Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-06 / 214. szám

■■

Ötezer kilométer egyhuzamban?

Szabó Endre pápai hosszútávfutó a maga edzője

Először fut Pécsre, a bányásznapi randevúra

Észreveszi kétkedésem, és még egyszer megismétli, most már nyomatékosabban:

— Igen. Képesnek érzem magam Bruce Tulloh nem hivatalos világrekordjának megjavítására. Van annyi akaraterőm és kondícióm, hogy én is lefussam, sőt túlszárnyaljam a négyezerkilencszáz kilométeres távot. Bruce Tulloh Los Angelesből New Yorkig futott és az említett távot három hónap alatt tette meg. Mindez hat évvel ezelőtt történt és azóta, hogy meghallottam ezt a borzasztó nagy teljesítményt, arra készülök, hogy alkalmas időben elérhessem célomat.

Egyszerűen berendezett szolgálati szoba-konyhás lakás, a pápai textilgyár mellett. A hosszú, sárgára festett épülettel szemben a lakásokhoz tartozó faházak és azon túl a rét, ahonnan Szabó Endre elindult... Ölünk a hűs szobában, a sarokban sötétre pácolt kombinált szekrény apró dísztárgyakkal és sportbeli ereklyékkel.

— Tulajdonképpen tizenhárom éve sportolok rendszeresen. Az első lökést Varjú Vili Európa-bajnoksága adta meg. Borzasztóan megfogott, ahogy örült annak az aranyéremnek, amilyen gyerekes örömmel fogadta a gratulációkat. A rét volt számomra akkor az atlétikai pálya, a környéken lakó srácokkal ott edzettünk, versengtünk napestig. Egy kivén- hedt vasaló volt a súlygolyó, de csináltunk magunk fabrikálta díszkoszt, gerelyt, kalapácsot. A Pápai Textiles edzője figyeit föl rám, gereiyhajító lettem, de egy súlyosabb sérülés miatt elpártoltam ettől a versenyszámtól. A Türr gimnáziumba jártam abban az időben és testnevelő tanárom tanácsára a futást választottam. Hetente három-négy alkalommal napi tíz kilométert futottam, mégis távgyalogló lett belőlem néhány évre. Az országos ifjúsági bajnokságon nyolcadik helyen végeztem, ez volt o legjobb eredményem. Aztán mikor eiolvastam a Schi- rilla-sztori című könyvet, döntöttem: hosszútávfutó leszek, csakúgy mint Sehirilla. Első futásom a legszebb emlékeim közé tartozik és mindig is az marad. Leszerelő katonatársaim kísértek autóval Tapolcától Pápáig: a hatvankilométeres távot egyhuzamban futva tettem meg hazáig.

Azóta Szabó Endre naponta rója a kilométereket. Hétvégeken általában negyven kilométer a maga elé tűzött penzum, hétközben huszonöt kilométer a napi adagja. Az útvonal is mindig ugyanaz: Pápa—Tapolca—Bakonyjákó—Pápa. A közvélemény tulajdonképpen tavaly figyelt fel a huszonöt éves fiatalember teljesítményére, mikor Battonyától Nemesmed- vesig futott, majd az elmúlt év őszén a szupermaratoni mezőnyében két nap alatt körbefutotta a Balatont.

— Annál szebbet el sem tudok képzelni, mikor jelszavamat átérezve — Fussatok velem — gyerekek csatlakoznak hozzám, és idősebbeket is látok magam körül futás közben. Ez év tavaszán, a hatvanadik évforduló jegyében rendezett hálastafétán kétszázhatvan kilométert futottam és mindenütt nagy szeretettel fogadtak a megyében. Idén még

egy nagyobb utat tervezek és hadd köszönjem meg előre is a Dunántúli Napló szerkesztőségének, hogy lehetővé teszik számomra, hogy Pápáról Pécsre futva részt vehetek a már hagyományos Bányásznapi Randevún. A mintegy kétszázharminc kilométeres távot három nap alatt teszem meg, a Pápa, Veszprém, Balatonfüred, Baiatonföldvár, Balatonlelle, Kaposvár, Szigetvár útvonalon.

