Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-06 / 214. szám

Abaiige t: Megyei ifjúsági klubtalálkozó Halálos áldozatokat követelt a balatoni vihar Aki próbált már vizen meg­lovagolni egy hordót és két fa­kanállal evezni, elmondhatja, hogy nem éppen egyszerű fel­adat. Ráadásul, ha a víz fölé lógó kötélről még egy csokolá­dét is el kell kapnia, szájjal! Kezdőknek egy jó tanács: csak fürdőruhában merészkedjenek a hordóra, ugyanis eléggé la­bilis jármű ... Ezt az újfajta játékot tegnap az abaligeti tavon próbálták ki a megyei ifjúság klubtalálkozó résztvevői. Az egésznapos ta­lálkozót évenként egyszer ren­dezi meg a baranyai népmű­velési tanácsadó és a megyei klubtanács. Céljuk, hogy meg­ismerjék egymást a klubtagok, összebarátkozzanak, tapaszta­latokat gyűjtsenek, cseréljenek és közben szórakozzanak, játé­kosan művelődjenek. Az egy­órás vízi vetélkedőt az abali­geti ifjúsági klub vezetője, Papp Tamás állította össze, a „szá­razföldi" sportjátékot Himer László, a sásdi művelődési ház­ból. A sásdiak egyébként már szombaton Orfűn tartottak egy mini találkozót és vasárnap reggel onnan gyalogoltak át Abaligetre. A tóparton textil-, fotó-, grafikai és fazekasmű­helyt állítottak fel. Az ott lévő szakemberek irányításával bár­ki készíthetett makramét vagy fazekat. A kishajmási kerámia­üzem fiatal dolgozói alig győz­ték bemutatni az agyagformá­lás titkait, annyian érdeklődtek iránta. A délutáni barlangláto­gatás után a zengővárkonyi népi táncegyüttes szórakoztatta a 150—200 klubtagot. Este pe­dig a barlangpresszó teraszán elkezdődött a disco. A találko­zó jó hangulatban zajlott, és a rendezők remélik, hogy minél több fiatalt sikerült megnyerni a közösségnek, az ötletes programok iránti igénynek. B. A. (Folytatás az 1. oldalról) Ionosén súlyos helyzet alakult ki a vihar egyik gócpontjában, Barcs közelében. A vasúti köz­lekedés számára létfontosságú engedélykérő telefonvonalakon már a szélvészt követő órákban ideiglenesen helyreállították a kapcsolatot, így mindvégig fenn tudták tartani a vasúti forga­lom biztonságát, zavartalansá­gát. Ennek köszönhető, hogy b szerelvények csupán tíz-tizenöt perces késéssel érkeztek be az állomásokra. Vasárnap ismét a szokásos nyári „zsúfoltsággal” közlekedtek a vonatok. A pécsi tűzoltók szombaton este tűzoltókészülékek helyett fűrészekkel dolgoztak. A pécs- bányatelepi kórháznál, a Gom­ba utcában, a 39-es dandár úton, az Árnyas úton, valamint Mólomban távolították el az úttestre dőlt és a közlekedést akadályozó fákat, leszakadt ágakat. Szerencsére a mentők­nek nem akadt dolguk, a hi­degfront miatt nem növekedett meg a rosszullétek száma. * A pécsi Hullámfürdő dolgo­zói tegnap hajnalban a meg­rongálódott hintaágyakat dró­tozták össze, és a medencék­ből „halászták ki” az úszó ága­kat. Szombaton egy órával előbb kellett zárniuk. A riadt vendégek megrohanták az öl­tözőket, a szatyrokat, törölkö­zőket, újságpapírokat felröp­pentő szélben. A vasárnapi hű­vösebb időben csak fél házzal üzemelt a strand. A Pécsi Vízműnél nem oko­zott nagyobb üzemzavart a vi­har sem a tortyogói, sem a peliérdi telepen. Az áramkima- radozások miatt néhány kisebb hiba keletkezett, amit azonnal elhárítottak, így a városban senki sem maradt víz nélkül. Sőt, a múlt heti száraz napok után hétfőn teli tározókkal kez­dik a hetet. * Baleseteket is okozott a vi­har. A 6-os főközlekedési úton, a 142-es kilométerkőnél Ko- peller József 19 éves motorke­rékpárosra dőlt egy útmenti fa. A fiatalembert súlyos, de nem életveszélyes állapotban szállí­tották a mentők a szekszárdi kórházba. Sand községben egy helybeli gazda tehenét ölte meg a rá­zuhant villamos vezeték. G. M. I Nagykanizsa: Honismereti diáktábor Divat és kifizetődő üzlet ma a múlt dokumentumait tárgyi emlékeit gyűjteni. Természete­sen mindez a szakemberek ke­zében a legértékesebb, hiszen közvetítésükkel végül a nagy- közönség számára is hozzáfér­hető, nem úgy, mint a magán- gyűjtők birtokában rejtegetett, féltett kincs. Ezért volt hasznos a két hetes 13. Országos Hon­ismereti Diáktábor, amelynek: ezúttal Nagykanizsa adott ott­hont. A hét végi táborozásig 