyet Tatabányán kíséreltek meg. Egy lakótelep modern házai közé vitték a kiállítást, az üresen kongó földszinti csarnokokat kiállítások varázsolják élettel telivé. Gyakorlatilag nagyon sok formája létezik a bemutatók és a közönség egymásra találásának: üzemek, klubok, könyvtárak, kórházak, művelődési házak, olykor, mint említettük, még a pincehelyiségek is — mind kiállítási lehetőségek. A tapasztalat az, hogy kiállításaink vannak jók és rosszak, hasznosak és haszontalanok is, de művelő- déspolitikailag átfogott kiállításpolitikánk sajnos nehezen bontakozik ki. Reméljük, hogy a kiállítások ügye a jelenlegi anyagi-támogatási rendszer hatására kedvezőbb helyzetbe kerül, amelyet a látogatók a helyiségek és a bemutatók színvonalán maguk is tapasztalni fognak. P. Macht Ilona Közvetitöszerep észak és dél között Zók-Várhegy őskori emlékei Eletfolytonosság a Mecsek alján Napfény, víz, hajóút, fürdés, foci, kirándulás — olvasással töltött hosszú nyári délutánok. Árnyékos udvarók, sok, sok játék, zamatos gyümölcsök. Testvérek, barátok, szülők .. . Végtelennek Játszó hosszú nyáridő és még mi minden lehet a vakáció? És mit jelenthet ez annak a gyereknék, aki elszakadt a szüleitől, testvéreitől, aki nevelőotthonban, intézetben tölti életét 18 éves koráig? Erre kerestük a választ. A Baranya megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet Pécsett, a Mikes Kelemen utcában átmeneti állomást jelent az állami gondozott gyerékék számára. Befogadóképessége 65 fő. Most is ennyien vannak itt. Ók azok, akik most kerültek állami gondozásba, ők azok, akik elhagytak egy korábbi intézetet, és készülnek egy következőbe, kinőttek az egyikből, s várja őket a másik. Ahogy körbeüljük az asztalt a gyerekekkel, hogy a nyárról, a nyaralásról beszélgessünk, Bocz András otthonvezető sorra elmondja, melyikük hová készül az ősszel. Most azonban a nyaralásról faggatom őket. — Hogyan képzelitek el? Milyen lehet a nyaralás? — Jó legyen — leheli el- fogódva egy szőke, vékony kislány. Ö a mamánál is volt már idén. Az édesanyjánál. — Mi az, hogy jó? — Nagyon szép például egy hajóút, egy kirándulás a Balaton mel lett... — ezt egy nagyobbacska, határozott lány mondja. Nagyon szeretne találkozni a bátyjával. A fiúk csendesebbek a lányoknál, akik egymás szavába vágva mesélnek a Balatonon, Berényben töltött hetekről. Jó volt, nagyon jó volt Serényben. Sokat fürödtek, a fiúk folyton pecáztak, és finom volt a koszt is. A fiúk közül a legkisebb nyerte a hízási versenyt. Egy szertelen, élénk kislány arról mesél, hogy megismerkedett a Balaton portján egy német családdal. Sok időt töltöttek együtt, le is fényképezték. Társalgási szótárból értették meg egymást, és így is fognak levelezni. Aztán egy hosszú, fekete hajú lányka beszél : eleinte nehéz volt megszoknia itt, a Mikes utcában, ugyanis el kellett szakadnia régi barátnőitől. De most már megbarátkozott az itteni lányokkal, és jól érzi magát. — Óriási lehetőséget jelent más megyékkel ellentétben, hogy a megyei tanács bala- tomberényi gyermeküdülője egész nyárra az állami gondozott gyerekek rendelkezésére ÓH — mondja Hideg Gyula, a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatója. —összesen 2200 intézeti beutalt, illetve állami gondozott gyerek él Baranyában, s közülük 480-at üdültethetünk minden évben. 