Szabó Endre, aki a Pápai Elekthermax elektroműszerésze, tíz esztendeje hosszútávfutó. Korábban Sehirilla György — ma a Magyar ökölvívó Szövetség főtitkára — volt a szakmai tanácsadója, vállalta az edzői teendők ellátását.

—• Mióta Sehirilla György a MOSZ főtitkára lett, nincs támogatóm. Itt Pápán nem látok lehetőséget a továbbfejlődésre. Egy olyan bázist, illetve sportkört keresek, ahol felkarolnának, ahol segítenének és megértenék, milyen nagy lehetőségek rejlenek a hosszútávfutásban. Ha ennek bizonyítására lehetőséget kapnék, mindent feláldoznék, talán még a fotózást is abbahagynám és nem vezetnék többé discót sem.

Salamon Gyula

Mennyit ér az ember, ha jé futballista?

Százezrek, milliók, milliárdok... Most az arabok diktálják a tempót

Százezrek, milliók, milliárdok röpködnek a levegőben — attól függően, hogy milyen pénznemről van szó. Egy jó képességű profi labdarúgó megkörnyékezése, klubcserére késztetése ma már nem megy a legalább öt nullára végződő csekkek vagy a hasonló összegű készpénz nélkül. Nem kell hozzá statisztikusnak lenni, csupán a játékos-átigazolásokról szóló, világgá röppentett híreket böngészgetni, hogy megállapítsuk: a jónevű hivatásos futballisták árfolyama évről évre emelkedik. Sokan feltették már a kérdést, honnan van ennyi ropogós bankójuk a nagy egyesületeknek, amikor megszereznek egy-egy, régóta kiszemelt és a tekintélyes summától megrészegedett labdarúgót?

Mert az árak felsrófolásában nincs megállás. A Barcelona például akkoriban 2,9 millió nyugatnémet márkát fizetett a holland Cruyffért, nemrégiben 1,9 milliót az osztrák Kranklért, de Neeskens szerződtetése is megért a gazdag katalán klubnak annak idején 1,35 milliót.

Nagy pénzek, hatalmas ösz- szegek. Amelyekből a költöző játékos csak egy elenyésző részt vág zsebre. Legalábbis ezt állítja Neeskens, aki szerint a klubok döntenek a háttérben az anyagiakról. „Tudom, hogy nagy pénzek kerülnek át egyik kasszából a másikba, ám ezekből a futballistának — végül is akinek a bőrére megy ki a játék — kevés jut.”

A csillagászati összegek versenyében a spanyolok járnak az élen. Jóformán nincs olyan csapatuk, amely ne vetne be milliókat, ha „nagy halat" akar kifogni, akinek átcsábításától állandó telt házat remél. így került át Breitner 1,4, Stielike 1,35, a dán Jensen (azóta már az Ajaxban játszik) 1,1 millió, Netzer 900 ezer nyugatnémet

márkáért a Real Madridba. A harmadik spanyol egyesület, a Valencia sem akart lemaradni, Bonhofért 1,6 milliót áldozott. A hamburgiak ugyanakkor kétmilliót szurkoltak le a Liverpoolnak Keeganért. A tempót most az arabok diktálják. Ha mór komplett csapatokat nem sikerült vásárolniuk, jó csengésű nevekkel próbálkoznak. Legutóbb a szaúd-arábiaiak az argentínai vb-t megjárt Hölzen- beinért egymillió, a hetyke bajuszos brazil Rivellinóért pedig 1,4 millió márkának megfelelő summát kínáltak — aminek egyikük sem tudott ellenállni.

Miért olyan drágák a futballisták? — tették fel a kérdést a sportriporterek, a futballvilág nagyjaitól várva választ. Sokan, sokfélét nyilatkoztak. Nem érdektelen a megkérdezetlek véleményét idézni.

Luis Menotti, az argentin válogatott szövetségi kapitánya:

— Drágák a játékosok, lehet, hogy túl drágák, mert az igazán jó játékos ma meglehetősen ritka. És ami ritka, az sokat ér, tekintet nélkül arra, hogy futballista-e. Ezt diktálják az üzleti törvények.