120 különböző helységből érkezett ipari, közép- és főiskolás diák járta a környező falvakat, üze­meket és ného szinte az utolsó órában érkeztek, hogy a sze­métből kivegyék múltunk még megmaradt tárgyi emlékeit. A gyűjtő- és kutatómunka ered­ménye az a több mint 400 tárgy, írásos, fényképes dokumentum, amelyet a fiatalok feldolgoztak, vagy részben rendszereztek. A végre jó helyre került anya­got a nagykanizsai, a zalaeger­szegi, az olajipari és a szent­endrei szabadtéri néprajzi mú­zeumok hasznosítják majd. Győri András Sióagárd: Tájház Sióagárdon a gazdag nép­rajzi értékeket, a Szekszárd melletti falu múltjának és jene- nének kincseit megőrző és be­mutató tájházat rendez be a szekszárdi Balogh Ádám Me­gyei Múzeum a megyei és a köz'égi tanács segítségével. Er­re a célra egy parasztházat vásároltak, amelyet felújítanak. A múlt századbeli jellegzetes sióagórdi udvarház lakóépüle­tének nádtetejét már felújítot­ták. de még akad bőven tata- rozási munka. Ettől függetlenül, a múzeum már megkezdte az előkészületeket a leendő tájház berendezésére. — b — Zengővárkony: Külföldi magyar néptáncoktatók Baranya megyében ü*5£.: A Beatrice az IH-ban Ötödik éve rendezi meg a Magyarok Világszövetsége, a Népművelési Intézet segítségével a kül­földön élő magyarok néptáncoktatói tanfolyamát. Az idén 18 együttes 250 tagja, illetve vezetője látogatott el Magyarországra. Kanadában, Franciaországban, Ausztriában, az Egyesült Államok­ban és az NSZK-ban élő táncosok egy csoportja vasárnap Baranyába — Hosszúheténybe és Zen. gővárkonyba — látogatott Képünkön a zengővárkonyi együttesről készült felvétel. Fotó: Havasi János Szeged: Országos halászlé főző verseny Más arcú Beatrice együttes ismertünk meg szombaton este az IH-ban, mint amilyet híresz­teléssel előre lefestettek. Elsőül is: o Beatrice — nem punk. Még akkor sem, ha korábban ők ma­guk hirdették ezt. A punk (ejtsd: pank) jelentése magyarul: po­csék. Elsősorban nem is zenei irányzat, hanem abba burkolt életfelfogás: az esztelen min­dent tagadás elve. Legriasztóbb képviselője a Sex Pistols együt­tes volt, de az is mindössze 1975-től 77-ig élt. A legtöbb punkegyüttes azóta megnőtt ze­nei igényességgel és új filozó­fiával állt a közönség elé: a tu­dományos technikai forrada­lomtól várható jövő emberét ku­tatja és gondolatvilága inkább a figyelmeztetés, nem pedig a tagadás jegyében működik. Sőt, az angol Clash (összecsa­pás) együttessel egy szinte for­radalmár punkzenekar is szüle­tett és lázit a kizsákmányolás, a kispolgáriság ellen. A Beatrice pedig igen jó in- dulósú rock-blues zenekar, ro­konszenves egyéni stílusjegyek­kel. Tagjai Nagy Ferenc (Feró) énekes, Lugosy László szólógi­táros, Miklóska Lajos basszus- gitáros és Donászi Tibor dobos. Az egyéni stílusjegyek a folya­matos közönségkapcsolatra való törekvésükben és rendkívül köz­vetlen, szinte társalgó előadói modorukban jelentkeznek, men­tesen a szokványos pózoktól és nagy hatással. Feró erőteljes, férfias egyéniség, nem préseli a hangját, hanem természetesen énekel, szemben több ismert rocksztárunk „háremőrre” emlé­keztető hangsavai és bójolgá- sával. Szövegük úgynevezett „lázító" jellege nem nő túl a többi rockegyüttes versszövegei­nek ilyen felhangjain. Egyedül a jól előadott kutyadalt húztam volna ki, ha ORI-műsorszerkesz- tő volnék, nem azért, mert Pe- tőfi-utónérzés, hanem mert a kamaszközönség az alkohol fel­szabadító hatására is értheti. A közönség? — Hát most az sem volt punk. Nem azért, mert viszonylag kevés és inkább meg­játszott szakadtságot lehetett látni a ruházatukon. De a punk o vad, durva, gusztustalan ötle­teknek versenyszerű rögtönzése is, a közönség részéről. Tavaly láttam Cambridge-ben egy punk-hangversenyt, ahhoz ké­pest a szombati „punkrajon- gők” — szerencsére! — csak ka- maszos sutasággal „punkoskod- tak” és nem lépték túl az élet­kori sajátosságoknak beillő tob­zódás határát. Kár teTiát, hogy az ŐRI nem vonja hivatalos művész-szervezeti keretébe a Beatrice-t. Legfőképpen az éret­len kamaszfcözönség érdekében lenne erre szükség. Földessy Dénes 30 bográcsban Totyogott a halié szombaton