14-től 18 éves korig így minden gyerek eljuthat egyszer a Balaton mellé, és ez nagyon Elkészült az iskolai dramati- kus nevelés programtervezete. Részleteit, a tanterv- és óravázlatokat a gyakorló pedagógusokkal együtt alakítja ki az Országos Pedagógiai Intézet és a Népművelési Intézet Augusztus 9—18. között általános iskolai tanárok — akik oktatónevelő munkájukban sikerrel alkalmazták a színjátékot —az óbudai klubházban műhelyfoglalkozásokon ismertetik tapasztalataikat, gazdagítják a módszertani leírásokat, a szöveg- gyűjteményeket. sokat jelent. Kimozdulnak a nevelőotthonok négy fala közül, nagy élmény nekik az utazás, a kirándulások, a hajóutak, a keszthelyi nyári rendezvények. Ezeknek a gyerekeknek a helyzete nem irigylésre méltó. Nekik senkijük sincs, se szüleik, se testvéreik, se rokonaik. A növendékeink 50 százaléka azért el tud menni valakihez: haza, rokonokhoz vagy nevelőszülőkhöz. Érdekes módon a szülők jobbára o nagyobb gyermekeiket viszik haza vakációra — a kisebbeket nem nagyon. Ugyanis a családok helyzete nem rendeződik, amíg a gyerek kicsi. Mire viszont 10—12 éves lesz, addigra minden kötél elszakad a gyerek és a családja között. Pedig óvodás, kisiskolás korban kellene családokhoz kerülniük, ha átmeneti időre is. Amikor a gyereket érdekelni kezdi a környezete, amikor meg kellene neki mutatni a világot. Ha ez elmarad, a gyerek később tanul meg beszélni, érdeklődési köre beszűkül, személyisége retardált lesz. — Mit lehetne tenni az érdekükben? — A társadalom lelkiismeretét bántja ez a gond — persze nem azokét, akikét kellene. Nagyon sokat segítenek nekünk o nevelőszülők — a 2200 állami gondozottból 7— 800 él nevelőszülőknél. Ők azonban egyre idősebbek és egyre kevesebben vannak —a modern kislakások ugyanis nem alkalmasak arra, hogy gyerekeket vállalhassanak. Sokon támadják őket, pedig csekély támogatásért mindent elsősorban családot adnak az árváknak. Sok szocialista brigád támogat bennünket — elsősorban anyagiakkal. Emberi támogatásra lenne pedig szükség, és ez kevesebbe kerülne. Ha például egy-egy család magához venne nyaralásra a növendékeink közül egy állami gondozottat, ha szeretettel befogadná egy kis időre —ez mindennél töijbet jelentene. Nevelőotthonainkban 600 gyerek él, és ezeknek a fele nem nem tudja mi a csalód. Nem általában kell a támogatás, ezt megteszi az állam. Az egyes gyermekeknek van erre szüksége. — Van erre is példa? — Rengeteg, csak kevesen tudnak róla, nincs propagandája. Tavalyelőtt egy fogyatékos kis cigánylány megismerkedett egy salgótarjáni családdal. Annyira megszerették, hogy azóta is rendszeresen megkeresik ünnepek előtt, hazaviszik, s ezen a nyáron is együtt nyaralnak Bükfürdőn. Pedig nekik is van gyerekük. Amíg Hideg Gyulával beszélgetünk, magas, fekete fiú kopogtat az ajtón: — Tizenkilenc éves vagyok — mondja —, és eljöttem elbúcsúzni . . . — Kőműves lett, állása van, a nevelőszüleinél marad. —'Életbe indítási segélyt kérhet... Szeptemberben az ország 15 általános iskolájában — kísérletként — megkezdik a drama- tikus nevelést. Az általános iskolai nevelés és oktatás terve szerint a VII. és Vili. osztályban, hetenként két órán dramatikus alkotó játékokat rendezhetnek fakultatív tárgyként vagy szakmai tevékenységként. A csütörtökön kezdődő tíznapos tanácskozáson összegezik a hazai dramatikus nevelés előkészítésének eredményeit és