Raimundo Sapora, az 1982. évi spanyolországi labdarúgó- világbajnokság szervező bizottságának elnöke:

— A jó futballista sohasem drága. A pénz, amit a neves játékos szerződtetéséért kiadnak, hamar megtérül.

Hősé Martinez Pirri, a Real Madrid kapitánya:

— A futballista karrierje rövid, rizikós. Ezt meg kell fizetni. Még ha milliókért is. Elvégre egy Pelé, egy Cruyff nem minden utcasarkon található.

Kubala László, a spanyol nemzeti tizenegy trénere:

— Először is itt van mindjárt a kérdés, mi a drága. Ami egyiknek drága, az lehet, hogy a másiknak olcsó. Mégis az a

Az egyik nyugatnémet képeslap

fotómontázsa — a bankjegyeken Keegan, Beckenbauer és Bonhof,

legfontosabb: a játékos menynyit törleszt a klubnak. Játékban, gólokban, a közönség becsalogatásában ...

Mario Kempes, az argentinoi Mundial legjobb játékosa:

— Ha a futballista többet hoz a klub konyhájára, mint amennyit adtak érte, akkor nem drága. Elég gyakran a drága játékosok éppen olcsók, az olcsók viszont sokba kerülnek .. .

Alighanem Svájc legjobb külföldi játékosának, a jugoszláv Jerkovicsnak a véleménye áll legközelebb az igazsághoz, aki a következőképpen vélekedett. „Számomra sem tiszta, vajon miért drágák a futballisták, azt viszont tudom, hogy ázsiójuk emelkedéséért nem felelősek. S hogy ezt aló is támasszam, íme egy példa: 1974-ben az NSZK- beli vb előtt írt nekem a Puma sportszergyár igazgatója és 8000 márkát ajánlott fel, ha az általuk gyártott cipőben (ezt is ők adták volna) játszom. Ezt megtudva jöttek az Adidastól és ugyanezért 10 ezret ajánlottak fel. Ha egyik cég képviselője sem jön, ingyen hordtam volna régi focicsukámat, amit korábban is viseltem, mert nem volt más. s akkor most válaszoljanak: ki a hibás a licitálásért?”

És ez így van nemcsak a cipőkkel, hanem a játékosok árának túllicitálásával is.

Horváth L.

EGY-IKSZ-KETTO

A HDN tototipp- jeit a következő hétre dr. Tüske Csaba, a Pécsi Dózsa egykori játékosa (most vállalati jogász) állította össze. 1972 óta totózik rendszeresen kéthasá- bos szelvényekkel. A legnagyobb „fogása" eddig egy 12-es találat volt. amire, ha nem is sokat, de 3 ezer forintot kapott.

A 32. hét tippjei:

1. Vác-Bydafok. Fix egyesnek néz ki. Tipp: 1.

2. Bem SE-Szegedi Dózsa. Tipp: 2.

3. Bp. Spartacus-Ganz-MAVAG. Tipp: 1.

4. Lehel SC—Eger. Döntetlenszagú. Tipp: x.

5. Békéscsabai TASK—Nyíregyháza. Ugyan a Nyíregyháza bajnokságra tör, de az első fordulóban még minden lehetséges. Tipp: 1, 2.

6. Szabó L. SE-Miskolc. Tipp: x.

7. Debreceni Kinizsi—Leninváros. Az újonc győzelemmel kezdi az otthoni pontgyűjtést. Tipp: 1.

8. Asztalos SE-Gyula. Tipp: 1.

9. Sopron—Kaposvár. A Kaposvár újra megcélozza az NB l-et. Tipp: 2.

10. Sabaria—Haladás. A szombathelyiek nem bántják egymást. Tipp: x.

11. Szekszárd—Dorog. Tipp: 1.

12. Bábolna—Komló. Tipp: 2.

13. Bakony—Bauxitbányász. Tipp: 1.

+ 1

Pénzügyőr-Építők SC. Tipp: 1.

a monitor ellöl

Jövőre, veled, ugyanitt!