délelőtt, a „szögedi híd alatt”, ahol a nóta szerint „lányok sütik a halat". Ennek eredete 100 esz­tendős. A nagy árvíz után a várost újjáépítő munkásoknak itt adták a meleg ételt, a sült halat a sátras árusok. Az utóbbi években nyaranta egy­szer szakácsmesterek költöz­nek ki ide, hogy a járókelők, a vendégek szeme láttára ké­szítsék az ízes hallevest. Ha­lászlé — jött volna a számra a szó, „de Szöged mindenö- se” a tájat legkiválóbban is­merő néprajztudós, Bálint Sán­dor pirongató szavaira buk­kanok egy munkájában. „A paprikáshal, másként holpap- rikás, a szegedi konyha egyik legnagyobb remeklése és dia­dala. Sajnos nem ízes, becsü­letes ősi szegedi nevén, ha­nem kispolgári halászlé rek­lámnévvel hódította meg az ínjenc világot." Ahány mester, annyiféle módszer, és minden­ki a sajátjára esküszik. A szombati verseny vendégei sok­féle ízűt, zamatút kóstolhattak. A baracskai, szekcsői, bajai, balatoni, meg más módra ké­szített halpaprikást. Valameny- nyi főztben közös volt, hogy sokféle halból készítették, har­csa, potyka, kecsege, márna és compó került a bográcsok­ba. Volt aki a régi tiszai szo­kás szerint a vízzel együtt tet­te fel a hagymát. Megint má­sok külön főzték, mai módra alaplevet készítettek először. A szegedi versenyben bíráskodó szakemberek is azon a véle­ményen voltak, hogy 30 jó­féle halpaprikást kóstolhattak. A verseny zsűrije is csak hosz- szas fontolgatás után döntött úgy, hogy első díjra a bajai Szabó József főztje érdemés. Második lett a nagybaracskai Farkas József és bizonyítandó, hogy a régiek tévednek ab­ban, miszerint asszony halpap­rikást nem tud főzni, harma­dik a tokaji Balázs Józsefné lett. A szegediek sem marad­tak elismerés nélkül. A Tisza Halászati Szövetkezet képvise­letében Horváth Mihály külön- díjat vehetett át. Várkonyi Balázs Zalaegerszeg: Kukorica - csemege Egyelőre csak főtten, s fő­képpen torzsástól szeretjük, ám átalakulóban vannak a hazai étkezési szokások is, — mint jól jelzi ezt a Magyar Hűtőipar Zalaegerszegi Gyárának idei terve is. A hűtőházban ugyanis ebben az évben 800 tonna ku­koricát dolgoznak fel, s ennek nagyrésze a közelmúltban be­mutatott morzsolt formában je­lenik majd meg a boltokban. Természetesen a hagyományos csöves is kapható lesz, hiszen mint a hét végén megindult fel- dolgozási szezon első tapaszta­latai mutatják, az idén nem szűkölködünk ebből a csemegé. bői. A zalaegerszegi mirelitüzem a kukoricafeldolgozási szezon kezdetével új készítményt is pi­acra dob: a morzsolt csemege- kukorica mellett a csomagban zöldségaprólék is található, — akik már kipróbálták, alátá­maszthatják, hogy kitűnő saláta, vagy köret alapanyag. Kéner Gábor Tolna megye: Szúnyoginvázió Tolna megyében, különösen a Duna- és vízmenti tájakon, így a gemenci erdőben is, ezen a nyáron nagyon elszaporodtak a szúnyogok. A szúnyogseregeit inváziójától szenved ember, ól­lat, de leginkább a vadon élő állatok legtöbbje. Így a gemen­ci erdőben, ahol a korábbi ki­öntések folytán az ártéri vizek­ben, holt ágakban, mélyebb kobolyákban valóságos tenyész- paradicsoma alakult ki ezeknek a vérszívó bestiáknak. A szarva­sok, őzek, vaddisznók csak da- gonyázással védekezhetnek, az­az vízben, sárban hempereg­nek, s a rájuk ragadt vastag iszapréteg képez rajtuk valami­lyen védőruhafélét az élősködő rovarok ellen. Megfigyelték, hogy a gímszarvasok úgy is vé­dekeztek a szúnyogok, s ne fe­lejtsük Id — a legyek kellemetlen csípései ellen, hogy szűgyig be- leálltak, vaqy feküdtek a mo- csórerdei vjzekbe. A megyében — mint ország­szerte — augusztus 1-én meg­kezdődött a vadkacsa-vadászati idény is, amely január 15-ig tart. Az első vadászaton inkább a szúnyogok vadásztak a vadá­szokra, s nem azok a vadrécék­re. A kacsák ugyanis, költőhe­lyük környékén tartózkodnak, nem járnak még csapatostól ci tarlókra, az ottani kukoricások­ban verejtékező sportvadászo­kat pedig a szúnyogok veszik kezelésbe. Ezért aztán későbbre halasztják a vadkacsavadásza- tokat. Ugyanakkor a városi em­bereket vegyszeres védekezéssel igyekeznek mentesíteni a szú­nyogoktól, eddig nem sok ered­ménnyel. B. L

Next

/
Thumbnails
Contents