megfogalmazzák a tennivalókat. Jelentős törésvonalat képez a Pécsi-víz völgye a Mecsek és a Villányi-hegység közötti dombvidéken. E törésvonalat az ember a korai időktől fogva felismerte, közlekedési útvonalként használta, ugyanis ezen nyílott összeköttetés a Szerémség és Szlavónia felől a Mecsek alja irányába. Dr. Ecsedy István, a Janus Pannonius Múzeum őskoros régésze éppen ezen útvonal mentén, Zók-Várhegy őskori telepén folytatott feltárásokat. Ezek eredményei egyrészt bizonyítják azt, hogy fontos kulturális, technikai vívmányok terjedtek el ennek az útnak mentén délről észak felé — e közvetítő vonal fontos állomáshelye volt a zóki kora-bronzkori telep. Másrészt bizonyítható a több évezredes életfolytonosság ezen a területen egészen napjainkig. — A várhegy a Pécsi-víz fölé emelkedő dombtetőn ideális lakóhelyet kínált az őskori népcsoportoknak — mondja a lelőhelyről dr. Ecsedy István. — Az ásatás eddigi eredményei bizonyítják, hogy már a java rézkor idején megszállta egy éppen a Szerémség felől érkező törzs népe, később pedig elfoglalta az úgynevezett Bádeni kultúra egyik csoportja. Ez a késő-réz- kori kultúra Közép-Európa nagy területein elterjedt, és jelentős szerepet játszott azoknak a kapcsolatoknak kiépítésében, melyek útvonalán megkezdődhetett a délkelet-európai civilizációk eredményeinek szélesebb körű elterjesztése. Ez a folyamat a korai bronzkorban teljesedett ki. A kora-bronzkori felvirágzás történelmi forrásanyagának jelentős részleteit sikerült megtalálni Zók-Várhe- gyen, ahol világosan bizonyítható, hogy a késő-rézkori telepre ráépült egy nagy területen és jól szervezett népesség, a Zók-Vucedol-kultúra népe, az i. e. III. évezred végén, megszállják a hegytető előrenyúló részét, és erődített településsé alakítják át. A korábbi lakosok, hoz képest hosszú ideig és nagy számban élnek itt, mintegy 200—400 fős központi telepet képviselve. Területünkön az ő megjelenésüktől számítjuk a bronzkort. — E kultúra idején jelenik meg a munkamegosztás új formája éppen a bronzművesség- gel, amely olyan szakértelmet kívánt, amit nem lehetett egyszerűen csak a családban megtanulni. A mesteremberek által készített bronzbalták, tőrök, vésők pedig a cserekereskedelem tárgyát képezték. Feltártuk lakó. helyüket, cölöpre épült, patics- falu házaik döngölt padlóját, tűzhelyeiket, hulladékgödreiket, melyekből nagy számban került elő a díszített kerámia, a gyermekjáték, az állatcsont, mely utal a táplálkozásukra. Állat- állományukat juh, szarvasmarha, sertés és ló képezte — ez az időszak a Kárpát-medencében a ló háziasításának kora. Feltételezhető, hogy már igavonás, ra is használták a lovat, még nem ülték meg, de húsát javában fogyasztották. Nagyon sok vadhúst ettek, rengeteg halat. Óriási méretű vizákat, tokokat halásztak ki a napjainkra teljesen elszennyeződött Pécsivízből. Az elszenesedett magvak, az őrlőkövek ugyanakkor azt mutatják, hogy az intenzív állattartás mellett fejlett földművelést, elsősorban gabonatermesztést folytattak. Az állattartásból, vadászásból eredően fejlett lehetett a bőriparuk. Nagyon jól értettek a kerámiához, és szépen díszítették edényeiket. E gazdag és jól élő telepet i. e. 1900—1800 körül a So- mogyvár—Vinkovci-kultúra népének ideérkezésekor adják fel, ekkor zárul a zóki őskori telep élete. — Miért érdekes ez a feltárás a tudomány