Vasárnap délután látványos záróünnepséggel fejeződött be Moszkvában a Szovjetunió népeinek VII. nyári spartakiádja. Heteken, hónapokon, sőt éveken keresztül vetélkedtek a különböző köztársaságok sportolói, üzemek, gyárak munkásai, iskolák, egyetemek hallgatói azért, hogy az országos döntőben számot adjanak felkészültségükről, tehetségükről.

Különös sportesemény egy ilyen spartakiád! Most volt alkalmam először részt venni ezen a nagyszabású tömegsport, rendezvényen, a világ legnagyobb ilyen jellegű demonstrációján és csak most tudom igazán megérteni, honnan erednek a szovjet sport nagyszerű eredményei. A spartakiád szervezettsége, az, hogy milliókat mozgat meg, hogy résztvevőinek száma meghaladja egy olimpia versenyzőinek számát, maga helyett beszél. A tehetségek nem kallódnak el, jó szakemberek kezébe kerülnek és ma már se szeri, se száma azoknak a versenyzőknek, olimpiai-, világ- és Európa-bajno. koknak, akik a Szovjetunióban a spartakiád mozgalomban indulnak el és kerülnek a világ élvonalába. Ma persze még nem tudjuk, kik azok. akik 1979-ben bontogatták szárnyaikat. Nem valószínű, hogy nevükkel már a moszkvai olimpián találkozunk. De idővel egészen biztos, hogy megismerkedünk olyanokkal, akik karrierjüket az idei spar- takiádon kezdték. Ha előbb nem, 1984-ben Los Angelesben a XXIII nyári olimpián.

Az idei spartakiád azért is különbözött elődeitől, mert már a moszkvai olimpia jegyében rendezték. A főpróba sikerült, de egyben sok tanúlságot is hozott. Rávilágított arra, hogy hol, mennyi még a tennivaló, min kell még javítani, esetleg másképp csinálni, változtatni az elképzeléseken. És ez így helyes, hiszen van még egy év, és ez elég idő a hibák kijavítására. A létesítmények többsége már elkészült. A többiek munkálatai is időre készen lesznek, legkésőbb a jövő év tavaszára igénybe vehetik a sportolók. Azokról, amelyeket már most birtokba vettek, elragadtatással nyilatkoztak, íme egy csokor a véleményekből. Néhány vendéggel nekem is sikerült beszélnem, akik így nyilatkoztak a HDN számára:

Max Bangerter, a Nemzetkö. zi Torna Szövetség főtitkára:

— Igazi ünnep volt ez a spartakiád. Nagyszerű áttekintést nyújtott számunkra az olimpia előtt. Nemcsak a résztvevőkre, de a létesítményekre is gondolok. Ami engem itt különösen megragadott, és amire én elsősorban kíváncsi voltam: milyen a szovjet tornasport

színvonala, a 15 köztársaságban A válogatott sportolókat már ismerem, de az az általános fejlődés, ami nyilván az egész országban folyó szervezett sportmunkának köszönhető, lenyűgöző. Ezért van jövője a sportok iádnak! Szeretnék

még valamit elmondani — folytatta a főtitkár. — Felemelő érzés volt látni, ahogy o Szovjetunióban a veterán sportolókat tisztelik. Jó dolog tudni, hogy valaki a sportpálya- futása befejezése után is megbecsült tagja marad a sportolók és a szurkolók közösségének.

Sven Thofelt, a Nemzetközi öttusa Szövetség elnöke:

— A szervezők nagyon jó munkát végeztek, pedig a Sokrétű, több helyszínes sportágunk megszervezése, lebonyolításo nem kis feladat. A létesítmények korszerűek, minden követelményt kielégítenek. Külön köszönet azért, hogy gondoltak a sportolók szabad idejének eltöltésére. Már alig várom as olimpiát! Biztos vagyok benne, hogy azt is hasonló magas színvonalon rendezik, hiszen a szovjet öttusázóknak nemcsak viláqra szóló eredményeik, de lebonyolításban is vannak tapasztalataik. A közelgő budapesti VB — ahol én is ott leszek, az olimpia előtti legnagyobb verseny. Kíváncsi vagyok, hogy a spartakiád után, ki, milyen formában versenyez majd az önök fővárosában?