számára? — Ugyanezen a földrajzi területen épül ki később a jakab- hegyi vaskori földvár, ide települ a római Sopianae, a középkori, illetve a mai Pécs. Ezen a töretlen életfolytonosságot mutató vidéken egy olyan korabronzkori telepet sikerült megragadni, melynek népe egy dé- lies kultúra hordozója volt, s amely ezt a kultúrát, annak legfontosabb technikai vívmányát, a bronzművességet idehozta és széles körben elterjesztette. E helladikus eredetű bronzművesség a helyi nyersanyagokra támaszkodott, és a Kárpát-medencén túl Észak- Itália és Dél-Németország területén is hatott. — Mit kell tisztáznia a további kutatásoknak? — Elsősorban a telep erődítmény jellegét. Másrészt a feltárt telepek mellett eddig nem találták meg a temetőiket, melyek további értékes adatokat szolgáltathatnak erről a kultúráról. G. O. A kékszakállú herceg vára Zeneműkiadó, 1979 Bartók és Kodály pályatársi viszonyát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 1910-ben Balázs Béla kettejük jelenlétében olvasta fel A kékszakállú herceg vára c. misztériumát, és azt Kodálynak ajánlotta megzenésítésre. A téma viszont Bartókot ragadta meg. A meglehetősen elkésett, 1918-as bemutatón Kodály volt a kritikus, aki ezeket írta: „A nyelv felszabadításának, a természetes hanglejtés zenévé fokozásának útjára lépett Bartók, s ezzel nagyban előrevitte a magyar recitatív stílus kialakulását. Ez az első mű a magyar operaszínpadon, amelyben az ének elejétől végig egyöntetű, ki nem zökkenő magyarsággal szól hozzánk." Éppen ezt a megállapítást aknázza ki eredeti ötlettel a Zeneműkiadó a szép kiadású könyvben. Balázs Béla szövege fölött ugyanis, a lényeges helyeken megjelenik Bartók kottaképe. így a könyv sokkal több, mint egy szép kiállítású librettó, de mégsem válik bonyolult partitúrává. Biztos vagyok abban, hogy kottát elemi fokon olvasni tudó könyvbarát számára rendkívül tanulságos megismerni, hogy Balázs lassú, hömpölygő „ősi magyar nyolcasai” micsoda élettel telítődnek meg Bartók által. Balázs maga nagyon szépen vallja, hogy „a népdalnak keveretlen ősszíneivel akartam modern lelket festeni. Azt akartam, amit Bartók. Együtt akartuk, egy fiatalságban.” A kékszakállú herceg tragikus történetének mondanivalója lényegében kortalan. (E kor- talanságot kiválóan jelenítik meg Kass János színes illusztrációi.) Minden kor a számára fontosnak tűnő mozzanatokat emelte ki, hiszen tudjuk, hogy a történet Gilles de Laval 15. századi véres figurájától kezdve, Perrault meseszövő fantáziáján át különböző nemzetek népballadáiba is bekerült — nálunk a Mónár Anna Ajgó Mártonjaként. Balázs Bélánál már lélektani szinten folyik a „cselekmény", és a megváltó szerelem erejével megszépül. Férfikegyetlenség, harc, anyagi és lelki gazdagság, gyengédség és büszkeség az egyik oldalon —- míg a másikon a mindent megváltó, és egyszersmind mindent tudni akaró szerelem. Az örök férfi-nő párharc? Vagy mindannyiunkban benne van Kékszakáll és Judit? Bartók Béla és Balázs Béla művét már sokan, sokféle szempontból elemezték. Kroó György korábbi, nagyobb lélegzetű tanulmányának rövidített változatát tartalmazza e kiadás is. Ebből idézünk: „A két utolsó ajtó titka csak any- nyi volt, hogy az egyedül elsírt könnyeket, és a lelkűnkbe zárt emlékeinket nem oszthatjuk meg senkivel... Szkladányi Péter Gállos Orsolya Dramatikus nevelés