Linda Mavei ausztrál úszónő, a spartakiád bajnoka tömö. ren fogalmazott:

— Most jártam először Moszkvában. Nagyon tetszett o város, barátságosak, kedvesek az emberek. Az uszoda csodálatos; a vize gyors, a versenyzők nem panaszkodhattak eredményeikre. Külön szeretnék szólni a szokértő, sportszerű közönségről. Nemcsak a hazai kedvenceket, de minket külföldieket is úgy lelkesítettek, hajtottak, mintha nem ellenfelek, hanem családtagok lennénk. Köszönet érte!

A versenyeknek azonban egyelőre már vége, a főpróba befejeződött. A Moszkvában összegyűlt 72 ország közel 2500 sportolója, 1000 újságíró, tvés rádióriporterek, sok tapasztalatot szerezve búcsúztak o szovjet fővárostól Mintha a budapesti Madách Színház nagy sikerű előadásának címét idézték volna:

„Jövőre, veled, ugyanitt!"

Moszkva, 1979. augusztus 5Szőnyi János

Nincs munkauöllalasí engedély

Miért nem utazott el Bálint László?

Eredetileg úgy terveztük, hogy most — augusztus elején — felhívjuk Hollandiában Bólint Lászlót, mondja el, mik az első benyomásai az Ajax labdarúgócsapatánál. Nos, erre nem kerülhetett sor. Igaz ugyan, hogy a Ferencváros szívós alkudozásokat folytat a Dunaújvárossal Judikért, akit Bálint helyetteséül szemeltek ki, de Bálint László még mindig nem szállt fel az amszterdami gépre. Budapesti lakásán ő vette fel a telefont- Hogy-hogy még mindig itthon van?- Sajnos, még mindig nem kaptam meg a hollandiai munkavállalási engedélyemet, anélkül pedig nem tudok elutazni.- Elterjedtek olyan hitek, hogy nem is lesz a biztosra vett szerződésből semmi sem.- Minden megtörténhet, az is, hogy nem kapom meg a munkavállalási engedélyt, és ebben az esetben tényleg nem játszhatnék az Ajaxnál. De nagyon remélem, hogy nem így alakulnak a dolgok.- Ennek a huzavonának nincs

A várakozás nem függ össze Krallal Sv'^r is rastokol

köze ahhoz, hogy Krol mégsem ment az Egyesült Államokba, hanem újabb három éves szerződést kötött az Ajaxszal?

— Nem függ össze a két dolog. Tudomásom szerint még négy — nem magyar — Hollandiába készülő labdarúgó hasonló helyzetben van, mint én.

— De gondolom, nem örül neki, hogy Krol marad, hiszen azonos poszton játszanak.

— Ami a szerződésem esetében hosszabb távon vezérelt, vagyis, hogy megismerjem az ottani viszonyokat, a profi labdarúgás mechanizmusát, edzésmódszereit, az nem függ attól, hogy Krol marad vagy sem. Persze, abban is bízom, hogy beverekszem magam a csapatba akkor is, ha Krol a középhátvéd.

— Mikorra várható döntés?

— Körülbelül két héten belül. Az utazásomnak — mint mondtam — adminisztratív akadálya van, tehát az én ügyemnek végig kell járni az adminisztráció összes lépcsőjét, ami nem megy egyik napról a másikra.

— És mi lesz, ha nem mehet? Tovább játszik a Fradiban?

— Erre még nem tudok válaszolni.

*

Bálint szavait egyébként megerősítik Jugoszláviából érkezett hírek is, miszerint Svilór, á Vojvodina szintén Hollandiába készülő válogatott kapusa is otthon rostokol, mert ő sem kapott még munkavállalási engedélyt. Állítólag a holland profi labdarúgó szövetség elnöke makacskodik és nem adja áldását a szerződésekre.

Belénessy Csaba

hétfői □